Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-01 / 200. szám

1911 II. évfolyam, 200. szám Péntek, szeptember T augusztus 31 kis 8iám alapján m«f»lóhivatalban. Levélbeli fcosan válaszolunk, hs mellékelve van. itantalványnyal Is lehet a ezöveff könnyen elféri ölvesz a kiadóhivatal [A-ITTCA 15. SZÁM. laaaaaeanbabb il nyelvoktatás!! igolul tanít per- g kt angol nyelv- | nár. — Cime a J adóhivatalban. 1 g •ibbbbbbbbbbb poloskák f-.Iapos tsát petéivel együtt ís a Cimexin-nel eszIhetjük. A Cimexinemcsak az élő polosde a peték is nyom' elpusztulnak. A Cin nem piszkít, foltot,ot nem hagy. Moly i egyedüli biztos szerfillérért n indenütt íató. Főraktsr: Meáfc a, Temesváry József jyszertárak és Vájd® i drougeriájában Sze* Löcherer gyógysze, Bártfa. yaralók és az zúközöiiscji figyelbe! Baedeckerek t r minden részéri' áron. Nagy választék ,ási olvasmányokban dkivüli leszállított ion. Ifj. Arvay Sá«' • könyvkereskedéséSzeged, Kárász-o sz. Felső - ipariskola1 endékeket kézi gy®' latra előkészít Deutsct : műszerész, Koron®' i 4. re [>r Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, Korona-utca 15. szám a Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., Q Városház-utca 3. szám ca ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEBEN: egész évre . K 24'— félévre . . . K 12' negyedévre . 11 6'— egy hónapra K 2' Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN: egész évre . R 28'— télévre . . . R 14*— negyedévre. R V— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. TEIEPON-SZÁK: Szerkesztőség 305 crn Kiadóhivatal 836 Interurbán 305 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 Szeged ítél. Pénteken ítélkezik Szeged és ítélete minden bizonynyal marasztaló lesz az ok nőikül békétlenkedőknek arra a kisded táborára, akik a nemzeti érzések patentirozott védőinek ugy csapnak föl, hogy kockára teszik ezzel a legnagyobb nemzeti érdekeket. A vármegyei és városi törvényhatóságoknak hosszú sora tört már pálcát afölött a törvényhozási tétlenség fölött, amelyben az ellenzék bujálkodik és amelylyel az alkotásokra képes és fölkészült többséget is megfosztja annak lehetősétől, hogy a nemzet érdekében való tartalmas munkásságát folytathassa. Most Szeged következik ezeknek a törvényhatóságoknak a sorában és Ítélkező szavának minden bizonynyal hatalmas súlya lesz. Amig a törvényhatóságok tekintélyes része évekkel ezelőtt felült a mai ellenzék lármájának, amelyet azonban a hatalomért leszereltek, addig volt súlya és nemzetitélő ereje ezeknek a megnyilatkozásoknak. Hálaíistennek, azutolsó tiz év politikai eseményei realisabb gondolkodás biztosabb útjára vezették ezeket a törvényhatóságokat és mert -ma a törvényhozási élet célját nem az ok és cél nélkül való hadabandázásban, hanem a nemzet létérdekét istápoló ] ! munkásságban látják, az obstruktorok ma hallatlan vakmerőséggel suba alatt kezelik a törvényhatóságok megnyilatkozását és azoknak állásfoglalását nem hajlandók többé a nemzet ítéletének tekinteni. No de ez nem keserit el bennünket és azt hisszüR, velünk együtt egyet sem azok közül a törvényhatóságok közül, amelyek a nemzet Ítéletének meghozatalában eddig szavazatukat leadták. A volt koalíciónak nem első pálfordulása ez és nem első eset, hogy a függetlenségi pártok eseményeket, embereket aszerint mérlegelnek, amint azokat kisded játékukhoz indokul vagy eszközül fölhasználhatják. Szerintünk nagy érdekek fűződnek Szeged város közgyűlésének pénteki állásfoglalásához, amelynek értékéből semmit sem vonhat le az, hogy az obstrukció gyászvitézei lekicsinyléssel fogadják, vagy hallgatással mellőzik. Szeged törvényhatóságának zöme politikailag érett emberekből áll, akik nagyon jól tudják azt, hogy milyen nagy értéke van már annak is, ha a képviselőházi cirkuszosdik helyett sikerülni fog végre konszolidált viszonyokat teremteni. Csodálatos, hogy a hazafiak nem tudják, liogy a függetlenségi szónak százezerszer való elmagolása sem használ annyit a nemzeti ügynek-, mint egy törvénynek megalkotása, amelyet akár az .ipari, akár a kereskegelmi élet föllendítésére hoznak, akár a zilált közegészségügyi viszonyok rendezésében működik közre. Hisszük, hogy az alakoskodóknak és a komoly hazafiaknak csatája Szegeden az' első összeütközés első percében el lesz döntve és Szeged közgyűlésének tagjai nagy többséggel foglalnak állást a nemzeti munka nagy céljai mellett. A képviselőházi obstruktorok