Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-10 / 232. szám

1911 október 10 DÉLMAGYARORSZÁG KÖZOAZOASflö A háború és a külkereskedelmünk. (Saját tudsóitónktól.) Meg kell állapítanunk, hogy Olaszország tripoliszi kalandja alig érinti kereskedelmi érdekeinket. Az egykoron a rómaiak idejében népes és gazdag afrikai tartomány természeti kincsei, amelyek Olaszország hóditó vágyát felkeltették, kiaknázatlanul hevernek, a lakosság szegény és elmaradt, Tripolisz 'mint fogyasztópiac alig jöhet tekintetbe. Egész kivitelünk •értéke 1909-ben nem érte el a 30.000 korona értéket. Ebből a szempontból tehát alig veszíthetünk valamit azért, mert olasz hadihajók blokádja zárja el a tripoliszi partot és gránátok röpködnek a török erősségek ellen. De van az éremnek más oldala is. A török nemzet, amely Tripolisz földrajzi fekvése folytán képtelen lesz védekezni az olasz támadás ellen, mert sem a tenger felől, sem Egyptomon át meg nem erősítheti ottani helyőrségét, a gazdasági téren igyekszik retorzióval élni s az olasz áruk'és a levantei olasz kereskedelem bojkottjával készül felelni a katonai erejével őt elnyomó olaszoknak. I Hogy pedig a bojkott gazdasági téren minő hatalmas fegyver, azt megtanultuk a magunk kárán, amikor Bosznia és Herczegovina annexiója miatt bojkottálták a törökök az osztrák magyar árukat. De saját kárunkon megtanulhattuk azt is, hogy más nemzetek mint siettek hasznot húzni ebből a helyzetből s a balkáni piacokon, ahonnan visszaküldötték a mi áruinkat, megjelentek az olaszok, németek, angolok és franciák uj összeköttetéseket, uj piacokat keresve áruiknak. Nem kellene hozzá egyéb, mint hogy okulva a tapasztalatokon, mi is felhasználjuk a helyzetet, most, amikor az olasz áruk bojkottja folytán reánk nézve kedvezőre fordult. De gyorsan kell megragadni az alkalmat, mert a jó konjuktura ipari téren rendszerint csak rövid hónapokig, sőt hetekig tart. S ha nagyon soká készülünk neki a balkáni piacok meghódításának, csak akkor fogunk oda érni, amikor már — megkéstünk. Budapesti gabonatőzsde. A határidőpiacon nyugodt volt az üzlet és az irány is csak keveset változott, mert sem a külpolitika, sem az októberi angazsmán rendezése nem szolgáltatott különöebb impulzust. Fölmondás búzából 6000, rozsból 50.000, zabból 47.000 mm. Egy órakor a következő/, voltak a záróárfolyamok. Buza áprilisra Buza októberre Rozs áprilisra Rozs októberre Tengeri májasra Tengeri augusztusra Zab októberre 12.28—12.29 12.15-12.16 10.37 —10*38 9.63— 9.64 9.49— 9.50 A budapesti értéktőzsde. Október 9. Nálukn a pénzpiac feszültsége és a médióhalasztás köztlsége miatt az egész vonalon realizáltak. Bécsben egy bodenbaki cég fizetésképtelensége nyomán kényszereladás volt. Nemcsak a nemzetközi, hanem a helyi értékek is sorban hanyatlottak. A zárlat kissé javult. A készárupiac forgalma teljesen pangott. Kötöttek: Magyar hitel 833. 83-1.50 Osztrák hitel 639.75—641.— O. m. államv. 733.50—734.— Jelzálogbank 483. .— Leszámito'óbank 565.50—570.— Rimamurányi 690. 691.— Közúti villamos 791. 797. Városi villamos 415 50—417.— Hazai bank 307.50 . Magyar bank 721. 723. VikíóYia Pannónia Weitzer Beocsini Salgótarjáni Alt. kőszén Újlaki Ganz vasöntö Magyar villám. Atlantika 893. 897.— 678. 680.— 807. 812 — 4190. '.— 487. 449.— A. déli tőzsde iránya szilárd, berlini jelentés nyomán megszilárdult. A nemzetközi piac, úgyszintén a helyi piac értékei behozták délelőtti árveszteségüket. A készárupiac nyu godt maradt. Kötöttek: Osztrák hitel 641. 642.— Magyar bank Magyar hitel 836. 837.— Keresk. bank Jelzálogbank 485. 485.50 Beocsini Leszámitolóbank 570. .— Aszfalt Rimamurányi 691.50—693.50 Salgótarjáni Közúti villamos 796.—797.— Ganz vasöntö 715.50—717.4125 nagy választékban csakis ischer Testvéreknél talál. 2107 MT Ékszer- és éraiavitó műhely. legkitűnőbb VARRÓGÉPEK s a világhírű párisi BESZÉLŐGÉPEK 6-8-10 kor. részletre is, mint Szántó Sándor gápnagyraktárában, Szeged, Tisza Lajos-kőrut 38. szallagámsokkal szemben e\S a Püspök-tér átellenében. 