Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-18 / 187. szám

II. évfolyüm, 187. szám 1911, péntek, augusztus 18 # mv mv mv mv mv Wzpenti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, Rorína-tstca 15. tzám a üuiisgesti jzerfcesztSség és kiadóhivatal IV., éra VírMiiáí-utca 3. szám c=> REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA SZEGEDEN egész évre . R 24*— félévre . . . R 12'— negyedévre. R 6'— egy hónapra R 2'— Reggeli lap ára 4 fillér REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐriZETÉSI ARA VIDÉKEN Mész évre . R 28'— lélévre . . . R 14'— nMytdávre. R V— egy hónapra R 2'40 Esti lap ára 2 fillér TELEFON-SZAM: Szerkesztőség 305. HiadóhivaUl 836 Interurbán 305. Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12. A nyolcvanegy éves király. Nyolcvanegy éves lett ma a király. És tizennyolcadik életéve óta uralkodik. Tizennyolc éves volt, amikor fejére tették Ausztria koronáját és azóta népek millióinak élén állott. Soha sem fogta körül magát választó fallal, soha ki nem vonta magát a nyilvánosság elől; ott állott mindig az érdeklődés középpontjában; minden tettét, minden cselekedetét láthatta, bírálhatta a világ. Az a kép; amelyet a nép Ferencz Józsefről magának alkotott, nagyjából helyes. Egyenes egyénisége, határozottsága és emberi vonásai hozták magukkal, hogy nem egy idealizált képet alkottak maguknak az emberek róla, hanem megfestették őt olyannak, amilyen a valóságban. Az életben változnak az arcok. Nincs ember, a legmarkánsabb arcú sem, aki nyolcvanegy éves korában ugyanolyan, amilyen ötven vagy hatvan éves korában volt. A karakter vonásai nem változnak, de apró, finom vonalak élesebbekké lesznek, vagy elmosódnak, színesebbekké lesznek, vagy elhalványodnak. Egy olyan kiváló egyéniségnek a képe, amiiven a királv. közel jár ahoz a veszedelemhez, hogy megmerevedjék, liogy olyan maradjon a szemünkben, amilyen ötvenhatvan éves korában volt; hogy ne fedezzünk fel rajta egyetlen egy uj vonást sem. Épen ezért nagyon érdekes meghallgatni egy olyan embert, akinek alkalma van és alkalma volt a legközvetlenebb közelségből látni és megfigyelni az uralkodót. És alkalma volt, alkalma van egy és más dologról elbeszélgetni is vele. Van egynéhány tekintélyes öreg ur, akiknek egyike sem tartozik a nemességhez, az arisztokráciához és mindegyikük mégis gyakran részesül abban a szerencsében, hogy a király asztalához hivatalos, vagy hivatalos egy-egy vadászatra, amelyen rajta kivül csak a felséges ur áll lesben. Ilyenkor nincs udvari szabály és nincs udvari etiket. A király vendégének tapintatától függ, hogy hogy viselkedjék. Az uralkodó maga ilyenkor a legtermészetesebb egyszerűséggel és a legegyszerűbb természetességgel viselkedik vendégével szemben. Meghallgat mindent, amit ilyenkor mondanak neki. Maga is véleményt mond egyes dolgokról, mert hiszen tudja, hogy vendége ur, aki diszkrét, hallgatag. Egy ilyen személyiség, aki nemrég vendége volt királyunknak, igy mondja el a nyolcvanegy éves felség élete módját: — A király jobban érzi magát, mint bármikor. Valami csodálatos, milyen friss, amikor például egyik vadászatra jókora utat kell megtenni vasúton, azután lóra kell ülnie és gyalogosan is jó utat kell megtennie. Nem fárad el egy csöppet sem. Még legutóbb is megvizsgáltatta magát orvosáival és azok egyhangúlag és egyértelmüleg konstatálták, hogy semmi szervi baja nincs, hogy szervezete teljesen egészséges és olyan erős, hogy sok fiatalember is megirigyelhetné. Nagyon megörült, mikor ezt meghallotta, az öregség különben sem okoz gondot neki, sohasem hallottam panaszkodni, sóhajtozni, vagy sopánkodni, ahogy azt már az ilyen öreg emberek szokták. Frisseségének és erősségének titka életmódjának rendszerességében rejlik. És rejlik abban a nagy önmegtartóztatásban, amelyet csodálatosképen kifejt. Bort és sört egészen kis mennyiségben iszik az étkezésekhez. Ami pedig a szivarozást illeti, házi orvosának kérésére egy idő óta tisztán nikotinmentes szivarokat sziv. Még fnindig hajnali négy órakor kel, télen félórával később. A kora reggeli órákban Íróasztalánál ül és aktákat olvas. Régi berendezkedés az, hogy minden konzuli és követségi jelentést eléje kell terjeszteni. Nemcsak a legközelebbi ügyekkel foglalkozik tehát, de pontosan tudja a mexikói, vagy az ausztráliai konzul ügyeit is. Emlékszem rá, hogy egyszer egy külügyminiszternek egy olyan konzuli jelentésre tett megjegyzést, amelyet a külügyminiszter el sem olvasott még. Élét órakor meglátogatja a királyt Bolfrász tábornok, hogy a katonai kabinetiroda ügyeiről