Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-27 / 195. szám

4 ÍJÉLMAGYARORSZÁÜ 19Ü aügiisztus 21 Készül a rémtett. Péntek reggelre azonban megváltozott a hangulata. Újra szomorúság öntötte el a lelkét. Igy szólt Brandenburghoz: -I- Meggondoltam a dolgot, Józsi. Mégis jobb lenne, ha feleségül vennél. A férfi ujbóU visszautasította a kérését. Az asszony ezért)szemrehányásai illette. A gyermekeit kívánta'látni.' Táviratoztak Zsombq- : lyára és péntekén' este megérkeztek a gyermekei Szegedre. Az asszony panaszkodott, hogy elpusztítja magát, néni tudja tovább elviselni a sorsát. Brandenburgnak pénteken szabadnapja volt, este elmentek szórakozni. Egy vendéglőben megvacsoráztak, 'aztán' kocsikáztak. Éjjel három óra tájban a Fehérló-szállóban béreltek szobát. Hamis nevet iptak a bejelentő-lapra: Solcz Ottó neje és gyermekeik, Zsombolyáról. A 4-es számú szobát kapták. Bágyadtan nyugalomra tértek. Méreghalállal! Reggel hét óra tájban kétségbeesett nyöszörgésre ébredt fol Brandenburg-. Az aszony állt az ágya előtt, kezében egy pohár volt. A férfi ajkához szorította: — Igyál drágám, husit... igyál... Erőszakkal a szájálioz nyomta a poharat. A férfi ivott is belőle néhány cseppet, de észrevette annak maró hatását, kiköpte. Azt azonban nem tmita megakadályozni, hogy az aszszony fenékig ki ne ürítse a poharat. Az hirtelen támolyogni Kezdett, majd a pamlagra rogyott. Brandenburg az ajtóhoz rohant, hogy segítségért kiabáljon, de a kulcs nem volt a zárban, Az asszony szorongatta a kezéhen. Ki akarta ragadni a kezéből, de az asszony végső erőfeszítéssel kiragadta magát a férfi karjai közül és a nyitott ablakon keresztül az utcára dobta a kulcsot. Kétségbeesett sikoltás verte föl erre a .szálló csendjét: — Segítség ,segítség, megmérgezte magát a feleségem! Emberek segítség! Á szálló személyzete az ajtóhoz rohant, de tehetetlenül állottak ott, mert az ajtó zárva volt és nem lehetett bejutni, Brandenburg kétségbeesetten döijömbölt az ajtón. Értesítették 9 rendőrséget, Szakáll József dr kapitány ment ki a helyszínére. Fölfeszítették az ajtót. Amint a szobába léptek, megdöbbentő látvány tárult filéjük. Az asszony kétségbeesett nyöszörgéssel bevert a pamlagon, vértől habzott g ,szája, Megállapították, hogy szublimátot ivott. A mérges folyadék összeégette a torkát és a beleit. Észrevették, hogy a két gyermek is tehetetlenül fekszik a pamlagon és szintén vértől habzott a szájuk. Az asszony őket mérgezte meg először. A mentők életveszélyes sérüléssel az asszonyt és a két gyermeket a kórházba szállították. Brandenburgnak nem történt komolyabb baja. Egy halott, két haldokló. A Délmagyarország munkatársa szombaton délután a kórházban meglátogatta a rémes tragédia 'áldozatait. A földszint 16. számú kórtermében fekszenek. Már csak az asszonyt és a nyolc éves fiát találtuk ott, a három éves fiu délután két órakor meghalt. Holttestét a hullaházba szállították. Az asszony mozdulatlanul hevert az ágyán. — Oh, én szerencsétlen — mondta alig hallhatóan — miért szenvedek . . . nem ezt akartam' A kícsi, drága fiam már nein szenved . . . Nem fogsz rám sokáig várakozni . . . drága kis fiam . . . Az orvosok intettek, hogy hagyjuk magára, nyugalomra van Szüksége. A katasztrófa mjnden pillanatban bekövetkezhetik. A inásik fiu állapota szintén olyan, liogy az orvosok szerint néhány órán tul nem élhet meg. " ' 1 SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi ígéretek, Egy kedves, derék barátom, Szekér ke Lajos dr, olvasván a jövő színházi, év