Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-17 / 213. szám

Í911 szeptember 17 DÉLMAGYARORSZÁG BUDAPESTI MOZGÓKÉPEK. A kulisszák világából. Pethes Imrének rossz vakációja volt. Az országos hirü Cyrano tudvalevőleg a nyarat szűkebb hazájában, Jászberényben szokta átliorgászni. De az idén a potykák sztrájkoltak és nem álltak horognak. E helyett egy kutya kapott a művész — lábikrájába. Se szó, se beszéd ... se ugatás, se vakkantás . . . csak beleharapott. Tüstént felmerült az a gyanú, hogy a kuvasz veszett. Megindult a vizsgálat. Mindenekelőtt az állatorvost kellett előkeríteni, hogy vizsgálja meg. Addig a gazdája, egy jóravaló vasúti bakter, láncra kötötte. Pethes lábát addig is, mig a harapós kutya egészségi állapotát megállapítják, borogatták, kötözgették. Sajgott a seb, de azért Cyranónk mégis naponként kibicegett a két kilométernyire levő bakterházhoz, hogy a kutyát etesse, mert — ... Az ilyen paraszti-féle ember nem gondoskodik a maga jószágáról! S mi lenne, ha a kutya éhségében csakugyan megveszne! Az állatorvos konstatálta, hogy a harapós kutya egészséges, de a Pethes vakációja el volt rontva. * A jászberényi eset dobott szőnyegre egy másik, analóg történetkót. Andorfi Pétert, a kiérdemesült .színigazgatót évek előtt megharapta egy — állitólag — veszett kutya. A seb begyógyult, a kuvaszra kimondták, hogy „kutya baja" se volt és napirendre tértek a dolog felett. Csak épen a gyanú nem akart teljesen elülni. Mert hát a néphit szerint a veszettség vagy hót nap, vagy hót hónap, vagy héfc év alatt, vagy valamelyik még felsőbb hetes időfokozatban okvetlenül kitör. Maga Andorfi is elég humorista volt arra, hogy ezt a gyanút táplálja. Tudtak a dologról az Otthon-körben is, ahol a direktorok gyöngye alsózni szokott. Egy ilyen alkalommal nagyon jó blattja volt. — Kontra! — mondta diadalmasan. — Rekontra! — hangoztatta az egyik partner. Subkontra, hirschkontra követte egymást) messze a fedáksárikon tu>, amikor Andorfi — az ötödik ütésnél — észrevette, hogy rosszul számitott: elveszti a pártit, Ekkor, szorongattatásában, mentő gondolata támadt: elkezdett vigyorogni, rémesen csattogtatta a fogait, kutyamódra morgott és dühös pillantásokat, vetett partnereire. Ezek ijedteu ugráltak fel s az egyik egy tökalsót ejtett ki a reszkető kezéből. — Renonsz! — kiáltotta Andorfi, kinek arca ismét a régi nyájas, derült, mosolygó lett. * Környei Béla e nyáron Ostendében fürdőzött és hazajövet Brüsszelbe is ellátogatott. A csipkéjéről hires városban, természetesen nagy csomó drága csipkét vásárolt be. Azonkívül „potom áron" matuzsálemkoru borokkal is ellátta magát, több skatulya havannát is szerzett be. A vasúti kupéban két idegen hölgygyei utazott, Megismerkedtek. Mindenféléről beszélgettek s a határállomás előtt mi egyéb lehetett volna a beszélgetés tárgya,-ha nem a — vámvizsgálat. A nök elmondták, hogy selymet, csipkét s más egyéb elvámolás alá tartozó portékát visznek magukkal, de olyan jó! elrejtették, hogy nincs az az Árgus, aki megtalálná. A mi kitűnő tenoristánk rosszalólag a fejét rázta: — Sokkal okosabb őszintén bevallani. Az ember kifizeti az illetéket s nem kell nyugtalankodni, reszketni, a rajtakapás esetén szégyenkezni ós büntetést fizetni. Elérkeztek a határhoz. A vámhivatalnok benyit a kupéba s először is a