Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-15 / 185. szám

ítus 16 lirttézést. j Károlyi etán lett segédekBécsbe, dekes élet Emil dr ársadalom előtte inajzismertté, ^ázását letiszteltók dlágfi volt, i; 58 éves i lakásán llapitolták, ,ved. A baj időben mügypn bánni engedte, ra elkeselátszik, az , irt. Egész -okonainak, orvosának, 1: k kórházba, előtt beibb a szóméit Kosztk» zaját, AZ ószobájába® Ilve, véres halánték 0®! akadt m^5mii dr-n»k ,z volt, a1®'* 48-as kéf z Ország®9 :ben törté®' csak az ®10' iltünést, h'r ni lett akk®J jazdag fi»ta rszággyd1®0 M®' B»I szeuves Kaszin® irtik íolyt®15; iken kere^ NBAN FELTD8 mrtnere * " ember ész1' _ t fiatal h0'.1. zután meí hogy l®|eF 1911 augusztus 15 DÉLMAGYARORSZÁG be üzelmeit és eltűnt a kaszinó kártyaszobájából. De nemcsak innen tűnt el, a közélet szinteréről is, sőt — eladván vagyonát — idegen rilágrészbe költözött. Most állitólag Kínában él, ahol teaültetvényes. ít egy® tt ül' szinó kár'N • I M®1' játék es P már, uj Íj, líal,(3 ban azc® m ztka Ki®1 ! Már a bqy is leány! szöktet. — ingyen kabaré a Kelemen-utcában. — (Sa-ját tudósítónktól.) Vasárnap éjjel esett oz az eset, még zenét is szolgáltatott hozzá a szerencsés véletlen, andalító, épen hozzá illő cigányzenét. Félkettő lehetett, mikor a szegedi Roynlkávéház előtt lármás dübörgéssel vágtatott — már ahogy vágtathatott, — egy viharedzett konflis. A konflisban egy boy, ez ugyan nem lett volna baj, de a boy mellett egy óriási sárga szalmakalap és az óriási sárga szalmakalap alatt egy eleven nőcske, egy csinos arcú, piszo masamód. Figyelőm, még nincs vége a öienetnok! A rohanó konllis után gyorsan szedte a lábait eory direkt vasárnapiasan felöltözött gavallér. A kávéház előtt sok nép, közöttük egy rendfr, aki szemtanúja volt az egész jelenetnek, anii néhány pillanat múlva történt, a kávéháztól tizenöt lépésnyire. A gavallér ugyanis itt érte utol a konflist, nagyot kurjantott, mint ahogy az ilyen mulatságos kabaré-jelenetekben szokás: — Viszik a nőmet! Szöktetik a nőmet! Majd bravúros zsonglőr tempóval a konflis titán kapaszkodott és tüneményesen ügyes gesztussal lekapta a kis nőcske fejéről a hatalmas szalmakalapot. A konflis csak rohant tovább. A benne ülők pedig kiabálták: — Rendőr! Rendőr! Fogják el a merénylőt! A rendőr meg is mozdult, de a merénylő gyönyörűen földíszített kalappal már a hetedik álcában járt. — A konflis, a boy és a masamód szintén eltűntek. Telefonszámunk 585. Néhány álhirlapiró azonnal megkezdte a riportozást a szenzációs ügyben. A legélelmesebb a telefonhoz rohant és kérte az 585-öt. — Halló, halló! Ki az? — Itt a boyok. — Kérem jöjjön valaki azonnal a Royalkávéházba. — Azonnal kérem, csak még négy, öt nyolc Percig tessék várni, bajok vannak. A lendőr is elindult a boy laktanya felé, a Beák Ferenc-utcáb.i, ahol ez van kiirva : Magyar boy vállalat. Ott megállt a rendőr és nézett. Semmi gyalusat néni tapasztalt, a redőny levőit eresztve," csak a felső ablakból szűrődött ki halvány, Syér világosság. f — Nem ide szökhettek, — vigasztalta meg '"agát a rendőr, aki. most már a leányszökto''inek is, meg a merénylőnek is nyomát veszette. Sarkon fordult ós visszaballagot a posztiára. A szenzációs és minden izében reális alapokon megjátszott kabaré-bohózat ezzel véget is áft. Lehet, hogy a kulisszák mögött volt folytassa, — de erről sonkit sem értesítettek. egvo v» U® Ma reggel négy órakor két boy beszélgetett utcán. (Aki kíváncsi rá, olvassa cl.) — Miért nem eresztettél be ? Nem lehetett. B8 — Miért ? - k'orjntharmincba került a varsora és ha beeresztettelek volna, fucscs lett volna a egész. — Jól csináltad. A fenét. Forintharminc már oda, azután még sok dohányba fog kerülni, mert a pasi leszakította az uj szalmakalapját, azt is ki kell gubázni. Lehet, hogy verekedés is lesz. — Holnap is eljön ? — Lehet. A kőt boy szervuszt mondott és gyorsan elkarikázott. Talán mindkettő szerelmes levelet vitt a tarsolyába. Hisz, — óh! — olyan diszkréten bonyolítják le ők a szerelmi ügyeket. A falu jegyzője. — Mezőkovácsháza Harsány! Gyula ellen. — (Saját tudósítónktól.) Mezőkovácsházán, Csanád vármegyének ebben a virágzó községében esztendők óta áldatlan harc folyik a község több tekintélyes polgára és Harsányt Gyula, a község jegyzője között. Ennek a harcnak az oka az, hogy Harsányi viselkedését többen kritika tárgyává tették, mert nem voltak hajlandók tűrni azt, hogy a jogyző a község rovására egyes szállítóktól províziót fizettesen magának. Fegyelmi eljárások is indultak meg ellene, amelyek során pénzbüntetésre is Ítélték