Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-17 / 213. szám

6 A szegedi kiállítás kérdéséhez. — Szabó Gyula megjegyzései Gelléri Mór észrevételeire. — (Saját tudósitónktól.) Ismeretes minden szegedi polgár előtt a tervbe vett szegedi kiállítás ügye. Perjéssy László iparkamarai titkár és Szabó Gyula segédtitkár közösen dolgoztak ki egy tervezetet, melyben a szegedi kiállítás helyéül a Mars-teret ajánlották. Gelléri Mór királyi tanácsos megvizsgálta ezt a tervezetet és bár a legnagyobb elismeréssel emlékezett meg az alapos tanulmányról, mégis a kiállítás helyének kérdésében nincs egy véleményen a tervezet kidolgozóinak véleményével, s Újszegedet ajánlotta a kiállitás helyéül kijelölni. Szabó Gyula, akinek nagy érdemei vannak e kiállitás előkészitő munkálataiban, most terjedelmes beadványt intézett a polgármesterhez, melyben válaszol Gelléri Mór reflekszióira, s lándzsát tör a kiállításnak a Mars-téren való elhelyezése mellett. Gelléri, mikor az újszegedi elhelyezés mellett érvel, a tervezési munkálatokát az eddigi szerényebb mederből szélesebb csapásra kívánja átterelni s előtte az a magasabb ideál lebeg, hogy ha már Szeged tényleg rendez kiállítást, legyen az külső kereteiben is nagyon impozáns, mely ország-világ előtt kihirdetné Szeged büszkeségét. Szabó Gyula, az első tervezetek készitője, nem volt ily optimista, s nem bizótt ilyen magasabb ideál megvalósítását leküzdő lelkesedésben, s áldozatkészségben, megmaradt a gyakorlati megoldás gazdaságosságára s a városfejlesztési érdekek előbbrevitelére való törekvés mezején. Ha azonban az állam s a város áldozatkészsége megteremti az eszközöket, ám rendezzék mutatósabb keretekben kiállítást, azonban ennek anyagi következményeit jól -meg kell fontolnunk. Szabó Gyula összehasonlításokat tesz a anás városok által rendezett kiállításokkal. Hogy milyen legyen a szegedi kiállitás, erre nézve a pécsi kiállitás úttörő példája nyithat leginkább útbaigazítást. A pécsi kiállitás a magyar kiállítási ügy történetében jelentős fordulatot produkált: beigazolta, liogy már a -magyar vidéki városok társadalmi ereje is van olyan hatalmas, hogy féléves kiállítás iránt is fönn tudja tartani a közérdeklődést. Másrészt arról is bizonyságot tett ez a kiállitás, hogy ipari termelésünk érdekeltségéből minden nagyobb megerőltetés nélkül lehet már mindenkor annyi önkéntesen jelentkező résztvevőt toborozni, hogy tárgyaikból egy csinosabb s értékesebb tárlat összeállítható. Harmadik nevezetes tanulság, hogy a kiállitáslátogató vidéki közönség megmozgatásának lehetősége is bebizonyosodott. E három tanulságot leszűrve, ha erős agitációt fejtenek ki egy szerényebb keretek közt, de érdemlegesen rendezett kiállitás érdekében, ugy az minden bizonnyal sikerrel fog befejeződni. Ilyen szerényebb külsejű kiállitás céljaira igen megfelelő a Mars-tér is. Az okokat igen részletesen fejtette ki Szabó Gyula, aki a kérdés eldöntését a város közönségére bizza. Szabó Gyula beadványához Perjéssy László fűzte hozzá a maga konklúzióját, a polgármesterhez intézett következő levelében: Nagyságos Polgármester ur! Szabó Gyula titkár társain, ki legjobb meggyőződésével a Mars-téri elhelyezést tartja a kiállitás céljaira legalkalmasabbnak, nehogy elfogultnak tűnjék föl, engem kért föl arra, liogy az elsősorban eldöntendő liely kérdésében fölhozott érveket összefoglaljam. Véleményem szerint is a helykérdés mielőbbi eldöntése a legfontosabb, mert