Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)
1911-09-03 / 202. szám
2 DELM AGY ARORSZÁG • * ii •• 11 • <i i • • S 1911 szeptember 3 S bár a küzdő ellenzék valamennyi árnyalata ugy tesz, mintha a tegnapi határozat megpecsételése lenne a függetlenségi pártok örökkétartó fegyverbarátságának: a hidegen és józanul ítélők tisztában vannak vele, hogy a választói jog és az ellenzéki akció végső célját illetőleg, tátongó ellentétek vannak Kossuthék és Justhék között. S hogy ez ellentéteket a szózat nem eleminálta, hanem inkább teljesen kiélezte. A tegnapi kámforinjenkció ideigóráig fölélesztette a két függetlenségi párt hamvadó összetartását. Ám a dolgok természete erősebb az emberek akaratánál s előre megjósoljuk, hogy időnként még sok ily kámforinjekcióra lesz szüksége a gyűlölködő testvérek és osztályoskodó atyafiak úgynevezett „őszinte kibékülésének". Stetina államtitkár a Máv. reformjairól. a- A Khuen-kormány programjából. — (Saját tudósítónktól.) A Máv. körül még mindig akadnak' bajok, — a>koalíció bűne határtalan volt! Az árutorlódások, amelyek az ország gazdasági > életének okoznak kárt, a késések, amelyek nap-nap után keserítik el az utazóközönséget, ai szerencsétlenségek, amelyek borzalmakban oly gyakran döbbentenek meg bennünket egyes ! városok ' rossz összeköttetései, mind elevenen éreztetik velünk, hogy a Máv. nem egy tekintetben beteg és rászorul a leggondosabb, leglelkiismeretesebb kúrára. A Khuen-kormány' már eddig is óriási munkásságot fejtett ki a- sérelmek orvoslására, i Egy ujságiró megintervjuolta Stetina József dr kereskedelemügyi államtitkárt arra vonatkozólag, hogy milyen vasúti jpolitikával szándékozik megjavítani a kormány az ország közlekedési viszonyait? Az államtitkár értékes és érdekes fejtegetései asszony végzett be mesterileg; nemsokára elvitték a 'Szeretetházába, állandó helyére. Egy kis emelvényen többféle gyomorerősítő esszencia. Ez az a szoba,J melybe Jókai rendesen pihenni indult el a fővárosból, hogy többet dolgozzék, mint odahaza. Most is megfogadta, hogy'nem dolgozik; lepecsételte az alizarin tintás üveget, de alig ért ide, azonnal föltörte szelleme a pecsétet s már ott nyugodott asztalán a „Három márványfejnek" két utolsó ive bevégezve. Ez az a szoba, melyből 'évek hosszú során át betűkben, szellemben annyi sugár repült ki Magyarország bércei és térségeire, sőt'a tengereken át messze földre. Az alkotásban nagy lélek, a termékeny agyvelő mennyi meglepetést szerzett innét az olvasó közönségnek azon bájos nyelven, minőn csak/Jókai tudott irni; maga teremtette, de még elérni soha senki nem birta. A regények, beszélyek, történeti emlékek kincstermő helye; s egykor innét eregette i útnak az „Üstökös"-be a humor rózsásan felhőit, alaprajzait, melyekben annyit .kacagtunk, mulattunk; mert hát Jókai inemcsak irt, de kitűnően rajzolt is. Megelégedéssel hangsúlyozta beszéd közben, hogy az/„Osztrák-magyar monarchia írásban és képben" cimü nagy vállalat minő rendkívül pártfogásban részesül s Rezső trónörökös őfensége örömét találja 'benne; csak Magyarországon 16 ezer példány, német nyelven pedig 36 ezerben küldetik szét során kiterjeszkedett az iparfejlesztés és iparoktatás kérdésére is és sok nagyjelentőségű, megszívlelésre méltó elvet fejtett ki ezen a térenis. — Mindenekelőtt meg kell állapitanom, — mondotta, — (hogy