Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-18 / 239. szám

6 U ELMAGYARORSZAÜ 1911 oluóbr 17 kulcsos rendőr nem felejtett el jó mulatást kivánni a céhbeli társának. Az ajtó mögül halk beszéd hallatszott ki: — Pedig olyan jó képe volt. Azt hittem böcsületesebb ember. Már a szemének sem hihet az ember. — Minisztertanács. Kedden délután őt óra­kor a miniszterelnökségi palotában minisz­tertanács volt, amelyen folyó ügyeket intéz­tek el. ' : — Az amerikai világkiállitás. Newyork­ból jelentik: Kettős ünnepe volt tegnap Cali­fornia fővárosának. San-Franciscóban meg­tették az első kapavágást az 1912. évben ren­dezendő világkiállításra, a californiai nők pedig impozáns tüntető' körmenetet rendez­tek annak örömére, liogy kivívták egyenjo­gúsításukat a férfiakkal, ariiennyiben válasz­tójogot kaptak s maguk is választhatók. Taft elnök is elment a kiállítási területre és a rendező-bizottság neki engedte át az első ka­pavágást. Rengeteg ember csődült k s olyan nagy volt a tolongás, hogy száznál többen elájultak a sokadalomban. — Tápé utón Türükszentmiklós. Tö­rökszentmiklóson uj városházát építettek. A régi városházából megmaradt anyagból pe­dig egyhangú lelkesedéssel kocsmát emeltet­tek. A községhez tartozó Oballa telepen nincs megfelelő iskolahelyiség cs évek óta nincs lanitás, a gyerekek az abc ismerete nélkül nő­nek fel, mert a községnek állítólag nincs rá fedezete. Az iskola céljaira nyolc hold szán­tóföld, mint iskolai alapvagyon áll rendelke­zésre, melvből azonban négyet a tiszapüspöki plébános lefoglalt magának, a fentnaradó né­gyet aztán keresztényi jószívűséggel áldozza — illetőleg áldozná a kulturának. De négy hold föld jövedelméből természetesen nem le­liet tanítót tartani. A kegves egyház — hi­szen mindnyájan tudjuk — nagyon szegény, nem tud egv fillérrel seni segíteni. De miért is segítene — lévén ez olvan üzlet, amely minden haszon nélkül való? Egyszerűen ma­magára hagvia az iskolát. A lakosság saját keservesen szerzett filléreiből tart tanítót, ille­tőleg négy hold föld haszonbérét bizony- -s koronákkal (száz-kétszáz korona) kiegészíti. De egv évben elegendőt nem tudnak össze­rakni, megvárják tehát, mig a koronák bizo­nyos összegig emelkednek s abból „fogad­nak" ideig-óráig gyermekeiknek oktatót. Ily fényesen dotált (évi háromszáz korona) állás­ra természetesen okleveles tanitó nem vállal­kozik. Igv eshetett meg, hogv három-négy évig oly oklevél nélkül való „tanítójuk" volt, aki rablógyilkosságért lllaván töltött tizen­öt évet. Máskor pedig oly égvén tanitott, akit törvényesen fosztottak meg oklevelétől. De még ők sem maradhattak sokáig, mert nem tudtak megélni. Kocsmát építenek Török­szentmiklóson, de iskolára nem jut a husza­dik század kulturával tömjénezett levegőjé­ben. — A horvát sajtó a büdzséről. Amióta Tömasics Miklós bán szabadságáról vissza­tért, a politikai helyzet felfogásában ismét helyesebb irányzat tapasztalható. Az ellenzéki sajtó ugyan még mindig zavart akar támasz­tani a kormány lapjai azonban napról-napra ténybeli felvilágosításokkal szolgáltak. Lu­kács László pénzügyminiszter expozéjának Horvátországba vonatkozó részét is rosszaló bírálat tárgyává tették az ellenzéki lapok és a horvát tangens ujabb felemelését semmiségnek mondották. Ezzel szemben a kormánylapok kijelentik, hogy a tangenst csak tavaly emelték közel három millióval, most pedig ujabb 1,250.000 koronával, ami annyit jelent, liogy Horvátország évi bevéte­lei rövid két év alatt négy millió koronával emelkedtek. Ez igazán testvéri előzékenység és azon őszinte óhaj kifejezése, hogy Horvát­ország a gazdasági stagnáció bajait kikerül­je. A pénzügyminiszter teljes joggal mond­hatta, boy a kormány Horvátország érdekeit is gondosan szem előtt tartja. Az ellenzéki lapok azon felfogásával szemben, hogy a kormány