Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)
1911-09-24 / 219. szám
1911 szeptember 19 DÉLMAGYARORSZÁG 7 NAPI HIREK Dénes dr káplár ur. (Saját tudósitónktól.) Kellemetlen meglepetés érte Dénes Nándor szegedi ügyvédjelöltet. Gondtalanul, mit sem sejtve élvezte a civil-élet örömeit; melyeket persze csak azok találnak örömöknek, akik a katonai gyöngyélet sokkal cifrább örömeit szenvedik, mikor — váratlan és fájdalmas meglepetésként — ahogy a közismert frázis mondja, mint derült égből villámcsapás lecsapott rá a megsértett katonai fegyelem sújtó keze és bekasztlizta 21 napi szigorított magánzárkára a szimpatikus jogifjut. A dolog megértéséhez tudni kell, hogy Dénes Nándor, a nemrég doktorrá avatott ügyvédjelölt — rendes polgári foglalkozása és azonkívül, liogy kellemes társalgó és jó modorú aranyifjú, valamelyes összeköttetésben van a katonasággal is, lévén mellékesen tartalékos gyalogos káplár. Dénes dr ugylátszik nincs nagyra a magas katonai rangjával és nem sokat ad a katonai fegyelemre, mert bár még májusban átvette a fegyvergyakorlatra szóló behívót, nem tett eleget a katonai kötelezettségének, sőt még csak nem is kérelmezte a fegyvergyakorlat alól való fölmentését. Pedig ha kérelmezi és hivatkozik arra, how Kolozsvárott a jogi szigorlatait végzi, kétségkívül elengedik neki a fegyvergyakorlatot. Ámde Dénes Nándor ezt nem tette. Ehelyett levizsgázott, udvarolt, viccelt, mindent csinált csak a katonai mivoltáról feledkezett meg. Katonáék pedig várták, de hiába várták a tartalékos káplár urat, nem jelentkezett, mig végre az annigy sem végletekig nyúló katonai türelem is véget ért és Dénes drnak igen érzékenyen — sötét zárkával adtak felvilágosítást a katonai reglama szabályairól. Dénes dr nagyszámban levő barátai, ismerősei sajnálják az esetet és szivesen írták volna az ügyet katonáék rovására és készséggel minősítették volna katonai tulkapásnak, de Dénes Nándor esetében katonáéknak igazuk van és joggal éltek a szigorú fenyítéssel. Munkatárunk fölkereste ez ügyben Knesel József alezredest, aki Sertics ezredes távollétében, mint ezredparancsnok Ítélkezett Dénes Nándor dr tartalékos káplár felett. Knesel alezredes elmondta, hogy Dénes dr-nak nagy szerencséje van ebben az esetben és csak az úristennek köszönheti, — hog^ a saját szavaival éljek — hogy ilyen olcsón szabadult a súlyosabb büntetés alól. Mert Dénes drnak nem első esete, hogy figyelmen kivül hagyja a katonai hatóság rendelkezéseit. 1909-ben is késedelmesen vonult be, amit akkor sok jóakarattal elnéztek neki. És most újból kutyába se vette a katonai behivót. Ügyvéd embernek, aki különösen ismeri a törvényt, tudni kellett ennek a következményeit. Jogom lett volna őt katonai biróság elé vinni, amikor csak a vizsgálati fogsággal is sokkal több időt töltött volna, nem is szólva a várható és enyhén számitva legalább is fél évre terjedő fogságról, amit a hadbiróság kirótt volna rá. Munkatársunk járt még Koczor János katonai tanácsnoknál, aki szintén hasonló véleményt adott s mivel itt nincs appelláta, nem marad más hátra, mint megnyugodni az Ítéletben, főleg pedig — ez a tartalékos káplároknak szól — okulni. — A hadügyminiszter esküje. Seralevőből jelentik, hogy Auffenberg Móric lovag ma búcsúzott el a szerajevói hadtest tisztjeitől. Holnap utazik Bécsbe, ahol vasárnap teszi le az esküt a király kezeibe. - Hazai miniszter berlini ntja. Bécsből jelentik, hogv Hazai honvédelmi miniszter tegnap este Berlinbe utazott. — Szegediek az aviatikáért. Az már ismeretes dolog, hogy a budapesti rendőrségi riporterek szindikátusa Fröhlich János hírlapíró vezetésével gyűjtést