Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-26 / 220. szám

1911 szeptember 26 ^ DÉLMAGYARORSZÁQ Tóth Józsefné, Haiiser ív. Síz • '. Mogán Kamii, Mander Terike és Kiss Kar -é '."rédkeztek. ügyes diszitésé­vel ke.." : "•'n> iu- • •••'.' ' • ; il Yésziís Laji .-.íié, Keli* Jaké ont, .".'. talné, Bödön Nándorné ói " -)<'- ,ié példaadása után Neupauer Erasike, Hahná nővérek, Horváth Vilma, Ágocsi Juci, Kiss Anna, Fritzner Paula, Menner Ibolyka, Bö­röcz nővérek, Kovács Terike, Pick Elzuska, Schvare Erna, Molnár Margit, Frekot nő­vérek és Gémes Rózsika értek el szép sike­reket. A mustos sátorban is nagy volt a for­galom, ahol egy bájos budapesti úrasszony Eisner Návay Ilonka vezetésével Oleinik Margit és Bertuska és Szerafin Gizi mérték a jóizü, nedűt. Gyönyörű volt a tizenegy órai szüreti fel­vonulás, amelynek pompás összeállításáért külön dicséret illeti a rendezőséget. A me­netet két szüretelő magyar nyitotta meg ló­háton. Ezután következett a szőlőlugassá varázsolt hatalmas kocsi, amelyen Baclius trónolt korsóval kezében. A menetet Erdélyi Kálmán zenekara zárta be. Délben a hon­védzenekar hangversenyezett. A délutáni folytatást megsemmisítette az eső. Akadtak ugyan buzgó úrhölgyek, akik a kellemetlen időben is sokáig kitartottak az urnák mel­lett s csak akkor távoztak, mikor az idő jobbra fordultához nem volt már remény. A gyűjtés eredményéről nyilvános számadást fog adni a rendezőség. Gyilkosság a szegedi Csillagbörtönben. — Rabmerénylet a börtönőr előtt. — (Saját tudósítónktól.) Kinos szenzációja van a szegedi Csillagbörtönnek. Vasárnap reggel az egyik rab hasbaszurta a társát, aki most utolsó óráit éli a közkórházban. Krock Nagy Miklós a merénylő rab neve, aki több­rendbeli súlyos testisértésért öt évi bünteté­sét tölti a Csillagbörtönben. Az áldozat Ta­kács József, aki haláltokozó súlyos testisér­tésért lakója a börtönnek. A merénylő rab Gál Sánáor börtönőr előtt szúrta hasba a társát. A börtönben fanyelű, tompa pengéjű kés van használatban, amely­lyel súlyosabb sérülés nem ejthető. Az étke­zésnél azt használják a rabok. A merénylet azonban csontnyelü, rézveretii, éles pengéjű késsel történt. Krock Nagy Miklós már évek óta ezt a kést használta. Csodálatos körül­mény, hogy a felügyelő börtönőrnek erre nem terjedt ki a figyelme. Ez a rabmerénylet páratlan a börtönök krónikájában Civakodások, könnyebb termé­szetű fegyelemsértések elég gyakran előfor­dulnak kivétel nélkül minden börtönben. Rab­gyilkosság azonban, amelynek a börtönőr is szemtanuja, a legkivételesebbb eset. Nem vá­doljuk a börtönigazgatóságot. Miiller Mór börtönigazgató minden tekintetben korrekt ember, akinek a gondosságához szó sem fér­het. De ténv az, hogy a börtönben mulasztás, bűnös könnyelműség történt, amelynek kide­rítése a legszigorubb vizsgálat kötelessége. Részletes tudósításunk a következő: A börtön 71. számú cellájában voltak el­helyezve Krock Nagy Miklós, Takács Jó­zsef, Nagy Kálmán és Dunai Imre rabok. A fölügyeletet Gál Sándor börtönőr végezte. Krock Nagy Miklós többrendbeli súlyos testi­tésért négy év, tizenegy hónap és egy napi büntetését tölti, iTakács József halált okozó súlyos testisértést két évre és nyolc hónapra ítélte a nagybecskereki törvényszék. A má­sik két rab is súlyos testi sértésért van el­ítélve. Krock Nagy Miklós már három évet, '•Takács j József pedig másfél évet töltött ki a büntetéséből. Takács József három hónappal ezelőtt ke­rült a 71. számú