Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-01 / 200. szám

isá ÜLÉ M DÉLMAGYARORSZAG 1911 szeptember 1 A miniszter köriilbeül igy felelt: — Igaz is, meg nem is. Az effektív deficit tényleg tiz millió frak vot. De a városi és állami fogyasztási adó- és jövedék révén a plnsz-bevétel ugyanazon évben 12 millió volt, város kereseti és fogyasztási forgalma pedig 150—160 millióval volt nagyobb az előző évi­nél, amiből az államra is jutott legalább tiz percent, a többi 130—140 millió azonban az iparosok és kereskedők fokozott keresetét képezte. Kicsiben állhat ez a szegedi kiállításra is. Nem akarom a közönséget és a várost e te­kintetben illuziókban ringatni, de annyi bizonyos, hogy amit a város és az állam e ki­állításra befektet, ezt más réven gyümölcsö­zőié g föltétlenül visszakapja. Bródy Sándor Szegeden. — Beszélgetés mindenről, meg egyről-másról.— (Saját tudósítónktól.) Csütörtökön éjjel a Budapest felől robogó gyorsvonat ilusztris vendéget hozott Szegedre. Bródy Sándor, az európai Inevü magyar iró érkezett meg, liogy résztvegyen Lajos király válik és a Fejedelem cimü darabjainak próbáin és a bemutató elő­adásán. Az ilusztris (vendéget tisztelői a vas­út állomásán fogadták és az ezüsthajú, de ifjú bohémlelkü iróval együtt maradtak egész a kora reggeli órákig. Ez a néhány óra éppen elég volt, hogy Bródy Sándor intim dolgokat meséljen el az ő igazán tartalmas életéből. Amit elmondott !és ahogyan elmondta, az csupa szin, csupa lázasan lüktető életigazság volt. Mély igazságok: bearanyozva az ő nagy­szerű, kiváltságos bohémlelkének I csudás zo­máncával. Minden mondata, minden szava irói egyéniségének egy-egy jellemző vonása. Köz­vetlen őszinteséggel beszélt, minden póz nélkül. A kávéház füstös levegője, az éjszakai köny­nyelmii élet a legmegfelelőbb miliő volt, mikor a nagy magyar iró vallott. — Régi darabom premiérjére jöttem, Hukák, — kezdte a beszédét. — Igaz, hogy tiz évvel ez­előtt megbukott ez a darab a1 Nemzeti Színház­ban, de Németországban olyan sikere volt, hogy erős meggyőződésem lett, hogy a bukás ban nem a darab, hanem a közönség volt a hibás. Azóta változtak 'a viszonyok, az eszté­tikai izlés finomodott, az irodalmi irányzat is n\ás irányban halad. A szegedi közönség kriti­kájára bizom magam. Ha itt sikerül a bemu­tató, Budapesten is felelevenítem ezt a régi da­rabomat. — Miért nem Budapesten csinálta meg a re­prizt? — kérdeztük az irótól. — A szegedi közönség is van olyan szakértő, mint a budapesti. Elvégre az egész mindegy. Fő az,'hogy most sikerüljön. Drukkolok egy kicsit. Nem is annyira az előadástól félek, mint a konferálástól. — A konferálástól? 1 — Igen. Egy meggondolatlan pillanatban megígértem Almássy Endrének, hogy a dara­bom bemutatóján konferálni fogok. Soha éle­temben nem szerettem nyilvánosan szerepelni. Nagyon rossz szónok vagyok, — szerénykedett az ezüstös hajú iró. — Emlékszem reá, hogy egyszer már szerepeltem nyilvánosan, mikor Vázsonyi Vilmost 'először választották meg a Terézvárosban képviselőnek. Akkor is ugy lök­tek fel a pódiumra. Arra már nem emlékszem, hogy a beszédem jól sikerült-e. de az bizonyos, hogy Vázsonyit megválasztották. Hej, de ak­kor még minden máskép volt, — legyintett a kezével mosolyogva 'a