Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-08 / 179. szám

ESTI LAP. IL évfolyam, 179. (29.) szám 1911, kedd, augusztus 8 özponti szerhesztSséfl és kiadóhivatal Szeged, t=i fiorona-utca 15. szám ci Sadapesíi ezerkesztSség és Városház-utca 3. kiadóhivatal szám IV., REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA SZEGEDEN egész évre . R 24-— félévre . . . R 12— negyedévre. R 6'— egy hónapra R 2— Reggeli lap ára 4 fillér REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA VIDÉREN egész évre . R 28-— félévre. . . R 14— negyedévre. R 7-— egy hónapra R 2-40 Esti lap ára 2 fillér TELEFON-SZÁM: Szerkesztőség 305. t§§> Kiadóhivatal 836. Interuibán 305. Budapesti szerkesztőség telefon -száma 128—12. 1911 augusztus 8 A kormány minél előbb, még az idén fogja megcsinálni az általános választói jogot: — kapjuk a hirt félhivatalos jelentésből. Nyilt kérdés tehát inár csak az marad, vájjon mit csinál a magyar parlament ezek után és miként hat ki ez a kopmányintézkedés az obstrukcióra? A parlament obstruktorai tudvalevőleg két részből állnak. Az egyik rész kezdettől fogva reménytelenül állt a közvélemény előtt. Ez a rész a véderő reformját katonai téren nemzeti vívmányokhoz fűzi. De erről a csoportról ma már mindenki tudja, hogy amig a hatalom az övé volt, hajlandó volt a létszámemelést minden vívmány nélkül megszavazni, ugy, amint minden ellenérték nélkül megszavazta a kvótaemelést. Viszont azt is tudja mindenki, hogy a Héderváry-konmdny a véderőreformmal együtt meghozza a kilences bizottság katonai nemzeti programjának teljes végrehajtását. Ezek a vivmányos obstruktorok tehát egy pillanatig se számíthatnak a közvéleményre. Valami nagy közvéleménnyel nem dicsekedhetik az obstruktorok másik része sem. Ami kevés összhangjuk ezeknek eddig volt, nz abból táplálkozott, hogy a korhiányt az általános szavazati jog ellenségének, önmagukat a reform barátainak tüntették fel, véderőe'Ienes obstrukciójuknak pedig azt a színezetet adták, mintha az nem •enne egyéb a választójog érdekéin folytatott harcnál. Nos hát, ha tenyleg az, akkor ezeknek az iáknak, Justh Gyulának és tárainak valamiképen reagálniok kell a miniszterelnök körlevelére. Ha Justh Gyula még hallgathatott i tovább obstruálhatott akkor, amikor a miniszterelnök az ország szinc előtt kijelentette, hogy van °'yan barátja az általános szava2ati jognak, mint Justh Gyula: ^ost már mégis lehtetlen hallgatnia! Mert ha Héderváry az egész °rszágot megnyugtató és megfőző tettel bizonyítja a választóig reformjára való készségét, ha *nár az alkotás munkájába fog és abba belevonja az egész nemzetet: akkor az ilyen le nem kicsinyelhető, markáns, döntő cselekedet mellett többé nem mehet el siketnémán senki, aki nem akarja önmagát Imint a választójog reformjának ellenségét feltüntetni. Ha Justh Gyula most is hallgat és tovább obstrudl, — dacára, hogy a kormány körlevelet intézett az országhoz, (melyet tegnap mi is közöltünk), melyben a választói reformot jelenti be határozottan, — akkor Justh Gyula és az ő parlamenti forradalma nemcsak közvélemény , nélkül, hanem az egész közvéleménnyel szemben fogja magát találni. És akkor a Kárpátoktól az Adriáig világos lesz az előttünk már régóta kétségtelen tény, hogy Magyarországon csak egyetlen tábor van, mely a választójog reformját nemcsak jelszónak kihasználni, hanem tényleg megalkotni akarja: Khuen Héderváry Károly gróf tábora! KOLERA. — Saját tudósítónktól. — Gyürügyanánt veszi már körül Magyarországot a kolera. A belügyminiszter a szükséges óvóintézkedéseket megtette csak aztán betartsák azokat. A trieszti tengerészeti hatóság közli, hogy a dalmát—albán vonalon közlekedő Adelsbort nagygőzösön Dnrazzo mellett egy utas koleragyanus tünetek közt meghalt. Holttestét a tengerbe sülyesztettók. A gőzös Trieszt elkerülésével egyenesen befutott a san-bartholomei vesztegzárba. A harmadosztályú utasokat a járványkórházba szállították, a többieket és a legénységet a hajón tartották. Egyébként valamennyien egészségesek. A helytartóság egészségügyi osztálya jelenti, liogy ma nem történt Triesztben ujabb koleraeset. — Az osztrák belügyminisztérium egészségügyi osztálya közli: Augusztus 6-án