Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-11 / 233. szám

1911 október 10 DÉLMAGYARORSZÁG 163 viszont nyilvánvaló, hogy maguknak a szer­beknek érdekük, hogy magyarokká legyenek. Már pedig a szerb színészet istápolásával ezt a célt aligha szolgálják. Reméljük azonban, hogy ezután majd a magyar színészettel szemben is tudni fogják a kötelességüket és azt hasonlóképen annál inkább is támo­gatni fogják, mert az sokkal inkább rá van utalva Újvidéken a támogatásra. * Szimbolikus romantika. Érdekes pre­miérje volt a berlini Kammerspielerek, ahol szép sikerrel került bemutatóra Scholz Vil­mos fiatal drámaíró „Vertauschte Seelen" ci­mü darabja. A költő, aki Hohenscháftlarn­ban, az Isar völgyében lakik, irodalmi lénye­gét illetőleg romantikus. Irt egy középkor­ban játszó drámát, a „Der Besiegte" cimü egyfelvonásost. Ebben a drámában ama asz­szonylelkek tragikuma lázadozik, amelyek az ahasvérusi vándort szeretik, az örökkön nyugtalanokat. Az író legjelentősebb műve a „Der Gast" cimü dráma, amelyben meglepő erőt mutat a szerző. Titokzatos mélyértelmü­ség, hangulatittas szimbólikum él benue. Leg­erősebben nyilatkozik meg benne a költő scenikai plasztikája azokban a jelenetekben, amelyekben egy középkori német város pes­tisjárványát festi le borzalmat ébresztő szí­nekben. Mint valami óriási keselyű, amely­nek lebegése elhomályosítja a horizontot, ngy száguld a kórság a városon át, amely­nek utcáin rettenetes és panaszkodó kisérte­tek bolyongnak. Dies irae, dies illa . . . vész­jósló szerzetes-kórusok hangzanak fel. Nyers faravatalon megduzzadt holttestek . . . „mert vendégek, vendégek vagyunk valamennyien" . . . A most bemutatott darab nem ennyire borzalmas, de szintén lelkek romantikus áb­rázolása. * Klasszikus előadásuk. A szegedi szín­házban megkezdődnek a klasszikus előadá­sok. Legközelebb Moliére Danáin György-e, majd Shakespeare Macbeth- je és Julius Caesar-ja kerül szinre. A klasszikusok elő­adása kívánatos, csak aztán — állandó szo­kás szerint — kudarcot ne valljon a kíván­ság az — előadás miatt. Méregkeverő milliomos. — Osztrigáual megmérgezett színésznő. — (Saját tudósítónktól.) Londonból jelen­tik, hogy ott a legfrissebb szenzá­ó az a titokzatos gyilkosság, melvnek áldo­zata egy ünnepelt, szép, tehetséges, fényes karrier előtt állott színésznő. A színésznő Pursey Rosie, egy londoni városi hivatalnok leánya. A szép színésznőt szeptember utolsó nap­ján gyilkolták meg igen titokzatos körülmé­nyek között. A színésznő vőlegénye, egy Stokes Frigyes nevü bankár szeptember har­mincegyedikén meglátogatta menyasszonyát s egy tányér osztrigával kedveskedett a mű­vésznő atyjának. Az osztrgiákat azonban, melyeket a vőlegény már felnyitva hozott, nem a leendő após, hanem maga a színésznő s ennek anyja fogyasztották el. Alighogy megették a csemegét, mindketten rosszui let­tek. A gyorsan előhívott orvos osztrigamér­gezést konstatált. A zidején alkalmazott el­lenszerek az anyát mégmenthették, de a le­ány áldozatul esett a mérgezésnek. A napokban érdekes fordulat állott be eb­ben az ügyben. Az elhunyt színésznő atyja, Henry Pursey feljelentést adott be a tör­vényszékhez Stokes ellen, melyben gyilkos­sággal vádolja leányának volt vőlegényét. A följelentés elmondja, bogy Stokes ez év februárjában ismerkedett meg leányával. Csakhamar belészeretett s két hónap múlva már meg is kérte a kezét. Röviddel az eljegy­zés után miss Pursey egész családjával Sto­kes villájába költözött, ahol pár bét múlva kellett volna az esküvőnek megtörténni. Né­hány nap előtt Stokes bevallotta menyasz­szonyának, hogy egy párisi nőtől egy 12 éves természetes leánya van s arra kérte miss Pursey-t, bogy a gyermeket vegyék maguk­hoz. Ebbe a