Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-05 / 177. szám

!3SR|S 5 J """"" 5K5SÍKSBB5S« 5 íLÍCCCKKHFiS augusztus 4 !S dz és gyógyít szivbántalmakj ztési zavarok, sikerrel kezel-fürdő külön sztályában. Ki' is kezelőnő. dőnket is a nafly/elmébe aíánljuk oltón sztalos ===== ua-ntca 1e szakmába ymint: háló-i a és szalonseket. oltségvetéS' sl szolgál. atos ! 87. sz. alatt tos műhelyt in munkát, 3 tségvetéseket [ : épület- és » műlakatoS' REGQELI LAP. néíkiil. i üzetáraU, mára* mben, ükség, ségesnemű le'* il készségfiinak. II. évfolyam, 177. szám 1911, szombat, augusztus 5 központi REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA SZEGEDEN te Korona-utca 15. szám «=i | eBész évre . n 24._ félévre . . . R ondapesti szer! esztöság és Kiadóhivatal IV., negyedévre . R 6-— egy hónapra R 21— 1=1 Városház-utca 3. szám a I Reggeli lap ára 4 fillér szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, r~i REGGEL! ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉS! ARA VíDÉfLER egész évre . R 28-— félévre . . . R 14-— negyedévre. R 7-— egy hónapra R 2-40 Esti lap ára 2 fillér TELEFON-SZAH: Szerkesztőség 305. <5® Riadéhivatal 836. Interurbán 305. Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12. A botrányhősök. A kedélyes bábjáték, a névszerintszavazásokkal űzött idővesztegetés tegnap botrányba fulladt. Két képviselő a Ház nyilt ülése alatt ököllel ment egymásnak s ha társaik közbe nem lépnek, a technikai obstrukció egy korcsmába illő verekedéssel lett volna szinesebb. Bajos arról vitatkozni, hogy a botrány hősei közül melyik nagyobb mértékben hibás. Bajos megállapítani, hogy a kötődés, az át-átdobott csipős szó mikor éri elevenén az érzékenységet s hogy a visszavágás mikor lesz inzultussá. A felelősséget tárgyilagosan megállapította a Ház elnök, amikor mindakettejüket erélyesen rendreutasította. Egy azonban kétségtelen. Hogy a mai jelenet bekövetkezhetett, annak egyedül az obstrukció, az ellenzék által hihetetlen cinizmussal, gunynyal kezelt technikázás az oka. Rendes parlamenti viták, ahol a politikának politikusokhoz és komoly férfiakhoz illő eszközeivel harcolnak, ahol nem az idővesztegetés a cél, hanem az ország érdekének megbecsülése, ott ilyen botrányok sorra nem kerülhetnek. Volt már véderő vitája is a magyar parlamentnek; olyan izzó, hogy a tüze, szenvedélye átcsapott az utcára is. De akkor se sülyedt ennyire a parlament, nem dobta el a maga méltóságát annyira, hogy a hivatását az okta'an, értelmetlen és céltalan szavazásokra szoritsák s hogy a parlament tagjai között s pártharc gyűlölködés terére csapjon át. Ahol a parlament ennyire kivetkőzik a maga valóságából, ahol az érvek harca, eszmék tusája egészen kifelejtett dologgá lesz, ott nem csoda, ha az indulatok a csülökre kelésig visznek. Igaz, hogy nincsen asztalláb, amit egymás fejéhez vágjanak; de a technikázás alatt miről tudják meg, hogy parlamentben vannak, ahol az ilyesmi még se illik? A mai botrány, az hisszük, siettetése az obstrukció összeroppanásának. Akármilyen biztosnak és kimeríthetetlennek hiszik a maguk fegyvereit a „vitarendezők", a parlamenti erkölcsök ilyen elvadulása meg fogja szólaltatni a parlamenten kivüli közvéleményt. S ha az eddig is elitélte az obstrukciót, most bizonyára kétszeres megbotránkozással fog Ítéletet mondani fölötte s követelni fogja, hogy a dunaparti fényes alkotmányházat ne a lovagias ügyek előcsarnokául tekintsék, hanem adják vissza igazi hivatásának. A közvéleménynek ez a megbélyegző Ítélete pedig elvesz minden erkölcsi talajt azok lábai alól, akik az elveszett hatalom visszaszerzésére hamis, őszintén nem érzett jelszavak alatt, jogtalan fegyverekkel indulnak guerilla-harcba. Még egy sajnálatos epizódja volt a Ház tegnapi ülésének. A szenvedelmek hevében a képviselőház háznagya a baloldali ujságirói karzatot rótta meg s illette jogtalan kifakadásokkal a történtekért. A háznagy ezzel nemcsak erős tapintatlanságot követett el, de tulment azon a hatáskörön, amely őt megilleti. A politikusok hibáiért a sajtót felelőssé tenni nem lehet s ha ezen a cimen a Ház egyik funkcionáriusa bántja meg a hivatásukat végző parlamenti tudósítókat, kétségen kiviil olyan sérelem, amelyért a sajtó joggal