Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-03 / 175. szám

% DELMAGYARORSZÁG 1911 augusztus 3 1911 au akik egyik-másik örökrészt aligha támadják meg pörrel. Valószínű tehát, hogy a „nagyérdekű" ügy elakadt valahol. Sokatmondó, az igazságszolgáltatás és közigazgatás kis komédiáiról, nagy bohóságairól beszélő ez a végzés, amelyet 1911. julius 17-én hozott a szegedi királyi járásbíróság: 1911. 0. 335/4. Néhai Szeri Mária hagyatéka ügyében. HAGYATÉK ÁTADÓ VÉGZÉS. A kir. járásbíróság a végrendelet hátrahagyása nélkül Sövényházán 1905. évi julius hó 1-sö napján meghalt Szeri Mária sövényházai volt lakos hagyatékát Csongrádmegye árvaszékénél örökhagyó nevén kezelt 7 korona 52 fillérben állapítja meg. Erre a hagyatékra törvényes öröklés jogcímén örökhagyó testvéreit. 1. kk. Szeri Teréz. 2. kk. Szeri Veron. 3. kk. Szeri János. 4. kk. Szeri Franciska (kópv. Dombi Sándor Csanytelek). 5. kk. Bertók Katalin Mária (képv. Bertók János Mindsz. ut.) ismeri el örökösökül és részükre a hagyatékot Sirchich György dr kir. közjegyző által Szegeden 1911. évi junius hó 16. napján 172/1911. sz. a. felvett hagyatéktárgyalási jegyzőkönyvben foglalt és Csongrádmegye árvaszékó által 5731/1911. sz. a. gyámhatóságilag is jóváhagyott megállapodások alapján egymás között fejenkint egyenlő arányban hagyatékbiróságilag ezennel átadja. Dr. Sirchich György kir. közjegyzőnek dij nem jár. A jelen végzést az eredeti hagyatéki kimutatással és a tárgyalási jegyzőkönyv- hiteles másolatával azzal küldi meg a szegedi m. kir. adóhivatalnak, hogy az örökösödési illetéket 30 nap alatt szabja ki a fizetési meghagyást az örökösök részére adja ki ós az eszkőzlötteket a kir. járásbírósággal ugyanazon idő a'att közölje, mert eJenkező esetben a jelen végzés foganatosítására vonatkozó intézkedések az illetékre való tekintet nélkül fognak megtétetni. Miről az összes érdekelteket, valamint Csongrádmegye árvaszókót a 5731/1911. számra való hivatkozással értesíti. Szegeden, 1911. julius hó 17. Bay s. k. kir. jbiró. A kiadmány hiteléül: Kopasz, kezelő. Tehát: kiderül ebből az egy végzésből, hogy Szeri Mária örökhagyó nevén Csongrádmegye árvaszékénél 7 korons 52 fillérért kezelnek, hogy volt már hagyatéktárgyalás, hogy erről Sirchich György királyi közjegyzőnél jegyzőkönyvet vettek föl, hogy a megállapodásokat Csongrádmegye árvaszéke gyámhatóságilag jóváhagyta, hogy készítettek — itt közöltem — hagyatékátadó végzést, hagyatéki kimutatást, hogy ezeket a tárgyalási jegyzőkönyvvel az örökösödési illeték kiszabása végett átküldték a királyi adóhivatalnak. Ezek után az adóhivatal iktatja a hagyatékátadó végzést ós a hivatalfőnökhöz juttatja, a hivatalfőnök kiosztja a referensnek, a referens a végzést elkészíti és bemutatja i hivatalfőnöknek, a hivatalfőnök aláirja ós visszaadja a referensnek, a referens legépelteti és újból bemutatja a hivatalfőuöknek, erre az illetéket kirovó végzést megküldik a feleknek és értesítik róla a járásbíróságot. Mindezt pedig azért, hogy a kincstár körülbelül ötven fillérnyi illetéket behajtson olyan örökség mán, amely summa summárium : 7 korona 52 fillér ós amely öt ember között való elosztásra vár. Ideírok még néhány jellemző adatot ebből az érdekes, groteszk ós jellemző ügyből: 1911. április 24-ón 1911/0335 szám alatt Sövényháza község elöljárósága beterjesztette a szegedi járásbírósághoz a halotti bizonyítványt és a hagyatéki leltárt, a leltárt fölvette 1911. április 24-én Pisi István községi jegyző, leltáros, a járásbíróság 1911 május 2-án hagyatéki tárgyalás végett az összes iratokat kiadta Sirchich közjegyzőnek, Csongrádme gye árvaszéke 5741/a 