Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-22 / 190. szám

1911 augusztus 22 DÉLMAQYARORSZÁQ 3 KÉPVISELŐK mint rikkancsok. Reklám „A Nap"-nak. Szmrecsányiék ötlete. Az ellenzéki képviselőknek végre akadt ötletük. Fölcsapnak rikkancsnak. Árusítják A Napot. Szmvecsánji György néppárti képviselő ki is jelentette: — Engem bizonyára széles árkok választanakel A Nap-tó\. De ten még ma délután bemegyek A Nap kiadóhivatalába és átveszek Ötszáz példánzt A Nap-tói és kiállók a Kossuh Lajos-utcára és árusítani fogom. Meglátom, valóban megakadályozhatja-e ezt vavalaki? És tegyen igy minden ellenzéki képviselő s akkor kidéiül, hogy alpogármesteri rendelettel valóban meg lehet-e fojtani a magyar sajtószabadságot. Egyelőre nem tudjuk, sokan leszHek-e ilyen illusztris rikkancsaink —• írja A Nap. Szmrecsányi György indítványa élénk helyeslésre talált a jelenlevő képviselők közt. Eitner Zsigmond azonnal kijelentette, hogy délután automobilon fogja bejárni a várost., toppant mennyiségű A Nap-pal és árusítani fogja. Ugyanezt határozták Ábrahám Dezső, Jaczkó Pál, Kun Béla és Bosnyák Géza is. Városszerte árusítani fogják A Nap-ot s a befolyó összegeket a keresetüktől megfosztott igazi rikkancsoknak fogják juttatni. Igy mondják egyes képviselők. A legjobb az egészben, hogy ők tudják elsősorban, hogy utcán árusítani nem szabad A Nap-ot. Tehát .'"."."? A GYÚJTOGATÓ. Pirománikus kis leány. Ötször gyújtotta föl a tanyát. — Saját tudósítónktól. — Még élénk emlékezetben van a Baplógó-féle pénzhamisítása ügy. Órdög Czila József zákányi lakos, aki bűnrészes volt ebben az ügyben, még mindig a börtönben ül. Az Ördög Czila-féle tanyán pedig csak az anyja és apja vannak künn. Agusztus 17-én este érthetetlen módon kigyulladt a tanyaház mellett levő mintegy husz méter hossu nagy szénakazal, a tüz tovább terjedését csak naí?ynehezen sikerült megakadályozni. Másnap augusztus 18-án délután az elégett széna mellett 120 kereszt buza szalmakazal gyulladt ki, melynek oltásában az alsóközponti rendőrség is részt vett a kézifecskendőV«1. A tüzvizsgilatot megtartották, mert valószínűnek látszott., hogy gyújtogatás történt, azonban nem tudtak biztos nyomra akadni, bár •gen sok embert kihallgattak. Megvizsgálták a még megmaradt takarmányokat, hátha van bennük előre elkészített csóva, de ilyet sem találtak. Még |is augusztus 20-án újból tüz támadt, mely alkalommal egy kisebb boglya szalma égett el. Mialatt a rendőrség ezt oltotta, úgyszólván a szemük láttára gyulladt ki a csinos 30 méteres hosszú nádfedeles tanyaház teteje, éppen a kémény mellett. A gyujtogatónak nem tudtak a nyomára akadni. Végre azután augusztus huszonnegyedikén egy ujabb tűzesetnél Kazi rendőrőrsparancsnoknak sikerült kinyomozni a tettest. A tanyaépület kigyulladását először a tizenkét éves Ssccsi Mária cselédleány vette észre s ugyancsak ő észlelte elsőnek a tüzet huszonegyedikén is. Ez volt gyanús az örsparancsnoknak s e nyomon elindulva, csakhamar beismerte a kis cseléd, hogy ő volt a gyújtogató, mert két évvel ezelőtt látott ő már egy igen szép tüzet a szomszédjukban, a Bakostanyán. Ugy látszik, hogy a kis leány piromanikus e'mezavarban követte el tettét. Valószínűleg kórházba és nem börtönbe kerül. Titokzatos gyilkosság. (Londonból jelentik.) Est Greenwichben titokzatos gyilkosság történt. Eckhard német hajógépész fiatal