Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-20 / 215. szám

iöil szeptember 20 DELMÁOYÁRORSZÁO 6 Mióta küzd Szeged az egyetemért? - 1827-ben már engedélyezték — (Saját tudósitónktól.) Évszázadosnál régibb immár a küzdelem, amit Szeged az egyetemért folytat. Még 1792-ben, amidőn lyceuma mellett a bölcsészeti tanfolyamot a felsőbb hatóság nagy neliezen kieszközölt engedélyével felállítja, meginditja a mozgalmat a jogi tanfolyam, majd a jogi akadémia engedélyezéséért is; 1802-ben — fölkérésére — a szomszédos Bács, Békés, Csongrád, és Torontál vármegyék pártoló feliratokkal nyilatkoznak Szeged mellett, a leghatározottabban támogatva ennek a jogakadémia felállítása iránt való kérelmét, hangsúlyozva, hogy azt az egész alvidék igényli s az országos közérdeket képez. Az országgyűlés egybehivásakor 1827-ben Szeged feliratot intéz ő felségéhez, I. Ferenc apostoli királyhoz, József főherceghez az ország nádorához és az országgyűléshez, bemutatva a vármegyék pártoló feliratait, hathatós érvekkel mutatja ki az alvidékre kért főiskola szükségességét és Szeged jogosultságát, hogy annak székhelye legyen. Az érvek között — amelyek teljes mértékben fennállanak ma is — kiemeli a felirat, hogy ugy az egyesek, mint az állam boldogulásához nélkülözhetetlen a magasabb művelődés eszközeinek a megadása, hogy a szegedi főiskolát szomszédos öt vármegye is szorgalmazza, hogy a távolság, pénzhiány, élelmezés és szállás drágasága miatt sokan esnek el a magasabb kiképeztetés lehetőségétől. Majd elmondja, hogy Szeged „bpldogabb időkben" az egész Duna és Tisza közötti területet birta „százezrekre rúgván az emberek száma", országgyűlésnek és a királynak előkelő országnagyokkal és külföldi követekkel való találkozása szolgált színhelyül, ugy, hogy kevés hozzáfogható város volt a hazában, de idők folytán rosszabbra fordult sorsa, „nem tartózkodván benne földi hatalmasok", nem tért vissza a régi virágzás. Végezetül felajánlja, hogy a jogi tanfolyamot saját erejéből létesiti; a jogakadémiához pedig telket ád s az épületeket felépiti. Az országgyűlés 1827 április 3-án tárgyalta a kérvényt és 212. számú határozata szerint „figyelmet érdemlő felajánlása mellett folyamodó méltónak találtatott, hogy kérése ő felségénél elősegittessen", a város követei sietnek örömmel jelenteni, hogy ugy a követek táblája, mint a felső tábla, Szegea város javára határozott s most már csak ő felsége döntése van hátra. ö felsége I. Ferenc apostoli király az országgyűlés javaslatát el is fogadta, s a m. kir. udvari kamara 1827. évi október 24-én 34,081. számú leiratában közölte, hogy a jog akadémia évi kiadása a meglevőké szerint 12,840 forint és felhívta a várost, hogy erre födözetet jelöljön. Szeged ugyanis csupán az epületeket ajánlotta föl a jogakadémiához s a tanszékek költségeit a vallásalapból kérte íödözni, dt azért eleget tett a felhívásnak és előbb mivel a város közjövedelmeit az 1830. évi árviz emésztette föl, a szőreghi uradalomra adott 300,000 frt tőkét jelölte ki, majd 1832-ben kisteleki uradalmának és a tiszai hidnak jövedelmét, amely hat évig átlag alapján 23,450 frtra rúgott. Bár nem igen támogatták a város tovább munkált, elkészíttette a jogakadémia s a szintén létesiteni óhajtott felsőbb leánynevelő-intézet terveit a Templom-tér és Sörház-utca sarkán levő