Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-27 / 195. szám

DEL MAGYARORSZÁG 1911 augusztus 27 hogy a valaho­Ellenben hol vé­bás­a fe­még Azzal hogy fütyül most az ellenzék a vármegyére, a városra s az alkotmány bástyája máről-holnapra azér-t törpült le közön­séges botránykővé. Semmi kétségünk benne, vármegye majd csak meglesz gyan az ellenzék nélkül is. mihez kezdhet az ellenzék és gezheti, ha már a maga emelte tyának a kövei is szakadoznak jére. Fütyüléssel veszendő ügyét soha senki sem mentette meg. legfeljebb csak annyit árul el, megkörnyékezte már a félelem. Amire, legyünk őszinték, az ellenzéknek mai viselkedése cimén épen elég oka van. El kellett "ezeket mondani most, amikor Szeged is a nemzetrontó el­lenzéki munkátlanság méltóságteljes és méltó megbélyegzésére készül. Tud­juk, hogy az obstruáló hazafiak részé­ről milyen fogadtatásban fog része­sülni a szegedi felirat is. De azt is tudjuk, hogy ezek a feliratok, bármily lekicsinylésben részesülnek is az ellen­zék részéről, nagymértékben fognak hozzájárulni a képviselőházi csata el­döntéséhez. Az alkotmány bástyása megvédi a nemzetet a létérdeke ellen intézett támadás ellen. A nemzet Ítél­kezik. csatlakozott, várja mielőbbi páriamenti el­intézését, egészen áldatlan a véderőreform elleni obstrukció. A miniszterelnök hétfőig Hédcrvárra utazott. Asujtósziibarisáji. Budapestről jelentik: Az obstrukció már felhagyott a szárt ülések­kel anélkül, hogy „A Nap" érdekében célt ért volna. Lovaszynak a lapok kolportozás­nak szabályozásáról szóló törvényjavasla­tát, melyet szerdán fog indokolni — párt­különbség nélkül szívesen fogadják, épugy, mint Vázsonyi indítványát a sajtószabadság biztosításáról, melyet a főváros tanácsa ma a szerdai rendkívüli közgyűlés napirendjére tűzött. A névszerinti szavazásokat ma foly­tatták s a jövő héten is folytatják, de az ob­strukeiós táborba már nagyon észlelhető az ernyedtség, mely az obstrukciót köze! jövő­ben való letörésének csalhatatlan előjele. Már a baloldalon is hódit az a meggyőződés, hogy akkor, amikor annyi fontos törvény­alkotás, amelyekhez most a sajtóreform is Némef városok: — magyar városok. (Saját tudósítónktól.) Nagyon sokféle szem­pontból lehetne összehasonlítást tenni a német városok és magyar városok között és minden esetben nagy különbségeket lehetne megállapí­tani. Ezek a különbségek azonban, sajnos, nem a magyar városok javára szólnak, szívesen el­hagyjuk az általános összehasonlítást és csu­pán egy olyan szempontból fogjuk kimutatni a magyar és a német városok között való kü­lönbséget, amelynek most egy mozgalom ré­vén különös aktualitása van. Németországban ugyanis mozgalom -indult meg a városok vezetőinek körében, hogy tart­sanak kongresszust az' általános élelmiszerdrá­gaság miatt, amely a nagy szárazság folytán feltétlenül be fog következni a télen. A moz­galom eszméje a délnémet városok vezetőható­ságainak részéről indult ki. Már eddig is, ebből a rövidke hirből egy óriási különbség csak ugy kiabál kifelé. És ez első sorban az, hogy Németországban nem is tudják, hogy mi a drágaság, — a mi viszo­nyainkhoz mérten. Ezzel nem azt mondjuk, liogy Németországban nincs drágaság, mert elvégre is ezt a németek jobban tudják, de az a drágaság, ami ott van'és lesz, a mienkhez ké­pest igazán szóra sem érdemes. Jönnének csak a jó németek hozzánk, vagy lenne náluk