Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-01 / 225. szám

18 DELMAQYARORSZAG Bili október 1 teszik értékessé. Ezek között a tápsók között a vérképzésnél a vasnak azért jut jelentősebb szerep, mert a vér vörös festőanyaga vastartalmú kapcsolást létesit, a vér képződése tehát megfelelő vastartalmú táplálék nélkül hiányos. Hogy tényleg a vastartalom hiánya a tápanyagok tekintetében vérszegénységet idéz elő, látjuk a csecsemőknél, akik tuíhosszu ideig kizárólag csak tejjel táplálkoznak — legyen az anya- vagy tehéntej — tehát olyan táplálék, melynek vastartalma tudvalevőleg elenyésző csekély. Ilyen gyermekek feltűnően sápadtak és ez a sápadtság csak akkor kezd szűnni, ha a tej mellett más, vastagabb, gazdagabb táplálékot kapnak. Azok közé a tápanyagok közé, melyeknek nagyobb vastartalma van, tartoznak a paraj, kelkáposzta, spárga, burgonya, borsó, lencse, bab, alma fekete cseresznye stb. De a tár álkozás egymagában nem elegendő. Hány gyermeket iátunk, akik gondos és bőséges táplálkozás ellenére is sápadtak, hervadtak, mig viszont mások aránylag szűkes táplálkozás mellett szinte duzzadnak az egészségtől. A vérképzést ez a tényezők egész sora befolyásolja. Ezek közül kétségkívül első sorban a napfénynek van jelentősége. Gyermekek, akik túlnyomóan fénynélküli helyiségekben, sötét lakásban tartózkodnak, fakó színűek lesznek, mig azok a gyermekek, akik a szabad levegőn nőnek fel, akik egyenlőén levegőn és napban fürödnek, rendesen viruló szint nyernek. Habár a „szobasápadtság" nem egyértelmű a vérszegénységgel és felnőttek erre, többek között a bányamunkás, jó példa, akik éveken át többnyire a napfény kizárása mellett dolgoznak anélkül, hogy vérük látszólagos megrosszabbodást mutatna. Mégis máskép vagyunk a gyermekekkel, itt a napfény nélkülözése nemcsak a bőr sápadtságát, hanem a tényleges vérszegénységet idézi elő. A vér festőanyagának képzésére jelentős szerepe jut a napfénynek is. A munka védelme. Irta Avril De St. Croix, Páris. A redőny rései közt az ifjú nap tört be. Bégat Josephine szemeiben álom ült még, de hirtelen ledobta magáról a takarót és gyors mozdulattal az ágy szélére ült. Az eltört ablakon át éles szél süvitett be, amely megborzongatta. Nem öltözködött fel, hanem borzongva huzódszkodott össze és az első felbuzdulás után csakhamar újból elfogta a fáradtság, a pihenés utáni vágy és az a szenvedélyes óhajtás, liogy megtört testének egy napi pihenőt szentelhessen. Sohasem érezte magát ilyen gyengének. A munkától meghajtott dereka, petyhüdt izmai, fájó izületei, harminckét éves létére idő előtt megvénitették; csak lágy, szép, gesztenyeszínű haja és tiszta kék szemei — az ember gyermekszemeknek nézné — maradtak fiatalok ebben az ideje előtt pusztuló női testben. Egy pillanatig ugy ült még összezsugorodva. Átengedte magát az álomnak, amely újból elnyomta; de amikor hatot ütött az óra, összerezzent, fölhúzta a harisnyáit és öltözködni kezdett. Gépiesen tette; gondolatai máshol jártak. Mintha szellemi életét a mindennapi munka nehéz súlya agyonnyomta volna. Mikor megmosdott, fésülködött és a ruhát is magára kapta, az alkovhoz lépett, melyben a gyerekek aludtak. Mielőtt