Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-09 / 180. szám

> L DÉLMAGYARORSZÁG 1911 augusztus 9 mányi.. , i. Legalább 1911-ben és a kővetkező bvo.-ben. Hogy a nemzet zöme mennyire elitéli ezt a politikát, bizonyítja annak bekövetkezése a versed országos határozat folytán, amit mi e'őre megmondtunk. Pozsony város törvényhatósága külön határozatban bélyegezte meg az obstrukciót, mig Somogymegye törvényhatósága egyhangúlag csatlakozott Versecnek ahhoz a feliratához, amely az obstrukciót elitéli. Érdekes ezzel szemben, hogy az ellenzékiek mellett csak népgyűlések hoznak határozatot, amelyeket függetlenségi pártok hívtak itt-ott össze. Hogy az ellenzék álharca mennyire fölösleges, mindennél ókesszólóbban bizonyítják ezek a dolgok. Megértésre békés ut is van, de ez nem a kormányra vezet. A nemzet ítélkezése megkezdődött és ez az ítélkezés perdöntő. Halálos az obstrukcióra, lesújtó annak rendezőire ós résztvevőire. Bankok fúziója. — Pénzintézetek közgyűlése Nagyváradon. — (Saját tudósítónktól.) Az utóbbi időben két vidéki pénzintézet fuzionált másik két vidéki pénzintézettel. Nagyváradon ós Miskolcon történt meg ez a fúzió, amelyekből azonban korántsem lehet azt következtetni, hogy a magyar vidéki pénzintézetek körében a fuzionálás törekvése általános lett. Sokan azt hiszik, hogy a tőke koncentrálásával erősebbeu szolgálhatják az ország gazdasági érdekeit, azonban, hogy ez a remény valóra válik-e, azt csak a jövő fogja megmutatni. Egy dolog bizonyos: Magyarországon az utöbbi időben sok pénzintézet alakult és valamennyi prosperál. Persze itt is vannak kivételek, az egészen törpe bankok, amelyeket anyagi erő nélkül, biztos talaj hiányában gründoltak, csakhamar tönkre mennek, azok a pénzintézetek azonban, amelyek szerény, de annál biztosabb alapokon kezdtek hozzá a munkához, boldogulnak ós ezt legjobban bizonyítja az a sok tőkefelemelós, amelyről a lapok az utolsó hónapokban beszámoltak. A szegedi helyzet legeklatánsabb bizonyítéka annak, hogy nál nk a pénzintézetek a mostani rendszer mellett is hasznos í és eredményes munkát fejthetnek ki. Szegeden e legutóbbi időben majdnem valamenyi bank fölemelte az alaptőkéjét. Mindegyik szegedi bank nagyobb haszonnal dolgozott ennekelőtte. A félévi mérlegek majdnem mindenütt kedvezőbbek voltak, mint tavaly. És Szegeden nem volt fúzió, sőt nincs is kilátás arra, mert itt nincs is szükség fúzióra. Szegeden a nagy pénzintézetek nem azt tűzték ki célul, hogy kis, törpe, a bukás szólén álló bankokkal — amelyekből különben Szegeden nem nagyon akad — fuzionáljanak, hanem találnak ennél sokkal inkább eredményre vezető munkakört is. Nagyon kétséges tehát, hogy milyen eredménye lesz a fúzióknak, amelyek, ismételjük, nem országos jellegűek. A szegedi pénzintézetek helyzetéből megítélni az egész ország pénzintézeti helyzetét persze nem lehet, ámbár nálunk nem annyira speciálisak a viszonyok. A fuzionálásokról mindenesetre sokat beszélnek mostanában ós pénzügyi körökben nagy érdeklődéssel várják, hogy mi lesz. A Magyarországi Pénzintézetek Országos Szövetsége ezt a kórdóst választja idei programjának főtómájául és erről először szeptember 17-ikén Nagyváradon fognak a biharmegyei körzet közgyűlése alkalmából