cellába. Kifogástalan vise­letű rab volt, soha nem követett el fegyelem­sertest. Krock Nagy Miklóst kötelkdő ter­mészetű rabnak ismerték, akin semmi meg­f nem észlelt tálta a i :. ' 'kür azonban nem Durva hangon pr' kouni. ozombaton délután különösen elemében volt Krock Nagy Miklós. Duhajkodott, alig tudták lecsendesíteni. Az egyik rabot, Dunai Imrét, átkísérték a börtön újtelepére. A rne­názsija a cellában maradt, amit Krock Nagy Miklós elakart fogyasztani. Takács figyel­meztette, hogy ebből kellemetlenség származ­liatik. — Ne nyúlj a máséhoz — mondta. — Mit, te akarsz engem figyelmeztetni? Ki vagy te? Vigyázz, nyomorult, én már egy embernek kiszúrtam a szemét! ]— felelte durván Krock, aki percekig nem hagyott föl a szidalmazásával. Szombaton este Takács bepanaszolta az esetet Kardos István börtönőrmesternek. Arra kérte az őrmestert, bogy egyiküket he­lyezze más cellába. Vasárnap reggel értesí­tették Krockt, bogy a civakodások miatt a 69. szánni1 cellába helyezték át. Erre boszut forralt Takács ellen. Vasárnap reggel nyolc órakor, amikor a rabok a í miséről visszatér­tek a cellájukba, Krock !is a régi cellájába tartott. Kivüle Takács József, Nagy Kálmán rabok és Gál Sándor börtönőr voltak még a cellában. Alig beszélgettek néhány pillana­tig, , Krock előrántotta élesre fent kését és nagy erővel Takács József hasába \szurta. A szerencsétlen embernek kifordultak a belei. íA merénylet olyan gyorsasággal történt, hogy a börtönőr, aki akkor épen az ajtóban (állott, nem akadályozhatta meg. — Most megkaptad a magadét kutya! — mondta Krock és dühös pillantást vetett az áldozatára. A merényletről azonnal értesítették Miil­ler Mór börtönigazgatót, aki a gyilkost vas­raverette. Takács Józsefet a rabkórházba Regdon Sándor dr börtönorvos megvizsgálta és intézkedésére még vasárnap reggel beszál­lították a közkórházba. A kórházban meg­operálták, a sérülése azonban olyan sú­lyos, bogy nem lehet megmenteni az életnek. Takács Józsefet vasárnap este hallgatta ki a kórházban Magyary Lajos dr. vizsgáló­bíró. Hétfőn délelőtt Bezdán János bortön­lelkész meggyóntatta. A merényletről Miil­ler Mór börtönigazgató a következőket mon­dotta: — A rabmerénylet, sajnos, megtörtént. Ed­dig példás rendet tapasztaltam a börtönben, az ellenőrző hatóságok sem találtak soha semmi kívánni valót. Az esetről bővebben nem nyilatkozhatom, nem akarok elébe vágni a vizsgálatnak. Ha valakinek a részéről mu­lasztás történt, azt szigorúan meg kell to­rolni. Egyebet nem mondhatok, engem is kel­lemetlenül érintett, mondhatnám kínosan meglepett az eset. A Délmagyarország munkatársa fölkereste a kórházban Takács Józsefet, aki a következő­ket mondta: — Kíméletlen, durva embernek ismertem Krockot, de ilyenre még sem mertem gon­dolni. Féltem tőle, az igaz, azért is kértem a börtönőrmestert, liogy egyikünket helyez­zen más cellába. Szombaton délután leszidott, mert figyelmeztettem, hogy ne nyúljon más rab menázsijához. Vasárnap reggel, a mise után, amikor értesítették, hogy más cellát jelöltek ki a számára, a börtönőr előtt kasba­szurt. Nem a rabkés volt nála, az fanyelű és tompa, hanem a civilkése. Én három hónap óta voltam vele egy cellában, azóta mindig azt a kést láttam nála. Különösnek találtam, de nem szóltam, vártam, amig más észre­veszi. Én nem akartam vele civakodni, meg­jártam már egyszer, elég volt . . . f * ' 1 itdil!