Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-28 / 196. szám

gusztus ESTI LAP. il. évfol>arr, (43.) 116. szám 1911. hétfő, augusztus 28 szam. \/ÁR. tések r lógyárában <zií ni alatt r 2 ponti szerkesztősig és kiadóhivatal Szeded. Rorona-utca 15. szám e=j Biiüpestí szerkesztőség és kiadóhivatal IV., cna Városhíz-,.tea 3. szám c== REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA SZEGEDEN egész évre . R 24.— félévre . . . K 12.— negyedévre . K 6.— egy hónapra R 2.— Reggeli lap ára 4 fillér REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA VIDÉKEN egész évre . R 28-— félévre . . . R 14.— negyedévre. R 7'— egy hónara R 2*40 Esti lap ára 2 Slbr TELEFON-SZÁM: Szerkesztőség 305 Kiadóhivatal 836 interurbán 305. Eudapesti szerkesztőség tááor.szárra 128-12 1911 augusztus 28 Nem mozdul meg az ellenzék lelkiismerete, hallván ma a ma­gyar tanitóság fájdalmasan fel­jajduló kórusát? Kenyérért, meg­élhetésért, .hivatásuk akadályta­lan teljesithetéseért nem is könyö­rögnek, hanem teljes joggal fel­zúdulnak már az uj Magyaror­szág épületének napszámosai — nem hallja ezt saját obstrukciós lármájától az ellenzék? És ha­sonló sebektől már régen szenved ebben a politikai átoksujtotta or­szágban csaknem minden társa­dalmi osztály. Szinte halljuk a gőgös választ, hogy ez nem ellenzék dolga, mert nem az ellenzék segithet, csak a kormány. Igaz, a segitség a kor­mány feladata. De nem igaz, hogy az ellenzék nem segithet a panaszosok százezrein. Mindig az ellenzék volt az, amelybe az ország nyomorgatott osztályai bizalmukat vethették és nem min­dig jártak a képviselőházban olyan idők, mint most, .mikor a minden reménységüktől megíosz­tottaknak már az a szalmaszáluk­sem marad meg, hogy legalább az ellenzék szóvátette a panaszo­kat, a kérelmeket és addig nó­gatta a kormányt amig valami történt a javukra. Az ellenzék se lát, se hall, annyira el van fog­lalva a képviselőházban azzal... — ugyan mivel? Igazán zavarban vagyunk, ami­kor arra akarunk feielni, hogy micsoda is az a nagy inunka, ami most az ellenzéket olyan szörnyen elfoglalja. Tegnapig azt hittük, hogy egy korszakalkotó országos ügy, az általános vá­lasztójogi reform érdekében he­vülnek a nyári hőségben a hon­atyák. Egész határozottan em­lékszünk, hogy amikor a kor­mány a véderőjavaslatokat ter­jesztette be és ezek tárgyalását kivánta, a szociálisták fegyver­barátságra léptek a Justh-párttal és kimondották, hogy előbb az általános választójogi reformot kell megcsinálni, csak azután le­het beszélni a véderöreformról. Azt mondják Kossuth elszó­lása után, hogy a választójogi el­lentétek nem fogják őket szétvá­lasztani, mert hiszen most nem a választójogról van szó, hanem — a véderöjavuslatokról. íme, ez a legfrissebb meglepetés! Miután harminchat napig obstruáltak tüz­zel-vassal, technikával azért, hogy legyen meg az általános választójog és ne legyen szó a véderőjavaslatokról: most, ami­kor a választójogi ellentétek miatt szakadás fenyeget a táborban, egyszerre kisütik, hogy ugyan ki fog a választójogról beszélni, amikor a véderőjavaslatok van­nak napirenden. Sajnos, nincs itt napirenden sem az általános . választójog, sem a véderőreform, hanem na­pirenden van egy szerencsétlen technikai obstrukció és az ellen­zék ugy viselkedik, mint az egy­kori vásott gyerek, aki, bármivel kínálták, tovább kiabált, s mikor megkérdezték, mit akar hát, azt ordította: bőgni akarok! Ezek az urak is csqk bőgni akarnak és a saját bőgésiiktől megsüt.etül ve és megvakulva, nem bánják, ha aláássák a parlamentet, veszélybe döntik a szólásszabadságot, elha­nyagolják az ország népét. Hiába hangzanak fel az országból a leg­kétségbeejtőbb siralmak, pana­szok, ők nem látnak, nem halla­nak semmit, ők elhanyagolják az ország minden,dolgát, mert ők — bőgni akarnak. A képviselőház ülése — Saját tudósitónktól. — Szóval, uj hét kezdődött a par­lamentben. S láthatjuk, hogy sem­mi változás nem történt, az ellen­zék nem változott, tovább lopja a napot, tovább alkalmatlankodik. A Ház folyosóján munkapárti képviselők beszélték, hogy va­lami változásnak történnie kell, — igy sürgeti az országos meg­nyilvánulás. Hétfőn a képviselőházban az ülést Kabós Ferenc alelnök féltizenegy órakor nyitotta meg. A jegyzőkönyv hitelesítése után az elnök bemutatta a király átiratát, melyben köszöne­tet mond a Háznak a születésnapja alkalmából kapott üdvözletekért. Ezután az elnök még néhány kér­vényt mutatott be és áttértek a napi­rendre. Napirenden