1911. számú határozatával felhívta a kiskorú örökösök gyámjait, hogy gyámoltjaik jogainak megvédése érdekében az e tekintetben fennálló törvények ós szabályok rendelkezéseinek megfelelően járjanak el (erről a határozatról az öt örököst külön-külön értesítették), 1911. junius 16-án volt Sirchich György dr közjegyző előtt a hagyatéki tárgyalás, Cíongrádmegye árvaszéke julius 8-án tartott ülésében 5731/1911 szám alatta hagyatéki tár gyaláson jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozatokat jóváhagyta. Miről is van szó? 7 korona 52 fillér hagyatékról? Méltóztatik látni, hogy ennek a hagyatéknak megőrzése, felosztása az örökösök között mennyi munkával jár? És mindezt azért, mert a törvény rendeli igy és nálunk mindont megtartanak, amit a törvény rendel és ugy tartják meg, ahogy rendeli. Boldog állam vagyunk, akik fölött igy őrködnek a jó törvények és a még jobb hatóságok. Risum teneatis. k. s. Egy volt honvédönkéníes memoárjai. — Kornhaber Adolf, ezredes* — (II.) Érdekesnek tartom, hogy vázlatos jellemrajzát adom egy-kettőnek azok közül az emberek közül, akikkel katonáskodásom alatt dolgom volt. Kezdem Kornhaber Adolffal, nemcsak azért, mert az ezredesem volt, hiszen alig-alig láttam, hanem ekő sorban azért, mert fölötte érdekes embernek ismertem meg. Élénk emlékezetemben van mindig egy vele való találkozásom abból az időből, amikor még a katonaságra, mint föltótlenül szükséges ós elkövetkező rosszra gondoltam. Meit én nem annyira előítélettel, mint inkább a leghatározottabb és legindokoltabb aggódással vártam a katonáskodást. Forró, napsütéses nyár volt, egyik napon a déli órákban, amikor a Tiszán legégetőbb a napfürdő, partján legmelegebb a homok és legkellemesebb az iszap. A viz sodrával jöttem lefelé szandolinomban, amelyben feküdtem. Egy mozgó test, egy csónak, egy tutaj, egy hajó nem volt sehol látható. A folyó, a part mindig festői képet mutat. Az egyik fürdő mellett jöttem el. Egy óra után lehetett valamivel* amikor legkevesebb a Tiszán a fürdőző. Egy csontos, vállas ember állt a fürdő lépcsőin térdig a vizben, két, nyolc-tíz évesnek látszó fiu pedig a széles fekete csónakban napfürdőzött. Apa és fiu lehettek, bizalmasan, jókedvűen, szeretettel beszélgettek. Az apát ismertem, Kornhaber ezredes volt. Amikor a szandolinomban szótlanul es mozdulás nélkül fekve a fürdő mellett elvitt a viz sodra, a csontos, széles vállú ember megszólított: — Ez aztán a csendélet, ugy-e? Természetes, hogy nyomban az jutott eszembe* hogy mennyivel naayobb ur a civil, mint a katona. A fürdőruhában egyformák vagyunk és én a civil, egész természetesnek találhattam, hogy a félmeztelen, fürdőruhás ezredes kedves, idillikus képről beszél ós a testét velem együtt tartja oda a nap gyógyitó csókjainak. Az ezredest nem mutatták be nekem ós engemet se az ezredesnek. És ő diskurzust kezd velem, miközben ón nyugodtan fekhetem a csónakomban, élvozhetem a nap üditő erejét ós himbálózhatom a vizén lefelé. Milyen más, talán komikus a helyzet, ha én akkor katona vagyok. El kell szörnyűködnöm, meg kell ijednem, ha az ezredessel ilyen helyzetben talál* Ma már dandárparancsnok Székesfehérváron. kozom. Tartanom kell attól, hogy megismer és ha megszólít, a legnagyobb valószínűség szerint föl kell ugranom a szandolinomban, „vigyázz" állásba kell állnom és katonásaD, hangosan kell kivágnom: — Ezredes urnák alázatosan jelentem, igeni8 „ez aztán a csendélet." Közben peisze a vizbe pottyanok, a jelentós felét talán ép vizbefordulás közben mondom el a fürdőben, a parton mindenki nevet (senki sem volt ott) és mikor jó pár korty leivása után felbukkanok, az