Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-08 / 206. szám

1911 szeptember 8 DÉLMAOY ARORSZÁÖ 3 Ebből a tévedésből igen világosan következik, hogy azok, akik a középkori uralmi rendszerben nem lelték helyüket, akik szabadulni akartak a sötét középkor kinos tradícióitól, azok elmenekültek Európából Amerikába. Igy lett Amerika uj, jobb hazája, menedéke, mondhatni egy uj paradicsom kikötője, ahova a hazátlan polgárok Európából elmenekültek. Nem csoda tehát, ha az Amerikába vándorlás oly óriási méreteket öltött, bogy amíg 1790-ben az Egyesült-Államoknak csak 3.929,214 lakosa volt, addig 1910-ben a lakosság létszáma a bevándorlás folytán 93.402,151 lélekre szaporodott. Természetes, liogy ily népesedési és fejlődési arányok mellett könnyű megjósolni, hogy Amerika a reakciós Európát mihamarabb minden tekintetben tökéletesen felülmúlja, hogy a szónak valódi értelmében vett igazi köztársaság a jövőnek olyan birodalma legyen, melynek nagyhatalmi állását a közjólét, az igazság és tudomány alapozták meg. Jutalmak a bírságpénzekből. — A javadalmi hivatal kulisszatitkai. — (Saját tudósítónktól.) Szegeden egy tanácsi határozat alapján a fogyasztási bírságpénzek kirovása körűi olyan rendszer honosodott meg, amelyhez j hasonlót nem lehet találni egyetlen kulturvárosban sem. Az történik itt, hogy a javadalmi ügyvezető, aki a feleket megbírságolja, aki tehát itél, a kirótt bírságpénzeknek egynegyed részét kapja jutalmul. Ha a fél igazságtalannak és méltánytalannak találja az ítéletet és azt a tanácshoz megfölebbezi, akkor ott az ügy előadója az a városi tanácsos, aki ugyancsak egynegyed részét kapja a bírságpénznek. Ennek a helyzetnek aztán az a következménye, hogy szokatlanul sok birságot róttak ki az idén és eddig is annyi folyt be ezen a cimen, mint tavaly az egész esztendőben. A bírságpénzekből egyetlen fillért sem kap a város. Tanácsi határozat alapján minden birságnak ötven 'százaléka a följelentöt, huszonöt százaléka a javadalmi hivatal elnökét, illetve a városi pénzügyi tanácsost, huszonöt százaléka pedig a javadalmi ügyvezetőt illeti meg. A korcsmárosok és italmérők között nagy az elégületlenség emiatt. Panaszkodnak és joggal panaszkodnak, hogy a javadalmi ügyvezetői állás nincsen betöltve és a javadalmi hivatal vezetését ideiglenesen olyan emberre bízták, akinek sem a kellő gyakorlata, sem a kellő kvalifikációja'nincs meg. A bírságpénzek felosztása. Törvény intézkedik arról, hogy az állami fogyasztási iletékek és adók eltitkolása miatt kirótt birságnak felét a följelentőnek kel! adni. A másik feléről az illetékek és adók "bérlője szabadon rendelkezik. Az 1892. évi XV-ik törvénycikknek ezt a rendelkezését eddig nem érvényesítette a város, amely bérlője Szegeden a fogyasztási adóknak és az illetékeknek. Eddig az ötven százalékot kiutalták a följelentőnek, a másik ötven százalékot ellenben beszállították az adóhivatalba és azt a pénzt a kincstár használta föl. Az idén aztán élt a város tanácsa azzal a jogával, hogy a kirótt bírságpénzek hovaforditása fölött rendelkezhetik. A junius hatodikán megtartott tanácsülésen foglalkoztak a kérdéssel és ott a javadalmi bizottság előterjesztése alapján a következő hatíjrozatot hozták: Ha a följelentés hivatfdbój történt, akkor a följelentöt ötven, az ügyvezetőt fiüsgonőí és # iwüMmi Mvumí w&hét (mmmty százaléka illeti