hölgyekhez fordul. Ezek tőlük telhető hidegvérrel felelik, hogy nincs elvámolni valójuk. — Kegyeskedjék kinyitni a bőröndöket. Azután szakavatott ujjait bemélyesztette a blúzok, fehórnemüek s egyéb toalettetárgyak tömkellegébe és a rendesen összehajtott, de kissé duzzadt harisnyákból előráncigálta az elrejtett csipkét. Az ezt követő hivatalos eljárás kinos jelenete után a vámhivatalnok Környeit szólította meg: — Mi van a kofferjében, urain V — A rendes utipodgyászomon kivül hat üveg 1785-beli bordeauxi . . . ezer darab havanna . . . ós brüsszeli csipke. Az állam embere nagyot nevetett. — Jó vicc ! — moudta és szalutálva elhagyta a kupét. * Emelik a tej árát és ezt a tartós szárazsággal s takarmányhiánynyai okolják meg. Erről volt szó a Nemzeti mai próbáján a ezzel kapcsolatban az ez idei termésről is. — Igaz ni, — mondja Mészáros Lojzi Bartosnak — hát neked volt-e jó termésed? — Elég jó, — felelte Bartos hümmögve. — Mondjad már? — Hát a tavasszal elvetettem két zsák krumplit ós termett — egy zsákkal. Ú&ZÍ -Wt Női átmeneti köpenyek, Kész női kosztütnék, Blúzok és ereileíi pórisi fűzők, Szőrme és csűcsárúk óriási választékban Él raktárra érkeztek. Saját szűcsműhely ho! mérték utáni rendelmények szörmekabát, nyakátvetők és karmantyúkban eredeti modellek után készíttetnek KúpGyulaéstársa női divatházában Szeged. sMegnyilt Nyolcvan szoba. Központi fűtés. Minden szobában vízvezeték! Mérsékelt árak. Tulajdonos A Dávid Sándor £ A vasúti vendéglős. 1070 hC* í |Megnyilt.. szalon kőszén és koksz legjobb beszerzési forrása: JUTKOYICS GÉZA PA- ÉS SZÉNTELEPE KOSSUTH LAJOS-SUGÁRUT 41. SZÁMTelefon 686. (a rókusi templommal szemben.) Telefon 686. (Párbeszéd.) A szegedi Széchenyi-téren találkozik két parasztember. — Adjon isten, Mihály! — köszönti az egyik a 'másikat. Honnan ismer kend engem? — csodálkozik a másik. — De meg én jicm is vagyok Mihály, hanemi Antal! — Ugyan, ugy-eí Hát neai találkoztunk e a mindszenti vásáron? A' lehet! Most épen oda igyekszem! (Az urasán meg a góbé.) Jászai Mari jegyezte föl ezt a jóizü székely mondást, amelyet Szovátán hallott. A szomszédjukban a meredek Kalondára kapaszkodik fel a székely két apró lovával. Szembe lefelé jön az uraság pompás telivérekkel. A székely nem hir, amaz meg nem akar idejére (kitérni,„ összeakadnak. Az ur dühösen ugrik ki a hintóból, elkezdi szidni a székelyt: — 'Adta parasztja, fölpofozlak, elrugdallak ... És egyik ilyen igéret repül a másik után a székely felé. Jó darabig csak állja ezt a szcsely és vesződik a szekerével, de aztán elfogy a türelme, föltaszitja a pipaszárával a homlokából a kalapot és csak ennyit mond: — Hát én addig mit csinálok1 (A drága tej.) Az este a szegedi kávéházakban is sokat beszéltek arról, hogy Budapesten literenként egyszerre hót fillérrel emelték a tej árát a telhetetlen tejkereskedők. — Szegeden is emelték elsején a tej árát, — mondta egy szomorú családos ember és fájdalmasan sóhajtott. — Pedig a szegedi tej árának emelését semmi sem indokolja. Budapesten érthető a tej drágulása. — Miért vólua érthető? — fakadt ki a családos férfin. — Mert ott kolera van. — Mi köze a kolerának a tej dráguláshoz? Már minden gazságot a kolerával indokolnak? — Persze. A kolera miatt a hatóság megtiltotta a Duna vizének használatát: azóta nehezebb a tejet készíteni.