morzsa-politikájára tekintettel el kell szakadni Magyarországtól és a kiegye­zési rendszertől, a kormánylapok egyhan­gúan kifejtik, liogy hibás politika volna a szakítással fenyegetőzni. A bán és a nemzeti haladópárt azon felfogása, hogy a jogosak­nak elismert követelések hangoztatásában ki kell tartani, teljesen célszerűnek bizonyult. A Magyarországgal való testvéri egyetértés szempontjából ezért a pénzügyminiszter leg­utóbbi kijelentését Horvátország minden jó­zanul gondolkodó lakosa csak hálás 'megelé­gedéssel fogadhatja, politikai tekintetben is csak a legkedvezőbb hatást keltheti. — Tudományos előadások a rádiumról. Scheffler Hermann drezdai tanár és ismert tudós a szegedi iskolákban rendkívül érde­kes előadásokat tartott a rádiumról. Elő­adásait nagyszámú hallgatóság előtt tartot­ta meg. Szakemberek és laikusokból álló kö­zönség a legnagyobb érdeklődéssel hallgatta az előadást, melyet rádiummal végzett szá­mos kísérlet tett még érdekesebbé. Scheffler tanár azon előadók közé tartozik, akik né­hány szóval a legkomplikáltabb kérdéseket is érthetővé tudják tenni. Csütörtökön a Kaszi­nó termében tart előadást, délután 6 órakor. A belépődíj két korona. — Iparosok segítése. Szeg'énysorsu iparosok fiainak a felső ipariskolában való taníttatására begavári Back Bernát 2500 ko­ronás alapítványt tett. Hasonló célra van az ipartestületnek egy 600 koronás alapítványa. Az ipartestület a két alapítványt összesiteni és gyűjtéssel 5000 koronára kiegészíteni kí­vánja. Ezért a nagyobb kereskedelmi és ipari cégekhez azzal a kéréssel fordult, hogy a gyűjtéshez adományaikkal hozzájáruljanak. — Kedvezmények az államvasnti mun­kásoknak. Az államvasutak munkásait a na­pokban értesítette az államvasutak iazgató­sága, hogy a kereskedelmi miniszter telj esi­tette több régóta hangoztatott kívánságukat. A miniszter elrendelte, hogy a vasutaknál egy év óta szolgálatban álló munkások az eddigi 6 métermázsa tüzelőfa helyéhe 10 métermázsát, a kőszénhői 1700 kilgramm he­lyébe 2100 kilogrammot és a kőolajból 20 kiló helyett 60 kilót kapjanak. Mindez most a téli időszak beálltával nagy segítséget jelent a munkásokra. Ezenkívül az állandó napibére­sek és munkások szabadságidejét is felemel­ték 8 nap helyett 10 napra. Végül azt is el­rendelték, liogy ahárom év óta szolgáló mun­kások családjaik minden tagjával együtt arc­képes igazolványt kapjanak, liogy azokkal önköltségi ár mellett utazhassanak. Ilyen utazási kedvezményt eddig csak a kinevezett alkalmazottak kaptak, most a napszámosok és egyéb munkások is megkapják. — Szeged vétlei ezése a kolera ellen. Kedden délután hat órakor a szegedi jár­vány-bizottság ülést tartott Lázár György dr polgármester elnöklésével. Az ülésen megje­lentek a bizottsági tagok, kerületi orvosok és a katonai hatóságok képviseletében Tóth dr és Illés dr törzsorvosok. Az ülést Lázár Gvörgv dr elnök nyitotta meg. Utána Faragó Ödön dr tiszti főorvos adta elő javaslatait. Örömmel állapította meg, hogy az elmúlt öt nap alatt megbetegedés nem . fordult elő. A kolerában meghalt emberek környezetét a holnapi napon felszabadítják a vesztegzár alól. A meghaltak ingóságait a hatóság meg­semmisíti. A két kis árván maradt gyereket a gyermekmenhelyen helyezik el. A járvány­bizottság a polgármester javaslatára járvány ­orvost állit. Torontálmegvében a fekete rém szedi áldozatait, hop v a Szegedre érkező uta­sok a járványt be ne hurcolhassák erre nézve is intézkedés történt, olv módon, hogy Sző­reg állomásra érkező és utazó utasokat a jár­ványorvos megvizsgálja. Igy veszik elejét a kolera tovább terjesztésének. A járvány bi­zottság mint ilyen nem szűnik meg és egye­lőre nem működik. A legkisebb szükség ese­tén rögtön összehívják. A főorvos véleménye szerint Szegeden a vcszélv már elmúlt és a város közönségének ijedelemre akkor sincs