olyan drágaság, mint nálunk, mit szólnának, hogy mozgolódnának akkori És itt már ismét magától kínálkozik egy óriási nagy különbség. Ök, azaz hogy a néme­tek mozgalmat ialítottak már most előre — egy: majd a télen, ha fagy — bekövetkezendő drágaság ellen. Mi magyarok pedig még akkor sem mozdulunk, amikor már régen bekövetke­zett, sőt javában szenvedjük a drágaságot. Pe­dig olyan drágaság, amilyen nálunk 111a van, előreláthatólag he sem fog következni Német­országban. Levonva a következtetést az eddigi összena­sonlitásból, kiderül, hogy mi, magyarok: har­cias obstruktor magyarok, sokkal türelmeseb­bek és jámborabbak vagyunk, mikor igazi gaz­dasági érdekeink megvédéséről van szó, mint a „jámbor németek". És végül, ami a legjellemzőbb különbség, — Biztosan tudtam, hogy eljön. — Miért V — Mert egy olyan asszonynak, mint maga) az igórote esküvel fölér. — Ezt nem tudtam, — felelt az asszony. — És mégis eljött. — Mert az én ígéretem, kedves barátom tulajdonképen két Ígéret. — Igen, Gilda — sóhajtotta s leült közelé­ben, szemben vele. — Az ön Ígérete csakugyan két Ígéretből áll. — Én megígértem önnek, hogy eljövök és megigórtem azt is . . . A befejezést hosszú szempillái mesélték el, melyek ráborultak nyugtalan, ideges, barna pu­pilláira. Aztán kicsi szünet után egyre szelídebb hangon igy beszélt: — Az első igéretemet megtartottam, mely abból áll, hogy eljöjjek önhöz bocsánatát kérni, amiért a másikat nem tartom meg. Ludovico összerezzent s kétkedően ismételte: — A másodikat nem tartja meg? — Nem birom. Nem tudom. — Heves zoko. gással folytatta. — Egy félórával előbb még azt hittem, hogy önt mindenekfölött szeretem. Hogy szerelmem ön iránt oly erős, feledtetni fogja velem az egész világot. És csalódtam. Mikor férjem, ép egy félórával ezelőtt olbucsuzott tőlem s a szokásos bucsucsókkal illetto homlokomat, szinte megfagyni éreztem véremet és olyan lelki rá.zkódtatást, mintha villám sújtott volna. És e pillanatban eltűnt lelkemből egy egész szemérmetlen, fekete világ és egyszerre meg­találtam önmagamat, a régit, a jé, a hűséges hitvest és elijedtem önnek tett ígéretemtől. — Eszembe jutottak a napok, órák, percekéi­kor még csak szemünk beszólt az árulásról, melyet mint hálót fontunk magunk körül, szőt­tünk, csomáztunk nap-nap után. És elbámulva kérdeztem: miként történhetett ez? Észre tér­tem és higyjen nekem, utáltam magamat. S most itt vagyok, kétségbeesetten, meg­alázva és meggyőződve arról, hogy igenis meg. érdemeltem haragját, megvetését, de bocsásson meg, Ludovico, kérem, bocsásson meg, könyör­göm, bocsásson meg nekem! Ludovico agyát elöntötte a düh és büszkén emelkedett föl és állt az asszony elé. Aztán, mintha öntudatlan cselekedné, az ajtóhoz ug­rott,»bezárta és magához vette a kulcsot. És visszament az asszonyhoz, egész közel hozzá és fülébe súgta durva, rekedt hangon : — Nincs semmi megbocsátani valóm, mert ön az enyém lesz. — Nem, Ludovico, az Istenre, nem ! — Majd meglátjuk! És esküre emelte kezét és letérdelt az asz­szony elé, magához ölelte és elborította csók­jaival. hogy Németországban a városok hatóságai kezdeményeznek ilyen akciót. No már nálunk mégis csak okosabbak a városok hatóságai. A mi városi hatóságaink bizony nem szereznek maguknak hiába való munkát és fáyadságot elég nekik úgyis a dolguk. Aztán sokkal jobb szivük is van, minek bántsák ők éppen a