inditott Székely Mihály kiváló magyar aviatikus részére, hogy az uj és modern repülőgépet vehessen. A gyűjtés Budapesten nagyon szép eredménnyel folyik. Ez a biztató jelenség indította Fröhlich János hírlapírót arra, hogy Szegeden is propagandát csináljon a jeles aviatikus mellett. Október elsején több mint valószinü, Fröhlich János Szegedre jön gyűjteni az aviatikus monoplánjára. Előreláthatólag Szegeden is szép eredménnyel fog záródni a nemes cél érdekében megkezdett gyűjtés. — Degradált plébánosok. Glattfelder Gyula, az nj csanádi püspök, könyörtelenül bánik el azokkal a papokkal, akik ellen valami kifogás merül föl. Egyszerre két plébánost is degradált. Biber Béla rigósfürdői plébánost, aki tizenegy évig működött a paróchián, Elek községbe küldte káplánnak. Ugyancsak a kápláni sorba taszitotta vissza Schütz Miklós máslaki plébánost is. A püspök e szigorú intézkedéseket azzal okolja meg, hogy a papság iránt való tiszteletnek nem szabad meglazulni. Bieber nem foglalta el uj állását, hanem szabadságoltatta magát. — Andrássy Ferenc dr balesete. Pénteken éjjel sajnálatos baleset érte Andrássy Ferenc dr Szeged-alsóvárosi kerületi orvost, a város szimpatikus és lelkiismeretes tiszteletbeli főorvosát. Hivatása teljesítése közben kiesett a kocsijából és balkarját a vállában kificamította. A baleset ugy történt, hogy Andrássy Ferenc drt a Boldogasszonysugárut 45. szám alatti házából beteghez hívták. Az orvos nyomban felkelt és a beteghez sietett. Mikor elvégezte-a dolgát, hazafelé igyekezett, de lovai a Vaspálya-utcában megbokrosodtak, a kocsit elragadták s az orvos magas ivben kiesett a kocsiból. Jobb vállára zuhant és vállát kificamította: Állapota nem veszélyes és pár nap múlva el is hagyhatja a kórházat, hol orvostársai ápolják. Andrássy dr családjánál igen sokan fejezték ki részvétüket a sajnálatos baleset fölött. — Házasság. Lehlanc János jónevii szeged' kereskedő szombaton délután tartotta eskü.vőjét, Légrády Etelkával. — A delegációd összehívása. Bécsből je" lentik, hogy a delegációkat decemberben lűvják össze. Ekkor is csak néhány napig lesz együtt, mert elnapolják s rá néhány liétre hivják újra össze. — Az obstrukció ellen. Heves és Csongrád vármegyék állandó választmányai elfogadták az obstrukció ellen intézett föliratot. — Az uj hadügyminiszter kinevezése. Néhány lap szóvá tette, hogy a király Schönaich báró fölmentéséről és Auffenberg Móric lovag kinevezéséről egyedül Aehrenthal gróf külügyminisztert értesítette, holott máskor egyidejűleg közölte a hivatalos lap a hasonló tartalmú és a magyar miniszterelnökhöz intézett kéziratokat is, amelyek a hadügyminiszterváltozásra vonatkoznak. A magyar miniszterelnökhöz intézett kéziratok csak a hivatalos lap mai számában jelentek meg. A hivatalos lap közlése szerint e két királyi kézirat, amelyek közül az egyik Schönaich báró fölmentéséről, a másik az uj hadügyminiszter! kinevezésről szól, technikai okokból maradi ki a hivatalos lap tegnapi számából. — Közös tárgyalásoka huskérdésben. Bécsből jelentik, hogy a két kormány előadói szombaton kezdték meg tárgyalásaikat az argentinjai huskérdésben. — A francia-néni 't megegyezés. Párisból jelentik: Általános meggyőződés, hogy a marokkói kérdésben Franciaország és Németország álláspontja között nincs már lényeges eltérés, hanem csupán részletkérdésekről tárgyalnak még ama módozatokra nézve, amelyek szerint az uj jogállapot Marokkóban keresztülviqndö lesz. — A városi párt közgyűlése. A szegedi városi párt a nyári szünet után kedden délután hat órakor tartja első közgyűlését a Haggeiimacher-sörcsarnok külön termében. Ezen az