Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-16 / 212. szám

2 DEL.MAGYARöRSZÁO 1911 szeptember 16 nak, az állami és magánhivatalnokoknak, a körorvosoknak stb. sérelmei vannak, azok érdemleges reformok keretében kerüljenek tárgyalás alá. Megakadályozza, hogy a kormány a nemzetiségi vidékeken nemzeti politikát folytasson. Hogy olyan törvényjavaslatokkal álljon elő, melyeknek útját lehetne állani az idegen bankok birtokvásárlási politikájának. És megakadályozza, hogy kulturalkotásokkal és elsősorban modern közegészségügyi intézményekkel igyekezzünk a magyar állam erejét fejleszteni: lakosait életképessé s munkára megedzettekké tenni. A miniszterelnök a királynál. Mint a Budapesti Tudósító illetékes helyről értesül, hogy Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök végleges megállapodás szerint vasár nap Bécsbe utazik, hogy a királynál kihallgatáson jelenjen meg. A miniszterelnök audienciája hétfőn lesz. Lukács László pénzügyminiszter ma Bécsbe érkezett, ahol Gautsch báró osztrák miniszterelnökkel tárgyalni fog, s vasárnap érkezik vissza. A képviselőház ölése. Tiz órától két óráiq; szakadatlan névszerinti szavazással emésztette ma is az időt a Ház. Az ülésen Berzeviczy Albert elnökölt. Bemutatta az elnök a Kúria átiratát arról, hogy a Benyovszky Sándor gróf mandátuma ellen megindított eljárást megszüntették. Máramaros vármegye fölirt az 1887. évi XLI. törvénycikk módosítása iránt. Vezsprém vármegye az obstrukció ellen, a szegedi alsótanyákon tartott népgyűlés a katonai javaslatok ellen. Arad vármegye pedig a tizenhárom vértanúnak állítandó emlék dolgában. Ar, utolsó fölirat kivételével Preszly Elemér valamennyire nézve elleninditványt tett s igy mindenről névszerinti szavazás lesz. Ezután a Szövetség-, a Molnár- és Medve-utcában és Balassagyarmaton tartott népgyűlések kérvényéről döntöttek névszerinti szavazással s elvetették az ellenzék részéről beadott elleninditványokat. Az ülés két órakor végződött. György herceg Péter király ellen. Belgrádból jelentik: A radikális pártok képviselői a mult vasárnap Nisben értekezletet tartottak, amelyen a volt trónörökös, György herceg is Az ur: Ezt nem érteim. Érdektelen asszony nincs is a világon. A hölgy: De van s én a legkiválóbb példányok közé tartozom. Nem vagyok szép s nem is vagyok csúnya. A szépség mindig érdekes, a csúfság igen gyakran, de a közönséges arc mindig érdektelen. Akár hiszi, akár nem, én egész napokon át sétálhatok az utcán, és senki se fordul meg utánam. A termetemmel is mostohán bánt a természet. Nem vagyok kicsi. Igénytelen a figurám, érdektelen. Talán ha kövérebb volnék, vagy soványabb, ha nagyobb volnék, vagy kisebb, akkor észrevennének az emberek. De igy érdektelen vagyok mindenki számára. A ruháimmal sincsen szerencsém. Netn vagyok elég gazdag, hogy elkápráztassam az embereket, nem vagyok olyan ízléstelen, hogy rikitó színekkel és feltűnő formákkal keltsem fel a közfigyelmet. Az ur: Istenem, hiszen ezer tulajdonsága van, ami elbájoló és szeretetreméltó. Okos, kellemes, higgadt, ötletes, ízléses. Mind olyan kiválóság, ami megérdemli a hódolatot. A hölgy: Nem vagyok okos, mert akkor nem maradnék érdektelen; s ha okos is volnék, hogyan tudnák az emberek, mikor érdektelen vagyok. Az érdektelenségem pedig messziről leri rólam. Nem tudok hangosan beszélni, nem tudom a promenádot betölteni a kacagásommal. Ha egy történetet hallok. résztvett. Az értekezleten elhatározták, hogy Novakovics ama leleplezései miatt, melyekben Péter királyt Sándor ós Draga megölésében részesnek mondja, interpellációt intéznek a kormányhoz s egyértelműen követelni fogják, hogy a súlyosan kompromittált király mondjon le. Az angol nagykövet bukása. Berlinből jelentik: Ismeretes az az affér, amely a Neu Freie Pressenek egy külpolitikai cikke miatt támadt. E cikk, mely támadás volt Németország ellen, állítólag Carlwrigth bécsi angol nagykövettől származott. Az angol kormány hosszú tanácskozás után megcáfoltatta ugyan ezt a hirt, de bizonyos, hogy a nagykövetnek része volt a cikk megjelenésében. E miatt Cartwright állása megrendült és bizonyos, hogy a marokkói konfliktus elintézése után fölmentik állásából Lelőtték Oroszország miniszterelnökét. — Forrong a cár birodalma. — (Saját tudósítónktól.) A zsarnokság, az emberietlenség óriási birodalma felé fordul újra a világ figyelme. Az évszázadok óta lappangó forradalom újra kitört most néhány napra. Most Stolypin miniszterelnök volt a soros, most ő ellene követtek el gyilkos merényletet. A kiewi színházban, előadás közben tették végleg ártalmatlanná a reakció cári főmegbizottját. Egy Bagrow nevii ember, ki a terrorista párthoz tartozik, revolveréből többször rálőtt Stolypin miniszterelnökre, kit haldokolva vittek el. A gyilkost letartóztatták. Stolypin a cári politika s a rendszeres