Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-22 / 190. szám

2 DELMAQYARORSZÁQ 1911 augusztus 22 — Saját tudósitónktól, — A Politisehe Korrespodenz a ma­gyar helyzetről hoz közleményt, melyben többek közt a következőket mondja: A véderő körüli harc, mint eddig, minden elkeseredés nélkül folyik tovább, de az az uj mozza­nat van benne, hogy az obstrukciós táborban napról-napra jobban érzik, hogy harcuk hiábavaló, sőt anti­parlamentáris. A parlamenti élet­nek az obstrukcióval összegubancolt fonalát a kormány segedelmével szeretnék szétoldozni s ezért lapjaik­ban folyton reménykednek, hogy szeptemberben „valami" történni fog. Nos hát az könnyen meglehet, hogy történik valami, de az sem kompromisszum, sem paktum, sem erőszak nem lesz, amiről Khuen­Héderváry gróf tudvalevően sem­mit sem akar tudni, hanem valami egészen alkotmányszerü dolog, ami azonban az obstrukció részeseit igen érzékenyen fogja érinteni. A berlini Kreuzzeitung egy Ma­gyarországból kapott nagy terje­delmű cikkben, melyet a lap vezér­helyen közöl, foglalkozik a magyar­országi választójogi reformmal, mely szerinte Khuen-Héderváry gróf miniszterelnök választójogi köriratával ismét akut stádiumba lépett. A választójog demokratikus reformjának liiveit a cikk két nagy csoportba osztja: az őszinték és a nem őszinték csoportjába. Az utóbbiba tartozik a Justh-párt. Pompás tréfája a politikai konstel­lációnak, hogy ez a párt most ugyanannak az eszmének a hive, melyet először Bécs dobott a vitáiba. A magyartik legyenek tisztában az­zal, hogy az általános választójog által a magyarság politikai túlsú­lyának vége lesz mindenütt, ahol a magyar kisebbségekkel nem ma­gyar többségek állanak szemben. A Justh-töredéknek a választói re­formért való lelkesedésében alig hisz valaki. Komolyan kívánják a refor­mot a szociálisták és a nemzetisé­giek. A németeket azonban majdnem mindenhol majorizálja ez. A válasz­tójog barátainak utolsó csoportja az intellektuelek, valamint a szabad­gondolat doktrinérjei és akik általa inkább jutnak politikai érvényesü­léshez: a zsidók. A választójog ba­rátaival szemben áll a mgyarság nemzeti ösztöne, mély Tisza István személyében találja meg legerő­sebb megtestesülését. Német szem­pontból is kívánatos, hogy sikerül­jön ennek az ellentmondásokkal teljes feladatnak megoldása. Az emberevő. — Saját tudósitónktól. — Berlinből jelentik: A Lokalanzei­ger varsói jelentése szerint az orszországi Topscha községben a kovács fia egy cigánygyereket csalt lakásába, agyonütötte, megfőzte és megette. Tettét azért követte el, mert egy asszonytól hallotta, hogy a közeli kolostor alatt pénz van el­ásva, ezt azonban csak az láthatja meg, aki emberhúst evett. A gyil­kost letartóztatták. BAPTISTÁK VILÁGEGYETEME. Magyarországon építik föl. Együtt van öt millió dollár. Szenzációs kultur eseményről adhatunk fúrt. A harmadik egye­temért évek óta küzdő országban, Magyarországon nem magyarok, hanem amerikaiak megcsinálják a harmadik egyetemet, amely vi­lágegyetem lesz. Már együtt van ötmillió dollár, tehát közel hu­szonöt miliő korona, s ez az ösz­szeg állandóan, amerikai értelem­ben, szaporodik. Még négy hét telik el, akkorra véget ér Philadelphiában egy óri­ási kongresszus, a baptista világ­unió kongresszusa. Es lehet, hogy négy hét múlva az egész világ is­merni fogja Nagybáród