oka, ha a kolera réme ismét fellépne, mert Szeged akkor is ura lesz a helyzetnek. Fon­tos, hogv továbbra is betartsák a rendőri in­tézkedéseket, a Tisza vizéből ne igyanak és gyümölcsöt ne egvenek és a tisztaságra kü­lönös gondot fordítsanak. — Borbélyok ügye. Még mindig vajú­dik a szegedi borbélymesterek és segédek ügye. A legtöbben egyetértenek, de eltéré­sek még mindig vannak egyes mesterek és alkalmazottaik között, akik a segédek köve­telését eddig nem teljesítették. Egyben meg­egyeznek a borbélymesterek, még pedig, liogy árszabály szerint dolgozhassanak ez­után. Bizonyos, hogy helyénvaló ez a kíván­ság, mert ezideig sok kellemetlenséget és ká­rosodást is okozott, hogv még árszabályt se ösmertek. Különösen a kisebb borbélymeste­rek károsodtak e miatt. A borbélymesterek nagv része nevében különben a kővetkező sorok közlését kérték tőlünk: Tekintetes Szerkesztőség! Igen kérem kö­vetkező sorainknak helyet adni: Ezelőtt egy pár héttel Aradon országos borbélykongresz­szus volt, amelyen elhatározták, hogy a bor­bély-iparban a sok visszás és rossz állapoto­kat valami nton-módon orvosolni fogják, amit határozatilag jki is mondtak. Többek között azt is, hogy az árakat szabályozni fogják. Kérem nem emelni, hanem csak sza­bályozni akarjuk, különösen mi kisebb mes­terek. Mert mi Szeged városában 10—12 fil­lért vagyunk kénytelenek egy-egy borotvá­lásért elfogadni, ami igazán szégyen a mi iparunkra nézve, mert ezelőtt ötven évvel, sőt talán azelőtt is ennyiért dolgoztak elő­deink, ami a mai viszonyok mellett teljes lehetetlenség. Megjegyzendő, hogy ezek az állapotok csak Szegeden és itt az Alföldön vannak, különösen Csongrád-, Csanád- és Torontálmegyében, na meg Bácskában is, de ott már nem mindenütt. Például a felső vidéken vagy Erdélyben mindenütt legkeve­sebb 20 fillér egy borotválás ára. Mi, sze­gedi borbélymesterek szükségét láttuk mái­régen, hogy az árakat szabályozzuk és már kétszer meg is próbálkoztunk a bajunkat orvosolni, de sajnos, mind a kétszer kudarcot vallottunk, még pedig azért, mert mindig akadtak olyanok, akik felhasználták az al­kalmat a zavarosban való halászást és pisz­kos konkurenciákkal fogták a vendéget, igy akarván magának jó üzletet csinálni. Persze ezáltal a közvetlen szomszédjai, illetve kol­légái kárt szenvedtek, pedig azáltal neki sem igen volt haszna és kénytelenek voltak visz­szalépni, illetve a régi árban dolgozni, ha nem akarták az ő malmára hajtani a vizet. Miután sehogy sem bírtunk boldogulni, azaz árszabályt csinálni, nem maradt más mód, mint a segédekkel egyetemben ezt megcsinálni olyformán, hogy lett nekik többféle kedvez­mény igérve, hogy legyen nekünk segítsé­günkre. Ezt pedig a következőképen gondol­tuk megoldani. A segédek tömörüljenek az egész országban és ha életbe lép az ársza­bály, köteles a segéd az olyan mestert, aki még ekkor sem tartja be a szabályt, ott­hagyni és azt bejelenteni, hogy aztán az ne kapjon többé segédet. A szegedi borbélyse­gédek ezt az alkalmat felhasználva sztrájk­ba léptek, mert a mesterek nem voltak haj­landók mielőtt a céljukat el nem érik, az igért kedvezményt előbb megadni, no meg mert egy kissé túlzott is volt követelésük. A tárgyalások alkalmával mégis megegyez­tünk és megkötöttük a békét, illetve a szer­ződést s azt a többség alá is irta arra való tekintettel, hogy a mi mozgalmunk is siker­rel fog járni, vagyis az árszabály november 1-től életbe fog lépni. Tehát megadhattuk ilyenformán a segédeknek némi engedmény­nyel a követelésüket. És ezt a békét már an­nál is inkább meg kellett kötni, liogy most, mikor ilyen életbe vágó célt akarunk elérni nem szabad megengedni, liogy a jó viszony a mesterek és segédek között megszakadjon. A borbélymesterek levelét azzal adjuk itt, hogy szerintök nem áremelésről, nem a kö-

Next

/
Thumbnails
Contents