Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-02 / 174. szám

2 D.ELMAQYARORSZÁG HH1 augnsztus 2 lát és minden követ meg kell mozditani annak megszerzése érdekében. A város országgyűlési képviselői, Kelemen Béla dr és Gerliczy Ferenc báró eléggé ismerik gazdasági helyzetünket, hisszük, hogy minden befolyásukat érvényesítenék e cél sikere érdekében. Ez elvégre a legégetőbb gazdasági szükség, amelynek megszüntetése az ország második városának és hatalmas környékének nagy érdeke. Miért tartóztatták le Szebenyeit ? - Saját tudósítónktól. Szebenyei Ernőnek, a szegedi Vigszinpad volt titkárának a letartóztatása nemcsak Szegeden, hanem az egész országban feltűnést •keltett, mert Szebenyei Ernő, mint jól informált helyről értesülünk, tényleg tagja volt az ujságirók országos szövetségének és a mostani letartóztatása is egy politikai heccből kifolyólag történt. A szenzációs letartóztatás előz ményei ezek voltak: Szebenyei Ernő először a Füg getlen Magyarország, majd pedig A Nap munkatársa volt és mint -hírlapíró ismerkedett meg Áchim L. Andrással, a később meggyil kolt békéscsabai képviselővel, ki meg is hivta Szebenyeit Békéscsabára a Zsilinszkyék ellen indítót lap felelős szerkesztőjévé, ö volt az, aki a gyilkosság után ajánlotta özvegy Achimnénak, hogy Kristóffy Józsefet jelöljék, mint Áchim parasztpárti utódát. Cikkeket is irt mellette és részben neki köszönhető, hogy Kristóffy zászlója győzött. A Kristóffy-pénzeket Szebenyei Ernő hamarosan elköltötte a vá lasztás előtt és ekkor történt meg az a politikai hecc, melyben Sze benyei lett a vesztes. Wagner Károly dr pénzt kínált fel Szebenyeinek, hogy irjon Kristóffy ellen. Szebenyei fölvette pénzt és a cikket is megirta, de a cikk már nem jelenhetett meg, mert Szebenyeit időközben eltávolították a laptól, sőt a lap Zsilinszky-párti lett. Wagner Karoly, miután Szebenyei lapjának a kiadója tiltakozott az ellen, hogy o a Szebenyeinek átadott nyolcszáz koronából négyszázat kapott, följelentette Szebenyeit csalás és sikkasztás miatt. Ez még ímind nem lett volna komoly baj, legfölebb vitás törvényszéki ügy, hogyha Szebenyei bejelentette- volna tartózkodási helyét és lakásat. Szebenvei ezt elfelejtette és innen • eredt az a kinos incidens, mely most országszerte szenzációt keltett .. ... Sarkady Vilmos, a szegedi Vigszinpad kitűnő igazgatója ezeket mondotta el Szebenyei Ernőről, az ő múltjáról ós a vádról: — Nagyon szerencsétlen ez az ember. Ezelőtt kilenc esztendővel Debrecenben ismertem meg, hol én a szinház rendezője voltam, Szelinszkyék és hiveik ellen indított harcot. Achimot megölték, a lap pedig Zsilinszkyék kezébe került, Szebenyeit egyszerűen eltávolították állásából. De előbb ajánlotta Achimnénak és a csabaiaknak Kristóffy Józsefet. Ekkor kereste föl Wagner Károly dr — mint nékem Szebenyei elmondotta — őt és nyolcszáz koronát adott át neki, liogy irjon egy cikket — Kristóffy jelöltsége ellen. Szebenyei megígérte, azzal, liogy az összeg felét átadja a lap kiadójának. Át is adta, mint nékem sirva bevallotta, de a kiadó az összeget letagadta, igy Szebenyeit följelentették, mert a cikk nem jelent meg: nem engedték. Politikai dolog tehát az egész, vitás, hogy csalás történt,— mert Magyarországon az ilyen ügyeket eddig solia nem tekintették csalásnak vagy sikkasztásnak. De mikor Wagner följelentése nyilvánosságra került s Szebenyei nyomorba jutott, akkor jött a katonaság és megfosztotta tartalékos hadnagyi rangjától. Szebenyei ruháját zálogba csapta, revolvert vett, liogy főbe lövi magát, — de megakadál yoztuk, nagynehezen megnyugtattuk, állást adtunk neki a Vigszinpadnál. Nem annyira gonosz, mint