tanácskozni. A közgyűlésre vonatkozólag a Szövetség ezt a híradást adta ki: A Magyarországi Pénzintézetek Országos Szövetsége érdeklődéssel támogatja a vidéki pénzintézetek keretében ujabb idő óta észlelhető fúziós törekvéseket. A nagyváradiak példáját most a miskolciak követik ós a Miskolci Takarókegylet a legközelebbi hetek során beleolvad a Miskolci Takarékpénztárba, amely ezzel a fúzióval a vidéki takarékpénztárak között a legerősebbek egyike lesz. A szövetség által is támogatott fúziós törekvések részben ellensúlyozói a vidéken elharapódzó szertelen — Hány éves az ur? — Huszonhárom I — A 30-ik év betöltése előtt senki sem ir jó regényt. Lehet, hogy majd akkor sikerül a dolog. Ahelyett, hogy a jövőmben bizakodtam volna, elvesztettem a reménységemet. Egy huszonhárom éves férfi szemében a harminc éves férfi valóságos aggastyán. És én azt reméltem, hogy addigra már hét-nyolc regény hirdetendi a nevem dicsőségét. Máshova indultam hát a regényemmel. Félévig ott tartották ós egy igen udvarias levél kíséretében küldöttek vissza azután. Nagy kvalitásokat fedeztok ugyan föl benne; de sajnos, régebbi kötelezettségeik miatt nem használhatják. Ahogy a szobámba értem és a nagy paksamétát megpillantottam, kétségbeesve tapasz, taltam, hogy a kéziratot föl sem bontották Harmadszorra egy másodrangú újsághoz fordultam, azt mondták, hogy dolgozzam át a cselekményt. Fel voltam háborodva! Végigjártam a kiadókat. Ebben a keserves időben nyelvtani és tör ténelmi órák adásából tartottam fenn magamat. De a szivem az irodalomért dobogott. De még súlyosabb csapás is ért. Elhatároztam, hogy saját kiadásomban jelentetem meg a müvemet. De nem akarták kinyomatni, még ha magam is viselném a költségeket. E naptól fogva nom házaltam többé a regényemmel. Ez utolsó látogatás után, melyhez pedig annyi szép reménységet fűztem, megalázva, összetörten tértem haza. Föl akartam adni a harcot, elhatároztam, hogy hazatérek a szülői házhoz. Céltalanul járkáltam az utcákon és ép azelőtt a vendéglő előtt találtam magamat hirtelen, ahol az imént megebédeltünk. Szerencsére, nem éreztem éhséget, de nem is lett volna pénzem, hogy enyhítsem azt. Akkor is egy virágárusleány kínálgatta makacsul a bokrétáit. Határozottan visszautasítottam. De gépiesen követtem a szemeimmel. Sorra kínálgatta a járó-kelőket s mindig eredménytelenül. Végre is érdekelni kezdett a dolog. Hányszor kellelt vájjon megismételnie a kérését, hogy pár fillért keressen. Senki sem hallgatott rá. Sietve haladtak el mellette, ebéd ideje lóvén. De ő? Vájjon ebédelt-e szegény? Fáradhatatlanul járt-kelt föl ós alá s hogy a vevőket a vásárlásra csábítsa, mindenikre rámosolygott. Megszámláltam, hogy vájjon hányszor kínálgatta a virágait eredménytelenül. Mit gondolsz? — Ugy 30—40-szer. Hétszázötvenszer. Nem is képzeled, milyen kevés ember áll meg, hogy egy ilyen szegény teremtéstől virágot vegyen. De hogy csak kétszázötvenig jutottam, annak az volt sz oka, hogy én voltam a kétszázötvenegyedik. Adtam neki öt fillért. Többet jelentett ez számomra akkor, mint ma az a 20 frankos arany. De leckét kaptam, megtanultam ; türelem, csak türelem ! És megszívleltem ezt a tanítást. Visszanyertem a bátorságomat. És to vagy a