Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-04 / 176. szám

4 DELMAGYARORSZÁG 1911 augusztus 4 vezető ur megáll előttem, a lábával nagyot toppant: — Miért nem megy, ha vezényli a tizedes — mondja magas, dühös és elfojtott hangon. Az arca valósággal hozzám ért, a nyálával lespriccelt. És én nyugodt, csöndes hangon felelem: ; — Nem vagyok köteles a pocsolyába menni. — Hallgasson — kiált rám. Reggel kihallgatásra menjen. Aznap nem bántott többet Müller szakaszvezető ur. Nekem különben sem volt vele sok dolgom. Másnap reggel, amikor kihallgatásra készültem és ő a téren Ie-föl sétált, amint elment mellettom, németül odamormolta: — Álljon be a szakaszba, nem akarom lecsukatni. Szó nélkül vettem tudomásul a parancsát. Beálltam a szakaszba és várakoztam az aznapi, aj, fáradságos munkára. A szakaszvezető ur slengedte a kihallgatást. Hat hónap és ötszáz korona. — Képek az államfogházból. — (Saját tudósítónktól.) Itt, a Vasasszentpéter-utca sarkán, ebben a virágos udvarban épült emeletes épületben, amelyen a kapu fölött elhelyezett poros, kopott, de azért piros, fehér és zöld színekkel megfestett MAGYAR KIRÁLYI ÁLLAMFOGHÁZ. fölirásu tábla olyan barátságosan invitálja a vendégeket. Estefelé már csönd van nálunk. Kilenc órakor bezárják kívülről a szobánk ajtaját és ettől az időtől reggelig valóban rabok vagyunk. Az ablakunkon vasrács van, a szobából nem lehet kimenni ós a szomszédból ide világit néhány sor ablak, amelyen belül az ottani „kollegáku talán jobban belenyugodtak a sorsukba. Este hét óra után már csönd van. Senki sincs az udvaron ós attól az időtől kezdve, hogy a mi kedves Lévay barátunk világosságot gyújt, még vendégek sem érkeznek. Megvacsorázunk, azután bemegyünk az állomfogház Napóleonjának, Hetényi Gyulának a szobájába, ahol kilenc óráig részben a régi jó időkből, amikor még szabadon jártunk-keltünk a nagy világban — milyen régen is volt az — van vagy három napja! — mondunk el egymásnak csodás történeteket, részben pedig alsózunk ós a zsebem szomorúan tapasztalja, hogy szerencsémnek kell lenni a szerelemben. Tart pediglen ez a kedélyes állapot mindaddig, amig Lengyel bácsi, a mi meghitt bizalmasunk, akire minden államfogoly szeretettel gondol vissza, be nem nyit a szobánkba ós mosolyogva nem kiván jójcakát. Tegnap is együtt volt a kompánia. Hetényi a jNapoleon arcú gazdám, akiért odahaza Solton minden leány rajong, Keztyüs Lajos, egy végtelenül jókedélyii sarkadi fiu, Oláh dr., debreceni ügyvédjelölt, aki csak nagy könyörgésre ós karhatalommal való fenyegetődzés mellett volt hajlandó elhagyni az államfogházat, Antal Géza dr., akit az ellenfele a párbaj után könnyű testi sértésért jelentett föl, meg jó magam. Hetényi épen a kvint, kassza, tuli, ultimo, száz és kétszázat mondta be, amikor megszólalt a csengő. Fél kilenc felé járt az idő, azért valamennnyien felugrottunk ós odaszaladtunk az ablakhoz. Lengyel bácsit is meglepte a késői látogatás, ő is kiváncsian sietett a kapuhoz. Először kinyílt a rácsajtó, azután a kapu, rövid ideig tartó beszélgetés ós Lengyel bácsi jön visszafelé egy harminc óv körüli emberrel, akit tüzetesebben a sötétség miatt akkor még nem vehettünk szemügyre. Persze, nyomban vége volt a játéknak. Hetényi nem csinálta meg sem a kasszát, sem a túlit az ultimóval, amelyet különben megkontráztam, a százasból, meg a kétszázasból sem lett semmi, ellenben valamenynyien kitódultunk a folyosóra ós kiváncsian vártuk, hogy mi lesz. Az idegen, aki az egyik hóna alatt egy fél kenyeret szorongatott, a másik kezében pedig olyanforma táskát tartott, amilyennel fechtoló vándorlegények szoktak járni, szomorúan ment az őrmester szobájába. Lévay azalatt kinyitotta a második osztályt, ott gyorsan tiszta fehérneműt húzott az ágyra, ós amire kilencet ütött az óra, már az idegen ajtaján is elfordult a kulcs. Másnap reggel első dolgunk volt érdeklődni az uj kolléga iránt, aki barátságosan üdvözölt mindnyájunkat, amikor a sétánál találkoztunk. Annyit már sejtettünk, hogy nem párbajért került ide, mert másik osztályon helyezték el, azt is tudtuk, hogy nem nemzetiségi s mert ezidőszerint nemzetiségi izgató nincs itt előjegyzésben. Szocialista volt. A sétánál beszélgetni kezdtem vele. Hat hónapi államfogházra ós ötszáz korona pénzbírságra Ítélték egy cikk miatt, amelyet a temesvári Volkstville-be irt. Csak azt irta meg, hogy egy