bájosan fecsegő iró. — Akkor még szép ember voltam, ha ^másnak nem, hát az asszonyoknak tetszettem. Néhány percnyi szünetet tartott Bródy, mert a szivarja nem akart szelelni. — Szivar nélkül nem tudok beszélni. A ropogós média megemberelte magát, és bo­dor füstöt fújva folytatta Bródy Sándor: — Azt hiszem, sikerül az előadás, — majd hirtelen egy egész más témára tért át: — Nagyon rosszul fizetik a magyar Írókat. — Még jó, ha fizetik, — jegyezte meg valaki ironikusan a társaságban. — Igaza van, — sietett válaszolni Bródy. — Nem is lehet megélni abból a rongyos kétszáz­ötven koronákból, amit az ember egy novellá­jáért kap .A vezércikkeimet jobban fizetik, de azért is csak csekély háromszáz koronát ka­pok a Pesti Naplótól. Négy-ötezer koronánál egy hónapban alig kereshet többet a szegény Íróember. Pedig élni csak kell. — Bizony kell, sóhajtoztunk és arra a négy­öt koronára gondoltunk, ami jelenleg is hiány­zott a zsebünkből. — A Medikussal mennyit keresett mester? — kérdeztük felbátorodva az eddigi intim val­lomásokon. — Nagyou keveset, a Vigszinháztól kaptam összesen — gondolkozott egy kicsit — huszon­egyezer koronát. Ez semmi, remélem, hogy Németországban sokkal többel keresek ezzel a darabbal. Most Reinhardt is elő fog adni egy darabomat. Attól sokat várok. Már mégint a szivarral gyűlt meg a baja a mesternek. Mikor a szivarral befejezte kom­plikált puhitási gyakorlatait, mosolyogva kez­dett bele egy egészen uj témába. A novelláiról kezdett beszélni. Meleg hangon emlékezett meg róluk, meglátszott rajta, hogy ezek az ő édes fiai. — Ez érdekes, figyeljenek ide. Van egy régi novelláin, kél iparosról szól, azzal kerestem hatezer markéit. De hogyan kerestem? — az benne a legérdekesebb. A Frankfurter Zeitung egyik számában megtaláltam ezt a két iparos­ról szóló novellámat. Jót nevettem a dolgon. Eszemben sem volt honoráriumot kérni érte. Már el is felejtettem a dolgot, mikor kimen­teni Berlinbe egy ügyvéd barátomat megláto­gatni, aki figyelmeztetett arra, hogy a német lapok tele vannak, az én novellámmal. Itt le­het pénzt szerezni, gondoltam és összegyűjtöt­tem a német lapokat. Száznégyben jelent meg a novellám. Az iigyvédbarátoni felszólította a német lapokat, hogy fizessenek. Per nélkül hat­ezer márkát kaptam értök. Jó üzlet volt. A mester nagyot csettintett a nyelvével, jól esett neki a visszaemlékezés. Majd nagyot só­hajtott: — Bizony a nagy pénztelenségben az is jól esett, ha a postás tiz korona tiszteletdijat ho­zott valamelyik apró német laptól, például a Köpenicher Zeitungtól, vagy mit tudom én, melyiktől. Az őszülő hajú, örökifjú iró jót nevetett ezen a viccen, majd minden átmenet nélkül a gyer­mekeiről kezdett beszélni. — A gyermekeimet Szegedre hozom, itt fo­gom őket iskoláztatni. Szegeden jó a levegő is, a koszt meg kitűnő. Nagyon szeretném őket valamilyen jobbfajta iparoshoz adni, Hogy le­hetne ilyen helyet találni? — Hirdetni kellene valamelyik újságban. — Na, majd a Délmagyarországba ir maga egy ilyen apróhirdetést, — fordult felém mo­solyogva Bródy Sándor. Az utcákon már dübörögve indultak útnak a tejes kocsik. Reggeledett. Bródy Sándor szí­vesen köszönt, el a kis társaságtól, az ajtóból még vissza is fordult: — A viszontlátásra fiukák. Iskolakönyvek