szegedi ekszponensei minden bizonnyal vereséget szenvednek, hiszen Szegeden épen ugy nincs meg közöttük az egység és összetartás, mint az ország tanácsában vagy bárhol az országban, mig ellenben az obstrukció elitélését célzó indítványt a bizottsági tagoknak olyan tekintélyes sora irta alá, amely már egymagában is biztosítja a feltétlen győzelmet. Holnap tehát Szegedről, a magyarság . Mekkájából megy üzenet azoknak, akik nem átalnak a nemzeti aspirációk szines leple alatt a kormányra jutásért dolgozni. Ennek az üzenetnek, amely Magyarország Mekkájából küldetik különleges karakterísztikuma is van és ez abban csúcsosodik ki, hogy a józan magyar nép — intelligenciája, ipari és gazdasági osztálya tap Az uj cseléd. Irta Leon Xanroj. Reggeli tiz óra negyvenkét perckor mutatkozott be a helyszerző utján s már tiz óra negyvenhét perckor megkezdte hivatalos ttiiiködését. Az a gyors elhatározás melylyel Elfogadták, biztosan rokonszenves külsejének volt tulajdonitható. Mert vörös, nagy szeplökkel teli arca, kevés de annál égőbb kaja és olyan himlőhelyes bőre volt, aminőt elképzelni is alig lehet. Óriási lábain kacsázna járt és kiejtése, valamint illata az auvergné-i parasztokra emlékeztetett. És a madame mégis igy szólt hozzá: — Maga nagyon tetszik nekem! Milyen elnézővé teszi az embert a negyvennyolc óráig tartó cselédhiány!. . . Zetulbé — igy hivták a megnyerő külsejű felédet — első ténykedései azonban nem j'oltak valami szerencsések. Jól bemázolta fekete fénymázzal az ur sárga cipőit s azután, fejkor asztalt kezdett teríteni, iszonyú csöfempölés kíséretében összetörte az edények nek legalább a felét. A reggeli is rosszul sikerült, bár biztosifetta úrnőjét, liogy kitűnően késziti a leütött Jfeást, mert nem tett alájuk vajat. De azért tódalmas arccal vitte az ebédlőbe a serpefe'ihöz elválaszthatatlanul odatapadt torkát. Mqtán az ur által erélyes dorgálásban részesut, kinek a türelem nem volt épen főerényi — Zetulbé elárulta érzékeny természetét önnyzáporával, melynek sós vize a többi ételekbe vegyült és élvezhetetlenné tette azokat is. A valódi dráma azonban csak délután öt órakor következett. A monsieur ugyanis ekkor tért haza. Hogy elfelejtse a rossz villásreggelit, remek homárt hozott magával, melyet letett a konyhaasztalon. Zetulbé ebben a pillanatban épen távol volt. Azután teleségéhez ment, de inert meg akarta őt lepni, olyan erőltetett arckifejezéssel lépett be hozzá, hogy az rögtön gyanút fogott. — Semmi, éppen semmi, édesem! — mondta a férj most már természetes mosolylyal, amiből az asszony még inkább meggyőződött, hogy a monsieur valamit rejteget. — Fogadni mernék, hogy valami meglepetést tartogatsz számomra, cicuskám!... — De nem, aranycim! — Nos, gyorsan, valld be kicsi feleségednek! _ szólt az asszony egy bébé bájosságával. — Ha bevallanám. titkom nem rejtene többé magában meglepetést! — válaszolt a férj, aki kissé már ingadozott. — Nos, drágicám! — erősködött az aszszony, aki hogy kielégitse kíváncsiságát, nem habozott visszaélni száztizkilós bájainak varázsával. Kedveskedő mozdulattal férje ölébe ült és nyakára számtalan csókot nyomott. Zetulbé ebben a pillanatban rohant be nagy robajjal a szobába; lelkendezve, kuszált hajjal, réveteg szemekkel és a csíptetővel, reszkető kezeiben. Azonban mindjárt az ajtónál megállt, mer kénytelen volt megfogni a kilincset, hogy meg tudjon állani roskadozó lábain. — Ah, asszonyom!... Ah, asszonyom!.,. — kiáltozott rémülettől elhaló hangon. — Nos, mi történt? — kérdezte az ur némi aggodalommal. — Tüz van? — kiáltott fel ijedten az aszszony. —-- Nem...mem, é»... az ablak... az ablakon ... — Talán kiesett az ablakon? — ordított az ur. — Nem ... nem, én ... estem ... ki, hanem ki... kidobtam . .•. — Mit dobott ki az ablakon, maga szerencsétlen?... Csak nem a salátás tálat? — Azt a szőr .. .nyeteget, az ... asztalról ! ... — Mit beszél?... Az én homáromat dobta ki az ablakon? — kiabált magánkívül a^, ur és kirohant a szobából. — Lehetetlen! ... Miként tehetett ilyen ostobaságot? — kérdezte boszusan az aszszony, aki kimondhatatlanul imádta a homárt. — Milyen állat!... — Ah, igen, milyen állat! — ismételte Zetulbé, aki nagy zavarában nem tudta megérteni. hogy tulajdonképeii róla van sző. Midőn az ur végtére 'felmászott az öt emeleten, valami alaktalan, piszkos tömeget hozott magával. Ez volt minden, ami az ö gyönyörű homárjából megmaradt...