biharme­gyei község nevét, pár év múlva meg messze világtájakról csodá­jára járnak annak az ötmillió dol­láron épült világegyetemnek, a mely a község határában ezer meg ezer baptista ifjat nevel Ke­let-Európa tudományosságának. Egy igazán nagystílű, nemzet­közi vallás tesz le itt, Magyar­országon emlékkövet, uj babiloni tornyot a tudománynak. A kelet­európai világegyetem eszméje egy évvel ezelőtt, Nagyváradon született meg egy lánglelkü pré­dikátor agyában. És tizenegy hó­nap alatt együtt volt az ötmillió dollár. Minden valószínűség amel­lett szól, hogy a Nagyváradon született eszme Nagybaród köz­ségben fog megtestesülni. Nem nagy jelentőségű, inkább elvi ked­vezményeket kérnek a magyar baptisták a magyar államtól, a melyeket Amerika és Anglia már meg is adott nekik évtizedek óta. Mihelyst erre kötelező Ígéretet kapnak, a Magyarországon ké­szülő világegyetem kérdése el­dőlt. A kanadai hittérítő látogatása. A mult év őszén egy egyszerű fe­keteruhás férfi kopogtatott be Nagyvárad és Biharmegye baptista fejéhez, Darabonth Gyulához. Ez az igénytelen külsejű férfi Weininger József volt, Kanada leghíresebb prédikátora a tartománynak Lon­don nevü városából. Weininger sokat beszélt a ta­pasztaltakról, emlegette Kelet-Euró­pa s köztük a magyarság baptistái­nak nagy szellemi elmaradott­ságát. — Tanítókat, prédikátorokat kell nevelnünk itt, Kelet-Európában, hogy a nyájnak pásztora legyen! — mondotta hirtelen. — Iszonyú pénzbe kerülne, nem birja meg a keleteurópai baptiz­mus! — felelték neki. — Én szerzek öt millió dollárt Kanada és az United States bap­tistái között! Én megcsinálom az egyetemet! A hivők lelkesen tárgyalták to­vább a tervet. Ekkor hirtelen föl­kelt Pelády Viktor nagybáródi bir­tokos, igen buzgó baptista. — Harminckét hold földet enge­dek át Nagybáródon az egyetem céljaira! Építsék meg ott! Másnap Weininger József, Dara­bonth Gyula, Pelády Viktor és a nagyváradi baptizták kiutaztak Nagybódra. Megszemlélték a föl­ajánlott birtokot, megbeszélték a tennivalókat, azután Weininger bú­csúzott is. Átutazott nyolc országon, propagandagyüjtést rendezett Ka­nadában s az Egyesült-Államokban s egy hónappal ezelőtt már jelent­hette is a baptista világunió elnök­ségének : — A keleteurópai egyetem céljai­ra ötmillió dollár az unió rendelke­zésére áll. Baptisták a közoktatás­ügyi miniszternél. Az itthonmaradottak sem töltötték tétlenül az időt. Az unióelnökségi ta­gok utasításai szerint megindították a megelőző tárgyalásokat a magyar közoktatásügyi minisztériumban. A kultuszminisztérium a világ­egyetem vezetéséből ki akarta zárni „az idegeneket". Ez az egyetem: „állam lesz az államban" és puszta ittléte: „politikai jelentőség" lesz. —1 Már pedig a baptisták a világegye­temüket angol anyanyelvű tudós vezetőik kezéből semmiképen sem engedhették ki. Sőt. Ekszterritoriá­lis területképen szerették volna megkapni azt a harminckét holdat, semleges földnek, aminők a követ­ségek házterületei. Egy világegye­tem azonban megérte volna ezt a csekély áldozatot! Fordulat! A többi, utazási és egyéb vallás­ügyi kedvezményt sem igérte meg a közoktatásügyi minisztérium. Az it­teni baptisták teliát sajnálattal je­lentették a közbejött súlyos akadá­lyokat a központnak, amely most már Konstantinápolyban és Odesz­szában próbálkozott az egyetem kér­désével. Később szóba jött a