feleségét ölték meg, fejét levágták és a törzset házuk lépcsőjén találták meg. Tegnap reggel jelentkezett a rendőrségen egy Koch nevü német matróz és elmondta, hogy pénteken éjjel belopózott Eckharduóhoz, aki neki kedvese volt. Az asszony izent érte, hogy férje elutazott. Éjszakának idején kopogtattak. Az aszszony kinézett az ablakon és rémülten ismerte meg a sötétben férjét. Kiment ajtót nyitni, őt pedig a kamrában elbujtatta. Ott maradt reggelig aztán fölébredve ki akart sompolyogni. A lépcsőkön elborzadva látta Eckhardnó megcsonkított holttestét és még ő beszólott a szomszéd lakóhoz, hogy értesítsék a rendőrséget, aztán elfutott, mert félt, hogy őt fogják gyanúsítani. Koch matrózt letartóztatták. Szerkesztő nélkiil a Szentesi Lap. Cicatricis Lajos, Csongrádmegye és Hódmezővásárhely főispánja fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot inditott Herczegh József dr, a vármegyei aljegyző ellen. Herczegh egyúttal felelős szerkesztője volt a Szentesi Lap cimü újságnak. Tiz év óta szerkesztette azt. A vármegye hivatalos lapjának vezetését annakidején a főispán bizta rá, de Herczegh politikát változtatott, föladatát nem a kívánalmak szerint teljesítette, azonkívül olyan célok megvalósítását kezdte el, amelyek miatt a főispánnak intézkednie kellett. A megyében, különösen Szentesen helyesléssel találkozott Cicatricis Lajos intézkedése és érdeklődéssel várják a fegyelmi vizsgálat eredményét. Koldusok üldözése. Több ezer nyomorult föllázadt a fővárosi rendőrség miatt. Valósággal föllázadtak az ország koldusai. A lázadás oka, hogy Szent István napján nem engedték meg nekik, hogy Budapesten kolduljanak. Pedig az ország minden részéből, nem ritkán hetekig tartó zai'ándoklás után gyűltek össze Budapestre. És ime: a könyörtelen hatóbág száműzte őket a fővárosból, pedig a sok szerencsétlen ember erre az egyetlen napra alapította több hónapos egzisztenciáját. Egész évre való költségeiket összekoldulták ezen az egy napon. Mert ahol százezrek ünnepelnek, ott bő aratásuk van a koldusoknak, a könyörület fillérjei szaporábban hullanak, mint bármikor máskor. A koldus-társadalmat váratlanul érte ez a szörnyű csapás. Ezek a nyomorult béna emberek mit sem tudtak arról Jiogy a rendőrség tilalomfákat állított föl Budapest határában és elüti őket attól, liogy a maguk kis üzletét megcsinálhassák. Szegények, azt hitték, éz évben is ugy lesz, mint annakelőtte volt. Mikor még a Belvárosban, a Törökkapunál, a Kerepesi-uton, a Vesztőhelyen, Budán a vorösvári-uton hevenyészett sátrak nőttek ki a földből és máról-holnapra koldusvárosok övezték körül Budapestet. Még a mult évben is, egész kocsisor állott a Fejérvári-uton és reggeltől estig hangos volt a környék e szerencsétlenek kántálásától. — Adjatok, oh adjatok, amit isten adott! Csonka karok, fejetlen lábak kandikálnak ki a szalmatörekkel bélelt kocsiderékbői . . . Megindító, szivettépő képek, amelyeknek láttára zsebük mélyére nyúlnak még a kőszivü, fukar emberek is és egyre nőnek a könyörület fillérjei. De nem kis csalódás érte a koldusdinasztiákat sem. Mert vannak ilyenek is. Akárhány kéregető vallhatja büszkén, liogy már az ősapja is koldulással kereste meg mindennapi kenyerét. Nem is anekdota, hanem igaz valóság, hogy vanak koldusok, akik utolsó órákban igy végrendelkeznek: — Te, fiam, János, kapod Erdélyországot, te