Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-15 / 237. szám

iü DELMAÜY AKORbZ AU 1911, október 15 KÖZGAZDASÁG (-) Vasutat á köz vágóhídra. A sze­gedi vágóhíd még most sincs összekötve vas­úti állomással s nem bonyolíthatnak semmi ,vasuti forgalmat, ami rendkívül sok bajt, sok kárt eredményez. t>tck Jenő, szegedi szalámi­gyáros most ezt az irást intézte Szeged pol­gármesteréhez : Nagyságos Lázár György dí urnák Szeged szab. kir. város polgármestere, kir. tanácsos Szeged, Mult év április havában a husiparo­sok küldöttségét vezettem Nagyságod elé, mely alkalommal ama kérelmünket terjesz­tettük elő, hogy a szegedi közvágóhíd az ál­lamvasút vonalával sürgősen köttessék össze. Nagyságod az ügv elintézését kilátásba is he­lyezte. Azóta másfél év eltelt. Dacára annak, hogy a közgyűlés a vasútépítést megszavaz­ta, a munkálatok megkezdése még egyre ké­sik, mert a kereskedelmi minisztérium forma okok miatt akadályokat gördit annak létesíté­se elé. Tekintve azt, hogv nincs az országnak egyetlen nagyobb vágóhídja, mely a vasút vonalával összekötve ne lenne, mert létér­deke minden vágóhídi intézménynek, hogy a vasúttal sinpár kösse össze és tekintve a mai tűrhetetlen drágaságot, mely reánk szalámi­gyárosokra és az összes husiparosokra oly terheket ró, hogy létexistenciánkat megtá­madja, alázattal kérem Nagyságodat, hogy a közgyűlés által megszavazott összeköttetés .végre létesitessék. Csak egy rövid példát ho­zok fel annak ecsetelésére, hogy a mai álla­potok mennyire tarthatatlanok. Hogy a sza­lámigyárban foglalkoztatott munkásokat hús­sal elláthassam, Bécsből vagyok kénytelen hust vaggonszámra hozatni ami wáram év­tizedes múltjában még nem fordult elő, holott azelőtt még a mult évben is Szegedről ment a hus Bécsbe. Mivel a szalámiipar Szeged város iparának egyik fontos tényezője, ama biztos reményemnek adok kifejezést, hogy kérésünk teljesítése elől, mely nemcsak az én érdekem, hanem az összes szegedi hus­iparosok kenyérérdeke, Nagyságos Polgár­mester ur nem fog elzárkózni. Ajánlom ügyünket Nagyságod jóakaró figyelmébe és vagyok alázatos szolgája: Pick Jenő szalá­migyáros. (—) Kamarai tagválasztás Zentán. A sze­gedi kereskedelmi és iparkamara kültagjai so­rába Hirschfeld Ferenc kereskedőt és Piszdr Pál iparost választották meg. Budapesti gabonatőzsde. A határidő piacon lanyhább volt az irány, mert ma ismét kötöttek idegen szerb áruból üzletet. Felmondás rozsból 21.000, búzából 4000, zabból 36.000 mm. Egy órakor a követ­kezők voltak a záróárfolyamok: Buza áprilisra Buza októberre Rozs áprilisra Rozs októberre Tengeri májusra Tengeri augusztusra Zab októberre 12.17—12.18. 12.04—12.05 10.36-10.37 8.69— 8.70 9.43— 9.44 A budapesti értéktőzsde. Október 14. Ma jobb volt az előtőzsde irá­lya megnyitáskor, mint a tegnapi utótőzsde lefolyásából várható volt. Kötöttek: Magyar hitel 882.75—881.50 Osztrák hitel 687.50—688.75 O. m. államv, 729.50 .— Jelzálogban k 480. 482.75 Leszámitolóbank 566.50—567.— Rimaöiurányl 690.25—691.— Közúti villamos 789. 790.60 városi villamos 411. 412.— Hazai bank 307. .— Magyar bank 711. 713.— Viktória Pannónia Weitzer Beocsini Salgótarjáni " Alt. kőszén niiakí Ganz vasöntö Magyar villám. Atlantika 893. 897.— 670. 671.— 807, 81?.— 4190.­487.­—489.­Á déli özsde iránya a javult berlini jelen­tés nyomán megszilárdult. A nemzetközi es a helyi piacon 3—4 koronás javulást tapasz­taltunk. A készárupiac szilárd volt. A jára­dékpiac kedvező. A valuta és ércváltó vál­tozatlan. A zárlat nyugodt. Kötötték: Osztrák hitel 638. 639.— Magyar hitel 834. 836.— J«) zálogbank 480. 481.­Leszámitolóbank 570. .— Rimamnrányi 690.50—691.— Kömti villamos 796.-797.— Magyar bank Keresk. bank Beocsini Aszfalt Salgótarjáni Ganz vasöntő 715.50—717.­4125 Uijbiztositás : Osztrák hitelrészvényből holnapra 5—6 kor. nyolc napra 12—14 kor., október végére 22—24 korona. Á bécsi börze. A mai előtözsdén a kötések a következők: Osztrák hitel Magyar hitel Angío.bznk Bankvereinj Unio-banki Landerbank 638.50 -.­832. .­332.25 .­589.50 .­620.50 .­539. .