telekre, elkészíttette a részletes költségvetést is, amelynek végösszege 94,376 forintot tett ki. A tervek 183%ben készültek el, kivitelre azonban nem kerülhettek. De kétségtelen az előadottakból, hogy Szegednek főiskolához való jogát, ugy az országgyűlés, mint ő felsége már ekkor elismerték. Állandó küzdelem. A kei vetkező korszakoknak az egész országot átalakító nagy kérdései mellett nem nyilhatott alkalom Szeged törekvéseinek érvenyesitésére, a szabadságharc után, a kiegyezésig pedig még kevésbbé. A kiegyezés után azonban nyomban előáll ismét és feliratot intéz az országgyűléshez, valamint a vallás- ós közoktatásügyi miniszterhez Jogakadémia, gazdasági tanintézet és más iskolák felállítását kérve, hivatkozván a már ismert érvekre ós indokokra; kijelentvén, hogy a város anyagi erejéhez mérten minden áldozatot meghozni kész. Eötvös József báró vallás- és közoktatásügyi miniszter személyesen megjelent a városban, tárgyalásokat folytatott a hatósággal, de az anyagi eszközök hiánya miatt, csak a reáliskolát vette állami kezelésbe. Ezentúl azonban állandóan (napirenden van a főiskolák ügye, 1876-ban már kifejezetten a harmadik egyetemet sürgeti Szeged, mig az 1879. évi árviz után, alig veszi kezdetét az újjáépítés munkája, még ugyanazon évben széleskörű mozgalmat indit; nagy alapossággal kidolgozott emlékiratot ad kj és egyetemet kérve, küldöttséget meneszt őfelségéhez, az országgyűlés elnökeihez s a kormány tagjaihoz. Ez az emlékirat külföldi példákból mutatja ki, hogy sok nyelvű országban csakis annak a nemzetnek élete és fensőbbsóge biztosított, mely műveltségben a többiek fölött áll; ami sehol sem oly igaz, mint hazánkban, ahol a közigazgatás, ipar, kereskedelem, oktatás feladatainak a nemzet érdekében való eszélyes felhasználásától függ a magyar faji uralom megizmosodása s ahol igen sok téren, különösen a felsőbb közoktatás terén a magyar nemzeti szempontok mindeddig figyelmen kivül hagyattak. Pedig az uralkodó elem rovására főiskoláknak idegen nyelvterületen való felállítása akkor, midőn a nemzeti elem sürgősen követeli a felsőbb tudományos kiművelést, nemcsak félszeg intézkedés, hanem vétség a nemzeti elem ellen; mert ahol a patriotizmus hiányzik, azt a főiskola meg nem teremtheti, ép oly kevéssé képezheti a magyarosodás alapját idegen ajkus városban, ^nert az a -^népneve^és feladata. Hangsúlyozza, hogy a szegedi egyetem felállnasának terve mélyreható érvekre és magasztos eszmékre van alapítva s a szegedi egyetem mellett megnyilvánult országos közhangulat örvendetes manifesztáció amellett, liogy mindenekelőtt a nemzeti elemnek adassék meg a mód és alkalom fiait a kultura előharcosaivá képezhetni. Fölemlíti, hogy a szegedi egyetemmel az Alföld érdeke lép előtérbe, amelytől már történelmi, nemzeti, faji és kereskedelmi tekinteteknél fogva is elválaszthatlan Szeged. Az érvek. Egész állami életünk s küzdelmeink a létért és a szabadságért azt tanúsítják, hogy a magyarság igazi támasztékát az Alföldben birja, amely magyar nemzeti tekintetben igazi faji terület és ennek a természeti és történelmi alakulás Szegedben adta meg a betetőzést, mely a magyarság országos központja. t ^ Az Alföldnek, mint ,a nemzeti kultura zászlóvivőjének a művelődési vívmányok és intézmények minden áldásában kellene részesülnie, hogy műveltségével uralja a