menyasszony bele is egyezett. Szeptember 30-án történt aztán a titokza­tos eset. Stokes kijelentette vacsora közben, bogy osztrigát fog hozni. El is ment s rövid idő múlva egy tucat felbontott osztrigával tért vissza. Ö maga nem evett az osztrigá­ból s gyermekének is szigorúan megtiltotta, hogy hozzájuk nyúljon. Yégül midőn leendő anyósa még egy darab után nyúlt, Stokes elhúzta a tányért s azt mondotta: — Ez nem neked van szánva! Ezzel a tányért menyasszonya felé nyúj­totta. Stokes menyasszonya temetésén meg sem jelent. Kiderült az is, ogy Stokes gyermeké­nek anyja nem francia leány s nem Páris­ban, hanem Londonban lakik, s hogy Stokes még mindig érintkezik vele. Sőt a meggyil­kolt színésznő atyja Stokes papírkosarában egy összegyűrt levelet is talált, melyet Sto­kes irt gyermeke anyjának s ebből kiderült az, hogy a bankár törvényes férje az asszony­nak, Midőn a tárgyaláson ezt a bizonyítékot felolvasták, a biróság s az egész esküdtszék tisztázottnak látta a tényállást s alaposnak a gyilkosság gyanúját. A kihallgatott orvos­szakértő azt vallotta, hogy a meggyilkolt leány holtteste osztriga-mérgen kivül idegen mérget nem tartalmazott. Azonban az osz­trigaméreg mesterségesen is előállítható és pedig ugy, hogy a felnyitott osztrigát egy napon keresztül meleg helyre teszik. Ezután a tárgyalást elhalasztották s a törvényszék elrendelte az időközben eltiint Stokes körözé sét és letartóztatását. Mit ér Tripolisz az olaszoknak ? — Tripolisz fejlődő kereskedelme. — fiz elhi­bázott oiasz kolonizáció. — fi moziim ereje. — Egy elhamarkodott háborús akció. — Veszedel­mes kiiátások. — (Saját tudósítónktól.) Az olasz-török há­ború, Tripolisz annexiója a Földközi-tenger politikai fejlődésében egézs uj alakulást van hivatva előidézni. Ez a háború a Földközi­tenger felé gravitáló erők forradalmát je­lenti és inditó oka, célja, sőt jórész lefolyása is tisztán gazdasági természetű ennek a forradalomnak. De még eddig nincsenek tisztában azok a gazdasági kérdések, ame­lyek ezt a válságot előidézték. Erre vonat­kozólag rendkiviil érdekes és becses dolgo­kat mondott nekünk Strausz Adolf, a buda­pesti Keleti Akadémia tanára, ki a keleti vi­szonyokat, speciálisan pedig a törököket arról az oldaláról ismeri, amely a legtöbb és a legkényesebb titkokat árulhatja el: a ke­reskedelmi oldaláról. Az egész kérdést a maga természetes egységében állítja elénk, diplomáciai kereteivel együtt és a hirlapok közléseit a maga Konstantinápolyból eredő legújabb értesüléseivel egészítette ki. A kiváló tudós ezeket mondta munka­társunknak: (Hilmi, as előre nem látó nagyvezér.) — Tripolisznak már ma is igen nagy a ke­reskedelmi, gazdasági értéke és megnyerése Olaszországra nézve igen nagy jelentőségű. De Hilmi pasának , a leköszönt nagyvezérnek előre kellett ezt látnia. Igaz, hogy ha Olaszor­szág az annektálásról megkérdezi a hatalma­kat, akkor feltétlenül le kell mondania erről a tervéről s épen ezért igyekezett ugy Olaszor­szágot, mint a hatalmakat befejezett tény elé állítani; ez sikerült is neki, való azonban, hogy a meglepetéstől a hatalmak egyáltalán nem voltak meglepetve. Mindenki előre tudta ezt s nemcsak azért, mert olyan előkészületek kellettek hozzá, melyek nem maradhattak ti­tokban a különböző diplomáciai képviselők előtt, hanem azért is, mert Olaszországnak ez a lépése a befejezése volt a Földközi tenger képének kialakulásához és miután Egyiptom, Algir, Tunisz mind kimondottan egy-egy ha­talomnak a kezére kerültek, természetes volt, hogy Olaszországnak nem volt szabad Tripo­liszt és Bengazit kiengedni a kezéből. Mindezt azonban ugyanígy kellett tudnia Hilmi pasának is, aki római török nagykövet volt és szükségképen bent kellett lennie