Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-16 / 212. szám

DÉLMAGYAR0RS2ÁÖ Í0Ü szeptember 1b Séta az élelmiszer üzletekben— Tisztaság meg koierás uilág. — (Saját tudósítónktól.) Mindennap olvashatjuk a lapokban, hogy terjed a kolera, hogy itt vagy ott, ez vagy az a járványos nyavalya ütötte föl a fejét. A nyugalmas újságolvasó eleinte rémüldözik, azután megszokja és el sem olvassa a róla szóló tudósításokat. Olybá veszi, mint a divatot, mely természetszerűleg minden idényben megjelenik, vagy mint az évszakokat, melyek a természet kötelező rendjét követve, váltják föl egymást. Az csak természetes, bogy a nyár után jön az ősz, ősz után a tél. Ép ily természetes kezd lenni, hogy a nyakszirtmerevedés után jön a hastífusz, ezután a himlő, amit ismét a vérhas követ, bogy azután helyet adjon a fekete halálnak. Hogy semmi baj ne legyen, bogy semmiféle ragályos nyavalya ne grasszáljon, az nem is képzelhető. És épen ez mutatja az emberek tunyaságát, mégsem védekeznek ellene komolyan. Pedig a kolera ellen való védekezés nem is kerül nagy áldozatokba. Egy kis tisztaság, melyet nemcsak magunktól* de másoktól is megkövetelhetünk. Vegyünk egy esetet: szeretett felebarátunk betéved egy fűszerszámo.s boltba, vagy egy hentes-boltba és vesz husz krajcárért sonkát. A hentes veszi a sonkát meg a kést. leszeletel: amennyit gondol, hogy elég; — ördögöt stég — megragadja zsíros markaival, belevágja a mérlegbe, aztán begyömöszöli papirosba és szépen a kezedbe adja. A szeretet 1 felebarátunk meg fizet,, még pedig, mert történetesen nincs apró pénze, hát nagy pénzzel fizet, a miből a termetes mester szépen visszaszámol rézkra.j'cárokat, nikkeleket, koronákat, jól megforgatván a zsiros kezeivel. Ezt azután a felebarátunk számolja meg, hogy pem tévedett-e mester, aztán- zsebrevágja s mint aki jól végezte a dolgát, odébb áll. Ez az egész müvelet csak rövid egy percig tartott és ha meggondoljuk, mennyi bacillust lehetett tovább adni! Már az, hogy puszta, kézzel, ugyanazzal a kézzel, amellyel napjában százszor krajcárokat, hatosokat fogdos, nemcsak degugtáló, hanem Öacillust erjesztő- is. Hány kézben fordul meg egy rézkrajcár, amig a hentes mester kezébe kerül! Hány beteg, ragályos kórban szenvedő ember kezében fordulhatott meg? És erre nem gondol senki, főleg nem gondol a vevő, aki nyugodtan tűri, hogy a hentes és egyéb mester a mancsaival fogdossa össze azt a sonkát, amit ő jóizüem akar elfogyasztani. Próbára tettük, hogy leliet-e a hentesmestereket tisztességes kiszolgálásra szoktatni. Bementünk egyhez, rendeltünk sonkát és mikop a- kezeivel akarta fogni, megmondtuk,. liogy Ipgyen szives erre a célra villát használni. Megpróbálta, de nem sikerült neki és végül is kijelentette, hogy ha tetszik a kezéből, akkor jó, ha nem, hát alásszolgéja-, Aláz'szolgája! És igy jártunk másik tiz hentes-, fűszer- és csemege-üzletben. Végre is egy fényes csemege-üzletbe mentünk, ahol, minden fölszólitás nélkül, maguktól is tudták, hogy hogyan kell a hnsárut szelni, hogyan lehet a cikket összefogdosás nélkül is a vevőnek átadni. Ebből az lenne a szomorú, tanulság, hogy csak elsőrendű üzletben vásároljunk, de viszont nem mindén pmber vásárolhat a drága és különben is o,sekély számban levő jobb üzletekben. Hatóságilag kellene ezt a kérdést rendezni. Rendőrileg kellene ügyelni arra, liogy az clehnieikkek árusítása a közegészségügy ártalmára ne történhessék. S ezenfelül a nagyközönségnek legyen rá gondja, bogy ne fogadjon el