Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-24 / 219. szám

t§1! \i évfoiyám, 219. szám Vasárnap, szeptember 24 '..., í •^."...hg*!*®*'* ?.rr? Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, ic=i Korona-utca 15. szám t=i /Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., c=a Városház-utca 3. szám c=J ELŐF1ZETESI AR SZEÜEDEN egész évre . K 24-— félévre . . . K 12'— negyedévre . K 6-— egy hónapra H 2'— Egyes szám ára 10 fiitér. ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN;: egész évre K .28-— félévre . . . K negyedévre . K Egyes szám ára 10 fillér. „- í V— egy hónapra K 2.40 TELEFON-SZAM: Szerkesztőseg 305 c=i .Riadóhivatal 836 Interurbán 305 Dudapesti szerkesztőseg telefon-száma 28—12 Határidöjáték. Az ellenzék tegnap konferenciát tartott, azon Kossuth-pártiak, Justh-pártiak és pártonkivüliek elhatározták, hogy a mai taktikájukon nem változtatnak. Nem meglepetés ez a határozat, — hisz senki nem tőlük várja a változtatást. Különös, hogy az ellenzék ilyen bátor magatartása mellett is változtatást óhajt. Igen, még ö is. Bizonyság az óhajtására az, hogy a kormányelnök királyi kihallgatásának kapcsán ellenzéki oldalról feltűnő buzgósággal lanszirozzák, hogy a kormány és a többség csak október második feléig szándékozik folytatni a passzív taktikáját. Ebben az időpontban azután valamely agresszív lépésre fogja magát határozni az obstrukció legyűrésére. Illetékesen megállapítjuk, hogy ennek a hirlésnek semmi ténybeli alapja nincsen. Az ellenzék a többség aggressziv fellépésének állítólagos tervét nyilván csak azért terjeszti, hogy végsőt vergődő parlamenti akciójába valami csekély uj életerőt öntsön. Ha a kormány és a többség valóban fordulatot vár október második felére, ugy ezt az ellenzéktől várja. Október közepéig ugyanis körülbelül az ország valamenyi törvényhatóságának módjában lesz már, hogy Ítéletet mondjon az obstrukcióról. A municipiumok eddigi állásfoglalásaiból itélve, a kormány és a többség bizik benne, hogy a még hátralevő törvényhatóságok is két-három tucatnyi obstruktor kerékkötése ellen és a normális parlamenti tárgyalások felvétele mellett foglal majd állást, ugy mint azt az eddig megnyilatkozott törvényhatóságok cselekedték. Az ősz második hónapjában ilyen képen tehát az egész ország megnyilatkozásával kell majd számolnia az obstrukciónak. Kormány és többség nem adhatja fel a reménységet, hogy az ország összes törvényhatóságainak állásfoglalása mégis csak hatással lesz az obstrukcióra, mely a municipiumok Ítélete után semmiféle rabulisztikával sem lesz egyébnek minősíthető, néhány ember handabandázásánál egy egész nemzet kifejezett akarata ellenében. Hozzátesszük, hogy a törvényhatóságok ilyképen ítélkező fórumainak többségét még a koaliciós kormányzat idejében választották s igy tulajdonképen az obstrukció felett azok Ítélkeznek, akiket az ő bizalmukból illet az Ítélkezés. Ennyiben az októberi határidőnek igenis van jelentősége. Mert addigra bizonnyal elszigetelten és mindenkitől kárhoztatva ál majd az obstrukció tábora. A kormány azonban a maga taktikáját semmi kalendáriumos határidőhöz hozzá nem füzi. A kormányelnök egy izben terminus nélküli miniszterelnöknek nevezte magát s Khuen-Héderváry gróf a vasárnapi audienciája után sem változott át határidők által lekötött miniszterelnökké. Héderváry Károly grófnak tehát ezután is megvan a szabad keze, hogy taktikáját októberben is és decemberben is, csak ugy, mint ma és holnap, a mindenkori helyzethez szabja. Ma ugy találja, hogy akkor jár el helyesen, ha kellő időt ad rá, hogy az országnak az obstrukció ellen nyilvánított közönyössége és elitélése határozott és félre nem érthető ellenszenvé alakuljon. Ez a folyamat már megindult és szemmel láthatólag nap-nap után nő erőben és határozottságban. És ez az obstrukció ellen megnyilvánuló országos indulat sokkal hathatósabb módszer a ledér technikázás legyűrésére, mint