megmondhatója, hogy a siker nem maradt ki. sok alakitásnak, de egyben megakasztói azoknak a reformtörekvéseknek, amelyeket a vidéki takarékpénztárak autonómiája ellen irányuló célzattal sürgetnek több oldalról. A szövetség szeptember hó 17-ikón Nagyváradon tartandó körzeti ülésben ennek a kérdésnek jogi ós gazdasági szempontokból való tárgyalásával indítja meg azt a munkaprogramot, amely a vidéki takarékpénztárak érdekének megóvása mellett az ország hiteléletének érdeke szempontjából szükségesnek mutatkozik. Berényi Pál dr, a szövetség igazgatója, a vidéki pénzpiacok központjában gyűjtött tapasztalások alapján készíti el a vidéki pénzintézetek ügyrendjének mintáját, amelyben a pénzintézeti tisztviselők szolgálati pragmatikájának alapelvei is le vannak rakva. A szövetség támogatja a fúziós törekvéseket, ámbár maga is belátja, hogy azok sok tekintetben megakasztják a reformtörekvéseket. A közgyűlésen, amelyen Szegedről is többen részt vesznek, bizonyosan élénk vita fejlődik majd ki ós lesz mód ós alkalom arra, hogy tisztázzák a kórdóst. Egyet azonban nem lehet, de nem is szabad elfelejteni, hogy egy fecske nem csinál nyarat, de a nyár csináláshoz még két fecske is kevés. A képviselőház ülése. (Saját tudósítónktól.) A bécsi lapokban csak ugy kavarognak a magyar parlamentben várható kompromisszumokról szóló hirek. A képviselőház folyosóján ezeket a híreket élénken tárgyalták ma, de annak a konstatálásával, hogy kompromisszumról tulajdonképen nem lehet szó, hanem csak arról, hogy az ellenzék revidiálja lehetetlen és tarthatatlan álláspontját, mely végképen zsákutcába juttatta. A Pester Lloyd rámutat a közeledés tett pontjára, igy arra, hogy a miniszterelnök mindig az általános választói jog álláspontját hirdette, melynek megvalósítása esetén a községenkinti szavazásnál a választók számának megnövekedésére való tekintettel, be kell majd vezetni a szavazás titkosságát, melynek gondolata e lap szerint már-már elfogadottnak tekinthető. Tisztán áll ma már az ország előtt, hogy a kormány mihelyt szabal lesz a parlamenti munkautja, rögtön hozzálát a választói jog reformjához. Addig tehát ebben késleltetik azok, akik ezzel egyenesen a népjogok kiterjesztését akadályozzák. A hadügyminiszter távozásáról szóló hírek sem nagyon izgatják a politikusokat, mert senki sem látja az összefüggést a vóderőreform sorsa ós a hadügyminiszter személyében esetleg bekövetkező csere között, amelyet ellenzéki részről ebbe a lemondási hirbe bele akarnak kombinálni. Sokkal fontosabb mindennél Pozsony városának ós különösen Somogy vármegy0 törvényhatóságának állásfoglalása az obstrukció ellen. Valóságos szenzációként hat, hogy ez a hires ellenzéki vármegye egyhangúlag foglalt állást a parlamentet megbénító ellenzéki akció ellen, holott előzőleg ugy»D azon ülésben hossza heves vita után hau ininchat szavazattöbbséggel sikerült elvetn' a véderő költségek fokozása elleni indít' ványt. Akik mindig az országra szeretnek hivatkozni, ime most nap-nap után hallhat' ják a nemzet intő és elitélő szavát. A Ház mai üléséről ez a tudósítás szák Berzcviczy Albert elnök negyedtizenegy kor megnyitja az ülést. Hitelesitik a mult ülés jegyzőkönyvét. , Elnök bemutat hat kérvényt a katonai Jft