a kül­politikai eseményeknek ebben az előkészíté­sében. Igazán érthetetlen, hogy Hilmi pasát ez az esemény meglepte és egész készületlenül találta. (Mi van Tripoliszban?) — Tripolisz már most is nagy gazdasági ér­ték és Olaszország elég régóta kísérletezik az­zal, hogy Bengazival együtt megszerezze. Vá­rostelepitésre sem alkalmas más hely, mint a parti részek, mert bent nappal nagyon meleg, éjjel nagyon hideg van és oázisokon kivül nincs élet, — de hiszen: ez megfelel az ola­szoknak; akik odahaza is olyanforma égalj­hoz szoktak. Északon azonban erdőségek is vannak és ami fontos, dus tenyészet. A vizek ugyan nagyobbrészt téli folyásnak és a ten­gert csak egy-kettő éri el, de azért pompásan nő az oliva, narancs, citrom, füge, bor, man­dula, datolya — és a gabona is, amely már kivitelre elég erős, aminthogy a többi ter­mények is mind kivitelre valók. Ennek a ki­vitelnek pedig nem közönségesek a méretei: Teranból, ahol a datolyatermés és a datolya­kivitel központja van, 30—40 millió datolya termését ekszportálják. Ujabban Tripolisz­nak egy különleges kiviteli cikke van: az esparto nevü fiinemü növény, amelyet An­gliába szállítanak nagy mennyiségben, ahol papírkészítésre kaszálják. Rostos növény ez, olyanféle, mint a kender. Most körülbelül 8 millió korona árut ekszportáltak ebből a ter­mésből. S ez a terület olyan használható az európai fogalmak és szükségletek szerint, liogy például vajat körülbelül 14 millió koro­nányit ekszportáltak innen — javarészt Franciaországba. Karaván-kereskedők járják be az ország belsejét és igy gyűjtik össze a struccmadártollat, elefántcsontot, amely szin­tén jelentős része az óriási és jobbára kihasz­nálatlan területnek. — Van egy néhány városa is: Tripolisz környékeivel együtt 50,000 berber, arab, mór, török lakossal. Zsidója 10,000 van a városnak, olasz mindössze 1000 ha lakja. Katonasága összesen 6000 fő volt volt — Bengazi 15,000, Misraba összesen 30,000 lakossal s még né­hány kisebb város. (Mit keres hát az olasz Tripoliszban ?) — Jog szempontjából erről az akcióról egy­általán nem is lehet beszélni. Teljesen moha­medán világ ez, amelyre a legnyíltabb erő­szakkal teszi rá a kezét Olaszország. Az egész tartományban nincs összesen 30,000 olasz, de ebben a számban aztán minden benne van. Hiszen Tripoliszban nincs több olasz 1000 fő­nél. Igaz, bogy nekik már vannak ott gazda­sági érdekeltségeik, mig a török eddig mindig meddőnek mutatkozott idelent gazdaságilag, de mégsem lehet jogszerüleg másnak tüntetni fel ezt a tényt, mint erőszaknak, amelyre jo­got egyáltalán semmisem ad, csak vérszemét a szomszéd területek sorsa és a hatalmak kö­zömbösnek látszó magatartása. — Az bizonyos, hogy Olaszországnak uj területekre van szüksége. Tőkében és mun­kásban gazdag ország ez, amely a legsúlyo­sabb válságnak néz elé, ha nem sikerül meg­találnia valami módot arra, boy erőfölösle­gét lecsapolja. Ha még annyira nincs is, mint Japán, de már a telítettségnek a legvég­ső határán jár; erre mutat az, hogy mun­kásait az egész világon mindenütt ott lehet találni. Arról szó sem lehet, hogy ezt a terü­letet meg tudná tartani és ki ne használni. Erre mindennemű ereje megvan. {Háthatámadó török sereg.) — Nézze kérem ezt a levelet, amelyet teg­napelőtt irtak Konstantinápolyban: amiről hirt ad, az valósággal fordulópontszerü fontos sággal bir. Arról van benne szó, bogy török csapatok mennek Egyiptomon át Tripoliszba és Olaszország nagyon csalódik, ha azt hiszi, hogy a Tripolisz megszállássával az egész van flottája és ez az erőszak jogán elég neki tartomány birtoklása eldőlt. Igaz, bogy neki arra, bogy Tripoliszt megszállja, Törökor­szágnak pedig nincs és igy ebben a pilla-

Next

/
Thumbnails
Contents