/ i ( » I < . - W _ , \ 3n. Széleiy Kihüijj _ (Saját tudósítónktól.) Székely Mihály, zi leghíresebb magyar aviatikus, október közepe­táján repülő napot rendez Szegeden. Ez az esemény a magyar aviatika felé tereli Szeged/ közönségének figyelmét. Lehetetlen észre nem venni azt a fejlődést,, amely a magyar aviatikában tapasztalható... Néhány hónappal ezelőtt még „guruló aviati-­kusok"-nak gúnyolták azokat a fáradhatlart magyar mérnököket, akik repüléssel próbál­koztak. Ma már nem ott tart a magyar avia­tika. Diadalmasn szelik át a levegőt és a ma­gasban repülő gép berregése a tömegpk ezreit, készteti üdvrivalgásra. A repülés látványa olyan kivételes- élvezet*., amelyben csak ritkán részesülhet a közönségj. Minden áldozatra érdemes. Székely Mihály neve föltétlenül garancia arra, hogy zavarta­lan lesz ez az élvezet. A legsikeresebben- sze­replő magyar aviatikus. Alig néhány- héttel­ezelőtt az Az Újság példányszámaival repült ­Budapestről Győrbe és a közönség ujjongása kisérte a magyar aviatikus útját. Sőt tudva­levőleg többször megtette a Budapest—Bécs ; között való légi utat. Ennek a szegedi repülésnek különös jeíen- • tősége is van. A magyar aviatika fejlődését az anyagi eszközök hiánya hátráltatja. Segély­szavukat nem méltányolta, nem értette meg. a magyar társadalom. Csak most mozdult meg a közönség néhány lelkes ember agitációjara. . Az Újság szerkesztősége gyűjtést indított a magyar aviatikusnak, amelynek már eddig is jelentős eredménye van. A magyar vidéknek is meg kell már moz­dulni végre a magyar aviatika fejlődése ér­dekében. Székely Mihály repülése kedvező al­kalom arra, hogy a Szeged társadalma is-föl­emelje a szavát. •— A csanádi főispánság. Aradról jé— jelentik telefonon, hogy Csanádmegye főis­pánja: Jakabffy István lemondott s helyébe Szojka Kálmán, a nagylaki kerület munka­párti képviselőjét nevezi ki a kormány. Szol­ka Kálmán főispáni kinevezéséről már egy­szer hirt adtunk a Magyarország cimii elleni zéki napilap nyomán, amely azt irta, hogj Szojkát a szegedi és csongrádmegyei főispán­ságra fogják kinevezni. Már akkor megbízha­tatlannak tartottuk a Magyarország értesülé< sét és rámutattunk arra, hogy lehetetlen kombináció a hir ebben a formában. Szajkat Kálmán csanádmegyei főispánná való kine­vezésével a szegedi főispánságra való. mindem kombináció megdől tehát. L — GInttfeleer püspök Szegeden. Megír­tuk, hogy Glattfelder Gyula csanádi püs­pök október elején ellátogat Szegedre, liogy itt az uj rókusi templomot fölszentelje- ós Vásárhelyi József címzetes kanonokot a plé­bániai hivatalába beiktassa. A tanács elő­készületeket tesz a püspök fogadására, akit a katolikus hivek is ovációkban fognak ré­szesíteni. A rókusi templom fölszentelésének kizárólag egyházi része október elsején reg­gel hét órakor kezdődik s eltart körülbelül tiz óráig. Ekkor ünnepi nagymise lesz, ame­lyen a hatóság képviselői is jelen lesznek.. A mise keretében lesz Vásárhelyi József beik­tatása. A tanács bizottságot küld ki, amely ­a várost, mint kegyurat a beiktatásnál kép­viselje. A törvényhatósági bizottságot Ne-" mecskay István és Funák Károly fogják képviselni. A nagymise ntán a város meg­vendégeli a püspököt és a vele érkező ven­dégeket. Az ünnepi lakoma az Otthoniján lesz délután két órakor. Este a püspök vísk szautazik Temesvárra. ­— Kitüntetések. A király Illés Olivér szat ­mári árvaszéki ülnök és Holczmann Lajós ­ilr nagybicskei ügyvédnek'a Ferenc József-­rend lovagkeresztjét, Koller Imréné, szüle­tett Millasevits Vilmának, a bajai katolikus

Next

/
Thumbnails
Contents