busz névszeriúti sza­vazás vau. Szóval a mai náp név­szerinti szavazásokkal telt el. «> M ii «# i íipp I — Saját tudósitónktól. — A Délmagyarország már többször megirta, liögy a szegedi felsőkeres­kedelmi iskola már most, a tanév megkezdése előtt tul van zsúfolva. Még á mult iskolaév végén min­denki sietett beiratkozni az intézet­be, aminek az lett a következmé­nye, hogy ma már a sok jelentkező diák közül nagyon kevesen számít­hatnak arra, hogy főigazgatói enge­délylyel bejuthatnak az iskola nö­venkékei sorába. Tetézte a bajokat az, hogy a ke­reskedelmiben megszüntették az alsó negyedik osztályt. Eddig négy párhuzamos osztály volt, az 1911— J1912. tanévben azonban csak három alsó osztályt akarnak fönntartani. A Délmagyarország rámutatott en­nek az állapotnak a lehetetlenségé­re, megírtuk azt, hogy azok a vi­déki szülők, akik itt akarják isko­lába járatni a gyermekeiket, más városba kénytelenek menni, ami nagy gazdasági kár Szegedre. A négy alsó osztály még valahogyan megfelelt a követelményeknek, ja­nuárban az is kevés volt, de három alsó osztály olyan helyzetet teremt, ami még az, is előidézi, hogy sze­gedi diákok kénytelenek lesznek más városban iskolába járni. Cikkeinknek az volt a következ­ménye, hogy a városi tanács is foglalkozott a kérdssel és elhatá­rozta, hogy fölír a vallási és köz­oktatási miniszterhez, akit megkér arra, hogy ne szüntesse be a negye­dik alsó osztályt. Ezt megelőzően itt járt Kirchner Béla tankerületi fő­igazgató, aki szintén azon az állás­ponton volt, hogy a negyedik alsó osztályra szükség van. Hely van az iskolában elég. Most költözött ki onnan a polgári iskola, amely a Madách-utcában nyert uj hajlékot. Ennek az iskolának a tantermét föl lehetne használni az uj osztály cél­jaira. Igaz, hogy az igazgatóság konviktust akar fölállítani az isko­lában és ezt szándékozik elhelyezni a fölösleges termekben, azonban a konviktusra nincs szükség, van megfelelő konviktus Szegeden elég. A negyedik alsó osztály ügye ez­idő szerint azonban jól áll. Lázár György dr polgármester személye­sen jár el ebben a kérdésben és hét­főn Budapestre utazik, ahol inter­veniálni fog a miniszternél. A pol­gármester személyesen kívánja meggyőzni a kultuszminisztert ar­ról, hogy Szeged érdekében szükség van a negyedik alsó osztályra, de szükség van a kereskedelmi iskola megfelelő kibővítésére is. Alkalmunk volt beszélni egy ma­gasabbrangu városi tisztviselővel, aki kijelentette, hogy tndomása van arról; hogy Lázár György dr-ral együtt utaznak Budapestre Perjéssy László kereskedelmi "és iparkamarai titkár és Tóth József kereskedelmi iskolai igazgató, akik szintén szó­szólói lesznek a kibővítésnek Ázsia, Afrika a Gedóban. A szegedi Gedó kirándulóhelyen nagy eset történt. Csoda történt. Bevonult Ázsia. Sőt Afrika is — minden tekintetben. Es cifra kis botrányokkal! Vasárnap az egész várost akarták a Gedóba csődíteni. Hogy ott nége­rek lesznek, arabok is, japánok, kí­naiak, európaiak. És voltak is, va­lódiak, meghamisítottak, mert ilyen nélkül még szegedi paprika, szegedi tarhonya sincs, hogy a többi hami­sításokról ne is szóljunk. Hát akad­tak kisuviszkolt négerek is, pofon­iitött kinaik, női ruhába bujtatott arab (hamis) férfiak, hottentották, alsóvárosi indiánok. Ugy féltek a gyerekek, meg a valódi négerek, kínaiak tőlük, hogy az műélvezet volt. Szóval Ázsia és Afrika bevonult a Gedóba. De ahogy bevonult! Az volt csak európai drága! Milyen drága? Egy korona személyenkint. Kiállták a bejárókat és megnyúzták a szegény népet. Volt pofájuk nyuz­dára berendezkedni. Szegény bakák­tól és cselédleányoktól fölfelé csak ugy préselték kifelé a koronákat. Ugy ám, miért mertek Afrikába menni? De — ez a csodák csodája — vol­tak olyan szegedi bennszülöttek, akik alkudni mertek. Hogy ha még ugy kopog is a szemüka suviszkolt szerecseneknek, nem fizetnek egy koronát. Alkudni kezdtek. Husz pénzt fizetnek. És fizettek huszonöt krajcárokat és bementek Ázsiába, Afrikába. Szép kis bemenetel: ügyesnek husz pénz, szerencsétlen baleknek egy korona. Most jön a komoly dolog. Bot­rányosnak találjuk, liogy amikor a szegedi népnek úgyszólván csak egy kiránduló helye van, azt is elve­szi n a néptől, azaz olyan belépődija­kat vetnek ki, hogy a szegényebb családok nem mehetnek be. Intéz­kedni kell, hotgy ilyen ázsiai és af­rikai állapotokat ne teremtsenek ezen az egyetlen kirándulóhelyei, ne éljenek vissza az emberekkel itt is. Vau elég hely másutt is!

Next

/
Thumbnails
Contents