inkább szerencsétlen ez az ember. Szebenyei Ernőt Ima kiséEte egyik szegedi börtönőr Budapestre. A fölkisérés okvetlenül szükségessé vált, mert a budapesti ügyésznek ki kell végre hallgatnia a vádra. Minden jel arra vall, hogy a kihallgatás után szabadon bocsátják Szebenyeit. benyei pedig a Debrecen cimü lap felelős szerkesztője volt. De elüldözték; visszament Budapestre újságírónak. Áchim hivta meg a lapjához felelős szerkesztőnek Békéscsabára, hogy vezesse a Zsifl képviselőház ülése — Saját tudósilónktól. — Unalom, csöndes vita, dühös és gúnyos közbeszólás, Polónyi Géza megszokott kudarca: — hát ez volt ma a képviselőház ülése. Kezdődött azzal, almi erőpróbája volt az ellenzék tehetetlenségének Szóval a névszerinti szavazással kezdődött. Es ma már, jobb hiján, most megjött Polónyi Gézának és az áldozati bárány Horváth Gyulának szabadságát kérték. Holnap szavazzák le a nagy iigyet. Felolvasták az interpellációs könyvet is. Hat régi interpellációhoz két ujat csaptak Bikády Antal és Mádi Kovács János. Teljesen fölösleges interpellációk, ölösleges a képviselőházban rá felelni. Eztán következett a napirend. Azaz, mégse az, mert fölállt rettenhetetlen Polónyi Géza és beszélt, kerülgette az igazságot, npm alálta, a mondókája végén a ponot. Végre leültették, de azért tovább is beszélt, megrészegedett saját gyönvörii kéjes hangjától. Arról mesélt, hogy a koitmány sok interpellációra nem felel. Igaz, logy amikor !még ő volt rövid ideig miniszter, akkor ő se felelt, dehát ez egészen más ügy — ami igaz is. Az elnök különben bebizonyította, hogy Polónyi indítványa teljesen fölösleges. Le is szavazták. Ezután Bernáth Béla mondotta el beszédét. A mai ülésről ez a tudósítás szól: Kabos Ferenc elnök fél tizenegy órakor nyitotta meg az országgyűlést. A jegyzőkönyv hitelesítése után lejelentette az elnök, hogy Barabás Béla és Horváth Gyula országgyűlési képviselők szabadságot kérnek. Plusznál több képviselő névszerinti szavazást és holnapra való halasztását kérte. Elnök elrendeli Lovászy Máron kedden tett indítványa fölött a névszerinti szavazást. Húsznál több képviselő a szavazás holnapra való halsztását kérte. Ezekután az elnök fölolvastatja az interpellációkat. Hat régi és két uj interpellációt olvastak föl. Az uj interpellációk: Bikády Antal a községi bíróságok bélyegilletékéről és Mády Kovács János az ökörmezői telekviszonyok es az ökörmezői gyógyszerész jogtalan letartóztatásáról. Az interpellációk fölolvasása után a napirendre tér a Ház. Rákosi Viktor szabadságkérése került volna sorra, de Rákosi visszavonta a szabadság kérését. Következtek teli át a névszerinti szavazások. Tolna vármegye kérvényénél az elnök indítványát fogadta el a Ház. Nagy lárma között kezdte meg a Fíáz a névszerinti szavazást a pestújhelyi népgyűlés htározata fölött. A pestújhelyi népgyűlés az általános és titkos választójog mellett határozott. A Ház az elnök indítványát fogadta el. Legzajosabb volt a névszerinti szavazás Polónyi Géza indítványa fölött. — Üljön le! — Álljon föl! — Éljen! — kiáltások hangzottak mindenfelől. Hosszas lárma után megtörtónt a szavazás, az elnök indítványát fogadta el a Ház. Végül Bernáth Béla mondotta el beszédét. királyHajsza a halasi rablógyilkos uíán. - Saját tudósilónktól. Három vármegye csendőrje keresi a halasi rablógyilkost, Mezei Szvilenka Istvánt. Először Mérgesen kereste a nyomait huszonöt csendőr, de kedden jelentés ment Álsóközpontról, liogy a csendőrgyűrű vonuljon el Mérges alól és fogja körül Királyhalmát, mert a rablógyilkost többen látták arra. Léderer Dezső dr királyhalmi kerületi orvos telefonon jelentette a szegedi