Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-02 / 201. szám

8 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 szeptember 2 Piacváros. (Saját tudósítónktól.) Szegedről el lehet mondani, hogy piac-város. Nem közgazdasági értelemben, mert fontos kereskedelmi érdekek nem futnak itt össze. A gabona és értéktőzsdé­nek sincsen jelentős gócpontja és ha Szegedet piac-városnak mondtuk, azt csak ugy külső meghatározásként — piaci értelemben — mon­dottuk. Európa pénzügyi és gazdasági egyensúlyá­nak garanciális intézményei, a londoni tőzsde, a párisi, a berlini, hamburgi tőzsde aránylag szerény külscjü épületekben megférnek, a new­yorki világtőzsde megfér a Wall-streeti szűkre szabott kis kőpalotában, de a szegedi piac — az igénybe veszi egész Szegedet. Mert nagy do­log ám kérem az a szegedi piac, pláne a. befőt­tek főzése idején, szükség van az egész város területére. Egy kis túlzással el lehet mondani, hogy az egész belváros piac. A Tisza Lajos-köruton a Polgár-utcától a Kossuth Lajos-sugárutig, sőt tovább száz méterrel is az árusok legkülönbö­zőbb fajtái ütik fel ott a sátorfájukat. Elsők a sorban a göröncsérek nagy területen kira­kott színes, mázos cserépedényeikkel. Utánuk posztóárusok, bazárosok, játékárusok csinál­nak vásárt a portékából. A túlsó oldalon ked­ves, étvágykeltő összeáll ításban sorakoznak föl­váltva egymás mellett a sajtosok és szappano­sok. Igazán nehéz lenne meghatározni, hogy melyik terjeszt nagyobb biizt. Kissé odébb ugorkát, szilvát és paradicsomot árulnak termetes kofaasszonyok,. közbe-közbe ékelve a baromfiárusok ládikákra, padokra ki­rakott vágott libái, kacsái. A napsugarak át­ható tüze vajmi kellemes illatot vált ki a ké­tes tisztaságú, nyil edényekbe rakott ludhájból és más belső részeiből. A vágott liba és paradicsom-árusok között szerényen liuzódik meg egy-egy tejeskanna, egy tipikus tanyai asszonyság kiséretében, aki ol­csón méri a hamisítatlan tejet és tejterméke­ket. Mindez igen költői szép, különösen, mikor valamelyik kofaasszony amúgy törökösen a földre telepedve, indiánszin lábaira nyugtatva egy fél görögdinnyét, látható jó étvágygyal késeli ki annak piros szinii bélését. Az étkezés nem akadályozza meg a munkájában, mert azért a saját udvariassági szólamaival egy­kedvű buzgalommal kínálgatja az eladnivaló­ját, hogy: ezt tessen megnézni naccságos asz­szony, ilyen libát úgysem alál az egész piacon, — s mutatja a libáját feléje bökve dinnyefur­káló budlijával. Jól megtermett kövér asszonyok paprikát árulnak. Piros az arcuk, mintha a paprikát pú­dernek használnák. Még odébb, a Kossuth La­jos-sugárut sarkán és azon tul a fateknők, pré­sek, taligák, gereblyék sorakoznak bájos össze­visszaságban, mind olyan dolgok, amelyekről csak együtt látva, jut eszébe az embernek, hogy léteznek és szükségesek. De ez nem az egész piac, aminthogy nem is az egész belváros. Hasonló a kép a Széchenyi­téren, a korzón, onnan le az Attila-utcán, le a Valéria-téren, ahol halomba rakott rózsafüzérek adnak a girbe-görbe flaszterkövezetnek valami groteszk kertszerii 'képet. A Klauzál-tér tele van rakva gyümölcscsel, baromfival és kofá­val. Betetőzi a sort