Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-24 / 219. szám

1Ő11 szeptember 24 DÉLM AGYARORSZÁG 6 A képviselőház ülése. — Kutyabarátság az ellenzékiek között. — (Saját tudósítónktól. A Kossuth-párt napról-napra jobban érzi, hogy a jelenleg folyó parlamenti campagneban siralmas és méltatlan szerepet játszik. Justhék a legradikálisabb választójog érdekében folytatnak obstrukciót, tehát olyan cél érdekében, melyet Kossuthék határozottan helytelenítenek. — Kossuthék azonfelül több izben kijelentették, hogy a technikázást célszerűnek nem találják és inkább érvekkel óhajtanának küzdeni a véderőjavaslatok ellen. Justhék viszont haladnak a maguk utján és a másik függetlenségi párt felfogására egyáltalában nem is hederitenek. Ilyen körülmények között a két párt közt az elhidegülés egyre növekszik és a Kossuth-pártban igen erős áramlat van amellett, hogy ez a párt, mely számbelileg is erősebb Justhéknál, határozottabban érvényesítse a maga nemzeti politikáját és magát Justhék terrorizmusa alól felszabadítsa. Erről az áramlatról nyilván Justhék is tudomást szereztek és erre vezethető vissza, hogy a vitarendező-bizottság tegnapi ülésében Eitner Justh-párti képviselő egyenesen kérdést intézett Désy Zoltánhoz a Kossuth-párt magatartását illetőleg. Désy ugyan kijelentette, hogy ő a technikai obstrukciót helyesli, közismert azonban, hogy Désyvel hasonló szellemben a Kossuth-pártnak csak igen kis része gondolkodik. S alig öt-hat ember áll mögötte. Nagyon feltűnt, hogy Tóth János volt államtitkár a vitarendező-bizottság ülésében meg sem jelent. Tájékozott politikai kérdésekben elkeriilhetlennek tartják, hogy a két függetlenségi párt között a helyzet mihamar ne tisztázódjék, mert a lappangó ellentéteket tovább elsimítani nagvon nehéz lesz. A Ház szombati üléséről ez a tudósítás szól: Az ülésen Návay Lajos elnökölt. Bemutatja Arad város meghívását az október 6-iki gyászünnepre. Indítványára elhatározza a Ház, hogy az ünnepen Rerzeviczy Albert elnök vezetésével küldöttséggel képviselteti magát, a szabadságszoborra és a vesztőhelyen álló vértan nem lékre koszorút helyez. Az elnöki előterjesztések során bemutatott hét kérvényre az ellenzék névszerinti szavazást kért; valamennyi szavazást a következő ülésre halasztották. A napirendre áttérve, az obstruálók viszszavonták a mára kitűzött névszerinti szavazásokat s igy sor került a véderő javaslatra. Esterházy Mihály gróf szólt a javaslathoz. Szóba hozza az uj hadügyminiszter nyilatkozatait s tiltakozik az ellen, hogy a magyar nemzeti követelések érvényesülését a technikai lehetőségek körére szorítsák, mert, akkor Magyarországon minden katonai kívánalom mindig technikai akadályokkal fog találkozni. (Tetszés a baloldalon.) Fél egykor a Ház az interpellációkra tér át. Apponyi Albert, gróf a közös hadügy miniszter címzése dolgában interpellál. Az eddigi kinevezések alkalmával a közös hadügyminisztert birodalmi hadügyminiszternek mondotta a királyi kézirat, most pedig egyszerűen csak hadügyminiszternek. Ennek kapcsán foglalkoznia kell az uj hadügyminiszternek a lapokban megjelent nyilatkozataival. Ha a hadügyminiszter nyilatkozatai hitélesek, akkor föl kell őt világosítani, hogv a magyar nemzet a magyar államiság irányában micsoda kötelességei vannak. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Foglalkozik azután a cim kérdéssel, amelynek hossza története van. A 48-as törvények és a 61 -es föliratok használják Ugyan a birodalom szót, de csak a szó etimológiai értelemben. az uralkodó birtokállomáuyának megjelölésére. Azóta azonban ez a szó a magyar közjogi használatból kiküszöböltetett, mivel Ausztriában a „Reich" szón közjogi egységet értettek. Hatvanhét óta a közös hadügyminiszter „Reichskrigsminister"-nek címeztetik, de már a hatvanhét Utáni első delegációk egyike foglalkozik e eiinmel, mire Andrássy kijelentette, hogy az osztrák használatban a „Reich" szó megfelel a magyar „közös" jelzőnek. Örömmel látja, ha most kimarad a „Reich" jelzés, de ez nem a kérdés teljes megoldása. A „hadügyminiszter" címzés magában nem mondja meg, hogy kinek, minek a hadügyminisztere. A miniszter közös jellegének a megnevezéséből is ki kell tűnnie. Interpellációjában azt kérdezi a miniszterelnöktől, van-e tudomása a közös hadügyminiszter uj címéről, volt-e befolyása arra, hogy a cimből a „birodalmi" jelző kimaradt s a fönnálló törvények értelmében megfelelőnek tartja-e ezt a kifejezést. (Élénk helyeslés és éljenzés a baloldalon.) Az interpellációt kiadták a miniszterelnöknek. Az ülés egy óra után ért véget. 5 évi fogház a 17 éves fiúnak. — A házigazda gyilkosa. — (Saját tudósítónktól.) Podolszky Mihályt, Domokos Márton szegedi háztulajdonos gyilkosát, öt évi fogházra Ítélte a szegedi esküdtbíróság. Szombaton este hat órakor hirdette ki Papp Róbert dr, az esküdtek főnöke az esküdtek verdiktjét, amely szerint arra a kérdésre: Biinös-e Podolszky Mihály abban, hogy Domonkos Mártont 1911. március 23-án este előre megfontolt szándékkal megölte, — hétnél több igen-nel feleltek. Podolszky Andrásné és Podolszky Erzsébet bűnösségére vonatkozó minden kérdésre nem-mel feleltek az esküdtek. S az esküdtbíróság határozata alapján a szakbiróság Ítélethozatalra vonult vissza. Pókay Elek elnök kihirdette a határozatot, a mely szerint az esküdtek verdiktje alapján Podolszky Mihályt mint fiatalkorút, előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkosság vétségeért a vizsgálati fogság beszámításával öt évi fogházra itélte a törvényszék, Podolszky Erzsébetet pedig fölmentették. A tárgyalás folvtatása szombaton délelőtt kilenc órakor kezdődött. A délelőtt a perbeszédekkel telt el, délután az Ítélethozatalra került a sor. A terem szorongásig megtelt érdeklődő közönséggel. Nagy figyelemmel hallgatták a vád- és védőbeszédeket, amelvek bővelkedtek érdekes momentumokban. A beszédek után izgalmas replikázás indult meg az ügyész és a védők között. Délután az esküdtek előtt fölolvasták a kérdéseket, amely után Pókay Elek tárgyalási elnök mondott nagyhatású beszédet. Aztán tanácskozásra vonultak vissza az esküdtek, amelv egy óra hoszszáig tartott. Nagy érdeklődéssel várták az esküdtek verdiktjét, igen sokan fölmentést reméltek. A jogászi érzékiiek halált okozó súlyos testi sértésben vélték bűnösnek. Annál nagyobb meglepetést keltett a verdikt. Balassa Armiti dr. az elitélt védőié semmiségi nanaszt jelentett be, úgyszintén Harsányi Elemér dr királvi ügyész is a másik két terhelt fölmentése miatt. Amikor az elnök azt kérdezte az elitélt gverekembertől. hocrv hozzácsatlakozik-e a védője előterjesztéséhez, az azt felelte: Igen, csak minél gyorsabban intézzék el az urak. Nagy föltűnést keltett Domonkos Mártonná, a meggyilkolt özvegyének a kijelentése, a ki. amikor arra a kérdésre, hogy tart-e igényt kárpótlásra, azt mondta: Halálért halált! A csodálkozás moraja követte ezt a kijelentést Ez volt az izgalmas tárgyalás utolsó akkordja. Az esküdtszéki tárgyalásról részletes tudósításunk a következő: A szokásos formaságok után következett Harsányi Elemér dr királyi ügyész vádbeszéde. A vádbeszéd, Harsányi Elemér dr királyi ügyész: Tekintetes Esküdtbíróság! A