Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-20 / 215. szám

10 I3E1.MAGYARORSZÁG 1911 szeptember 2é A „gyáram" szót erősen hangsúlyozta és büszkén nézett rám. Megnéztem az órámat, már későre járt az idő. Elkésem a vonatot — adtain tudtára a jó-embereknek, hogy már indulni akarok. Vissza mentünk a községházára, hol máivárt rá ma kocsim. — Mehetünk ? — kérdeztem a kocsistól. — Yes, sir, — felelte a kocsis. A homokon lassan döcögött a kocsi, de gondolataim annál gyorsabban követték egymást. Ugy éreztem, mintha csak Amerikában lettem volna. Irigyeltem a sajtényi magyarokat, akik világot jártak, és azt amit tanultak, láttak és tapasztaltak iel is tudják használni. Még a motorvonat kényelmes bőrülésen is arról gondolkoztam, hogy a sajtényi jenki téglája sokkal keményebb, mint a nagylakié, vagy a makóié. Persze, mert ők Amerikába tanulták a mesterségüket. Lassan megérlelődött bennem az a hit, hogy a sajtényiek kivándorlása nem is bün, sőt erény, mert hasznos dolog. Lassan döcögött velem a vonat és már magam is amerikaiassan zsötölődtem: — Ez a vonat sem tudja, hogy time is money. A sajtényiek ezt már tudják. Szabó Mihály. Az „Első Magyar Staggione-Társaság". — Színművészet fibonyban. — (Saját tudósítónktól.) Abony: nagyközség Pestmegyében, tízezernél jóval több lakossal. Járási székhely és a hivatalain, meg Abonyi Lajos szobrán kivül van színháza is. Amolyan falusi imuzsahajlék az abonyi szinház, deszkából összetákolt primitív alkotmány, de azért büszkék rá az abonyiak és jogosan, mert például a községtől negyedórányira lévő Ceglédnek nincs színháza. Még ilyen nyári muzsahajléka sincs. Az abonyi színházat közadakozásból emelték, ennélfogva van Abonyban szinügyi bizottság is Csodálatosképen a szinügyi bizottság igazán helyesen teljesiti a kötelességét, amennyiben nem igen szól bele a szinház dolgaiba Ez nem nagy baj — a szinügyi bizottságra, annál nagyobb baj azonban a közönségre, amelynek nagyrésze mégis intelligensebb emberekből áll, olyanokból, akik ha egyszer színházba mennek, szeretnének is látni valamit a pénzükért. Volt már az abonyi színházban színielőadás, kabaré, mutattak már be ott mozgófényképet is, az abonyi műkedvelők is kaptak rá babért és csokrot a gyönge és világot egyáltalában nem jelentő deszkákon, staggione társulat azonban még nem szerepelt Abonyban, jóllehet az abonyiak nem kaptak már babért s csokrot a gyönge és világos nem a staggione társulat előadását nézték végig minden este. Most azonban van staggione is a községben. Nem közönséges társulat. A színlap szerint: Első Magyar Staggione Társulat. Hogy miért Eső Magyar, azt bajos lenne megmondani. De hát elvégre, ha van Első Magyar biztosító, gőzmalom, tollgyár, betűöntő, iparbank, sörgyár, miért ne lehetne Első Magyar Staggione Társulat is? Magyarnak magyar, elsőnek első, legalább is Abonyban első: Eddig ugyanis nem jött ide staggione, de még valószínűbb, hogy ezután se jön. De térjünk a dologra, azaz a staggione szinmüvészetére. Vasárnap Abonyban voltain. Elmentem a színházba. Messziről meg lehet ismerni a müintézetet, mert a homlokzatára fehér betűkkel odarajzolták: SZÍNHÁZ. Egyébként nem lehetne megismerni. A színházban vannak páholyok is, a páholyokban kényelmes faszékek, amelyeknek csak az a bajuk, hogy kissé gyönge lábakon állanak. Tudniillik a székek lába gyönge. Némelyik széknek bárom lába gyönge csak, a negyedik az nem is gyönge már. Azzal az ajtót támasztják meg. Véletlenül épen annak ,a széknek a negyedik lábával támasztották meg az ajtót, amelyiken én ültem. Ennek azután az volt a következménye, bogy minden pillanatban attól féltem, elveszítem az egyensúlyt, Még jó, liogy az illúziómat nem veszítettem el. Azt ugyanis már elvesztettem akkor, amikor megváltottam a jegyet a szinházba. Hogy az előadás fél órával későbben kezdődött, mint amikorra hirdették, az nem nagy baj. Ez végre is megtörténhetik ós megtörténik másutt is. Teliát vártuk az előadást. Nem nagyon tolongtak a színházban, de azért a nézőtér elég üres volt. A bejáratnál két kulissza helyettesitette a pénztárt. Falut ábrázoltak a kulisszák és a pénztárosnő a csárda ablakán keresztül adott jegyet annak, aki kért. Nem sokan kértek. Közben megszólalt a zene is. Nem épen a színházban, hanem a szomszédos üres telken lévő hajóhintánál. A verkli muzsikáját elég tisztán lehetett hallani. Igaz, hogy néhány fog hiányzott ott a kerekeken és ezért, a melódiák néha-néha megszakadtak, de hát ez olj ran hangulatos volt . . . Végre fölment a függöny. Ez a művelet is nehezen sikerült, de sikerült. Becsukták az ajtókat és egyszerre éjjeli sötétség lett űrré. A villanylámpák nem g-yiiltak föl. Ennek az oka az volt, hogy az igazgatónak előadásonkint hat koronát .kell fizetni, .illetőleg kellene fizetni a világításért és a hat korona miatt olyan nézeteltérések