meg a befolyt birságnak. Ha följelentés utján szereztek tuddmást a i kihágásról, akkor a följelentő ötven az eljáró hivatalos közeg huszonöt, a javadalmi bizottság elnöke és az ügyvezető együttesen huszonöt százalékát kapják j meg a bírságpénznek. Meg kell azonban itt jegyezni, hogv a legtöbb esetben hivatalból történik a följelentés. A főszámvevő különvéleménye. Fajka János főszámvevő már akkor, amikor a tanács meghozta a határozatát, fölszólalt. Azt kivánta, hogy a bírságpénzekből juttassanak valamit a szegényalapnak is. A véleménye egyébként az volt, hogy a bírságpénzek hovaforditása fölött a tanács nem határozhat, mert nem a tanács, hanem a város közönsége bérli a jogot és igy csak a városi törvényhatóság, a közgyűlés rendelheti el, hogy mi történjék a pénzzel. Ezt a fölfogását a következő beadványban fejtette ki: Tekintetes Tanács! A 20898—911. számú tanácsi végzésre tisztelettel jelentem, miszerint a bor- és liusfogyasztási adók, valamint a városi fogyasztási adópótlékok és jövedékek csonkítása esetén a beszendendő büntetéspénzekből befolyó öszszegek fölötti szabad rendelkezés a boritáladó és lnisfogyasztási adó kezelésére vonatkozó hivatalos elŐix-ás 124 szakasza szerint a bérlőt illeti. Mivel pedig a bérlő Szeged szabad királyi város közönsége, az én igénytelen véleményem szerint sem a javadalmi bizottság, sem pedig a város tekintetes tanácsa a befolyó bírságpénzek fölött érdemlegesen nem rendelkezhetnek, hanem csak Szeged szabad királyi város közönség, illetve a törvényhatóság. Ennélfogva azon tiszteletteljes -javaslattal élek, miszerint a hozott 20898—911. sz. tanácsi határozatot végrehajtás előtt jóváhagyás céljából Szeged szabad királyi város törvényhatósági közgyűlése elé terjeszteni méltóztassék. Fajká János, Nem kell közgyűlési jóváhagyás. A tanács Fajka János főszámvevő javaslatát nem fogadta el és junius 24-én azt a határozatot hozta, hogy a fogyasztási adókat és illetékeket házilag kezelik Szegeden, azok kezelésére a javadalmi bizottság ügyel fel és a bizottság előterjesztése alapján a tanács jogerős határozatot hozhat. Minliogy ezt a határozatot sem fölebbezte meg senkjsem, a bírságpénzek felosztására vonatkozó rendelkezése jogerőre emelkedett. Junius 27-én 22653—911. számú határozattal ki is utalt a tanács 836 korona 82 fillért Balogh Károly pénzügyi tanácsosnak és Kertész Ferenc javadalmi ügyvezetőnek. A számvevőség nem akarta utalványozni a pénzt, de a tanács fölhívása alapján később mégis utalványozta. Balogh Károly és Kertész Ferenc föl is vették a pénzt. A kiadást a könyvvivőségnél az első cim 7D rovatában könyvelték el. Érdekesnék tartjuk még megjegyezni, hogy a tanács juniusban hozta meg a határozatát, de a pénzügyi tanácsos és az ügyvezető január elsejéig visszamenőleg megkapták a bírságpénzek felét. A 836 koronát a kiutalás idején már beszállították a pénztárba, mint bevételt könyvelték el és nehézségekbe is ütközött annak újra a kiadási rovatba való elkönyvelése. A bírságpénzek, A mujt esztendőben, amikor sem a pénzügyi tanácsos, sem a javadalmi ügyvezető nem részesedtek a bírságpénzekben ezen a cimen 2182 korona volt á bevétel, A? jdén nyolc hónap alatt koronát vettek bp, agonban még hfttml&vö í»#gy hónae alatt, ha $ Wrtóg^Wsok a ífptffflí mederbtfu folynak, sokkal nagyobb lesz a bevétel, mert az öszi hónapokban, amikor