tárgyalás során tett tanúvallomásokból kétségtelenül megállapítható, hogy ez év március 23-án Podolszky Mihály egyetlen késszurással megölte Domonkos Mártont. A vádlott a bűntény előtt többször meg is fenyegette Domonkost, aki erről, a vallomások szerint, többször panaszkodott is. Egyetlen tanúvallomásból sem nyert az beigazolást, hogy Domonkos megfenyítette, vagy talán megdorgálta volna a vádlottat. A gyilkosság elkövetésére már hetekkel a bűntett előtt készült a vádlott. Fegyvert kért kölcsön, vallomása szerint azért, hogy elpusztítsa a görényeket. Tanúvallomás szerint ugyanabban az udvarban más is tartott apró jószágot, de sohasem tapasztalta, hogy görény pusztított volna köztük. Ez tehát olyan kifogás, amelylyel a vádlott palástolni szeretné az előre megfontoltságot. De más körülmény is bizonyítja, hogy a vádlott tervszerüleg, előre megfontolt szándókkal készült a gyilkosságra. A bűntett is ugy történt, bogy vádlott elrejtőzött a Siha-kőzben és amikor Domonkos Márton a sarokhoz ért, előugrott és hatalmas erővel a nyakába döfte a borotvaéles kést, amelynek pengéje a tüdőütőeret is átvágta. Podolszky Andrásné és Podolszky Erzsebet segédkeztek a bűntett elkövetésében. A tanuk szerint a tett elkövetése előtt leselkedtek, ügyeltek a járó-kelők közeledtére. Kérem tehát mind a három vádlottra nézve a bűnösség kimondását. L A védőbeszédek. A vádbeszéd után Balassa Ármin dr, Podolszky Mihály védője emelkedett szólásra. — A gyilkosság elkövetésének föltétlenül előfeltétele az erkölcsi elvetemültség, az abszolút gonoszság. Ez a fiatal vádlott, akire a vád igen tisztelt képviselője előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkosságot akar rábizonyítani, büntetlen előéletű, jó magatartású fin, akinek a becsatolt bizonyítvány szerint valláserkölcsből is jeles osztályzata volt. E körülmények teljesen kizárják az erkölcsi elvetemültséget, a bűntények indító rugóját. — Ha lelkiismeretesen vizsgáljuk az esetet, nem alakulhat ki bennünk az a meggyőződés, hogy védencem ölni akart. A legnemesebb érzésből, a szülői szeretetből fakadó szenvedély hozta összeütközésbe Domonkos Mártonnal. Nem leselkedett reá, a véletlen hozta őket összeütközésbe. Domonkos megtámadta Podolszkyt, aki erre a dulakodás hevében kirántotta a zsebkését és akaratlanul ejtett halálos sebet. Az orvos urak sem tudtak arra a kérdésre kielégitő"választ adni, hogy a szúrásból föltétlenül megállapitható-e az ölési szándék. A tanúvallomásokból egyáltalában nem állapitható meg, hogy a vádlott leselkedett volna és előre készült a gyilkosságra. Az ilyen serdülő korban levő fiúnál könnyen magyarázható lélektani ok az, bogy az utcán csatangol. Tehát abból, bogy egy fiu az utcán sétálgat, csak nem lehet azt következtetni, hogy gyilkosság elkövetésére készült? — A vádnak azt az állítását, hogy a vádlott a tett elkövetése előtt a felismerhetetlenség céljából bekormozta volna magát, megdöntötte a nyomozást vezető rendőrkapitány vallomása. A tárgyalás során egyetlen olyan bizonyíték sem merült a vádlott ellen, amely beigazolta volna a vádlott bűnösségét. Kérem a védencem fölmentését. Balassa Ármin dr beszéde után, amely mély hatást gyakorolt a hallgatóságra, Fülöp Zsigmond dr Podolszky Andrásné és Podolszky Erzsébet védője beszélt. — A szegedi törvényszék vádtanáesa — mondta — annak idején megszüntette a vádat védenceim ellen. A tárgyalás során sem merült föl egyetlen olyan bizonyíték sem, a mely ellentmondana a vádtanács határozatának. Az asszonyok közti pletykázás ültette a vádlottak padjára a védenceimet Higgadt