a Rudolf-tér, ahol dinnye­piac van, szerencse, ma még kolera nélkül. Az ember azt kérdi a végén, amikor végig­járt a szegedi piacon, hogy ugyan van annyi lakosa Szegednek, mint amennyi kofa a piaco­kon? A megfertőzött gyalogjárók láttára csak ugy sóhajtozik az ember egy vásárcsarnok után, ahol az üzlet mellett egy kis tisztasági és egészségügyi szempont is figyelembe jönne. De ugyan, hogy helyeznének el annyi árut és any­nyi árust egy vásárcsarnokban? Hiszen itt eh­hez a piachoz mérten nem egy, de hat vásár­csarnok kell. AKÍ szereti a poézist és a poézisben főleg eze­ket a népies vonatkozásokat, annak talán tet­szik is ez a piaci kép a maga messziről szi­ues, de közelről undoritóan piszkos összevisz­szaságával és a sokak szerint zamatos, szerin­tünk durva nyelvkincsével. Mert a piacnak megvan a maga. nyelvkincse. A kofák szótára gazdag és akinek jó idegzete van, az járjon kö­rül nyitott füllel, hogy halljon is, ne csak lás­son. Hiába szép ós ősi dolog ez a piac, de azért még szebb volna, — ha nem volna. Égetően sürgős a vásárcsarnok építésének a kérdése. Kellene, hogy ez legyen az első óvóintézkedés ebben a kolerajárványos világban. Neményiné ííg&ÖSSSS Fofpisüterme Kossuth L.-sugárut 4. Készit mindenféle fogtechnikai munkát kaucsukban és aranyban. Állami és közigazgatási hivatalnokok­nak részletfizetésre is. Bármiféle ia.'iíás 6 ára alatt elkészü (A cívis a teatrumban.) Makó Lajos, a néhai színigazgató beszélt egy érdekes epizódot a cí­visről, mint színházi habitüéről. Lencsés-Nagy Bálint uram egyszer két in­gyen jegyet kapott valami koncertre, amit a színházban tartottak. Vacsoránál szólt hát a fe­leségének: — Anyjuk, elviszlek este a teatruinba! Az asszony szemrehányó hangon válaszolt: — Ejnye becsületben megöregedtünk, aztán most akarsz komédiába vinni? De hát kár lett volna veszendőbe hagyni a két potya-jegyet és igy mégis csak elmentek a „komédiá"-ba. Másnap délelőtt beállított Makóhoz Lencsés­Nagy Bálint uram: — Nagyon tetszett ám a komédia nekem is, meg az anyjuknak is. Hát elhatároztuk, hogy ezután állandó helyet váltunk. Mennyiért adna három helyet az ur? — Háromat? — No igen, nekem, meg az anyjuknak. Amint látja, eléggé terjedelmes a testi mivoltunk. Csak három székbe beleférünk^' Az igazgató megérttette vele, hogy a szín­házi székeket karfa választja el egymástól, elég lesz hát kettő is. Aztán megkérdezte, hogy mennyi időre akarná bérelni. — Hát amíg élünk. Az ur meddig marad itt? — Három évig tart a szerződésem. — Hát akkor három évig. Mibe kerül az? — Attól függ, hogy páros bérlet-e, vagy egész. — Egész. Minden estére. — De preniiérre vagy vendégszereplésre nem érvényes a bérlet. — Hát számítsa ugy, hogy érvényes legyen. — De kérem, megesik, hogy némely darabot egymásután sokszor játszanak. — Bánom is én. Egyáltalán ugy számitsa, hogy mindig enyém legyen a hely. Délután is, este is! Megegyeztek és azóta Lencsés-Nagy Bálint uram délután és este pontosan megjelenik a színházban élete párjával. Mindegy, akármit, akárhányszor játszszák, ő végignézi. Néha, ha nagyon szemügyre vesz valami színésznőt, köl­csön kéri az előtte ülő gukkerjét és mikor visz­szaadja, jóindulattal