Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-11 / 233. szám

10 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 október 10 URA-N-I-A | MAGYAR TUDOMÁNYOS SZÍNHÁZ fe Rállay-(Bid)-í:tea, Ko!izer-{H1kó)-ps!c!a. Teleion 87 K 'EP btózjíató-tulajdoiios: Abonyi Mihály. pf*jg et*>s X1 Ma szerdán október hó 11-én JC £ MŰSOR: egk ufíjj 1. Moníeoassino, természeti fölvétel b„)s K«i3 2. Lea mint szeliditónS, humoros fit;í /3. A nyakkendő, amerikai dráma o ,.,'^j, 4. Bandika süket, humoros sfi éffi 5. Pergolesi, szenzációs dráma ÚU ,/pSrt 6. A hócipők használata Schwarzxvaldban, £Kj természeti felvétel ep? 7. Nanke téli sportot űz, humoros iii'h 8 A vüáa'Hó lorony, megható dráma I0S H?8 Minden délután */«6 órako.' gyermekeiöadús. 5s* s3j8í —-— —— . : rjjs Az előadások kozdete hétköznapokon d. u. LV' tus 5, 7 és 9 órakor, vasár <s ünnepnapokon r'"" délután 2 órától 11 óráig folytatólagosan, p; ' M" Helyárak. Fentariott hely 1 kor., 1 hely 80 fill., ; - r. II. hely 60 fill., III. hely 30 fii . Gyermekeknek X 15W40, II. hely 30, III. hely 20 fill. Katonák „jA, őrmestertől L felé II. hely 3'), III. hely 20 fill. •VtmVAT A A vihar. — Egy orosz barrikádharcos regénye. — Irta M. Anvybasew. 32 Lawranko csapata a bulváron, azon a sétatéren állott volt fel, ahol máskor este a zene szólt. Fehér zászlója és rajta a nagy vörös kereszt feltűnést keltett és azt a gondolatot ébresztette, hogy mind ez emberek között, akik nem sejtették sorsukat, egy van, aki előrelátja a halált és szenvedést. Lawrenko észrevette a kedvezőtlen hatást, melyet csapata okozott. Összeráncolta homlokát és kitért az arramenők pillantásai elől, melyek ijedt kíváncsisággal szegződtek az ápolók és betegvivők jelvényeire és kocsijaira. Attól tartott, ha más helyet választ, a katonaság könnyen elvághatja a parttól s akkor a kikötő segély nélkül marad. Déltájban, mikor lehangoltan ült az egyik kocsi fellépőjén, egy fiatal diák, aki kövér volt, mint egy duzzadó, friss ugorka, izzadva és fellievülten sietett hozzája. Körül szimatolt és aztán megsúgta neki, hogy sehol sem tud Sarnitzki doktorra ráakadni. —A lakásán nincs, a tömegben, a gyülhelyeken, — sehol nincs. A szakaszunk tanácstalanul áll. Nem gondolja, doktor, hogy ez aljasság? Miért volna aljasság? — kérdezte Lawrenko busán. ••— Ha elfogták volna, már tudomásunk lenne róla, — vélte a diák mogorván és megint körülsanditott. — Talán nem, — válaszolt Lawrenko dühvel. Azonnal felfogta, miről van szó és oly levert lett, mintha Sarnitzki gyávasága reá is nehezednék és bemocskolná a lelkét — Végtére az ilyen is ember! — mormogta megvetően és a tér elejéig ment. Sötéten nézett alá a kikötőre. Bensőjében egészen uj, de fájó és nyomasztó érzés csírázott. Nyugtalanul hemzsegő, uj hangyabolyok özönlöttek elő a távoli utcákból és a tetők, erkélyek és ablakok is élénk, kis fekete alakokkal voltak megrakva. Az általános ingerültség egyre feszültebb lett: véres összeütközések és emberáldozatok hire bukkant elő mindenfelől. Mikor pedig az a hir jött, hogy a kikötő mögött és azon a környéken, ahol Lawrenko emberei vannak, gépfegyverek állanak és a bulvárok udvaraiban katonák rejtőznek, észrevétlen, de vadul nőtt az izgalmas düh. Az arcokon bősz kifejezés jelent meg. A gondtalanul fénylő szemek, a derűs szögletii ajkak, várakozásos pillantások helyett sötét pillantások, összeszorított ajkak, vérhullámokba borult, haragos arcok látszottak. Közben olykor meghalkult a lárma és akkor mintha messziről közelgő, tompa léptek hallattszottak volna. Lawrenko mindinkább elszomorodott és egyre biztosabban érezte, hogy ezzel a nappal vége lesz számára mindennek. Ez előérzetben ugy látta egész környezetét, mintha testetlenül hanyatlana el fekete fátyolok alatt. Kívánsága lett, hogy elmenjen, tovasiessen, amig van idő. Elmenjen valahová, ahol virág van, pázsit és napsugár — és nincsenek