meg, Ferikém, a Tisza innenső részét, Mihály a Duna mentét .. . A koldus-napnak ebben az évben befellegzett. Néhány nappal Istvánnap előtt megjelent a szigorú rendelet, hogy vissza Szent István koldusaival. Nem szabad megengedni, hogy várost üssenek a főváros szélén, ahogyan jönnek, ugy forduljanak vissza, utasítsák el őket a rendőrök. De nem szabad azt hinni, hogy ezek a szegény emberek alázatosan tudomásul vették ezt a lesújtó rendeletet és szó nélkül hátát fordítottak a fővárosnak. A kerületi kapitányságot fülhegyig elhalmoztál: már munkával a renitens koldusok, akik mankójukkal, öklükkel, béna lábukkal rugdosták meg az utjukat álló rendőröket és erőszakkai akarták megvédeni ősi jussukat: — Mér az ősapám is i'; koldult ;S/cnt István napján! Azt ugyan el nem tilthatja még a király sem! Hiába volt minden. A főváros rendőrsége szörnyen nagy ur. A lázadó kolcíusökát leverték kemény szóval, fenyegető parancscsal. És a sok száz, több ezer koldus ezután még koldusabb lesz, mint ezideig volt! mmm. SZERENCSÉS FEKETE VEHA ÉS BBNÍÁHSA. Szerencsés Fekete Vera, a szegedi alsótanyai szélhámos asszony, már az ügyészség fogházában ül. Ma délelőtt a bűntársa, Mészáros Erzsébet is hasonló sorsr a jutott. A rendőrség nagy eréllyel folytatja a nyomozást, hogy a két asszonynak a szélhámosságon kivül van-e valami része a Samu Antal-féle gyilkosságban. Márton József dr helyettes vizsgálóbíró már kihallgatta Szerencsés Fekete Verát, de az asszony furfangosan tagad. A rikkancskirály Bakti Gyula toloncuton. — Saját tudósítónktól. — Szegény Bakti Gyula, vele az történt, ami magyar költővel az utóbbi időben nem igen esett meg. Rendőri uton küldik el Szabadkáról. Bakti Gyula igen jó rikkancs volt, amikor fölfedezték, hogy iró is. Ignotus irt előszót a könyvéhez, amelyben igazán csinos versek is vannak. Magyarország majdnem minden Íróját, újságíróját ismeri. Verseket és krokikat ir, zenét költ és kabaréban énekel. Mindent csinál, csak újságot nem árul, noha büszkén viseli a rikkancs-király eimet. Ha valaki érdeklődik nála foglalkozása, kenyérkeresete után: elmondja, hogy ő az utca kifinomodása, a rikkancskirály, poéta és hirlapiró, ezenkívül psichikai degeneráltságban szenved. Bakti Gyula időnként otthagyja Budapestet s sorra veszi Magyarországot. Most megfordult Szegeden s elment Szabadkára. Innen Aradra ment, azonban a szive visszavonzotta ide s szombaton újból megjelent Szabadkán. Vasárnap este az utcákon kóborló Bakti feltűnt a rendőröknek, igazotlátra szólították: — Bakti vagyok — kedves közrendészeti tényező ur — mondotta Bakti. — Majd hozzátette: — Az ön sejthető intelligenciája bizonyára feleslegessé teszi, hogy mást is mondjak magamról, mint azt, hogy én vagyok a Bakti. A rendőr e választékos beszéd dacára is érdeklődött Bakti személye iránt s megkérdezte, hová való, hol lakik: —. Oh, bájos közigazgatási Cerberus, — volt a költőrikkancs felelete — a költő hazája a nagyvilág. A rendőrt nem elégítették ki a lendületes szavak. A városházára kisérte Baktit, akit ma rendőri beavatkozással illetőségi helyére: Budapestre vittek. Felelős szerkesztő l'iUxtor Jvztrf. Lapkiadó-tulajdonos a Delmagi/arorszdg hir lap- ét nyomdarállalat. Nyomtatta a Délmagyarország hirlap- ét nyomday&llalat Szegeden, Korona-utca 15. Két intelligens fiu tanoncul fölvétetik a Délmagyarország könyvnyomdájában.