előleges jelentését, ezt mondta nekem: Ha a színigazgató előzetes jelentését olvasom, mindig az a szónok jut eszembe, aki végevárhata'tlan beszédét igy kezdi: „Szónok ugyan nem vagyok". Én meg ezt feleltem: „Mindeddig az volt a meggyőződésem, hogy szinignzgatók azért adnak programot, hógy legyen mit meg nem tartani. Almássy Endrének köszönhetem, hogy ebből a hitemből kiábrándított. Ebben a programban olyan kevés az igéret, hogy ember legyen a sarkán az a direktor, aki képes ezt a programot meg nem tartani. A most elmúlt hat esztendős rezsim fmelynek pedig eleinte elvitathatatlan sikerei voltak — siralmasan egyhangú Ígéretekhez szoktatott. Minden szezon elején igért egykét operát, amit .nem adtak elő, s amit előadtak: a divatos és telt kasszát jelentő operetteken kivül a fővárosi felsiker vagy félbukás emlékével küzkodő, jelentéktelen irodalmi értékű dráma volt. Joggal várhattuk, hogy amikor uj rezsim kezdődik, legalább ígéretekben kapunk mást. Joggal várhattuk, hogy mikor uj, fiatal színigazgatót állítanak a szinház élére, annak lesz mondani és cselekedni valója és fiatalsága mást is fog jelenteni, nemcsak azt, hogy múltja nincs. A vidéki színháztól teljesíteni várt követelések, annyira közismertek már, hogy szinte frázis szeriiek. És Almássy Endrének Csak a nézőtérhez van beszéde; a színpad számára egy komoly szava sincs. Kezdjük sorjába. Operát igér. Nem tehetünk róla, de nekünk az ötlik szemünkbe, ami hiányzik. Csányi Mátyás „Péter abbé"-ja, és König Péter „Faluni bányászba. Az elsőt követeli szerzőjének hozzánktartozandósága s a már megélt vidéki sikere, melyet a minapi hódmezővásárelyi bemutató csak megerősített. (Almássy Endre nem tartotta érdemesnek, hogy szegedi szerzőnek vásárhelyi prerniérjén megjelenjen; de mi bátorsággal jósoljuk meg, — ha előadásra kerülne — szegedi diadalát is.) Köriig Péter operájának felújítását sürgeti az igazgató nem titkolt Ígéretein kivül, az az erkölcsi kötelezettség, mellyel e kiváló és köztünk maradó muzsikusnak leróhatatlanul tartozunk. És ezek helyett Almássy Endre mit igér? „A bohémek"-et. Ezt majd kivárjuk. Es a „Hegyek alján'" cimü .opera előadását. S ennek a meglehetősen gyenge operának szinrehozatalát vájjon mi indokolja, melyet a budapesti operában csqk a benne szereplők kiválósága tehet életképessé.. Hogy Krecsányi is ejőadta? Yagy lehet más magyarázatot is találni? (Talán olcsón lehetett megvásárolni?) Az operettek tekintetében a Király Színháznak ígéreteit s a Városligeti Szinház nyári — vurstliszei ii — reportoarját igéri a jelentés. Pedig e téren volna tenni való. Mióta afövárosban egyetlen operette szinház van, , amelv egy évben egyetlen magyar operettet mutatott be. azóta hanyatlásnak indult a nemrég még virágjában levő értékes magyar operettirodalom. Biztosak vagyunk benne, hogy csöppnyi fáradtsággal és kevés, különben is hasznothajtó áldozatkészséggel, neves szerzőknek eredeti operettjei volnánakmegszerezhetők. Es igy könnyii szerrel és eredményesen megvalósítható volna az a régi vágyakozás, mely a színházi miisorriak a fővárosi repertoártól való fiiggetlenitésétöl álmodozik. A szegedi szinház is emelkednék jelentőségében, mert irányitója volna a vidéki színházak műsorainak s a fővárosi érdeklődés irodalmi jelentőséget is adna neki. Botorság önálló drámai miisort kívánni a mai színházi és irodalmi állapotok mellett, de most önálló és magyar operette repertoárt, összeállítani hálás és megvalósítható föladatat, munkálkodni akaró művezetés nem térhet