emberek. Zöldelő magányba, ahol leheverhet a földre, odasimulhat hozzá fáradt testével, nézheti a fénylő csillagokaté s a távoli eget; elzokog'hatja örömét és fájdalmát és élhet tovább . . . tovább. Ehelyett Lawrenko ottmaradt a sokadalom árjában az ezer embertől tapodott forrongó bulváron. Mint a légy, mely pókhálóba akad, a szálak közt vergődik és kétségbeesetten csapkod apró szárnyaival, mig végül kimerülten, eltompult erővel hagyja abba a mozgást ugy, Lawrenko is, — aki már hitte, ami itt történik, förtelmes, hasztalan és kétségbeejtő; mennie kell, mindenképp mennie kell —• végül elzsibbadt érzéssel és közönyösen nézte az emberek tovaözönlő árját. Diákok — fiuk és leányok — vették körül, fehér kötővel karjukon. Kivehető volt, hogy őszinte ifjúi lelkesedésük dacára kinos és szorongott helyzetben vannak és mindjük lehető közel akar maradni a kövér, öreg emberhez, aki bizonynyal jobban tudja, minek kell történnie. — Mondja, doktor ur, ugy-e azoknak nincs joguk a vöröskeresztesekre is lőni? — kérdezte többször is egy piszeorru apró diákkisasszony és pici, fekete madár szemeiben nyilt és egészen gyermeki szerelem reszketett. — Hát lehet valakinek joga lelőni az egyik embert és nem a másikat? Ha az emberek egyszer rászánták magukat az ölésre — nem-e mindegy akkor, hogy kit ölnek meg? — vélekedett Lawrenko boszusan, de megnyugtatóul hozzátette: — - Nem, természetesen, nincs reá joguk Ugyanakkor azonban tisztán állt előtte a Lite, hogy biztatása hamis, mert a remények ellenkezője fog történni. És ekkor annyira sajnálta ezeket a viruló, boldog és még zavarukban és aggódásaikban is kedves fiatalokat, hogy belesajdult a szive a gondolatba. Érezte, liogy itt tennie kell valamit és ez nyughatlan ösztönözte. Kocsit kért hát, átadta csapatát a legidősebb diáknak és a városházára hajtatott, ahol akkorára már a legtekintélyesebb polgárok gyűltek volt egybe. — Meg fogom nekik mondani, mi az, ami bennünket fenyeget! — futotta át a lázas gondolat; emellett azonban nem is sejtette, kivel és niit fog beszélni. (Folytatjuk.) Felelős szerkesztő Pásztor József Lapkiadó-tulajdonos a Délmagyarország hirlap- ós nyomdavállalat Nyomtatta a Délmag) arország hirlap- és nyomda váilalat Szegeden, Korona-utca 15. (Bokor-palota MÚŰ fel ÖiS m beton- ős műkő-vállalata ia-tt. 8. ba Tisztelettel tudatom a n. ó. közönséggel, hogy a jó hírnévnek örvendő Lindesberg Mór ur cementgyárából kiléptem, ahol 18 évig mint munkavezető voltam alkalmazva és a mai napon önállósítottam magam,beton ésműkő-vállalatotnyitottam Tisztelettel KíltOnCl István. WSS í esíSH \mm GUMMlkülönlegesség. A tudomány mai állása s_:ev) rint bebizci y tóit legjobb létező fcüMMi M jfH 1 több mint 2000 orvos által legmegbízhatóbbnak van ajánlva. Kapható minden gyógytárban, V jobb drogaeriában stb. 2 óvi jót- --á állás. ,•4^ asa Ara tucatonként 4, 6, 8 és 10 korona. Követelje azonban, hogy szállítója önnek csakis OLLA-t adjon éa ne engecíjen magának csekélyebb értékű silány utánzatot mint „ép oly jót" feldicsérni. — Az elárusító helyek kimutat íaát és árjegyzéket ingyen küld az ÜLLA gummigyár Wien, 11/806, l-'raterstrasse 57. Szegeden kapható : Vajda Imre és Társa, Varró Béla Sandberg Henrik, Barcsay Károly. 1021 m Kpfpvfpk I ük mi UaluplU A Vizgyógymód edz ős gyógyít idegesség, agy- és szivbántmalak, álmatlanság, emésztési zavarok, köszvény, csuz stb. sikerrel kezelhetők a Wagner-fürdŐ külön férfi és női gyógyosztályában. Ki:-: próbált kezelő és kezelőnő. :-: íMskáá- és ziíhanyifilrdőnlieí is a nagyérdemű közönség figyelmébe ajánljuk. U1ŰÍ1. áLAKJ±i i jáüatrroa-ÁSETALos I'SZKGBII, Ö'RGONA-UTCA 1. Elvállal minden e szakmába vágó munkát, úgymint: háló-, ebédlő-, uriszpba és szaicrnberendezéseket. Tervekkel és költségvetés= ssel késaséggel sseoígál. bűsb véozett íiu fizetéssel azonnal felvétetnek > sjeimagyar ország < könyvnyomdába!!