2143 naponta látható a 2163 URANIA MAGYAR TUDOMÁNYOS SZÍNHÁZ Káilay-{iiid)-utca, Holtzer-(Hilhó)-palota. Telelőn 87 g-g Igazgató-tulajdonos: Abonyi Mihály. Kedden és szerdán, október hó 10. és 11-én MŰSOR: 1. Veszedelmes lovaglás, sport-kép 2. Vezúv kitörése, természeti felvétel 3. ü 1U U S¥! &8 ü detektiv dráma eQu 4. Békeszerető családfő, kumoros eüu — iFv Minden délután 'Ifi órakor gyermekelőadás. Az előadások kezdete hétköznapokon d. u. 5, 7 és 9 órakor, vasár és ünnepnapokon délután 2 órától 11 óráig folytatólagosan, j^j Helyárak. Fentartott hely 1 kor., 1 hely 80 fill., II. hely 60 fill., III. hely 30 fii;. Gyermekeknek 'C I. hely 40, II. hely 30, IIL hely 20 fill. Katonák V őrmestertől lefelé H. hely 30, III. hely 20 fill 2133 NYILTTER. E rovatban közlöttekért nem vállal felelősséget sem A LEGOLCSOBB LITHION TARTALMÚI S2IKLÁBÓL FAKADÓ TERMÉSZETES! ÁSVÁNYVÍZ. « Kapható: Mihályi Adolf fű szerkereskedésébert. t Telefon 350. A vihar. — Egy orosz barrikádharcos regénye. — Irta M, Ansybaseiv. 32 — Ugy értse hát meg, — szólt a köppenyes ember hidegen és kimérten — hogy elront mindent, mert az embereknek, akikről szó van, nincsen érzékeik; csak a félelmet ismerik és habozásunk minden percét gyávaságnak magyarázzák. És aztán ennek megfelelően használják ki. Ha ők jönnek minekünk, azt jelenti, hogy érzik már a hatalmukat. Hallgatott és félrenézett. A tiszt arca halvány lett, de szemeimben ott maradt az egészen sajátságos, beszédes, fénylő tekintete. •— Feleljen nekem — szólt — valóban azt liiszi-e hogy egy pillanatig is gondolhatunk arra, hogy győzni fogunk? Nem, erre gondolni sem lehet. Mi egyszerűen a halálba megyünk. Ebben van a mi minden erőnk. Mit akarunk az ágyúinkkal, mit akarunk a város porrá bombázásával? A kormány egyszerűen minden oldalról idevonja a csapatait és mi viz és élelem nélkül pusztulunk el. Igy azonban önként halunk meg és az élet fog azután bizonyságot adni arról, hogy szükséges volt-e a halálunk. Bóditó és féktelen lelkesedés rázta meg Kontsajew lelkét. — Csak a halál menthet meg bennünket a haláltól! — gondolta, mikor az utolsó szavakat hallotta ennek az embernek ajkáról, aki föláldozta magát másokért. — Minél megtisztultahhan, önfeledten és kevésbé kegyetlenül következik el a halálunk, annál súlyosabb a csapás, melylyel ellenfeleinket sújtjuk, érti ezt? — Nem, ezt nem értem — felelt a köppenyes ember hidegen. — De én, ha hatalmamban állana, mindenkit, aki rabszolgaságban él, kiirtanék a földről! ... És talán ez volna az én áldozatom . . . — Igen, ez is helyes, — vélte Kontsajew, aki mély meghatódottság érzései leptek el, mintha nem is emberek, hanem érthetetlen, felsőbb lények állnának előtte. — Mindenki azt az áldozatot hozza meg, amelyre képes...! — mondta a tiszt és megindultan nézett a köppenyes ember szeméhe s odanyújtotta a kezét. Azzal, hogy életünket odaadjuk, még nem értünk el mindent s ezért meg kell fontolnunk, hogy az elpusztulás milyen módját válaszszuk . . . — Ugy van — mondta a köppenyes ember és sajátságosan rideg, szinészáhrázatán hirtelen más kifejezés jelentkezett — de közölnöm kellene önnel a bizottság álláspontját... — Kérem jelentse a bizottságnak — szólt valami felségesen szomorú hangsulylyal halk, gyöngéd hangjában, — hogy most, szemben a halállal, csak önmagunknak engedelmeskedjünk. — Igen! . . . Isten veletek, testvéreim! — mormogta a köppenyes ember fájdalmasan és meleg szeretettel. Megszorították egymás kezét és egymásra néztek. Kontsajew is búcsúzott. Egy pillanatra kezében érezte a tiszt finom, gyöngéd ujjait és a matróz erős, munkás kezét és megint belenézett valami sajátságos tudatot tükröző és hirdető szemeikbe. És most hirtelen ugy érezte, hogy érti már, amit ezek a szemek mondanak. A bárka gyorsan szántotta a vizet és sietve tartott a partnak. Megint liabosfodru hullámok futottak szerte és halkan türemlettek egymásba. A páncélos azonban most egyre kisebbedett, mig előttük mind nagyobb és színesebb képben bontakozott ki a város, amely ekkor már fojtó gőzökkel sistergett . . . X. A városban a helyzet ezalatt nem sokban változott. Az egybebonyolódott sokaság nehezen és lassan hullámzott és vége sehol sem látszott.