hagyomány halottja. Ifjabb éveiben liberális volt. Mint miniszterelnök olyanná lett, amilyenek elődjei voltak. Tehát reakciós, minden haladás kerékkötője, kegyetlen, embertelen. És ö is — az ellene elkövetett gyilkosságig fékentartotta a lenyűgözött orosz szellemet, ő is rendszeresen űzte Szibériába és halálba is az orosz birodalom nagyszerű lázadóit. S neki is megüzenték a halált. Amit még aznap elfelejtem, ha egy pletykát mondanak el. nem adom tovább. Nem csinálok rosszat, amit titkolnom kellene és nem csinálok jót, amit hirdetni illenék. Ej, mondom magának, abszolúte nem vagyok érdekes aszszony. Az ur: De hisz igy unalom és gyötrelem az élete. A hölgy: Nem az. Persze maguknak, elegáns világfiaknak nem megy a fejükbe, hogy nyugodt, csendes, szenzáció nélküli boldogság és megelégedés is lehet a világon. Hogy az ember elélhet akár száz évig jól vagy roszszul, anélkül, hogy bármiféle regény szövődnék bele az életébe. Pedig olyan asszony, mint én. nem egy van, de millió. Mint ahogy sokkal több ember van olyan, aki sohase evett osztrigát és sohase ivott pezsgőt, mint olyan, aki mindig osztrigát eszik és pezsgőt iszik. Az ur: Mindent elhiszek önnek asszonyom, amit eddig mondott. Csak azt az egyet nem hiszem el, hogy ennek igy kell lennie, s ez igy van jól. Fölteszem, de el nem fogadom, hogy ön csakugyan érdektelen asszony, — hát legyen érdekes. Nincsenek szenvedélyei, — hát keressen magának. Nincsen udvarlója, — hát fogadjon el engem. Csak rajta áll. hogy akár huszonnégy óra alatt, de akár egy perc alatt is változtasson elvein, a szokásain, a viselkedésén, az életmódján. S mindjárt érdekes asszony lesz. mindenki várt, de amely mégis mindenkit megdöbbentett-. Egyes orosz városokból kitört lázadásról, fölujjongó forradalmi hangokról érkezik hir. Hogy mint fojtják el a legújabb orosz kitörést, — ki tudja? Valószínűleg most is ugy, ahogy az utóbbi évszázadokban. De az orosz birodalom nyomorúsága már végleg betélt, ezért beláthatatlan a legközelebbi perspektíva. Tudnunk kell, hogy amióta Oroszország belebocsátkozott a kelet-ázsiai háborúba s több, mint egy millió ember vérzett el a csatatereken, azóta súlyosabb áldozatokat követel az orosz néptől, mint a világ bármely más népétől. Oly súlyosakat, hogy csodaszámba vehető, ha eddig össze nem roskadt a terhek súlya alatt. Igaz, hogy elutasithatatlan kényszer alatt, hogy cárizmus megmentse ingadozó trónját, úgynevezett alkotmányt adtak a népnek. De ez az alkotmány minden volt, csak nem az igazi, a szó igazi értelmében vett alkotmány. Csak látszat alkotány ez, mely mögé a cári hatalom meghúzódik és autokratikusabb, mint valaha. S ennek a szörnyű rendszernek, a vérre épített hatalomnak a feritartója és lelke a mindenre kész és mindenre képes Stolypin volt. Csoda-e, ha az elkeseredés oly mértékben gyiilt össze, hogy végre valahol és valahogyan ekszplodálnia kellett? Hogy épen a szinházban. a legnagyobb nyilvánosság előtt történt ez az ekszplozió, az tisztán a véletlen dolga. Jellemző, hogy Stolypint a cári udvarban nem tartották elég vérengzőnek. Nagyon is „enyhe" volt még az ő kormányzása. Épen ezért már el is ejtették. Az utóbbi napokban jött hir arról, hogy lemondását a cár elfogadta. De a lemondás annyi véres emlék epilógusaként nem következhetett be: — vérbe fojtották ezt az orosz miniszterelnöki életet, igazi orosz szokás szerint, hogy pillanatra megvilágítsák a világ népei előtt, Oroszország életét, belső harcát, gyilkosságon kezdődő és emberölésen végződő rendszerét. Stolypin a cári politika s a rendszeres haA hölgy: Nem. Nem is tudnám megtenni, de nem is akarnám. Lássa, van például egy hosszú, unalmas, szürke rossz regény a világon. (Több is van, nemcsak egy.) S mondja csak, ha erről a rossz könyvről letépem a szürke borítékot, letörlöm az unalmas cimet, s adok neki uj kötést, uj cimet, uj formát, jó könyv lesz-e ezzel a rossz könyvből ? Dehogy. A könyv ugyanaz marad. Hiába kezdenék én most már itnáskép élni. máskép berendezkedni, máskép viselkedni. Nem használna semmit. En már mindenképen érdektelen aszszony maradok. Az ur: En rászánnám az életemet, hogy önt valamivel érdekesebbé tegyem — és boldogabbá. A hölgy: Hiábavaló. Nem lehet. Amit a egyszer a természet elhibázott, azt nem javítja ki a jóakarat. És nem is volna helyes. Ilyen asszonyoknak is kell lenni, mint én vagyok. Követendő példa nagyon keveseknek és elijesztő példa nagyon sokaknak. Hanem adok önnek egy jó tanácsot. Lássa, maga csak két-három napja van itt a fürdőn, s megsajnált engem, mert mindig egyedül lát. ön nem érdeklődésből akar velem foglalkozni, hanem részvétből. Udvaroljon hát másnak, a kit nem sajnál. Itt van például a szép méltóságos asszony. Szép/formás, előkelő: olyan karcsú, hogy mindenkinek kalapot kell emelnie a magyar fűző-ipar eiött. Ö méltósága