evezőt, a csónakot elérem, nagy nehezen a helyemre visszakapaszkodom, az ezredes dühösen leszid, másnapra kihallgatásra rendel és nyolc napi kaszárnyafogsággal megbüntet. Akkor fiatal voltam még nagyon, a katonai szolgálat előtt álltam, féltem a katonaságtól, az ezredessel való kedves találkozásom után ilyen groteszk képek kavarogtak a fejemben, mi közben vitt le a viz tovább, csendesen, vigyázva, lágyan. Ebből az időből datálódikmégegy Kornhaber ezredesről való megfigyelésem. Ez is a Tiszán történt. Jókora fekete csónakban helyezkedtek el Kornhaberók: az apa és két kis fia. Alig hogy \ fürdőtől elindultak, a kötélro fogott két fiu vizbe ugrott. Próbát tettek. Nyomban utánuk vizbe ereszkedett az apa is ós az uszó-próbát tevő két fiút egész viziutjukon kisérte, igazgatta, tanította, buzdította. A fürdő erkélyén pedig egy úrasszony állt mindvégig ós látcsővön nézte, mint tud úszni a szabad Tiszán a két kis Kornhaber fiu. Kornhaber ezredest tehátmajduem ismertem, amikor katona lőttem. Nekem föltétlenül kedves, rokonszenves ember volt, mert láttam* tudtam, hogy szereti a csendet, a festői képeket, a természetet, a gyermekeket. Mint katona, a betegszobában találkoztam vele legelőször. Nagy Géza dr ezredorvossal (ma már törzsorvos) jött az ezredes a betegszobába. Mindnyájunkat sorbakórdezett, hogy mi bajunk van ós amikor eltávozott, megjegyezte: — Nagyon sokan vannak az önkéntes„urak". Aki katona, ne Anyáskodjék minden kicsiség miatt. Persze fáj a kirukkolás. Általában azt beszélték katonáéknál, hogy szigorú, de igazságos, rendet követelő, de kíméletes, folyton munkáltató, de az erőt a végletekig sohasem feszítő katona az ezredes, akiről még egy érdekes dolgot mondok el. Az önkéntesek külön konyhát rendeztek be maguknak, ami elsősorban az államköltségeseknek, a szegényebb sorsunknak vált javára, mert olcsóbb pénzen, mint akármelyik vendéglőben, kaphattak jobb kosztot, mint amit a •egénység eszik. Arra már igazán nem emlékszem, hocy mi volt az étrend, különben sem ettem itt, az anyámnál laktam ós étkeztem. A közös konyhára szervezkedő önkéntesek szakácsnét is fogadtak, aki néhány napig főzött is nekik. Egy napon reggel félhót táján megjelenik a kaszárnyában Kornháber ezredes. Az egyik századirodából jön ép ki, amikor meglátja a kúthoz menő szakácsnét. Dühös lesz. Izgatottan, idegeden érdeklődik az iránt, hogy ki ez a nőszemély. Amikor megtudja, hogy az önkéntesek konyháján a szakácsné, rögtön kiparancsoltatja a kaszárnyából. Annyi időt se hagy neki, liogy a cókmókját csomagba kösse. A szakácsnénak rohannia kell majdnem ugy, ahogy van. Egy közlegény szedi össze ós viszi utána a csomagját. Az udvaron pedig átsüvit az ezredes érdes hangja : — Az önkéntes urak korcsmát akarnak Korcsmát. Szakácsné kell nekik. Hát mi cZ itt?! Kaszárnya vagy . . . Azóta két szurtos közlegény főzött az kénteseknek. Kornháber pedig — akiről szóltébon beszélték, hogy kiváló katona — azóta dandárpa* rancsnok li és látja mi °*t szerete katona, ott személyt, s szemtelenk SZÍ Oláli I tegnap szinliá Pad gedi szereplését kabarébeli séből tudju íapja. Őrön kabaré-szin fardult olcs kászta azza •fajon elő. 1 " kabaré-sz "ál őszinté tétlen, m . * A mert falyen. Bt ^etikust, s sarhelyi n taradi társui tott, a szin nem tudott keivel. Az v'tte sikeri . * Göndö Zi a jó bi r jenként s tejben szc l°adásával A szelj hegedi zsic tenaP han kfaközsóg d ányi) Fuc Set>y műsor ?2erzök da latlgversen 6k0,1y célr a S„A vi8s >ka- Az uj fény. 5S0"t is. j >Pad so Skkal lept W®ste 01 0le-enek tik.4? ai' íat? "labb 2 £ndt Nr £$mutc i'te' Mindéi agyban. "ászletHz, JV| ej ^Ijese tooder Hideg