szüret van, sokkal töbh a bírságolás, mint az esztendő többi részében. A 2103 korona a tényleg befizetett bírságpénzek összegének felel meg. Sokan nem fizették még meg a birságot, mások pedig mégfelebbezték a bírságok kirovását. Igy tehát tényleg sokkal nagyobb lesz a bevétel, mint volt tavaly, sőt előreláthatólag az a tavalyi eredmény kétszeresét is meg fogja haladni. Kertész Ferenc javadalmi ügyvezető rójja ki a bírságokat és ugyancsak ő veszi föl a bírságpénzek negyedrészét. A bírságpénzek kirovása azonban nem megy simán. Kertész Ferenc úgyszólván alkuszik a felekkel, csak azért, liogy azok ne felebbezzenek. Ha azonban mégis a tanács elé kerül a dolog, akkor ott Balogh Károly tanácsos referálja a kérdést. A tanácsos a tanács jogerős határozata alapján szintén huszonöt százalékát kapja a bírságoknak. Szó sincs róla, mi és rajtunk kivül még nagyon sokan tetőtől talpig korrekt uri embernek és lelkiismeretes köztisztviselőnek ismerjük Balogh Károlyt. Nagy érdemei vannak Szeged pénzügyi helyzetének rendezése körül. Azt is tudjuk róla, hogy megközelíthetetlen. A város érdekei ellen nem tett még soha egyetlen lépést sem. Köztisztviselői működése a nyilvánosság előtt folyik le és az ellen kifogást emelni nem lehet. Nem is akarjuk meggyanusitani, aminthogy nem is lehet meggyanúsítani őt, azonban mégis megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy Szeged város tanácsosa rész kapjon a bírságpénzekből, mert ugyanilyen jogon megkövetelhetné Szalay József dr főkapitányhelyettes, kihágási biró is, hogy a rendőri büntetéspénzekből százalékot adjanak neki. Az pedig, hogy az a városi közeg, aki a bírságpénzeket kirójja negyedrészt, mondhatnánk províziót kapjon az általa megállapított bírságpénzek után, oly képtelenség, amire azt hisszük nem volt még példa sehol sem. Az ügyvezető. A javadalmi ügyvezetői állás ezidőszerint még nincs betöltve. Amikor Nyiri Bálint, a volt ügyvezető nyugalomba ment, ideiglenesen behelyettesítették az állásba Kertész Ferencet. Több mint egy éve tart ez az ideiglenes állapot. Kertész Ferenc azelőtt vámfelügyelő volt, akkor járt a részére évi ezerkétszáz korona lótartási átalány. Mint ügyvezetőnek nem jár ez a pénz, de Kertész az ügyvezetői magasabb fizetésen kivül az ezerkétszáz korona lótartási dijat is fölveszi. A városházán nagy volt a fölháborodás, hogy Kertész került a javadalmi hivatal élére. Sok képzett tisztviselő pályázott erre az állásra, amelyet mégis Kertész kapott meg. Neki semmi kvalifikációja nincs, azelőtt iparos volt és nem is érti a dolgát. Még vámfelügyelő volt, amikor az alája rendeltjei ezrekkel károsították meg a várost, mert meghamisították a bárcákat. Kertész a fizetésén, a lótartási átalányon, a bírságpénzek egynegyed részén kivül még a befolyt fogyasztási adók két százalékát is kapja, ami tavaly ezernyolcszáz koronának felelt meg. Igazságtalannak tartjuk, hogy ilyen nagty jövedelmet hozó állásba olyan embert ültetnek be, akinek nincs kvalifikációja és aki más érdemesebb tisztviselők elől zárja el az előrehaladást Sürgősen be kell tölteni a javadalmi ügyvezetői állást. Azonnal pályázatot kell kiírni és ha előbb nem lehet, akkor az októberi közgyűlésen arra érdemes embert kell megválasztani erre a tisztségre, Olyant, akinek képzettsége és tudási van és aki nem kap mAiÁ részesedési gz általa ki tán bírság:.