szabad Svájc is, majd a magyarok kérésé­re Budapest. Majd uj fordulatot vett az ügy, Ertsey Péter országgyűlési képvi­selő és több társa közbenjárt a mi­nisztériumnál, ahol közbelépésére ujabb tüzetes tanulmányozás alá veszik az ügyet és minden jel sze­rint megadják a kérteket, annál in­kább, mert a baptisták igazolták, hogy Angliában és Amerikában már régen élvezik ezeket a kedvezmé­nyeket. Dönt a philadelphiai kongresszus. Egy hónap óta tart Philadel­phiában Shaksperr, Cliffon és Newton elnöklésével a baptista világunió kongresszusa, a hová Magyarország is kiildöt képvise­lőket. A világegyetem ügyében együtt vannak a legújabb jelenté­sek is. A kongresszus dönteni fog Nagvbaród, Budapest, Odessza, Konstantinápoly és Luzern közöt. Még négy hétig ülésezik a gyü­lekezett, akkor azután nyilvános­ságra kerül a döntés eredménye. Minden jel arra vall, és bizo­nyosra vehető, hogy Magyar­országon, a biharmegyei kis köz­ségben csinálják meg a világ­egyetemet. Vájjon mit szólnának Szege­den, ha valaki azzal állna elő, hogy_ mindent kövessenek el. hogy' Szegeden csinálják meg a világegyetemet?! Hisz nem is kellene nagy anyagi áldozat, csak száz holdnál kevesebb föld föl­ajánlása, Mert a harmadik egye­tem ügye?... es a vagyona. Nem elmebajos! — Saját tudósitónktól. — A torontál megyei Csávossy csa­ládnak a nyilvánosság előtt folyó szomorú családi harcában ujabb lé­pés történt. Mint ismeretes, annak­idején, mikor Csávossy Gyula bárót egy fővárosi szanatóriumba hurcol­ták, Torontálmegye árvaszéke Csá­vossy Gyula bárót ideiglenesen gondnokság alá helyezte. Az árva­szék által kinevezett gondnok kisza­badította Csávossy Gyula bárót a szanatóriumból, de közben fia, ifjabb Csávossy Gyula báró a nagykikin­dai törvényszéknél előbb atyja va­gyonának zár alá helyezését, majd pedig elmebetegség cimén gondnok­ság alá helyezését kérte. Időközben hatósági orvosok azt a véleményt adták, liogy Csávossy Gyula báró nem elmebeteg, aminek folytán a bíróság a báró vagyoná­nak zár alá helyezésére vonatkozó kérést elutasította. A gondnokság alá helyezés kérdésében a nagyki­kindai törvényszék azonban még nem döntött, hanem majd csak az augusztus 28-án tartandó folytató­lagos tárgyaláson dönt, illetőleg mond ítéletet. Ezalatt azonban idősebb Csávossy Gyula báró képviselője, Teller Samu dr ügyvéd, valamint Csávossy leá­nya, Eajasics báróné és Csávossy Elemér báró nevében kérvényt adott be a vármegye közigazgatási bizottságához, hogy szüntesse meg az árvaszék részéről idősebb Csá­vossy Gyula báró ellen az ideigle­nes gondnokságot. A kérést tegnap tárgyalta a köz­igazgatási bizottság gyámügyi küldöttsége Dellimanics Lajos fő­ispán elnöklésével. A bizottság az már szabadon van s az elmebetegség ügy állásának beható megvizsgálása után kimondotta, hogy az árvaszék rendelkezését feloldja s idősebb Csávossy Gyula báró ellen az ideig­lenes gondnokságot megszünteti, még pedig felebbezésre való tekintet nélkül. A bizottság indokolásában han­goztatja, hogy amig Csávossy Gyula báró internálva volt, addig az ideiglenes gondnokság alá helye­zés szüksége fennforgott, de most már szabadon vau saz elmebetegség nem forog fönn, amint azt a ható­sági orvosi bizonyítványok tanú­sítják. Az agg bárónak tehát meg van az egészsége; épelméjű. Megmarad neki igy a vagyona is.

Next

/
Thumbnails
Contents