ülésen nemcsak a szerdai városi közgyűlés napirendjét tárgyalják le, de egyszersmind beszámolót ad az elnökség a mult évi tevékenységéről s mozgalmat inditanak egy tüdőbeteg-szanatórium létesitése tárgyában is. — Vonaglik a föld. Mi fájhat a magya1-' földnek odalenn Kecskemét körül, liogy nem tud elnyugodni? Még mindig vonaglik, egyre háborog. Ma éjszaka liárom órakor is két másodpercig tartó gyönge földrengést éreztek a kecskemétiek. S mert emlékeztek rá, liogy Habenicht góthai csillagász szeptember huszonkettedikére ujabb földrengést jósolt, hatalmas félelem fogta el a szivüket. Sokan egész éjszaka az utcán maradtak. Egyébként a júliusi nagy földrengés nyomai még erősen látszanak Nagykőrösön. A zsinagóga annyira meg van rongálódva, liogy a zsidók a városi szálló emeleti dísztermében tartják ünnepi istentiszteleteiket. — Eagrovot fölakasztják! A merénylő áldozatát, Stolypint, tegnap temették el a képzelhető legnagyobb gyászpompával, A koporsón ott voltak a cári család koszorúi rengeteg virágerdő közepette, az orosz közélet előkelőségei vitték a koporsót és háromszoros sortűz mellett zárták le a kievi zárda kriptáját. Alig történt meg mindez, már össze is iilt a hadbiróság s kevéssel azután Bagrovot, a merénylőt már halálra is ítélték. így történt meglepetésszerűen, mert hiszen óriási készülődések történtek egy nagyarányú pétervári tárgyalásra, amelyen a cár egyenes kívánságára, tág teret akartak adni a nyilvánosságnak. Le akarták leplezni, pellengérre akarták állítani a muszka titkos rendőrség az Ochránát, amelynek a müve volt, úgyszólván, a merénylet. De meggondolták a dolgot. Rein tábornok elnöklete alatt mindössze öt tanút hallgatott ki a biróság Kuljabkov és az igazságiigyminiszter jelenlétében s hétfőn már felakasztják az elitéltet. Rohamosan, statáriálisan akartak végezni, visszarettentő példát mutatni. Semmi kétség, hogy ez nem sikerül, ha a legközelebbi órákban már fel is kötik Bagrovot. De a hatalom folytatja müvét Stolypin szellemében, aki a Dumában kimondta: — Tinektek nagy rázkódtatások kellenek, nekünk egy nagy Oroszország! És ez a mondása ragyog majd a szobrán is. Özvegyének a cár százezer rubel évjáradékot adományozott. — Tem etés két vallás szertartásai szerint. Érdekes és a maga nemében páratlanul álló temetés eset történt a közeli Sándorfalván. Egy asszonyt temettek' el először a római katolikus vallás szertartása szerint, azután a már eltemetett halottat a szokásos módon elbúcsúztatta a református lelkész, a református vallás szertartásai szerint. Az eset részletei a következők: Wolf György sándorfalvai asztalosmester csütörtökön beállitott Bereczk Sándor szegedi református lelkészhez s elmondotta neki, bogy a felesége, született Takács B,ozál halálán van és szeretné, lia az utolsó vigasztalást megadná neki a lelkész. A asszony ugyanis református vallásu, noha ő — a férj — katolikus. Ha a lelkész hajlandó volna kimenni Sándorfalvára, akkor majd másnap, pénteken kocsin jön be érte. Azonban a sándorfalvai asztalos nem jött be ismét. De bejött helyette egy menyecskelánya, aki elmondta a lelkésznek, hogy fölösleges kifáradnia a faluba, mert az édesanyja megkapta már a kenetet a falu római katolikus leikésétől. Meg is lialt szegény s majd eltemeti a katolikus pap. A református lelkész meglepődve hallotta ezt a kijelentést s amikor az asszony befejezte a mondanivalóját, a lelkész azt határozta, hogy nem engedi a maga felekezete jussát s a temetés ő fogja végezni. Szombaton a jelzett időben Bereczk Sándor lelkész és Dávid Mihály kántortanító kimentek a faluba, de már akkor a temetést elvégezte a katolikus