a megboldogult Hieronymi Károly vasúti politikáját vallja magáénak a kereskedelmi minisztérium. Ez a politika azt tűzte ,ki magának célul, hogy amennyire az állam és az államvasutak ereje megengedi, a Máv. belterjes, intenzív irányban fejlesztessék. |De vonatkozik ez a politika nemcsak az államvasutakra, de a magánvasutakra is. Az államvasutak belterjes programjai dacára is, — mely tehát a külterjes fejlesztést egyelőre kizárná — a viszonyok kényszerítő hatása folytán, mégis épül két uj vasút. Ugy ezeknek a vonalaknak az épitésére, valamint az államvasutak többi vonalainak belterjes fejlesztésére, a forgalmi eszközök megerősítésére, közel száz millió koronát irányoztunk elő az 1912. évi költségvetésben, szemben az 1911. évivel, mikor is államvasuti beruházásokra csak kilencven milliót fordítottunk. Százmiliónyi beruházási költséget mozdonyokra, kocsikra és pályamegerősitési célokra irányoztunk elő. — A beruházások mérve mutatja, hogy a vasúti építkezések terén visszaesés nem lehet, de nincs visszaesés a vicinális vasút építkezése terén sem. A folyó évben is közel hatszázkilométer hosszú vicinális épült. Majd rátért a kormány iparfejlesztési és iparoktatási politikájára az államtitkár ur. — Az iparfejlesztés terén — mondotta — nem térhetünk el egyelőre a szubvenciós rendszertől. Öt milliót fordítunk szubvenciókra. A szubvencionálás módjában azonban nagyon óvatosak vagyunk. Szigorúbban vizsgáltatjuk meg a kamarák és ipartestületek által a kérelmeket. Az uj nagyüzemű gyáraknál, gyártelepeknél azokat támogatjuk segéllyel, amelyek valami uj termelési vagy iparágat honosítanak meg. A régiek közül pedig azokat, amelyek tényleg hasznosaknak bizonyultak. A kisiparra nézve emondhatom, hogy a segélyezés mai módja reformra szorult. Mi akkor adunk csak támogatást, ha be van igazolva, hogy a támogatás szükséges nems még mindig terjedőben van. Oly siker, minőt magyar vállalat' — napilapokat ki. véve — még soha sem ért el. Rég időtől fogva járt i Balatonfüredre Jókai, nem szórakozni, 'mert hiszen sem az étteremben, sem a közönség közt látni nem lehetett,' csak kivételes esetekben; hanem azért, hogy az itteni 'levegőt élvezze, melynek életét köszönheti. Mert a nagy regényíró szenvedő beteg volt melbajban s tökéletesen kigyógyult; s imost sem győzte eléggé dicsérni az ifteni esti levegőt, mely a nagy hőség után nem változik rögtön hűvösre, mint más számtalan helyen, j hanem > megmarad gyógyító balzsamával a 17—18 fokon, mert itt van a Balaton, mely'a rengeteg meleget nappal elnyeli, éjjel visszaadja. Egészséges is volt a nagy munka mellett, olyan, mint az élet. Menése ruganyos, szelleme szikrázó s a humor soha sem'hagyja el. Lassan beszélt és keveset s minden szó folyó méz ajkáról, i melyből a jóság, szelídség sugárzik ki. Jókainak nem volt epéje, de 'szive annál nagyobb, mellyel egy egész nemzetet ölelt át. Sok viszontagságon, csapáson ment át, de sohaiíneg nem törhették; tollának hatalmával, szivének' szeretetével legyőzött minden bajt. Nagy Ihatalom volt az ő kezében, de csak boldogított és áldott vele. Délelőtt dolgozott — habár most kevesebbet — mint máskor. Kiment fái, virágai közé; tizióra körül fürdött. Ebéd után sakkot játszott, ha épen vendége volt, vagy családja csak egyéni, de a kisipar elővitele és. fejlesztése szempontjából is. Eddig szól