a műhelybe indult, meg kellett őket mosdatni, fésülni és reggelijüket el kellett készíteni, hogy maga vihesse még el őket az óvodába. Azelőtt a legidősebb leánya, Zalie, végezte ezt a munkát, de a kicsike a tavaszszal meghalt. Mellhártyagyulladás ölte meg, épen a mikor tizenegyedik évét elérte. Szörnyű csapás volt Josephinere nézve. Férje halála óta a leány barátja lett és amióta nem látta többé maga körül ezt a szende, tulkorán érett, értelmes gyermekarcot, az élete még kinosabb lett. Amikor felöltöztette a gyerekeket, észrevette, hogy a folt, melyet Victor csizmájára varrott, leszakadófélben van és hogy a talpakon át beszűrődik a viz. — Micsoda nyomorúság — mormogta. — Az ember azt hinné, bőr helyett papirossal talpalnak, oly gyorsan kopik. A fiúcska, aki a lyukas csizmán jól mulatott, lábujjával még jobban tágitotta a lyukat. — Nézd csak mama — mondta nevetve — ugy néz ki, mint a nyulszáj. Az asszony nem fojthatott el egy mosolyt. — Na, gyerekek, siessetek az evéssel — mondta. Nem késhetek el, a főnökkel nem lehet tréfálni. A ;vét kicsike szó nélkül leöntötte a kávét. Azután olyan komoly arccal várták az ajtó mellett, mig az asszony a munkával elkészült, mintha megértették volna az utolsó szavai mögött lappangó nyugtalanságot. Amikor a munkásnő a szobát rendbe hozta. az edényt elrakta és egy kicsit kisöpört, fekete pamutkendőt vetett a vállára és gyermekeit kézen fogva, elhagyta a szobát. Nyomorult barakkban lakott, melyet egy vállalkozó kedvű auvergnei a Montfaucon végén, egy kopár területen épitett. Az utca felé törekedve vagy száz méternyi uton szemétdombok között kellett járni. Ócska vas, törött üveg és félig rothadt deszkák meg gerendák feküdtek itt. Hogy gyorsabban haladhasson, karjára vette a kisebb gyereket, mert az a sok lom között nem jutott előbbre és ugy vitte az utcáig. Odaérve talpára állitotta a gyermeket és gyorsan ment a piactérig, melynek közelében volt az óvoda. Anélkül, hogy csak meg is ölelte volna a gyermekeit, — az idő nagyon előrehaladt — a folyosóra taszitotta őket és szivükre kötötte, hogy jól viseljék magukat. Mire a műhelybe ért, alig tudott már lélegzeni. — Lám, lám, a Bégat fél, hogy büntetést kap — mondta az egyik munkavezető, amikor jönni látta. Az ilyesmi mindjárt kipirositja az asszonynépet, folytatta, a szerencsétlen vérvörös arcára mutatva. — Az igaz — hagyta rá gyáván egy munkás, aki az aszszonynyal egy házban lakott és nagyon jól tudta, milyen szánalomra méltó. Az asszony nem fojthatta el utálatának kifejezését. Megvető tekintete a két férfira esett, mielőtt a terembe lépett. — Undok egy személy — mondta a munkavezető. — Még tréfát sem ért! Na, a legközelebbi tisztogatásnál biztos lehet, hogy kirepül. Különben a főnök is heteit az asszonynépséggel ! — A munka miatt? — Nem. hanem az éjjeli munkát eltiltó törvény miatt. — Annál jobb! — És a két férfi egyetértő mosolylyal vált el. Ezalatt Bésrat a gépe mellett telepedett le. Kerekre hajlott háttal ült, lábai a pedált nyomták. Egy halom csizma várt előtte a feldolgozásra. Szorgalmas személy volt, szerette a munkát, igy nem zavarta foglalkozásának egyhangúságát. Mialatt ügyes, gyakorlott