követel orvoslást Ez bizonyára nem is fog elmaradni. De ez az eset is, a túlhevült, indulatokkal teli parlamenti levegő szüleménye szintén arra vall, hogy az obstrukció a végső határához jár közel. Soká ez nem tarthat. El kell annak némulni az ország felháborodásának hangjától, amely eddig is megszólalt s bizonyára ezután még nagyobb erővel fog szólni. S ha ez se fojtja el a komédiát, akkor valami egyébnek kell történni. Elvégre csúfot űzni a parlamentarizmusból, korcsmát csinálni a képviselőházból, csak azért, hogy újra a koalició ülhessen a nyeregbe, — talán mégse szabad? Délibábos a függetlenségi pártoknak minden reménysége, amely az újból való kormányrajutást célozza. A nemzet egyeteme tisztán látja, hogy mennyire céloz politikai és mennyire pártérdekeket az ellenzék ujabb hadi lármája. Ne várja hát senki balgán, hogy újból fölül ez az ország a hatalomvágyó cirkuszi játékoknak. Ráfizettünk eleget azokra a politikai játékokra, amelyek a koalició kormányrajutását eredményezték Elég volt a rossz üzletekből. Éjszakai beszélgetés a korzón. Irta Balassa Emil, Mikor üres lett a hossza, széles korzó és a«san bealkonyodott, akkor két ijedt arcú, kis leány sompolygott elő a bokrok köZÍ>1. A karosszékek fölött még ott szállt a délutáni asszonyok parfümje, az alacsony Dunán Szótfeküdtek a kompok és a délutáni, lányos /acagások itt libegő emlékei bántották, kese'tették azt a két kis lányt, aki most leszö0tt ide, hogy elbújjék az esti árnyakkal bonéPesitett, nagyöblü karosszékek közé. A szom®Z0dos kávéházból ide szállt a zene és a leáy — az egyik púpos csúnya, a másik na. n piros, egészséges és szép — összebújtak 3 8ugdolóztak. ^ ssép: Nehéz volt ideszökni. A papáék venc,. 8S(5S:be montek. A Marinak adtam öt krajrt, hogy no szóljon a mamának. A gouvernte alszik. itt <*unya: Nekem mindont szabad. A papáék ülnek a kávéházban. Azt mondtam, hogy J;vSk 'de egy kicsit sétálni. Itt voltál deltán? v sSép: I^en. Itt volt a széleskalapos is. Udteolt a nőknek. Én csak néztem őt. fa csMMjya. Miért nézted? hők '' ^lert utálom. Nagyon szeretik a • Azt mondják, szép fiu. Azért utálom. A csúnya : Én szeretem. A szép: Nem fog feleségül venni. A csúnya: Hiszen nem is ismer. A szép: Nem az a baj. Csak az, hogy ő szép, te pedig púpos vagy. Most már lejövök ide mindennap a korzóra, hogy őt lássam. A csúnya : Megszerzed nekem ? A szép: Igen, megismerkedem vele és beszélni fogok neki rólad. Mennyi hozományod is van neked ? A csúnya: Tizenötezer. A szép : Forint ? A csúnya: Forint! De a mama megtoldja, ha kell. Mert ő most sokat keres. De a mult héten nagyon megijedt. Agyonlőtte magát egy önkéntes, aki szintén tartozott a papának. De a váltót a család kifizette. A szép: A szóleskalapost is igy kellene megfogni. Sok pénzt adni neki kölcsön és aztán kényszeríteni, hogy elvegyen. A csúnya: Azt nem lehet. Én szerelmet akarok. A szép: Az nincs! Hiszen látom. Minden délután udvarol a tenniszpályán a szőke aszszonynak. Aztán idejön ós belemosolyog annak a pis/eorru leánynak az arcába és szerelmet vall neki. Aztán hazamegy vacsorázni és vacsora után elmegy egy nőhöz, aki a városház mögött lakik. Én már érdeklődtem, ő már nem tud szerelmes lenni. A csúnya: Pedig nekem hamar kell. Én tizenhét éves vagyok, csak kevesebbnek látszom, mert pupos vagyok és kicsi. Éjjel mindig vizes a homlokom és fáj a hátam. Nem is lennék sokáig a felesége. A szép: Meg kellene alkudni vele. Két évrel A csúnya (szomorúan): Többről A szép (szigorúan): Többre nem leheti A csúnya: Miért nem? A szép: Mert nem lehet! (Nagyon elszántan.) Hát megmondom! Aztán én leszek a felesége! A csúnya: Mikor? A szép: Ha te meghaltál! (Hallgatnak. A csúnya arra gondol, hogy ilyen nagy szerelemban két év is több, mint semmi.) A szép (most már nagyon bátor lett és tovább mondja): A nevelőnő is ezt tanácsolta. Előbb téged, aztán engem. A csúnya: Hát elmontad neki a titkot? A szép: Elmondtam. A csúnya: Hát én nem bánom! (Sirni kezd.) A szép: Hát ne bőgjél! Hiszen már 5 is beleegyezett. A csúnya: Ki? A szép: A széleskalapos! A csúnya: Hát te már beszéltél vele? A szép: Igen! Megismerkedtünk. Tegnap egy dűl mentem haza és találkoztam vele. Nev ttem rá és erre ő megszólított. Elmondtam n:k.