Stetina József dr kereskedelmi minisztériumi államtitkár I nyilatkozata, melyből láthatjuk, hogy a Khuen-kormány mindent elkövet, hogy végre megszüntesse azokat a bajokat, meivek a koalíciós szégyenkorszakban előállottak, melyek még ma is kisértenek. Szeged, a diákváros. Bródy Sándor is Szegedre hozza a fiait, mert itt nagyszerű a „levegő és jó a koszt", így mondta és hozza is bárom fiát,.az egyik 17, a másik 14, a harmadik 11 éves és gimnázisták. A Délmagyarország-ban közölt Bitnek meglett a hatása, Bródy már elhelyezte a fiait, azok jönnek diákok százaival együtt. Ma már diákváros Szeged, jónevü, kitűnő hirii. Tipikus diákváros is. A Délvidék népe, hacsak teheti, Szegedre küldi a fiait. Szeged nevel nemzetségeket az egész Délmagyarország számára. Az emberek ösztönszerűleg érzik, hogy csak az egvetem kell még és akkor országos hirü, európai jelentőségű is lesz Szeged, a diákváros. Befogják látni, hogy micsoda érték az. hogy a nemzeti főváros állandóan nevel ifjúságot a délvidéki országrész számára, kulturát ad. magyarosit, föl világosit, nevel a kenyérkeresetre. Érdekes, hogy évtizedekkel ezelőtt már megérezték, hogv Szeged igazi diákváros, '••ágy jó, megfelelő a diáknevelése. Annvj kitűnőségünk között már Petőfi Sándor is Szegedre hozta Zoltán fiát, most pedig Bródy Sándor küldi egyszerre három fiát a Tiszanarti metropolitba, aminthogy mindtöbben bizzák fiaikat, a jövő generációt Szegedre. Most pedig, hogy ránk köszöntött a kedves szeptember, megindul újra a torlasz-harc az igazgatói irodák előtt, s néhány nap múlva megint meg fogják állapítani, hogy kevés az osztály, kevés az iskola. S bizonyára lesznek sopánkodások amiatt, bog" mennyire oktalan az a tolongás, amely a középiskolákat ostromolja, holott minden pálva, amelyre ezek a középiskolák ludat készítenek, tulnontul vannak zsúfolva és éhenkórászokat szaporit. Mig ellenben . . . s itt következik az körében töltötte óráit, mely legnagyobb boldogsága volt. Este feléiismét kertészkedett, gyönyörködött ültetvényeiben, vagy leiilt a virágillatos légben a kanapéjára s elméláz az isteni tájon; meglehet,' egy nagy regény szálait szőte-fonta, melyekbe már annyi sziv és elme beleakadt. Vele lenni valódi élvezet volt, rendkívüli emlékező tehetsége az egész multat átölelte. Agyveleje valóságos könyvtár volt. Jókainé is jő egészségben; a ház angyala pedig Róza kisasszony, kinek művészetén meglátszik München; gyönyörűen festett, a természet, a fényes tehettség •sugárzott ki minden müvéből. Könnyen dolgozott s ecsetjét biztosan kezelte, már két nevezetesség volt a villában; meglehet ő lesz a harmadik. Egyik estve a „Cigánybáró"-t adták az arénában; a közönség a színház legkisebb zugát is elfoglalta; a páholyokban elegáns hölgykoszorú, s midőn a meg-megujuló taps és éljenzés fölhangzott, a fölvonás Után zajosan, percekig éljenezte a közönség a hírneves irót s csak i akkor szűnt meg ovációjával, midőn a páholy sötétjéből kibukkant a lámpák elé s meghajolva köszönte meg a figyelmet, szeretetet. Mert valóban Jókait nagyon szerették a 1 provinciákon; amerre lő ment. mindenütt lelkesen ünnepelték s nem csuda, mert több mint fél század van kötve nevéhez a magyar irodalomban, ha komáromi első zsengéit is emiitjük, s mindig csak magasabbra szállt/sebesen rolianva és fényesen a 1 birnév utján, mint az 'üstökös.