­Osztr. államv. Déli vasnt Rimamurányi Alpesi Márka készp. Ultimóra 739.25— 117.75— • 683. • 822.50— ­117.82­117.80— ­Felelői szerkesztő Pásztor József Lapkiadó-tulajdonos a Délmagyarország hirlap- ós nyomdavállalat Nyomtatta a Délmagyarország hírlap- és nyomda vállalat Szegeden. Korona-utca 15. (Bokor-palota Kellemes szórakozást talál a ""IteS Naponta mozgófénykép újdonságok felvételei kerülnek bemutatásra. Szinházi vacsora. MŰSOR: 1. Taormina, látványos 2. Fiatalító szer, komikus 3. A bün lejtőjén, érdekfeszítő dráma 4. Egy slaisos fewrsa, 305 méteres vígjáték 5. Bricken tengerészhadnagy, dráma 6 A tizenhat gyermek, humoros 7. Velence bevétele, 400 méteres történeti dráma 1792-ből PALKOVJTS ANDOR, kávés­Mindennemű Q" és egyéís allsatrészelí a legolcsób­ban kaphatók és Javíttatnak: BAEÓS SÁNDOR fiangszettziiíM • Sseged, Isko!a-wtca 6. szám. p • Javításokra nagy gond forditíaíiki ö TISZA LAJOS-KÖRUT 57. SZAM. — " - TELEFON 10—67. — «9 t-a Sé» Rendez kereskedői fizetésképtelen­ségeket és fizetési halasztásokat. Eljár vendéglői és kávéházi üzle­tek adás-vétó:énéi és azokat finan­cirozza. -— Óvadékokat ad főpin­céreknek és vállalkozóknak. — Leszámító! könyvköveteléseket Financiroz ipari vállalatokat és elvállalja azok künnlevő követe­léseinek behajtását. HÓI Jj. ga. Két-három deák uri családnál teljes kaphat. Cim a e kiadóhivatalban. REGÉNY; A vihar. — Egy orosz barrikáöharcos regényé. — Irta M. Av&ybaseiv. 35 — Akkor egyszerűen kényszeríteni fogjuk rá, — rikácsolta elkeseredett dühvel a vörös embér, kezeit feje fölött összecsapva. — Mi módon? — kérdezte a másik mérge­sen és mulatnia kellett erre a gondolatra. — Talán majd barrikádokat építsünk, ön meg én, meg Ivan Iwanits? — és ezzel a szürke aggastyánra mutatott, aki gyermeki figye­lemmel jártatta ide-oda tekintetét. Mind ösztönszerűleg az aggastyánra pil­lantottak és tisztán látták, amit vékony, kis arca tényleg kifejezett. — Nincs is sej elmem az eszméitekről, de ugy találom, hogy mindez nagyon érdekes . . . Igazán a legnagyobb érdeklődéssel hall­gatlak benneteket, — mondta ez a halványan rózsás, yerekes, reg arcocska. Kellemetleül érezték magukat, mert hatá­rozottan tudatukba ment, milyen balga a gondolat, liogy ez az, aggastyán és mind, a kik itt jelen vannak, barrikádokon harcol­janak. Senki sem gondolt már azzal, hogy röviddel előbb, tapssal fogadták az egyik szó­nokot, aki ezt indítványozta. Ez, nem törődva avval, hogy ismét érinti e kényes pontot, hirtelen felugrott és fenye­gető ököllel kiállotta: A dolog nem olyan nevetséges, amilyennek ön látja. Ha valóban oly gyámoltalanok és tehetetlenek vagyunk, hogy nem tudunk együtthalni a testvéreinkkel, ugy a legjobb, ha mindjárt szét is oszolunk. Ez mélyreható beszéd volt és ezért mind megijedtek. Most ismét ür feküdt a gondola­tok és a szavak közt, melyet hiába erőlköd­tek volna betölteni. A vitát tehát újra élői­ről kezdték. — Minek is jöttein ide? — kérdezte ma­gától fölöttekép elégedetlenül Lawrenko, — hát emberek ezek? . . . Hát van itt értelem és van-e érzés? Igaz és bensőséges? . . . Tanácstalanul nézett körül a teremben, amelyben még sűrűbb párázat lebegett és a távolibb alakok kék levegőrétegekben úsztak. És köröskörül még mindig álhatlan fekete rengeteg látszott az ünnepi kábátokból és az emberi arcok, mint elmosodó világos foltok. Nyomasztó érzése és diibe elviselhetetlenné vált. Nagyon szeretett volna, torkaszakadtá­ból kiáltani, a terem egyik végétől a másik­hoz futkosni és magát őrületesen kitombolni. Egész teste fájt. A szónok asztalához lépett és érezte, ha most nem tenne és beszélne, ugy mint azt legszentebb felháborodása követeli, ép ugy meg kellene vetnie önmagát, mint most a töb­bieket megveti. De nem volt képes beszélni, szájából, mely félig megnyilt, liogy súlyos Ítéletet zuditson elő, egyetlen hang sem hatolt ki, mintha nyelve inyjébez tapadt volna. Verejtékezve és kétségbeesetten nézett kö­rül. — Hallj acsak barátom — szólalt meg vég­re kirontó dühvel, miközben kabáton fogva fordított magához egy ismert mérnököt; dere kas termetű ember volt szép szakállal, mint az elnöké, aki ugy hatott, mintha amit tesz, csak azért történnék, hogy ő és mások, ép olyan emberek, mint ő, mindent rendbe hoz­zanak és szépen elrendezzenek. — Ah, ön azdoktor ? . . . Mit parancsol? . . . Megbocsát, sietnem kell — szólt gyorsan és futólag megszorította Lawrenko kezét. (Folytatjuk.) REflÖRY-, ESSURfjENl JALQU­SIA RARELTOrÖ- ÉS VÉS2 ÖN­RE DÖRY-Q¥ÁR IZABELLA-UTCA47. SZ. TELEFON 23—35. =

Next

/
Thumbnails
Contents