pap botrányos dolgokat müveit az iskolában a növendékekkel, ami igaz is volt. Az ügyészség a cikket kisérő kommentár miatt nyomban vádat emelt ollene, az esküdtszók bűnösnek mondta ki ós most eljön, hogy megfizesse hat hónappal a társadalmi jogrendnek a tartozását. N igyon csöndes omber különben. Odahaza Temosvárott vasöntő, felesége, családja van és a párttól most harminc forintot kap egy hónapra a famíliája. Ez a „szemet kiszúró" koldus összeg sehogyse tetszik. A „nagy" szo. cialisták, akiknek itt lakást adott az állam, százakat kaptak, volt itt egy, aki hat-hétszáz koronát is kapott egy összegben, ennek a sze* gény családos embernek, aki öt hónapig semmit nem keres, addig hat-hét koronát is kapott egy napra a munkájáért, hatvan koronánával akarják beflastromozni minden sebét. De azért nyugodt. Azt sem akarja megengedni, hogy az ötszáz korona pénzbüntetését a párt fizesse, inkább ötven napig lesz ezért vendége a fogháznak. Nagyon sajnálom ezt az embert, amikor reggelenkint találkozom vele a kertben. Talán nem is hibás, talán csak strómann, ámbár föl lehet róla tételezni, hogy önállóan megírjon egy cikket. Érdekes és jellemző, hogy nagyon megelégedett a sorsával. — Odahaza Temesvárott — mondta — az ügyész, meg a többi törvényszéki ember alifí állott szóba velem. Csak ugy félválról kezeltek, itt az igazgató ur kezet fogott velem, mondta, hogy érezzem jól magamat, ha valami kivánsá. gom van, forduljak hozzá bizalommal. Olyan jó itt mindenki hozzám. Csak az a két ós fél hónap sok egy kicsit. Most még nincs egyedül, még mi itt vagyunk, ámbár ma már kettőre fogyott le az ötek társasága. Cs .k Hetényi meg én maradtunk itt» délben elment már Keztyüs is. A jövő hóton mi is megkapjuk a szabaduló levelet ós a temesvári szociálista talán egyedül rójja majd a kert kavicsos útját, ahol nemsokára Lengyel bácsi mókái: a Sanyi meg a Géza játszanak a vadgesztenyével. Mert a jövő hónapban már az is érik. Azután leszüretelik a szőlőt, lehull a hó is ós a tavasz nyitja a virágok bimbóit, amikorra vége lesz a hét hónapnak ós a legöregebb államjogok előtt Lengyel bácsi kinyitja az államfogház nehéz, zöldre festett vasajtaját. Pál és Pozsgay párbaja. A ma dóielőtti képviselőházi botrány következtében Pál Alfréd és Pozsgay Miklós között lovagias affér keletkezett. A segédek, Pál részéről Vojnits Sándor ós Montbach Imre, Pozsgay részéről pedig Désy Zoltán ós Zlinszky István, kardpárbajban állapodtak meg. Ma délután öt órakor a Rákosy-fóle vívóteremben vivták meg a felek súlyos föltételek mellett a párbajt. Az első összecsapás igen heves volt és mindkét fél könnyebb vágást kapott a fejére. Ezután Vojnits Sándor vezető segéd megkísérelte a kibékülést, de sikertelenül, mire a felek újból összecsaptak. A második és harmalik összecsapásnál egyik fél sem sérült meg. A harmadik összecsapás után a segédek abban állapodtak meg, liogy még egy összecsapást engednek. Ebből is sértetlenül kerültek ki a felek, akik a párbaj után kibékültek. SZÍNHÁZMŰVÉSZET * Az uj szegedi színészek. Akik könnyön ülnek föl a hiszemfára, azok azt mondják, hogy szeptember elsejével uj óra következik el a szegedi színházban. Teljesen attól függ, hogy igazuk van, hogy milyen értelmet tulajdonítunk „az uj órá"-nak. Almássy Endre, az uj igazgató, csak az állásában lesz uj. Képzettségeiből, szinházvezetéséből kaptunk már kostolót a — művezetőtől. Annyi bizonyos, hogy egészen újjászervezett társulatot hoz Almássy. Ennek a társulatnak egyik-másik tagja már szegedi lakos, legnagyobb részük pedig a nagy költözködési napokon, augusztus elején járt Szegeden, hogy lakást nézzen. Itt járt legutóbb Wirth Sári, az uj naiva. A társulat egyik szerelmes színésze Pozsonyban most szolgálja önkéntesi óvót, igy ő csak október elején vonul be a szegedi színházba. * A makói szinház. Nádassy József, kinek színháza kedden Szombathelyen leégett, tudvalevőleg hajléktalan lett. A hajléktalan színigazgató sürgönyileg arra kérte Makó város rendőrkapitányát, engedné meg, hogy az őt ói^ katasztrófára való tekintettel, az idei szini évadot augusztus tizedikén megkezdhesse. A rendőrkapitány teljesítette a kérelmet s sürgönyileg értesítette Nádassyt a kért engedély megadásáról. Szenzáció! Szenzáció! Szenzáció! Jön! FREGOLIA Jön! a világ legnagyobb átváltozó művésznője. ** Magyarországon Szegeden először a Vigszinpad Cabaretban.