akárminő erőszak, melyről sokat és lármásan híresztelnek, de amelyet a kormány arzenáljában hiába is keresnek. Az álom. Irta Charles Foley. Mikor Baptist, a komornyik a reggelivel az elegáns hálószobába lépett, de Lurcy báró még mély álomban feküdt ágyában. Alig nyitotta ki a szolga az ablakredőnyöket, midőn Boulard asszony, a házgondnoknő a hírlapírókkal és a reggeli postával a szobába toppant. — Nern csoda, hogy a gazdája még alszik; csak hajnal felé tért haza és ugy látszik, viharos éjszakája volt, mert egy fél óráig babrált az ajtón, amig kinyithatta. A báró ur az utóbbi időben már túlságosan züllik és a maga kötelessége volna őt figyelmeztetni, hogy nézzen a tükörbe és ismerjen magára. Baptist hallgatólag vállat vont; illetlenségnek tartotta a gondnoknővel gazdája hibái felett Ítélkezni, de mikor az eltávozott, kénytelen volt aggályainak szabad kifejezést engedni. — Igaza van! A báró ur túlságosan zajos, züllött életet folytat ... Az utolsó három évben nagyon megváltozott! Hiszen addig is yoltak szerelmi kalandjai, barátnői, de. azok miatt nem volt oka pirulni . . . Most azonban a leghitványabb csapszékeket keresi fel és ha alkalomadtán alázatosan figyelmeztetni bátorkodom, mosolyogva igy szók „Hagyd el Baptist, nekem már erős paprikára van szükségem!" Csak attól tartok, hq egyszer túlságosan elpaprikázza a legesét, i Miután a reggeli lapokat elejétől végig mind áttanulmányozta, végre napi teendőihez fogott, de urának ruháit és cipőit sehol se találta. — Fogadni mernék, hogy megint ruhástól feküdt az ágyba . . . még a nyakkendője és keztyiije is hiányzik. Bizonyosan a Boukvard Ornánon levő csapszékben dorbézolta át az éjszakát, hol bánatában ivott, mert a kis Rouquine bolondot iiz belőle ... Az a ravasz boszorkány jól tudja, hogv kell a férfiakkal bánni ... És mert azt is megszimatolta, hogy a báró ur fülig szerelmes belé, csak azért is hidegen és közönyösen bánik vele, mig másokkal szemben elég bőkezű . . . Pedig jó lesz vigyáznia magára, mert ez az előkelő nem ismer határt, ha egyszer diilire gerjed. Az ágyból hosszú, hangos ásítás hallatszott. A báró felébredt, egy kicsit felült és még dideregve hebegte: — Görbe éjszaka volt, az bizonyos ... de sajátságos, hogy semmire se emlékszem .. „• Olyan mélyen aludtam és olyan zavarosat álmodtam, hogy minden körben forog még most is velem . . . Brr! Honnan a poklok fenekéből jönnek ezek a zűrzavaros buta álmok ?... Lassan leszállt az ágyából és Baptist felé nyújtotta lábait, aki a csizmáját lehúzta. — A báró ur nagy pocsolyában sétálhatott . . . .vagy talán öntudatlanul beleesett ? . . . — Nétn , , , vagy meglehet . , . Csodál" tos, hogy semmre se emlékszem, ami velem az éjjel történt, csak a borzasztó álom áll tisztán a szemeim előtt . . . — Ha a báró ur elmondaná, talán kihámozhatnánk belőle a valóságot. — Brr! De hideg van a szobában . . . bizonyosan nyitva maradt az ablak . . . vagy talán még mindig esik ? — Az ablak sincs nvitva, az eső is elállott ... de valószínű, hogv a báró ur vacsora után még ellátogatott a vörös Roüquineliez! — Nem tudom . . . nem emlékszem . . . Ügy ég az agyam, mint a pokolbeli tűz . . . és mégis fázom , . . reszketek . . . Adj valami meleget, Baptist! Baptist odanyújtotta neki a teáscsészét, melyet a báró reszkető kézzel elfogadott. — Mit látok! A báró elfelejtette keztyiijét levetni? Ilyesmi még nem történt soha! A báró fanyarul mosolygott. — Jó ... hát elmondom ... de várj, amig rendbe szedem gondolataimat . . . Azt álmodtam, hogy a kis „vörössel" Tramard anyónál voltam . . . —Csak az a kérdés, hogy álmában kedvesebb és gyöngédebb volt-e a szokottnál ? — Ellenkezőleg . . . még csipősebb és gonoszabb volt ... én pedig — természetesen ittam, hogy boszuságomat elkábíthassam. — Whiskyt ivott a báró ur ? — Nem, abszintot és minden kortynál izgatottabb és idegesebb lettem . . . bántott, hogy a kis hitvány másokkal kacérkodott.,.