rendőrségnek, liogy Mezei Szvilenka István Királyhalmán bujdosik. A csendőrség Királyhalmára vonult, de minden fáradságuk kárba veszett, mert a rablógyilkosnak még csak nyomára sem akadtak. A királyhalmaiak élénk fantáziával már többször látták a rablógyilkost, sőt Salamon Endre nyugalmazott adótiszt, miután kedden éjjel nála betörést akartak elkövetni, amit a falubeliek megakadályoztak, határozottan állítja, liogy a betörést senki más, mint a halasi rablógyilkos akarta elkövetni. Persze a Salamon Endre betörőjének is nyoma veszett. A huszonnégy csendőr még ezideig hiába fáradt ki Királyhahnára. Pedig nem lehetetlen, liogy a rablógyilkos Mérges és Királyhalma között bujkál, sőt több, mint valószínű. Hisz elbújdosásra ez a legalkalmasabb hely, Rózsa Sándor is itt bujdokolt annakidején. A csendőrség most még nagyobb apparátussal folytatja a nyomozást. — Saját tudósítónktól, — Páris most temette el a nőjét, a csodálatos nagy szinésznőt, Ginette Lantelmet, aki olyan rejtelmes módon hal a Rajnába. Párisba vitték tehát a megtalált holttestet. De a katasztrófa körül szövődő rejtély még homályosabb, mint volt. Most már nem is pletyka, hanem a lapokban is — többé-kevésbbé burkolt formában fölmerül a vád, hogy a katasztrófát nem véletlen baleset okozta, és hogy a katasztrófa előidézésében súlyos része van Edwardsnak, a Lantelme férjének. Megírták, hogy ezelőtt egy évvel heves jelenetek játszódtak le a rue de Constantinei palotában, férj és feleség elhatározták, hogy elválnak, Szegény kis Lantelme túlságosan vidám, Edwards pedig túlságosan féltékeny volt. De aztán kibékültek. Most ugyanezek a heves jelenetek játszódtak volna le állítólag a yachton, a pompás hófehér Aiméen és — a részletek hiányoznak, de Lantelme már csak holtan került elő a Rajna habjaiból. A holttestet — tízezer frank értékű ékszert találtak rajta, pedig pongyolában volt — csak napok múlva tudták elvinni Párisba. A német határon bosszú volt a kiadatási procedúra. Mig végre megérkezett a liires Lantelme holtan abba a városba, ahonnan ragyogva, gazdagon, elmúlt és küszöbön álló nagy sikerek fényében indult el. Edwards is ott van már Párisba. A rue Bruxellesen lakik, háziorvosa és barátja, Dauriac lakásán. Azt mondta, hogy nem mer visszatérni a saját lakására, mert fél a megőrüléstől. Ott tudniillik minden apró tárgy a halottra emlékezteti. Ott, Dauriacék lakásának egyik szobájában járkál le s föl egész nap és folyton sir. Tegnap este fogadta a Temps egy munkatársát. Megrenditő dolgokat mondott és különösen olyanokat, amelyek javarészt az újságírás embereit érdeklik. Edwards tudvalevőleg maga is ujságiró. A riporterségen kezdte, aztán több lapalapitása szerencsésen beütött, most többszörös milliomos. — Átéltem az életem legnagyobb fájdalmát, elvesztettem a feleségemet, akit imádtam, akit jobban szerettem a multamnál és a jelenemnél, — zokogta Edwards. Az én szegény Ginettem sohasem volt olyan vidám, mint aznap este. Én, aki elég messze tőle dolgoztam, írogattam, folyton hallottam éneklését és kacagását. Muzsikált és táncolt a vendégeinkkeiNéhány perccel később már nerí volt többé. Borzasztó . . . Látja ezt a ruhát rajtam; azért vettem most föl, mért ő maga 11 saját kezeive varrta nekem. ha csak rágondolok, liogy feltételezték, hogy azt merték mondán1/ liogy én öltem még . . . GyalázatA német rendőrség bezzeg taP111 tattal és diszkréten végezte a ' gát. Ezek az emberek tisztelték 3 fájdalmamat, pedig ők is olvasta a párisi pletykákat. ... És Edwards újból sirva fakadt— G meghalt és én itt vagYoK' Egészen fiatal volt, én ötvenb^ éves vagyok. Miért nem inkább pusztultam el? Miért nem inka" én?!