ennek megállapítása nélkül sem a Gelléri Mór által fölvetett tervpályázatot kihirdetni, sem a részleteket véglegesen kidolgozni, sení a kérelmezendő államsegély nagyságát kimutatni nem lobot, DELMAGYARORSZÁG A Mars-téri elhelyezés előnye kettős. Pénzügyileg hason!ithatlannl olcsóbb az ujszegedinél s a város fejlődését rohamos lépésekkel viszi előbbre. Hátránya a kevésbé vonzó külső keret s a kiállitás egy részének nek emeleteken való elhelyezése. Ez elhelyezési tervezet abból a föltevésből keletkezett, liogy a város a saját erejéből létesiti a kiállítást, liogy ennek várható eredményét ugy a közönség, mint a város fejlődósének érdekei szempontjából gyümölcsöztesse. A tervezet számol a pénzügyi eredményekkel s ehez képest szerényebb kiilső hatásokát irányoz elő. Az újszegedi elhelyezés ideálisan szép keretbe helyezi a kiálltást, e területen a célnak megfelelő Ízléses, vonzó, művészi leliet a kiállitás elrendezése, nagyszabásúvá fejleszthető; mely arányainál fogva ezen alkalmi ünnepet nagy nemzeti ünneppé teheti. E nagy előny mellett hátránya az, hogy a város fejlődését közvetlenül nem szolgálja, hogy pénzügyi tekintetben rendkívül nagy áldozatokat kiván, elannyira, liogy nagyobb állami hozzájárulás nélkül, habár a város erejéhez mérten nagyobb anyagi áldozatot is hoz, e területen a Gelléri által javasolt arányokban a kiállítást alig létesitheti. Az első tehát a praktikus, de nem annyira vonzó, a másik az ideális, de aránytalanul költségesebb megoldás. Szegeden, 1911. évi szeptember 15-én. Perjéssy László. Csibészarisztokraták. — Utazás a rendőr albumban. — (Saját tudósitónktól.) Minden jól nevelt csibész életében van egy nevezetes pillanat, amelyre ökölbe szoritott kezekkel és fogcsikorgatva gondol vissza. Ezt a pillanatot tartja a link fiu élete legkeservesebb pillanatának. Bebukik, elfogják, lecsukják, az nem újság előtte, nem is sokat törődik az ilyen kisebbfajta balesetekkel, de mikor a rendőrség számot akaszt a nyakába és a fényképező masina elé állítja, az már súlyos eset és csak nagyon kevés csibész birja ki szó nélkül ezt az igazán szégyenletes eseményt. — El vagyok könyvelve, hogy az isten... Mikor a csibész igy el lesz könyvelve, az annyit jelent, liogy a szárnyaiból, a szabadságából letörtek egy darabot. A pirostáblás rendőralbum itt fekszik előttem, alig van már benne üres hely. Érdekesnél érdekesebb arcok minden lapon. Szöveg nélkül is nagyot, sokat mesélnek ezek a megszámozott képek. Lerongyolódott, sovány arcú, megtört szemű emberek, akiket a nyomor kergetett a züllés lejtőjére, nagyon gyakoriak. Ezek nem érdekes emberek, az első bűntény után bebuktak és megtörtek. Ezek a csibész-proletárok. A csibész-arisztokratákat a fényképről is meg leliet ismerni. Jól öltözött zsentlmének, a masina előtt is mosolyognak, mert a külsőre az eleganciára ,inég a legkétségbeesettebb helyzetben is nagyon sokat adnak. Az elegáneiájuk a kenyerük. Nagyon furcsák ezek az előkelő arcot vágó urak számmal a nyakukban. Furcsák, de érdekesek, mint az életük, amelyet gyorsan és zajosan élnek le. Egy kis fantáziával ezek a nagyon sokat mondó fényképek megelevenednek és olyan jól megkonstruált mozgófénykép-előadást rögtönöznek, liogy sokkal nagyobb közönséget érdemelnének, mint akik most ráhajolunk a nagy vöröstáblás albumra és nézzük a csibész-arisztokraták jól sikerült dupla fényképeit. Í9íi szeptember 17 (Mavkov a szálloda réme.) A legelegánsabb -csibészek közül való. Alacsony dupla gallért és selyem nyakkendőt visel. Pályafutását mint hamispénzt igérő csaló kezdte, de ezt a mesterséget hamarosan megunta. t^- Ez nem urnák, lianem parasztnak való — .jinoiidotta a/, első bebukása alkalmával. Kiszabadult a börtönből, uj mesterséget tanult, a vendéglősök és szállodások réme lett. A jó .megjelenésű fiatalember vidéki földbirtokosnak adta ki imagát és a vendéglősöket azzal csapta be, liogy kukoricát, búzát, bort adott el nekik, ami természetesen csak a holdban létezett. Sokszor rajtavesztett. Legtöbbször Szegeden fogták el, ahonnan már vagy nyolc éve ki van tiltva. Komlósi detektivre haragudott legjobban, mert Komlósi volt megbízva az ő ügyeinek a kinyomozásával. — Ezt a Komlósit ártalmatlanná teszem — mondotta több ízben a barátjai előtt. Egy szép napon, mikor már kész volt a terv, beállított a /szegedi ügyészségre és panaszt emelt Komlósi detektív ellen: — A Komlósi hétszáz forinttal károsított meg — kezdte .minden bevezetés nélkül. Azután pedig egy hosszú .mesébe kezdett, hogy a detektív azért kapta a hétszáz forintot, liogy szabadon engedje, de ezt becsületszava dacára sem tette aneg. Markov azt liitte, liogy a mese árán megszabadul a detektivtől. Tanukat is nevezett .meg, akik szemtanúi voltak a pénz átadásának. A kihallgatás alkalmával azonban baj történt. Markov tanúi nem voltak elég jól kitanítva és a csibészkirály nagy megdöbbenésére, ellene vallottak. — Komlósit sohase láttam, arról nincs tudomásom, hogy Markovtól valaha pénzt kapott volna — vallott a koronatanú. Markov erre köpönyeget akart forgatni és egy uj mesével állt elő. — Tévedés van a dologban, én nem Komlósit mondtam, hanem Kerekest, az ügyészségen tévesen irták be a jegyzőkönyvbe a panaszomat. Markov azért hivatkozott Kerekesre, mert Kerekes már .meghalt és igy nem volt mit tartani tőle. A mese azonban nem jól sikerült, nem stimmeltek a dátumok. Kerekes már akkor régen meghalt, mikor Markov a pénzt átadta neki. Markov ezért a/kis heccért nyolc hónapig ült. Alig szabadult ki a börtönből, már is uj panasz érkezett ellene. Nagykörösön csapott 1 be egy vendéglőst. Csendőrök keresték és liogy legyen valami komikum is a dologban, újra Komlósi detektív fogta el. (Fazekas, mint markecoló.) A .második csibész-arisztokrata, aki nagyon büszke a mesterségére, Fazekas Ferenc. Először zsákbordó volt, majd tolvajtársaságba került és ott megtanulta a zsebvágást. Az üzlet elég jól jövedelmezett, de a nagyúri allűrökkel yendelkező fiatalember nem szerette ezt az „aljas" .mesterséget. „Markecoló" lett. Ez már uri mesterség. A markecoló részeg emberekkel mulat együtt és mikor a pasas már jól elázott, akkor elegáns gesztussal kiöleli a dohányokat a belső zsebb|űjl.: Fazekas sohasem dolgozott egyedül, volt neki egy fiatal kompanistája: Rózsa Pista. Ketten járták a vásárokat, ahol bizony sok pénzt kerestek. A hatalmas szép szál embert a sok pénz tette tönkre. Minden pénzét italra, ételre költötte. Legjobban a pezsgőt szerette és ez meg is ártott neki, mert az egészséges ember most már idült gyomorbajban sznved. Szegedről kitiltották, de azért gyakran bejárt, mert itt van a szeretője. Legutóbb is Szegeden fogták el. Épen egy alsóvárosi korcsmában mulatott, mikor Hérány rendőrnek föltűnt a mulató ember. Behozta a endőrségre, aliol már mint régi ismerőst üdvözölték. — És a Rózsa Pista hol van? — volt. az ügyeletes rendőrtisztviselő első kérdése.