Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-06 / 178. szám

1911. augusztus 2 DÉLMAGYARORSZÁG 5 kiván folyni és ebből a célból már augusztus utolsó napjaiban Szegedre érkezik. Almássy igazgatónak megígérte Bródy Sándor, hogy darabjainak második előadása alkalmából a két darab között dramaturgiai felolvasást tart. Képek az államíogházból — Szomorú rabok uig nepjai. — (Nyolc napra kiküldött munkatársunktól.) Kedves Szerkesztő Urain, ön, amikor érzékeny búcsúzás és megfelelő előlegek zsebrevágása után megindult a kocsi velem a Vasasszentpéter-utcai pavillon felé, nem felejtett el engem ismételten figyelmeztetni, még pedig elég nyomatékosan arra, liogy: ezután legyen ám kézirat, az államfogház nem arra való, liogy egész nap lustálkodjék ott az ember. Amint látja, elég szorgalmas vagyok. Egy bét óta már a második cikket irom meg. ön persze, aki ebben a rettenetes melegben ingujjra vetkőzve dolgozik és szidja a nialisszorokat, liogy még mindig nem vonultak ki és az ellenzéket, hogy még mindig obstruál, nem fogja méltányolni az én nagy szorgalmamat és előre érzem a haragját, amely akkor fog megnyilvánulni, lia újra — és megnyugtathatom elég rövid időn belül — aktuális lesz az előleg kérdése. Pedig bigyje meg nekem, aki sohasem szoktam hazudni, nagy dolog ám két cikket is megirni az államfogházban. Annyi dolga van itt az embernek. Azonban kezdjük elölről a históriát. Tehát a mult héten, gondolom kedd volt, az ember itt még a kalendáriumban is összezavarodik, fél bárom óra felé jelentkeztem Müller igazgató urnái, aki még tavaszról emlékszik rám. Akkor hasonló körülmények között ismert meg. Ezúttal a legbarátságosabban fogadott és nagyon örült, hogy megint a vendége lehetek. — Érezze jól magát itt minálunk, — szólt hozzám kedvesen — én a magam részéről mindent elkövetek, hogy jól teljenek el a napjaim. A börtönből azután átmentem az államfogházba, ahol Lengyel bácsi, amikor kinyitotta a kaput, megjegyezte: — Már vártuk a tekintetes urat. Most a földszinten kaptam lakást. Ennek öi fölment az ára. Tavaly busz fillér volt egy napra, az idén már harminc fillért kértek érte. És még csak 'alkudni sem lehetett. Hja, az általános drágaságot itt is meg lehet érezni. A párviadalért elitéltek ugyan mindig az emeleten laktak, azonban ott tarthatatlan volt a nagy hőség és azért az igazgató megengedte, liogy amig a meleg napok tartanak, a földszinten lakjunk. Az ablakok a kertre nyílnak, ahol minden virág nyilik. Az én ablakaim alatt a leanderek illatoznak. Ez a két fa arról nevezetes, hogy minden államfogoly a szabadulásakor Szakit ezekről virágot. Amikor beléptein a szobámba, megrémültöm. A szomszédból elfojtott, szakadozott hangok hallatszottak. Nagy csata folyt ott. Csak egy-egy szót hallottam: — Groinoboj . . . volát. . . mind ide jön... Gyorsan átsiettem. Keztyüs Lajos és Antal Céza dr, akiket volt már szerencsém bemuJatni önnek, a régi Svájc történetén vitatkoztak. Teli Vilmos romantikus korábol ídéztök föl a történelmet, amelynek megfelelő Hlusztrálásáról Piatnik Nándor harminckét történelmi képe gondoskodott. Persze a kepekről nem hiányzott a megfelelő magyarázat sem. A művészi képekről büszkén nézett mos, aki, amikor egy kézbe került a kardmarkolatát tartó Rudenz Ulrichhal, a kezét imára emelő Stüszi vadászszal és a galambot tartó Geszler Hermannal, alkalmas volt arra, hogy irtó hadjáratot inditson az ellenfélhez tartozó mind a tizenkét játszma ellen, még ha azok akár a tavasz jegyében, indultak is a csatába. örömmel kell konstatálnom, kedves szerkesztő ur, hogy a régi dicső idők történelmét eléggé jól kultiválják. Én magam is tevékeny részt vettem ezekben a tanulságos, okszerű fejtegetésekben olyannyira, hogy engedje meg, miszerint ezúttal is már előleget kérjek történelmi kutatásaim foytatására, mert az eddigi komoly munkálatok szerény tőkémet sajnos fölemésztették. Másnap azután ujabb vendégek jöttek. Hetényi Gyula és Oláh Géza dr, őket is bemutattam már. Oláhról — aki semmiféle rokonságban nincs Oláh Ferenccel és minden ilyen föltevés ellen ő maga tiltakozott a legerélyesebben — azonban elfelejtettem megirni valamit. Csütörtökön reggel nyolc órakor Lengyel bácsi bekopogtatott Oláh dr szobájába. Ekkor telt le ugynis Oláh dr büntetése. — Doktor ur kérem — mondotta az őrmester — vége a büntetésnek. A doktor ur, aki azonban akkor fordult egyik oldaláról a másikra, nem reagált a figyelmeztetésre, amelyet