ujjai a bőrt a tűvel átszúrták, gondolatai a jelenből a múltba, a múltból pedig a jövőbe révedeztek, anélkül, hogy csak egy pillanatra is abbahagyta volna a munkát. Néha mosolygott egyet társai egy-egy megjegyzésén, szólt is hébe-kórba egy szót, többnyire azonban csöndes volt. Mikor az asszonyok aznap reggelizni lementek, útközben megszólította őket az ügyeletes és azt mondta, hogy menjenek estére az irodába, a főnök közölni akar velük valamit. A munkásnők egymásra néztek: mit jelentsen ez? önkénytelenül érezték, bogy veszedelem fenyeget. Egész délután gond és félelem terhelte őket. Valamennyit ugyanaz a sejtelem kipozta, amelyet egyik sem mert kifejezni. Amikor hetet ütött az óra, Clavel asszony, a legidősebb közöttük, felkiáltott: „Na végre! Ha kellemetlen a főnök mondanivalója, legalább mégis megtudjuk, miről van szó." Szörnyű félelem állt azoknak az aszonyoknak a szemében, akiknek gyermekekről kellett gondoskodniok. A többiek, akik nem voltak férjnél, gondtalanabbnak látszanak. Dalton Lujza, egy csinos vörösbaju, meg épen könnyen vette a dolgot: — Hát, akármi lesz! Engem nem untat majd a majom! Az irodában Flaming ur, a gyár igazgatója, Íróasztalánál ült, mikor a munkásnők beléptek. Amikor meglátta őket homlokát ráncolta és különben jóakaratú arcán a kelletlenség kifejezése futott át. Kis ideig habozott, de ez nem tartott soká. Fölállt- és ezt mondta: — Végtelenül sajnálom, bogy kellemetlen hírt kell magukkal közölnöm. Remélhetőleg megértik, bogy én ártatlan vagyok abban, ami történik és bogy csak a törvény az oka, A mi üzemünk éjjeli munkára van berendezve. A törvény, amely nemüket védi, önöket ezentúl eltiltja az éjjeli munkától. Ez nekem roppant kellemetlenséget okoz. Olyan munkásokra van szükségem, akik, ha munkatorlódásom van, bármikor rendelkezésemre állanak, mint ahogy eddig volt. Ezentúl csak a férfiakra számithatok. Kénytelen vagyok tehát — bár semmiképen sem panaszkodhatom önökre — hétfőtől kezdve csupán férfiinunk ásókat fogla Ikoztatni. Tompa följajdulás emelkedett az asszonyok sorából, kiket a főnök elhatározása mint egy buzogánycsapás ért. Néhányan ellenkezni akartak, de csakhamar érezték, hogy könyörgésük hiábavaló. — Egyebet nem tehetek magukért, mint hogy a családos aszonyoknak egy kis végkielégítést nyújtsak. Még egyszer ismétlem, szívesen megtartanám valamennyiüket, —• mondta az igazgató és ezzel elbocsátotta őket. A munkásnők elhagyták az irodát. Mikor az utcára értek, néhányan — olyanok, akiket nem vártak a gyermekeik — megálltak, bogy a teendőiken tanácskozzanak. Eenyegető, haragos hangjuk mint a düh kiáltása emelkedett az iroda felé. Mikor Bégat Josephine roskadozó lépésekkel hazaindult, a legfiatalabb munkásnők csoportjából Dalton Lujza heves, gúnyos hangja ütötte meg a fülét: — Bánom is én! — kiáltotta. Az utcára megyek, ez a nők számára az egyetlen éjjeli munka, melyet az állam tűr és véd. kényelmes két szoba, előszoba, fürdőszobával együtt kiadó* Mindenféle marisa-, 1 uh- és sertésbeleket szállít nagy:: basa és kicsinyben a ss Szegi Biivileii 11É1 Szeged, Kossuth Lajos-sugárut 97—99. Postai rendelések rögtön eszközöltetnek. 2035 Telefon 709. sz.