keletkeztek, bogy a vilanytársulat kikapcsolta a világítást, A sugólyuk előtt égett egy gyertya. Ez azonban csak a sugókönyvvet világította meg, a színpadot ellenben sötétségben hagyta, amiért a testületileg felvonult helybeli polgári leányiskola növendékei zúgolódni kezdtek. A direkció ugy segített a bajon, hogy kinyitotta — sajátkezüleg — az ajtót, aminek az lett a következménye, hogy a hajóhinta közönsége onnan „élvezte" az előadást, Ebben azonban megzavarta őket a direkció, amely, vagy aki megint sajátkezüleg figyelmeztette a közönséget arra, hogy potyán nem lehet miiélvezni Abonyban. A Kis lord ciinü szinmü került szinre. Az első felvonásnak diszletezése kifogástalan volt. A szerző „szegényes bútorozott szobát" ir elő. Nagyszerűen tettek eleget a szerző intenciójának. Szegényesen volt bútorozva a szoba, — még a kályhát ig ugy pingálták a falva. Néhány szerepet egészen kihúztak. Ennek a felvonásnak elég hamar vége volt, amit nem igen sajnáltunk, mert a hajóhinta verklije megzavart bennünket az élvezetben. Kövid szünet után megint felhúzták a függönyt, amit egy régi háttérvászon helyettesitett. Állítólag ezt is sajátkezüleg húzta föl a direkció. A második fölvonás színhelye: előkelő szalon a. lord kastélyában. Kár, hogy az első felvonás diszletezése annyiban változott csak meg, hogy a falra festett kályha mellé odaállították a szomszéd fűszeres toalett-tükrét, És még csak nem is féltek attól, liogy az meggyullad! Ezt fölvonást azonban nem vártuk végig. A társaságomban lévő hölgyek minden protestálásom ellenére eltávoztak a páholyból és igy — sajnálatomra — kénytelen voltain én is elmenni. Útközben találkoztam egy, a helyi viszonyokkal ismerős emberrel, akitől megkérdeztem, meddig marad Abonyban a Staggione® Ö rámnézett, gondolkozott egy keveset, azután röviden csak ennyit mondott: —Hát amig kosztot kapnak a nagyvendéglőben. — Ka kérem: — vidéki szinuinvésaet. A szegedi egyetemért. (Saját tudósítónktól.) Szerdán délben jelenik meg a magyar képviselőház hatalmas kupolacsarnokában az az impozáns küldöttség, amely kérni fogja a kormányt arra, hogy a harmadik tudományos egyetemet az Alföld metropolisóban: Szegeden állítsák föl. Lázár György dr polgármester és Gatíi Endre dr a város kulturszenátora már fölutaztak Budapestre, ahol az előzetes munkálatokat intézik el. Gaál Endre dr magával vitte a fővárosba a város törvényhatóságának azt a két föliratát, amelyet a junius harmincadiki közgyűlés határozatából intéztek Héderváry Károly gróf miniszterelnökhöz és Zichy János gróf vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. A föliratot kaligrafikus Írással vetették papirosra és mind a kettőt díszes zöld ecrasebőrbe kötötték, amelyet Szeged dombornyemásu cirnere diszit. A fölirat szövegét lapunk más helyén teljes egészében közöljük. A szegedi küldöttség reggel hat órakor a gyorsvonatai utazik Budapestre. A küldöttség tagjainak különkocsit bocsát rendelkezésére a Máv. Ebben a Pullmann-kocsiban csak a szegediek utazhatnak. A szomszéd 1 városok és a különböző testületek képviselői j szintén ezzel a vonattal utaznak. TemesvárI ról az ottani gazdasági egyesületnek negyven tagja csatlakozik a szegedi küldöttséghez. Szegeden szállnak föl a vonatra a makóiak, a hódmezővásárhelyiek, szentesiek és a környékbeliek. Sokan már fölutaztak Budapestre és ott csatlakozlak a küldöttséghez. Ugyancsak a fővárosban csatlakoznak a monstre deputációhoz a főpapok, az országgyűlési képviselők, a budapesti Szegediek Köre tagjai és az ország társadalmának azok a tényezői, akik a fővárosban tartózkodnak. A fogadás pontban tizenkét órakor lesz. A küldöttség fél tizenkettőkor a képviselőház főbejáratánál, ott ahol a képviselők szoktak a Házba járni, megy föl a kupolacsarnokba. A föliratokat Lázár György dr polgármester adja át beszéd kíséretében a miniszterelnöknek és a kultuszminiszternek. Fél kettőre a fogadás minden valószínűség szerint véget érés a két órai gyorsvonattal azok, akiknek itthon sürgős dolguk van, már vissza is utazhatnak Szegedre. Az erszág és *z •bsérnkeié. Az ehatrakeié ellen miig a kővetkező megyei ts váresi tör" vényhatóságek foglaltak állást: Ver sec. város egyhmngidrng Szebenmegye »» Kiskükülőmegye »»• Debrecen véres » 5 Zólyommegye »» Ugocsamegye „ Beszterce vármegye Udvarhely megye i Temesmegye ,, 10 Ujviáék város 9, Selmecbányát 99 Somogymegye 99 Trenesénmegye 99 Árvamegye 99 15 Liptómegye 99 Brassómegye vala m ennyi — 4 ellen Tolna vármegye 109—21 99 Esztergommegye 39—88 99 Bácsbodrogmegye 131 50 »» 20 Nyitra vármegye 1(51—10 99 Szepes vármegye OK-14 99 Temes vár város 88-41 99 Baja város 39—10 99 Nagyvárad város 34—18 99 25 Arad város 54—18 99 Pozsony város 47— 8 99 Csongrádmegye 96—82 99 JásznagykunBzolnokmegye 300—6 99 Szatmárnémeti város 30—1« 99 30 Szolnokdobokamegye 90— 4 99