Lengyel bácsi megismételt. Oláh erre álmosan csak ennyit mondott: — Kérem én nagyon jól érzem magamat itt, hagyjanak aludni. Nekem szükségem van még egy' kis pihenésre. Én nem akarok elmenni innen. Hiába való volt minden figyelmeztetés és már komolyan szóba került a karhatalom kérdése is, amikor nyolc óra helyett tizenegy órakor Oláh végre mégis elhagyta az államfogliázat. Mert ugyvan az kérem kedves Szerkesztő Uram, liogy itt nem tűrnek ineg mindenkit. Előbb ki kell érdemelni, hogy valaki ide kerüjön. Tegnapelőtt is jött egy fiatalember, akit bárom napra ítéltek el, de még nem jogerős az Ítélete. Hiába könyörgött egy óra hosszat, Lengyel bácsi hajthatatlan maradt és nem engedte be a szentélybe, mert az igazgató bemutató jegyét nem tudta felmutani. Most hárman vagyunk itt. Hetényi, a temesvári szocialista, akit Bokknak liivnak és én. Reggel nagyon korán kelünk föl, rendszerint még tiz óra sincs, azután fiirdiink, egy óra hosszat sétálunk és ebéd előtt történelmi kutatásokat eszközlünk. Apropos, kérem az előleget. Délben egyszerű, rabebédünket szomorúan fogyasztjuk el. Nagyon egyszerű rabebéd. Nincs más, csak leves, husfőzelékkel, sült kompóttal, tészta, sajt ós gyümölcs. Amint látja, igazán keserves dolga van egy rabnak. Ebéd után újra munkához látunk és alszunk négy éráig, akkor sétálunk ós séta után újra szóba kerül Sell Vilmos. Ezúttal sem mulaszthatom el Ont komolyan figyelmeztetni az előlapra, amely nagyon égető kezd lenni. Hót órakor vacsorázunk, vacsora után egy kis diskurzus következik, persze megint régmúlt dicső időkről és kilenc órakor szívélyesen bucsut veszek Hetónyitől és olvasok. Mert van ám könyvtára az államfogháznak^ Lörv Lipót beszédeitől kezdve minden könyvet megtalálhatni. Van vagy kétszáz kötet. Coman Doyle, Marlott, Verne Gyula, Satanello, sőt még Homeros is helyet foglal a könyvtárszekrényben, amely egyik disze a fogadószobának. Valakikről azonban megfeledkeztem. Azokról a rabokról, akik takarítják az államfogházat. No de ezekről legközelebb. Amidőn kedves, jó Szerkesztő Uramat tisztelettel arra kérem, méltóztassék az előleg ügyében kedvezően intézkedni, maradtam tisztelettel Láttam Mutter. Paál Jób. m. kir. államfogoly. Fordulat elölt a magyar politika. — fi kormány és a uáiasztó jog. — (Saját tudósítónktól.) Justhékról mindenki tudja, hogy miért erőszakolják most a választói reformot. Nem azért, mert a véderőreform nem kell nekik. Hiszen ha ők kormányon lennének, ők is hoznák, de természetesen a nemzeti követelményekre megközelítően se olyan kedvező törvénnyel, mint a Kbuen-kormany hozta. Nem is azt mondják Justhék, hogy nem kell a véderőreform. Dehogy, ennél ők sokkal rosszabbak. Előállanak régi, kikopott taktikájukkal és azt mondják, kell a véderőreform, de előbb az uj választói törvény kell. Az uj választói törvényt azonban csak mi tudjuk jól megcsinálni, ide tehát azt a kormányrudat, amely egyszer már a kezünkben volt, de amelyet nem tudtunk vezetni. Ez a Justhék egyetlen célja á lármával. Közben pedig a kormány serényen, komolyan, a nemzet minden nagy érdekének ajnározásával végzi nagy munkáját. A véderőreformról ellenségei is elismerik, hogy győzelme a magyar álláspontnak. És miközben Justhék frázisokat puffogtatnak, a kormány nagy körültekintéssel készíti elő a választői reformot is. A kormánynak ebben a dologban való legújabb nagyjelentőségű akciójáról ma este ezt a távirati értesitést kaptuk Budapestről: A kora esti órákban a kormánynak egy olyan ténye jutott nyilvánosságra, mely eklatáns módon bizonyltja, hogy milyen komolyan és céltudatosan késziti elő a kormány a nópjogok kiterjesztését. Héderváry gróf miniszterelnök ugyanis, mint belügyminiszter, a mai napon az ország főiskoláihoz, szociális, gazdasági és kidturális testületeihez egy megkeresést intézett, melyben hangsúlyozza, hogy a pártszempontokon és a napi politikai áramlatain lehetőleg felülemelkedjenek, hogy alaposan átgondolt véleményekből ismerhesse meg a magyar közélet tényezőinek fölfogását a választói jog kiterjesztéséről. Kéri a miniszterelnök, hogy véleményüket még ez év folyamán, lehetőleg mielőbb közöljék ós pedig tüzetes okfejtés kíséretében. Kétséget nem szenved, hogy a kormánynak ezen lépése jelentős fordulatot képez politikai életünkben. FREGOLIA a világhírű átváltozo-művészno ww vendégszereplése a Vigszinpad-Cabaretban hétfőn, f- hó 7-én, kedden, 8-án és szerdán, 9-én.