mondja: — Majd küldjön egy zsákot, adok benne egy malacot érte! (Uszólecke.) A Regdon-fürdő előtti Tisza-par­ton egy kis fiueska horgászott tegnap délután. A köveken ült, nádrudjára spárgát erősített, arra legyet kötett és aztán várta a. jó szeren­csét. A szerencse ugyan elmaradt, ehelyett azon­ban megjelent a rendnek egy éber őre, aki szi­gorúan rászólt a gyerekre: — Van-e halászati engedélye? — Nincs — szólt szepegve a gyerek. — Nem tudja, hogy engedély nélkül tilos a halászás? A fiúcska rémülve tekint a zord rendőrre, az­tán diadalmasan válaszol: — Rendőr bácsi, én nem is halászok. — Hát mit csinál? — Úszni tanítom a legyet. x A hétmilliós kölcsön. A rendkivüli közgyűlés végén Balogh Károly tanácsos beterjesztette a közgyűlésnek a hétmilliós kölcsönre vonatkozó okmányokat, amelye­ket a közgyűlés tudomásul vett és felha­talmazta a tanácsot arra, hogy az okmá­nyokat a minisztériumhoz fölterjessze. x Továbbképző tanfolyam közigazgatási tisztviselők részére. A közoktatásügyi kor­mány elhatározta, hogy huszonöt tanfolyamot létesít közigazgatási tisztviselők továbbkép­zésére. ügy- (Hi-Éii lÉif-lló-eÉk Szombaton, szeptember 2-án és vasárnap, 3-án MŰSOR: 1. Plitricai vízesések, látványos. 2. Lélekrokonság, humoros. 3. Egy szegény fiu története, dráma. 4. Az öt grácia, artista. 5. Divatmizériák, humoros. 6. Cifra nyomorúság, dráma. 7. Sportkedvelő, humoros. 8. Antigoné, Sophokles tragédiája. K hiíJríh nf'R & 9 értónf. h ÍM Ífüeteíáítia m ' iMiWá^ •• VÁUiíl S|íi*a U smV | A SZéttSPÜAS ÁSVÁNYVIZE Mímvffk! Koplaló: lÓTü Pííffl tüsíerKeresheiléSBlien Telefon 218. TÖRl'EiWKEZES § Felfüggesztett tiszti főügyész. Győrből jelentik: Győr város közigazgatási bizottsága Goda Béia főispán elnöklésével zárt ülésben tárgyalta Vennes Jenő polgár­mester fegyelmi följelentését Németh Elek tiszti főügyész ellen. A polgármester azzal vádolja a tiszti főügyészt, hogy lassan viszi a pöröket, ami által tetemes károkat okoz a városnak. A közigazgatási bizottság ugy ha­tározott, hogy a tiszti főügyész ellen meg­indítja a fegyelmi eljárást megelőző vizsgá­latot és ennek befejeztéig fölfüggeszti. Az eseményhez igen közel álló helyről sikerült megtudni, hogy ebben az esetben főbenjáró dologról nincsen szó és a főügyészt, aki öt év óta van hivatalában, a lassúságon kivül egyéb káncs nem éri. Fölfiiggesztése is csu­pán azért történt, hogy a vizsgálat annál si­mább lefolyású legyen. § Az algyői halálból. A halállal végződő vasárnapi algyői mulatság nyolc verekedő hő­sét az algyői csendőrség tudvalevőleg letar­tóztatta ós a szegedi ügyészség fogházába ki­sérte. A törvényszék vácitanácsa pénteken tar­tott ülésében szabadlábra helyezte a nyolc le­gényt. Az ügyészség hatóság elleni erőszak .cí­mén folytatja ellenük az eljárást. tj Gerzsány Mária bűntársa. Gerzsány Má­ria, a kisteleki méregkeverő bábaasszony és bűntársa, özvegy Lévay Józseffé tudvalevőleg a szegedi ügyészség fogházában vannak vizs­gálati fogságban. Lévaynó beleunt már a fog­ságba, háromezer korona kauciót ajánlott föl a szabadlábrahelyezése érdekében. A törvény­szék vádtanácsa elutasította a kérelmet.

Next

/
Thumbnails
Contents