leg­több adót fizető polgárokat, akik a drágasá­got csinálják. Minek veszélyeztessék ezeknek a létérdekeit. A nagyközönség, ha cini akar adja meg az árát. Ha nem tudja megadni, ak­kor pusztuljon, menjen a fenébe, vagy vándo­roljon ki, de ne molesztálja a hatóságokat 1 folytonos panaszaival. Amint látjuk tehát, van különbség a néine városok és a magyar városok között. Ez a kü­lönbség azonban ugy megirigyelteti velünk ® német városok polgárait. A parlamenti helyzet. — Házszabályok módosítása. — Szeged és ® Délvidék az obstrukció ellen. — Válság a Kos suth-pártban. — (Saját tudósítónktól.) A fölháborodás nőt' tön-nő az országban az ellenzék technika­zása miatt. Eddig a törvényhatóságok leg' nagyobbrészt beérték az obstrukció vesző' delmeinek fölsorolásával és annak elítélésé­vel. Most már csaknem valamennyien a hát­szabályok sürgős megváltoztatását is követi' lik a képviselőháztól, hogy a parlament nor­mális működése és a többségi akarat érvé­nyesülése biztosítva legyen. Alább közöljük számos torontdlmegyei törvényhatósági bi zottsági tag indítványát, amelyet a vármegy6 közönsége szeptember 4-iki rendkiviili köz* gyűlésén tárgyal. Az indítvány éles vádiról az ellenzék ellen, amelynek alig megbocsát­ható bűne, hogy az ország létfentartásának egyedüli biztosítékát, a hadsereget szükséges fejlődésében nemcsak nem támogatja, de a ti megakasztani is igyekszik. Lelkesedéssel fog' lal állást az indítvány a katonai javaslatok mellett államiságunk biztossága érdekében, " véderőjavaslatokban letett szociális és nem' zeti előnyök méltánylásával és felszólítja <1 Házat, hogy a javaslatokat sürgősen szfl' vazza meg. Ugyanez a tendenciája annak a' indítványnak is, amelylyel tudvalevőleg Sze; ged város több bizottsági tagja rendkívül' közgyűlés összehívására kérte a polgár­mestert. A Justh-pártot az ország állásfoglalás* ugy látszik, egyelőre nem befolyásolja, a Kossuth-párton azonban már érzik annak hatása. A válság minden valószínűség sze­rint a Kossuth-párt jövő heti értekezleté" tör ki. A Justh-párt és a Kossuth-párt eg)r kis töredéke mindent elkövetnek ugyan " szakadás megakadályozására, de fáradoza' suk eleve is reménytelen. Megemlítjük, hogy Temesvár város mj közgyűlésén elfogadta Ver sec átiratát 0> obstrukció ellen. Politikai körökben beszélték, hogy a* ellenzék abbahagyja augusztus végén A Nof ügyében indított harcát, mert belátta, ho?> a közvélemény nem támogatja, nincs me'' lette. A választói reform sürgőssége. A belügyminiszter ma a következő leirat intézte Szeged városához: — A központi statisztikai hivatal értesitet'' liogy a választóreform céljaira szolgáló st®' tisztikai munkáltok befejezését, illetőleg a st®' tisztikai hivatalnak erre való törekvését D®' gyon megnehezíti az a körülmény, hogy a v®' rosok polgármesterei és a községi körjegf' zők a hiányok és hibák pótlása, illetőleg jav® tása végett kiküldött népszámlálási anyag'1;) nem az ügy fontosságához mért gyorsaságg1' kezelik és azt néha háromszori sürgetésre sfl"'l küldik vissza, némelyik a hiányokrh halaszt®' kér, nagyrésze azonban nem is válaszol a b1' vatal megkeresésére és sürgetésére. Felhivo"' ezennel a t. Cimet, hogy sürgősen utasítsa ;! jegyzőket és körjegyzőket, liogy a statisztik hivataltól érkezett megkereséseknek halad/', talanul, a hivataltól megszabott időben elég '' 1

Next

/
Thumbnails
Contents