Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-19 / 214. szám

4 ÖÉLMAÜYARÓRSZXÖ lÖii szeptember 19 cár a pályaudvarról automobilon a kórházba ment, meglátogatta a miniszterelnököt s onnan visszatért a palotába. (Meghalt Stolypin.) Lapzárta után telefonálják: A Pétervári Távirati Iroda jelenti: Hétfőn éjjel tiz órakor meghalt Stolypin miniszterelnök. Valószínűleg Stolypin kormányában lévő pénzügyminisztert nevezi ki a cár uj miniszterelnökké, ami azt jelenti, hogy Stolypin szellemében kormányoznak tovább s tartják fönn az állapotokat az orosz cár birodalmában. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Szinházi műsor. Szeptember 19, kedd Aranyember, szinmii. „ 20, szerda Utánam, szinmii. (Először.) Páratlan bérlet >/,. „ 21, csütörtök Utánam, szinmü. Páros bérlet »/,. „ 22, péntek Utánam, szinmü. Páratlan bérlet »/,. „ 23, szombat Babuska, operett. Páros bérlet »/.. „ 24, vasárnap d. u.: Luxemburg grófja, operett. „ 24, vasárnap este: Babuska, operett. Páratlan bérlet 2/»„ 25, hétfő Babuska, operett. Páros bérlet »/»• „ 26, kedd Sárga liliom, kisvárosi történet. Páratlan bérlet »/,. „ 27, szerda Utánam, , szinmü. Páros bér• i let Ht>. : e 28, csütörtök Haramiák, tragédia. Párat» ••*•.* lan bérlet '/,.' ,, 29, péntek -Ártatlan Zsuzsi, operett. Pá' J . rps bérlet . j , .„ . 30, szombat Ártatlan Zsuzsi,operett. Páros'bérlet - _ - \ A drámaíró panasza. (Saját tudósítónktól.) Bécsben érdekes, fölolvasást tartott egy érdekes drámaírót Eulenburg Herbert. A puszta neve is harci kiáltásszámba megy odahaza, Berlinben, ahol nagy seregnyi tisztelője él és tüntet mellette, valahányszor alkalom kerül rá. Eulenberg nem tartozik épen a szerencsés drámaírók közé: azok közé, akiknek sikereik vannak, akiket függöny elé tapsolnak, akiknek darabjait sorozatos előadásokban mutatják be s akik minden müvükkel vagyont keresnek. Eulenbergnek, ha időtartamra nem is liosszu, de elég termékeny drámaírói pályáján csakis balsikerben jutott része A legtöbb darabját elő sem adták, könyv alakjában savanyodott meg; .amelyiket, pedig előadták, annak sokáig hangzó bukás lett a sorsa. Kifütyülték, lehurrogták, tönkre piszszegték az előadást, akárhogyan dolgoztak is érdekében a fiatal mester hivei. Az ellenségei sem tagadhatják, hogy érdemetlenül. Mert Eulenberg igen tehetséges ember, költői lélek, akiben erő lakozik s aki régi meséket belülről tud meglátni és uj tartalommal megtölteni. Annyi azonban bizonyos, hogy a színpad technikájának nem épen mestere. A darabjait ugy irja a színpadra, mintha nem is a közönségnek szánná. Nem alkuszik meg a hatással, erőszakos, önkényes költő. De költő és igazi tehetség. Bécsben a ma színházáról beszélt előadásában s kivált arról az ellentétről, amely a mai szinház s az irodalom között évek óta egyre növekedik. A szinház, amely egész régen esak ünnepi alkalma volt egy-egy irodalmi alkotás bemutatásának, tehát alárendelt közege az irodalomnak, ma teljesen a közönség kezébe került. Helyesebben üzleti emberek kezébe, akik föltétlenül meghódolnak a közönség izlése előtt. Eulenberg a színházak igazgatóiban látja a színházak leromlásának okozóját. A színházigazgatók többnyire színészekből redukálódnak s a szinészembernek ritkán jelent valamit az irodalom. Szegény Eulenburg nagy keserűséggel gondolhat Berlin színházigazgatóira, hogy benük keresi a tulajdonképeni okot. Holott az ok nem is ott van. Az ok — minek szépíteni? — a