mindent, egészségtelen kiszolgálással, — mikor pénzéért jó kiszolgálásra is tarthat igényt, , SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Színházi műsor. Szeptember 16, szombat Babuska, operett. (ElSször.) „ 17, vasárnap d. u.: A testőr, vígjáték. „ 17, vasárnap este: Babuska, operett. (Másodszor.) A magyar operett. (Saját tudósítónktól.) A magyar operette? Azt hiszem, először is különbséget kell tennünk a /magyar ember által irt operett és a magyar zenei stílus szabályait respektáló operett között. A magyar ember operettje egyéb operettektől, ha egyebekben jó, csak abban különbözik, hogy árucikknek mindenesetre roszszabb. Magyar ember operettjét ugyanis nem lehet megvédeni Amerikban, a legfontosabb operett-piacon. Nincs szerződésünk Amerikával. Hogy miért nincs, azt csak a politikusok és diplomaták tudják, sajnos azonban, mi — bánjuk. A magyar zenéjii operett? Épen ina hat esztendeje adták, 150-szer a János-vitézt. (Nem az én érdemem, hát hivatkozhatom reá.) Egy évvel később Huszka magyaros Gül Bal)á-ja aratott igen nagy sikert. Teliát a agyar operett kellett. Talán ma is kellene, ha tudnánk jó dolgokat irni. Miért nem tudunk? Azt hiszem, egyenlő mértékben hibásak a komponisták és librettisták anélkül, hogy valójában hibásak volnának. A komponista helyzete is nehéz. Nyolctizenhat ütemekbe, a .magyar nyelv természete által ugyancsak megszabott ritmikával éveken és éveken át mindig ujat mondani, igen bajos dolog. Azt hiszem, a legtermékenyebb, eszmékben leggazdagabb irót is kimeri ti. Minden nemzeties zenéjii operett-virágzás rövid életii. Gondoljunk csak a „made in England" kinai és japán operettre. A faji zenék által követett ritmikus egyhangúság •mintegy önmagának szab határt és a nemzeti zenéjii operettek virágzását időszakossá és korlátolt élettartamúvá teszi. Némely növény ritkán virágzik és akkor sem sokáig. Ez különben csak az úgynevezett „nemes" fajoknál fordul elő. Ilyen nemesebb species a magyar zenéjü operett is. Ritkábban fakaszt bimbókat, de akkor annál tetszetősebbeket. Hasonlóan nehéz helyzetük van a nemzeties operettek könyv Íróinak, tehát ugyanazon mentségekre tarthatnak igényt. Ez a magyarázata a magyar operett úgynevezett pangásának, amelyet én inkább vagyok hajlandó lappangásnak, energia gyűjtésnek vagy várakozásnak nevezni. • Kacsóh Pongrác. * Rákosi Szidi betegsége. Budapesti jelentés szerint Rákosi Szidi, a budapesti Nemzeti Színház kiváló művésznője influenzában súlyosan megbetegedett. * Levél a azhiliaxrói. A szerkesztőség levelet kapott, melyet minden kommentár nélkül itt közlünk : A Délmagyarország tekintetes Szerkesztőségének. Lapjuk csütörtöki számában örömmel olvastam azt azt az igazságot, hogy a Cigányszerelem tavalyi előadása mennyivel jobb volt, mint az idei. De er.gedje meg Szerkesztő ur, bogy csodálkozásomnak adjak kifejezést afölött, hogy ezt az összehasonlítást nem tette már meg a Kis cukros előadása után. Nem akarok /részletesen foglalkozni az egyes szereplőkkel, •de megkívánom jegyezni — és pedig szives •engedelmével nyilvánosság előtt, — hogy amint •operett ensemb'éböl nagyon hiányzik Felliő .Rózsi, ugy a drámai szinészek között nagyon nélkülözzük Fodor Ellát, aki a fővárosban páratlan ós osztatlan sikert aratott. Még csak arra kérem a Szerkesztő urat, hogy a nevemet ne irja ki, mert városi hivatalnok vagyok. (Aláírás.) * A miskolci színház a városé. Miskolcról jelentik, hogy a ^legközelebbi napokban aláírják a szerződést, mely szerint a színházi részvénytársaság átadja a színházat a városnak.