féláron ( Az iskolák által hivatalosan előirt cikkek legolcsóbb beszerzési helye! • Ajándéktárgyak óriási választékban! ** II1IMI • • nincs kolera. (Saját tudósítónktól.) Sem a fővárosban, sem Újpesten nem volt ina sem uj kolera­eset,, ami örvendetes bizonyítéka annak, liogy hatóságaink mind a két helyen szigorúan és gyorsan teljesítették kötelességüket A belügyminiszter, hogy a fővárost megvédel­mezze az esel leges fertőzéstől, bizonytalan időre Zárlat alá helyezte Újpestet, ahonnan mától kezdve semmiféle ragályfogó és gya­nús tárgyat nem szabad kivinni. Budapesten tegnap két gyanús beteget vit­tek be a járványkórházba, de mára kiderült, hogy hajuk nem kolera. Tegnap délután be­szállították a járványkórházba Molnár János postaszolgát, a kolera gyanúja alatt. Molnár egy éjjel kiheverte a baját, kiderült, hogy egyszerű gyomorrontása volt, mire aztán ma reggel elbocsájtották a Gellért-kórházból. Egy másik koleragyanus. is szabadult ma a járvány szigetéről. Ez Varga Géza kispesti földmives, akit a Szent, István-kórházból vit­tek át a Gellértbe. Néhány napi megfigyelés után kiderült, hogy neki is gyomorrontása' volt. Ujabban gyanús eset sem a fővárosban, sem Újpesten nem fordult, elő. A kolera össze­vonta ijesztő szárnyait és remélni lehet, hogy elült . . . Ma délelőtt Vorng• Mátyás napszámos öröm völgy-utca 8 szám alatt levő lakásán rosszul lett, hányt. Bevitték a járvány­kórházba, de rögtön el is bocsájtották. 'Ugyancsak ma délelőtt szállították be a jár­ványkórházba Molnár János tejkihordófiut, de őt, is elküldték, mert semmi baja sincs. Magyarevics Mladen dr tiszti főorvos ki­jelentette, hogy négy nap óta Budapesten nem fordult elő koleramegbetegedées. Kél, nap van még hátra, az inkubációs időből és ha ezalatt sem lesz ujabb megbetegedés, ugy a főváros koleramentes. A belügyminisztérium egy hatvan lapos füzetben összefoglalta a kolera ellen való vé­dekezés szabályait s ezt a füzetet, megkiildötte szétosztás végett a törvényhatóságoknak. A hasznos könyvecske mindama intézkedéseket tartalmazza, amelyek a hatóságoknak kolera­veszedelem idején tenniük kell, külön fejezet­ben tárgyalja a fertőtlenítést, halottak el­temetését, az orvosi vizsgálatot a folyókon való egészségügyi szolgálatot, s összegezi a koleráról való tudnivalókat. — Kérjük azokat a t. előfizetőket, akik a lapoj nem kapják pontosan, hogy reklamációjukkal a kiadóhivatalhoz fordulni szíveskedjenek. Telefon, szám 836. — Olaszok Kossuth Lajos emléké­nek. Az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának tegnap délután a képviselő­házban megtartott ülése után a csoport tagjai egy ideig még együtt maradtak, hogy az elutazás dolgát megbeszéljék. A képvise­lők ez alkalommal örömmel fogadták Kos­suth Ferencnek azt a hirét, hogy a turiniak kezdeményezésére Turinban, Milanóban, Florencben és a nagyobb olasz városokban mozgalom indult meg, amelynek az a célja, hogy Kossuth Lajosnak mauzóleumában az olaszok művészi emléket állítsanak föl. Az olasz városok közül többen ötszáz-ötszáz lirát küldöttek e célra a turini bizottságnak. hötiyv- és papirkereskedésében SZEGEDEM Kíauzál-tér és Kárász-utca sarkán a Kossuth-szobor átellenében. TELEFON 371. 4vár !ep z

Next

/
Thumbnails
Contents