ki előle és — liogy hassunk Almássy Endrére, mint üzleti elv is kifizetné magát. Csak valamit látnánk majd belőle. Külföldi triikkdrámáknak és regényekből dramatizált értéktelen és — istennek hála — elfelejtett daraboknak előadásán kivül nem jelent be érdemleges tenni valót a direktor. Nincs darab vagy nincs bátorság? Vagy az operett előadásokat jobban kívánja a fölemelt helyáru nézőtér. Talán nem Krózushoz mért az a kívánságunk, hogy ha idetévedt előkelő idegenként is, de irodalmat is szeretnénk iinnnepeini színpadunkon. Végül; Almássy Endre önálló és eredeti darabok bemutatását igéri. És ennek az ígéretnek tartalma egy helyi szerzőnek hasonlóan megbízható másik Ígérete. Kérdjük az önálló és eredeti műsor ígéretének ezt a másik igéret az egyetlen bázisa? A .színészekről — boldogok az ismeretlenek — még most ne essék szó. A színtársulat most még egyetlen vonatkozásban lehet érdekes, amit az igazgató nem győz elég tele tüdővel hangoztatni. Drágább a tavalyinál, lényegesén drágább ez a társulat. Csakhogy valami bűzlik Dániában. A jelentésben nem . szerepel annyi színész, mint amennyit a direktö'r ígért, s mjnt amennyinek szerződését átvizsgálták. Másodszor: egypár színészt azóta kicserélt a direktor; nem volna jó érdeklődni az iránt, hogy az elmaradt és ujonan szerződtetett színészek gázsiai között ménn'yi a különbség? A mi részünkről, becsületes és komoly munkát kérünk és várunk; jó előadásokat, melyek többeti érjenek, mint a jegypótdijak. A fölemelt helyárakhoz fölemelt ni'vőt. Mi leszünk az elsők, akik elismerjük, a társulatunk -r- megvalljuk nehéz szívvel várt —.érdemeit, de nem hallgatunk el semmiféle mulasztást. Tudjuk és.ismerjük a kritika jogát és kötlességét; a mi nézőpontunk az 'irodalmi niVó és irodalmi ízlés. Es soha nem felejtjük el, amit Horatiustól tanuljunk: a kritika a köszörűkő, inely mást élesit, de maga nein vág. (Dr D. J.) Szeged közönsége a helyáremelések ellen. • . . A következő levelet kaptuk: Tisztelt Szerkesztő ur! Mi Vei Szeged város tanácsa Szeged közönségének' képviseletében elkövette azt a. visszaélést, hogy a közönség zsfibére elfogadta a szinügyi bizottságnak a színházi helyárak fölemeI lésére1 tett javaslatát és mert a helyi sajtó (nagy részé ezt a hallatlan,:visszaélést ugyszól. ván elhallgatta, engedje ipeg, hogy én a magam részéről, de a szegedi közönség számos : lagja hevében tiltakozzam a mi zsebünk ellen j intézett merénylet ellen. A városi tanács, ugy látszik, fejős tehénnek tekinti az . adófizejő. polgárságot, hogy alkalmasnak találja, arra, miszerint egy nekik szimIPM,tiki^s színigazgatónak, azok anyagi kárára, illetífidplen ked.vqz.ményeket tegyen. Ám lejgyen a,, tanács .gavalléros és jószivii, ha ugy tetszik, — de ne a mi. zsebünkből, i Ha a színház a meglevő körülmények között nem tudott volna boldogulni, akkor mi jogon VOUta, meg a tanács a színháztól azt a nyolcezer, koronát, amit a Pester Lloyd-alap direkt erre a célra biztosit? És ha az a szinház a rendes helyárak mellett nem életképes, akkor miért vállalkozott a színházigazgató ur annak átvételére? De először átvenni, sőt nagylelkűen ,és, uriasau a szubvencióról is lemondani és csak azután jönni ki a színnel, mely a szubvenciónál .sokkal nagyobb kedvezményt akar ielérni és ezt szankcionálni, hát ez mégis csak több, mint amennyit a legbéketiirőbb adóalany is szó nélkül megtűrhet. A direkt erre a ceh-ji.szolgáló nyolcezer konat visszatartják, hógy. ahelyett a közönségből préseljenek ki húszezret, Nem volt elég az »