\ Az elátkozott család. — Apa és fiai a vádlottak padján. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi törvényszék tárgyalótermében egy családi tragédia szomorú jelenete játszódott le pénteken délelőtt. Két degenerált külsejű fiatalember ült a vádlottak padján, akik mögött lehorgasztott fejjel húzódott meg egy ősz hajú, töpörödött aggastyán, a vádlottak atyja. Jungbert Mihálynak hívják a bánatos arcú öreg embert, Lászlónak az idősebb, Bélának a fiatalabb fiut. Ugyanegy városban solia semi volt maradásuk, vidékről-vidék re vándoroltak. A fiuk rossz társaságba keveredtek, lezüllöttek. Nyomorban éltek, az atyjuk ügyvédi irnok volt, kis fizetéséből nem tudta eltartani a családját. Szélhámosságra vetemedtek a fiuk, mindenkit becsaptak, akiket tudtak. Amig rajtuk nem ütöttek, elég jó! jövedelmezett az iizlet. A nagyobb fiu időközben meg is nőstilt. Ls tovább dolgozott a megkezdett uton. Végre leleplezték, az öcscsével együtt, sőt az ősz atyját is a bíróság elé állították. Néhány évvel ezelőtt Hódmezővásárhelyen telepedtek le Jungberték. Jungbert László ügynöke volt egy losonci gépgyárnak, a keresetéből tisztességesen megélhetett. A bűnözési bajiam azonban már befészkelődött a vérébe. Az öccsével együtt, aki abban az időben még csak tizenöt éves volt, csalásokat,, apróbb szélhámosságokat követett el. A turpisságuk kiderült és a szegedi törvényszék Jungbert Lászlót egy évi börtönre és az öcscsét két évi javitó-intézetre ítélte. Ez még ai mult év elején történt. Az atyjuk is vád alá volt helyezve, de bizonyíték liijján fölmentették. * A nagyobbik fiu időközben kiszabadult, a feleségétől különváltan élt. Ujből Hódmezővásárhelyét választotta lakhelyéül, mint a losonci gépgyár ügynöke. Részletfizetésre adott el gépeket, igy Kis Sándor hódmezővásárhelyi gazdának is adott el vetőgépet. A gazdálkodó pontosan fizette a részleteket, az utolsó részletet azonban Jungbert László elsikkasztotta és Kis Sándor hamisított aláírásával váltót küldött a gépgyárnak. A turpisság kiderült és a javíthatatlan szélhámos újból a szegedi törvényszék elé került. Ebben az ügyben vádolva volt még az öccse is, azonkívül Gilicze János hódmezővásárhelyi kereskedő-segéd. Jungbert Béla,, még mielőtt a javítóintézetbe internálták volna, követte el a bünrészességet. A pénteki tárgyaláson Jungbert Béla a kassai javitó-intézet egyenruhájában jelent meg, a bátyját és az atyját pedig a temesvári törvényszék fogházából két börtönőr kisérte a szegedi tárgyalásra. Az apa és a fiu temesmegyei pénzhamisítókkal szövetkeztek, de a csendőrség rajtuk ütött és átadta őket a temesvári ügyészségnek. Már bárom hete vizsgálati fogságban vannak. Jungbert Mihály azt mondja, bogy raitseni tudott a fia szélhámosságáról, úgyszólván kelepcébe csalta. A tárgyaláson Jungbert László sikkasztás és magánokirathamisitás vétségével, Jungbert Béla és Gilicze János bűnrészességgel voltak vádolva. Jungbert Mihály, az atya, •mint a fiatalkorú, a kisebbik fia gyámja jelent meg ezen a tárgyaláson. Jungbert László előtt fölolvasták a vádat. Mint gépügynök, Kis Sándor hódmezővásárhelyi gazdálkodónak négyszázötven korona értékű vetőgépet adott el részletfizetésre. A gazdálkodó pontosan fizette a részleteket, de Jungbert Lászó elsikkasztotta az utolsó részletet. Kis Sándort fölszólította a gépgyár, hogy fizetési kötelezettségének tegyen eleget. A gazdálkodó kérdőre vonta Jungbert Lászlót, liogy mit jelent a gyár fölszólítása, hí-