Triesztben két uj ázsiai koleraeset volt a bakteriológiai vizsgálat alapján megállapítható. Beker András gazdálkodó 2-áról 3-ára virradó éjjel megbetegedett és 3-án reggel átszállították a járványkórházba. A másik beteg, Liposeli Marcell, 12 éves gyermek, akinél a betegség tünetei szükségessé tették, hogy azonnal átszállítsák a járványkórházba. A hadügyminisztérium a legsürgősebb intézkedéseket már megtette. Az ujabb koleraesetekről ma ezek a jelentések érkeztek: Laibach, augusztus 8. A klerikális szlovének nagygyűlését, amelyre Dalmáciából, Bosznia-Hercegovinából sok küldöttség jelentkezett, a hatóság a trieszti koleraveszedelem miatt betiltotta. Trieszt, augusztus 8. A kolera fellépése óta máig 34 megbetegedés volt. Hatan meghaltak kolerában és huszonnyolc kolerás beteg még most is orvosi kezelés alatt áll. Szaloniki, augusztus 8. Pristinában egy katonatiszti küldöttség az Angorából behívott redif-tartalékosok szabadságolását sürgeti, mert naponta átlag ötvenen halnak meg kolerában, ezeknek háromnegyed része katona. — Prisztovácból táviratozzák, hogy Djakovában szintén pusztít a kolera és Szalonikiből 17 orvost küldtek oda. Az ottani koleraesetek négy óra alatt halálosan végződnek. Naponta 40 50 ember hal meg. Kórhúz, barakkok nincsenek. Séta Szegeden. Nyaralunk, mert mit csináljunk? — Saját tudósítónktól. Ezt a cikket mi irtuk, de mások mondták el. Vagy ötven szegedi ismert és félig ismert szegedi férfiú. Az egyik az egyik, a másik a tizedik részletet mondta el. Az egészet tehát nekünk kell elmondani, sétáló riporterünknek. Tehát: Ha végigsétálok a korzón, tiz ismerősöm közül tizenegy a jól ismert lehetetlen kérdéssel köszönt reám: — Ah, ön itt? Ah, ön nem nyaral ? Most egyszerre válaszolok az összes kérdezősködőknek: Nem. Én nem nyaralok. Azaz hogy: Igen. Én itthon nyaralok. Évek óta próbálkoztam a legkülönbözőbb fürdőkkel, külföldön és édes honhazánk területén. Ismeretséget kötöttem a siófoki pofonokkal, a nagymarosi verekedésekkel, a bivalyfüredi parasztokkal, akik a padlótlan szobákat azon a eimen nevezik ki fürdőnek, mert a falról állandóan csorog a viz. Sok és prolongált váltók alakjában mai napig is megmaradt tapasztalat árán arra a meggyőződésre jutottam, liogy a drágaság mindenütt egyforma és mindenütt nagy. Az egyik fürdőhelyen az a drága, hogy van tenger, a másikon az, liogy nincs tenger, a harmadikon, liogy magasan fekszik, a negyediken meg épen az, liogy alacsonyan, völgyben van. Egy szó annyi, mint száz, itthon maradtam Szegeden. Tudtam, liogy nem kis áldozatot hozok, mert ismerőseim kiüldöznek a világból a nyaralást illető kérdésekkel. Mégsem bántam meg a nagy elhatározást. Amikor a rettenetes forróság napjai beköszöntöttek, minden nap külön hálaimát rebegtem az egek urának, liogy itthon, Szegeden sülhetek, főhetek meg a hőségtől, hogy ez az Amerikáiu l hozzánk látogató hőhullám nem valamelyik tátrai, balatonparti fürdőhelyen önt nyakon. Azt mondanom sem kell, liogy hűvös és esős napokon megint az a fölemelő tudat él bennem: milyen jó, hogy most nem Alsósár és Pocsolyafürdőlakon élvezem az — unalmat! Ezektől a negativ gyönyöröktől eltekintve, pozitiv előnyöket és élvezeteket is nyujott első szegedi fürdőszezonom. Élénk tévedés azt hinni, liogy Szegeden nincsenek nyári szórakozások. Elsőrangú éívezet például az uszodába nemjárás. A julinsi, vagyis most már augusztusi nap rekkenően tüz a Tiszán. A viz szinte forr. Forr és piszkos. Hullámjai a iszaptól mélabús kapuciner szinüek. A parton állok és uszok és elolvadok az uszodába nem járás gyönyörétől. De mit emlegetem annyit a meleget?! Hiszen épen abban van a Szegeden nyaralás óriási előnye, hogy leliet hűsölni, százféle módon le lehet hűlni. Hallgassák csak meg: egyetlen délutánon mennyi szórakoztató lehűlésben volt részem. Azon kezdem, liogy ebéd után megittam egy málnaszörpöt a Tiszában, megettem három szelet fagylaltot a Belvárosiban. Miután a törzsvendégek jórésze nyaral, mind a két helyen fejedelmi fogadtatásban volt részem. A karosszék ülésére friss jégpárnát tettek a számomra és a pincérek kegyelmes urnák szólitottak, amivel annyira legyezgették a hiúságomat, hogy egy csepp meleget sem éreztem.