kormányzat, tudomány és művészet tereit s ennek dacára az összes egyetemek, jogi gazdasági, bányászati, erdészeti akadémiák, az összes szakiskolák az ország felső részén, idegen nyelvterületeken vannak elhelyezve, félkörben, amelynek egyik pontja Pozsony, a másik Nagyszeben, egymástól alig néhány kilométerre fekvő városokban, mint Pozsony, Pápa, Budapest, Sárospatak, Eger, Kassa, Eperjes, Debrecen, Nagyvárad, Máramarossziget, Kolozsvár stb,; — mig Arad, Bácsbodrog, Békés, Csanád, Csongrád, Jásznagykunszolnok, Krassószörény, Temes, Torontál vármegyéknek és Pest megye alsó részének 1000 négyszögmértföldnél nagyobb területén egyetlen főiskola sincs. A magyarság adófilléreiből századokon át nem jutott arra, hogy a magyarság főiskolát kapjon. Bármennyi egyetem vagy főiskola állíttatik föl más területen, a szükséglet az Alföldön soha sem lesz kielégítve és épen ezért a budapesti egyetem tultömöttségét is csak a szegedi egyetem lesz képes alászállitani, amelynek létesítését nemzeti, országos tanügyi és város jóléti szempontok követelik. Sajnálattal jegyzi meg az emlékirat, hogy Szegedről kevés a tájékozottság; két nagytndományu férfiú hangoztatta az egyetemen, s az akadémiában Szeged kitünőleg magyar faji hivatását, ez egyik — jogtudós — nem habozott kijelenteni, miként Szeged az egyetlen eleink által alapitott magyar város, a másik — jeles ethnografikus — könyvében hirdeti, miként Szeged hivatásos központja a magyar faji népéletnek. Sajnos, a tudomány észleleteit az államférfiak nem vették figyelembe. Szeged, a nemzeti főváros. Szeged az alvidék magyarosodásának kaptára, amely rajokban bocsátja ki feleslegeit. Bácsbodrog, Toron tál, Krassószörény és Temes vármegyékben Ada, Öbecse, Ókanizsa, Zenta városokban és egész sereg községben több százezer lélek szegedi magyar van, olykor egész telepitvényeket alkotva, az alvidéknek számtalan magyar lelkészt, tanitót, községi jegyzőt? kereskedőt, iparost nevelt Szeged. Az egyetlen város, amely az alvidék megizmosodott német kultúrájának ellentállani mindenkor képes volt. Két folyó ós két vasútvonal összetalálkozásánál az Alföldnek s az alföldi magyarságnak igazi földrajzi központja, a főváros után az országnak legnagyobb és tiszta magyar városa lévén, nemzeti tekintetből egyedül Szeged lehet az alföldi egyetemre illetékes, melynek iskoláiban nagyszámú német, szerb és román fiu tanul évenkint, akiknek hazafias magyarosodása az egyetemen nyerne befejezést. Szeged körül terülnek el egyik részen a legnépesebb magyar városok, a másik részen az idegen nyevüek s e nagy város-csoport központja két nyelvterület összetalálkozásánál Szeged. . ; Mindezen szempontok országos tanügyi szempontból is figyelmet érdemelnek s e szempont azt is követeli, hogy a főiskolák n« az ország egyes kiváltságos részein, hanem a szükséghez képest állíttassanak föl. Az akadémiák ma nem képesek feladatukat teljesíteni, részben mivel az egyetemi fokot nem adják meg, másrészt mivel nagyszámban és egymás közelében lóvén, nincs kellő provinciájuk; s épen ezért országos tanügyi szempontból is valóságos sérelem, hogy 1000 négyszög mértföld magyarsága viszont egyetem nélkül van. Eltekintve Szeged nagy népességétől, ugy közlekedési előnyein alapuló, kereskedelmétől, magyar iparától és sok más előnyétől, figyelemre méltó iskoláinak tultömöttsége.