referáljon. Innen kezdve szakadatlanul folyik a munka. El sem mondhatni, hogy milyen pontos mindenben a király. Mindenről tud és mindenre emlékezik. Igy van azután, hogy nem feledkezik meg senkiről és semmiről. Aki audencián vagy kérvényben valamire kérte, biztos lehet benne, hogy ügyével foglalkozni fog és el is intézi. Ez a nagy szellemi munka a nagy gyakorlatban második természetévé vált és azzal a nagy előnynyel járt, hogy a királynak nincs ideje elmúlt időkre visszaérniékrezni. Megvan az a nagy tulajdonsága, hogy a befejezett dolgok után megteszi a pontot és nem foglalkozik velük többé. Akkor aztán ad akta teszi az ügyet és nincs rá mód, hogy visszatérjen reá még egyszer. Igy van a minisztereivel is. Amig egy miniszter hivatalában van, amig aktiv, minden tanácsát meghallgatja a király. Amint visszalépett hivatalától, nem hallgatja meg, ha személyileg még annyira kedveli is. Jó barátságWffl Usdám apróságok Ferenc József életéből 1883-iki szegődi utazásából maradt fenn ez a história: Ásottbalomra rándult ki a király és a kirándulás első útja Horgos volt. Délelőtt nyolc órakor érkezett Horgosra, ahol a lakosság nagy őrömmel fogadta. Az iskolásgyermekek is ott voltak az állomás épülete előtt s éljeneztek torkuk szakadtából. Amint a király a gyerekek felé közeledett, megkétszereződött a buzgalmuk, még bangosabban kiáltották az „éljen"-t és kis kezeiket ööszctéve szépen, a felséges ur felé nyújtották azokat. — Mit akarnak a gyerekek! — kérdezte a király a mellette haladó Tisza Kálmántól. — Meg akarják csókolni felséged kezét! — mondotta Tisza. — Akkor inkább eldugom a kezemet, — felelte a felség, — de ha megelégszenek , azzal, hogy kezet fogjak velük, hát nagyon szívesen állok szolgálatukra. És vagy másfélszáz gyerekkel kezet fogott szivesen, türelmesem * "Röviddel azután, liogy Ferenc József elfoglalta a császári trónt, történt a következő eset: A császár tervbe vette egy kolerakórháznak a meglátogatását. A kórház felé való útjában kisérőjét rá akarta bírni arra, liogy visszaforduljon,' — ön családapa, — mondotta a császár, — nem szabad kockára tennie az életét. A kisérő azzal felelt, hogy a király is családapa; apja sok millió embernek és igy fokozottabban kell ügyelnie magára. A császár igy felelt erre: — Én apja vagyok egészséges és beteg alattvalóimnak egyaránt. Ha önnek beteg gyermeke feküdnék a kórházban, ugyebár szintén meglátogatná? ... És el is látogatott a kolerakórházba. * 1885 őszén nagy rókavadászat volt a "Rákoson, amelyen a felséges ur is részt vett. A vadászatról való hazatértében meg akarta rövidíteni a Gödöllőre vezető utat, keresztül lovagolt hát egy mezőségen, amely a katonai kincstár tulajdona volt s amelyen egy katonai raktár állott. Amint a raktár előtt silbakoló baka meglátta a feléje lovagoló vörösfrakkos urat, két kézre kapta a puskáját és rákiáltott a lovasra: — Halt, wer da! A lovas csak lovagolt tovább és igy kiáltott a baka felé: — Csak át akarok lovagolni a mezőn. A kgtona nem engedett és újra rászólt a lovasra: Itt senkinek sem szabad lovagolni. Cibil embernek legkevésbé! — És ha mégis tovább lovagolok? — kérdezte a vörösfrakkos lovas. — Akkor lövök! — felelt a baka és meglátszod rajta, hogy nom tréfál, Másnap az ezredes elé, rapportra vitték a bakát. Az ezredes szigorúan nézett rá és ellentmondást nem tűrő hangon szólott hozzá: — Maga tegnap puskával a kezében feltartóztatta a királyt. Hogy ez a jövőben meg ne történjék, őfelsége parancsára káplárrá nevezem ki, hogy a jövőben felismerje őfelségét, jól sikerült ai'cképét küldi nxagának, még pedig tiz példányban. Ezzel tiz darab aranyat nyújtott át a bakának, aki természetesen a könnyekig meghatottan fogadta az ajándékot. Amikor Ferenc József király és Erzsébet királynő 1885-ben Gastein fürdőn találkozott I. Vilmos császári-al, az első látogatás után a német császár erőnek erejével haza akarta ki sérixi vendégeit. Ferenc József király kérvekérte az agg uralkodót, liogy kimélje magát, de az hallani sem akart arról, hogy szándékát megmásítsa. 'Ekkor a király hirtelen szigorú arcot öltött és rászólt a császárra: — Ezennel megparancsolom neked, hogy it maradj! A német császár nem tehetett egyebet, mini hogy engedelmeskedett a parancsnak. — Eng< delmeskednie kellett pedig azért, mert az osz trák-magyar hadsereg ezredesi uniformisvolt rajta s ennek a hadseregnek a legfelsőié hadurától kapta a parancsot. • Gasteinban, a király kedves üdülőhelyé több napig tartó vadászatot rendeztek, a v gén fejedelmi lakomát. A vendégek csak ké énei oszlottak eV.',jel s n f-'nyos vacsora h