közönség. A közönségnek nem kell az irodalom, a közönség nem akarja, liogy megindítsák és megrendítsék a lelkét: a közönség mulatni akar. Még eltiiri valahogy az irodalmat egyegy szenzációs szinészi produkció kedvéért. De szárazon nem. A közönség léha és ugy érvel, liogy elég neki a maga életének tra*gédiája, a szinházban nem akar szomorújátékot . A színházigazgatók, akik csakugyan üzletemberek, még ha irói tollat dugnak is a fülük mellé, készségesen megadják magúkat ennek az érvelésnek. Elismerjük: kivételesen és igen elvétve esak kénytelenkelletlen. De nincs ezen megütközni való, amikor még a kritikusok is kétrét hajolnak a közönség előtt Sarcey óta máig. Hogy a közönségnek mindig igaza van akár igazságtalanul buktatja meg a jó darabot, akár érdemetlenül juttatja sikerhez a rosszat. Hogy a közönség szuverén jogú valami, mint egy király. Vájjon mivel váltja meg ezt a jogát ? A karzati vagy a földszinti, vagy a páholyjegyével? Hiszen az esetek legtöbbjében egy egész nézőtér közönségében együttvéve sincsen annyi intelligencia, annyi tehetség és alkotó erő, amennyi a kifütyült szerzőben egymagában véve. De ha a közönség a hibás, az igazgató az, aki tehetne valamit az irodalom érdekében. Mint ahogy a gazdag vállalatok jótékony célra időről-időre juttatnak valamit a jövedelmükből,'"'ők is áldozhatnának évenként két-három tehetséges embernek sikerrel nem biztató munkájára. De nem .ugy", amint mostanában" teszik: a" lehető' legtakarékosabban es ímnifel-ámmál, hanem igazi 'áldozatkészséggel és lelkesedéssel. Ezeket az előadásokat kellene parádés előadásaiknak szánúiok. Nagy szu'ggésztió Vfíh abban ha az iró nyomtátásban, a drámaíró szfnpadoh látja müvét. Egész más a világítása s az ilyen ekszprementurnon többet okul, mint sok évi elméleti munkából. " De hát ilyet még csak kívánni is fantazmagória, Az igazgatók ma hasra terülnek a közönség előtt, holott szembe kellene szállniok, meg kellene verekedniük vele, ha mindjárt a kassza rovására is. * Uj magyar regények. Az irodalmi szezon kezdetén szenzációs tervekről számolhatunk be. A Nyugat ugyanis pompás magyar regénysorozat közlésébe kezd bele. Ezek között legelső lesz Biró Lajos regénye, amelynek Az Isten leventéje lesz a cime. Azután sorra jönnek Ambrus Zoltán nagyszabású társadalmi regénye, Lengyel Menyhért lirai regénye „Kesznyéten Mátyás iratai", Ady Endre „A vér városa", Szép Ernő regénye a varieték világából, Jób Dániel, Kaffka Margit, Móricz Zsigmond, Szini Gyula ás Szomory Dezső regényei. * Szomory Dezső uj darabja. Most fejezi be uj darabját a Nemzeti Szinház illusztris színműírója, Szomory Dezső. Még ebben a szezonban adja elő a Nemzeti Szinház a kiváló iró legújabb müvét. Háromfölvonásos szinmü ez, inkább vidám, mint komoly, de mégsem vig. A cime : Györgyike, drága gyermek. A bemutatónak, akik a darabot ismerik szenzációs sikert jósolnak. * Két uj Hhjó-darab. Hajó Sándor, a kiváló sziníúÜiró, akinek több darabja aratott már igen jelentékeny sikert, két uj darabbal készült el. Az egyiket, amelynek A felsőbbek a cime, a Nemzeti Szinház fogja még e szezonban előadni. A bohém világot, a mai bohém világot irja meg ebben a színmüvében a szerző, a maga furcsa, sajátságos erkölcseivel, torz vonásaival, ki nem alakultságaival. A másik darabja, amelynek Lakájok a cime, a Vígszínházban fog szintén ebben a szezonban szinre kerülni. Csupa inas fog ebben az igen érdekesnek ígérkező darabban szerepelni: egy nagyúri ház lakájszemélyzete BUDAPESTI MOZGÓKÉPEK. Pikkoló-karriér. Budapesten a Fiume-kávéháznak volt egy pikkolója. Öklömnyi gyerek volt, amikor odakerült s jóllehet fürgesége a higanyhoz volt hasonló, mégis oly kicsiny volt, hogy ágaskodnia kellett, hogy az asztal mellett ülők meglássák a fejét. Mindenki nyájasan nézett rá, amit ő még nyájasabb mosolylyal honorált és azzal, liogy szolgálatkészsége határt nem ismert. Olyan újságot nem lelieteu kérni tőle, liogy azt a képzelhető legrövidebb idő alatt elő ne kerítette volna. Kis barátja volt a kávéház összes vendégeinek. Különösen kedvelték az irók és újságírók. Tetszik talán tudni, hogy valamikor ez a kávéház volt délutáni és esti gyülekezőhelye az íróknak és újságíróknak. Az irók szívesen látnak maguk körül barátságos, nyájas arcokat; nem csoda, ha a pikkoló becézett kedvence lett az idők krónikásainak. Annál is inkább, mert ez a pikkoló a gyermek kedvességét és a férfi okosságát egyesítette magában. A nyájas tekinteteket, amelyeket felfogott és viszonzott, mindig igen bölcsen aprópénzre váltotta föl. Gyermekded fürgeséget és örökös barátságos mosolygást talán senki még igy nem fruktifikált, mint ez a gyermek. Mert igaz, hogy az egyes borravaló, amit kapott, ritkán volt nagyobb két krajcárnál, de az is igaz, hogy sohasem volt kisebb. Sok két krajcár pedig idővel sokra megy; nélia sok forintra is; sőt ha valaki a garas értékét meg tudja becsülni, sok ezer forintra is megnövekedik. • A pikkoló gyerekészsze'l is hamarább fölfogta ezt, mint pártolói, az irók és ujságirók férfi észszel. Mert tisztelettel kérdezem, hol az az iró és újságíró, akinek bölcsesége odáig elérne, hogy a két krajcárok értékét kellőképen meg tudná becsülni. Sohanapján nem tud bohém-ember olyan magaslatra vergődni, liogy ki tudná számítani, mennyit érnek a fölliamozódott két krajcárok. A két-, tiz-, vagy huszkoronásokat sem tudják kellőképen értékelni; hanem amint jönnek azok, azonképen mennek is el. Sok iró jár-kél a világon, aki állandó pénzzavarban van; de kevés olyan, akinek állandóan pénze volna. Ezt maguk az irók és újságírók tudják legjobban. A pikkoló a maga gyermekeszével fölülemelkedett a felnőttek bölcseségén. Az irók jó tulajdonságait: a nyájasságot és szolgálatkészséget elsajátította; rossz tulajdonságaikat: a könnyelműséget és pazarló életmódot távol tartotta magától. A garasokat nem költötte el, hanem azokat egymásra rakva, szépen összegyiijtögette. S bizonyára maga is meg volt lepetve, amikor lassankint fölcseperedve észrevette, liogy az apró krajeórkák sok ezer koronára növekedtek. S minél jobban haladt korban e'lőre, annál jrohomasabban változtak át a krajcárok forintokká. S most az a liir érkezik, hogy pikkoló, aki azóta ifjúvá nőtt föl, nem kevesebb, mint hetvenezer koronáért megvásárolta a Fiumekávéházat, amelynek nemrégiben még kiszolgáló gyereke volt. Az irók és ujságirók pedig sóhajtva gondolnak arra, hogy mennyivel nagyobb volt a fiu bölcsesége, mint az övék. A pikkoló és az irók két ellentétes dolgot bizonyítottak be: a pikkoló tétele ez: krajcárokból lesz a forint. Az iróké pedig ez: forintból lesz a krajcár. lYTfkOTV^rtwritfUJ^ a berlini fogtechnikán llCIIlCliyillC és fogklinikán képesítve Fojjmttterme Kossuth L.-sugárut 4 Részit mindenféle fogteohnikai munkát kaucsukban és aranyban. Állami és közigazgatási hivatalnokoknak részletfizetésre is. Bármiféle javítás 6 óra alatt elkészül