Harsányit. A Délmagyarország is foglalkozott az esettel. Annak idején megírtuk azt is, hogy Harsányi Gyula jegyző közokirathamisitásért fogházban is ült már és a mezőkovácsházai főszolgabíró fölvette őt a községi rovottmultuak jegyzékébe. Ezért a cikkért Harsányi Gyula sajtópört indított a Délmagyarország ellen, azonban az ügyészség nem vette át a vád képviseletét és igy a sajtópört le sem folytathatják, inert köztisztviselő rágalmazási pőrében csak az ügyész képviselheti a vádat. Amikor Kövér Béla főszolgabíró elrendelte, hogy Harsányi neve a rovottmultuak nyilvántartásába bekerüljön, mindenki föllélegzett Kovácsházán, mert joggal azt hitték az emberek, hogy ezek után Harsányi nem lesz továbbra is jegyző. Annál inkább remélték ezt, mert a belügyminiszternek 1890-ben kelt 45969. számú rendelete ugy intézkedik, hogy rovottmultuak községi jegyzők nem lehetnek, A vármegye, ahol az ügy iratai most nyugszanak, nem tett még semmit aziránt, hogy a mezőkovácsháziak megszabaduljanak a jegyzőjüktől. Pedig ha egy megyei tisztviselő váratlanul megjelent volna a községben és sorra kérdezte volna a tekintélyesebb polgárokat, akik azelőtt békességben éltek a jegyzővel és másokkal is, meggyőződhetett volna a vármegye arról, hogy milyen ellenszenvvel viseltetnek a kovácsháziak Harsányi iránt, aki valóságos veszedelme ennek a községnek. Mert a mezőkovácsháziak elhatározták, hogy nagy akciót indítanak azért, hogy Harsányi Gyulát eltávolítsák a községből. Ha másként nem tudnak eredményt elérni, el mennek akár a belügyminiszterig is és azt kérik meg, hogy szerezzen érvényt a rendeletének. Azonban valószínűleg erre nem lesz szükség, mert illetékes helyen he fogják látni, hogy végre is egy község nyakán nem lehet erőszakkal tartani egy közokirathamisitásért becsukott, rovottmultu embert. Lehet, hogy az akció másoknak is kellemetlen lehet, hogy a végleg elkeseredett emberek nyilvánosságra hoznak olyan dolgokat, amelyek világosságot vetnek egy áldatlan közigazgatási rendszerre, — de indokolja még ezt az eljárást is az a végtelen elkeseredés, amelyet Harsányi jegyző teremtett a községben maga ellen. Ez az ember, mint köztisztviselő olyan dolgokat követett el, hogy a magyar közigazgatás szégyene lenne, ha a mezőkorácsháziak akciója nem járna sikerrel. Reszkess dinasztia, jön Nagy György fapuskával. Hódmszöuásárhelyröl irást hozott a posta. Ez uan az írásban: Örökegy szentség. . . Hizelgő hazugság, — A népszeretet glóriás szentjei: Az örök élet forrása, — Elnyelt átok, Zsebbe rejtett ököl, Ijedős igazság, Tronusvivő tettek Vértanúság, Az eszme nagysága, A tehetség törposége, Szentséges szeretet, Szenvedve, üldöztetve is. Rákóczi és Kossuth országa eljövetelén Büszkén hirdetem, Önkényuralom. Fegyveres pandúr, A népfelség diadala, A liit teljessége Magyar köztársaság Isten engem ugy segéljen ! Hódmezővásárhely, 1911. augusztus havában. Nagy György. Mi ez? Vers? Szózat? Himnusz? Hihihi, hahaha, höhöhö ! Nem vers, nem szózat, nem himnusz. Előfizetési felhívás! a „Magyar Köztársaság" cimü politikai hisztérikai lapra, amelyről bejelenti Gyurka, a koalíció egykori Demosthencsze, hogy minden hónap 14-ik napján fog megjelenni. Huj, huj! Mi lesz ebből? Reszkess rücskös Európa ! Jön Gyurka a fapuskával. A „trónusvivó tettekkel", az „örök egyszentséggel", a „népfelség diadalával". Gyurka ! Ne izélj! A közönség már is életveszélyesen tolong, hogy előfizethessen a „Magyar KöztársaságiraNa tessék! Ebben a szomorú országban még meg is nevettetik az embert. — Tápunk legközelebbi szánta a közbeeső ünnep miatt szerdán délután a szokott időben jelenik meg. — Fejérváry Géza báró. Hatvan esztendeje, hogy Fejérváry Géza báró tagja a hadseregnek s a király bizalmasa is. A hadsereg Rendeleti Közlönyének legújabb száma emlékezik ezen a napon Fejérváryról és leközli a király irását, melyet hozzá, az ősz fökatonához intézett: Kedves Fejérváry Géza báró gyalogsági tábornok! Ma 60 éve, hogy ön, mint tiszt, tagja az én véderőmnek és ezen hosszú idő folyamán az ön neve az én derék katonáim legjobbjai között fénylett. Bármely állásban volt, bárminő feladatot biztam önre, ön mindig legteljesebb elismerésemet érdemelte ki kitűnő szolgálataival. Mint fiatal kapitány egy szép haditettel katonai Mária Terézia-rendem lovagkeresztjét érdemelte ki és ezáltal azon kiválasztottak sorában, akik ezen rendnek a történetét megörökitik, helyet biztosított magának. San Martino mellett 1859 junius 24-én elkövetett szép tette emlékére érmet verettem, amelyet önnek változhatatlan nagyrabecsülésem jeléül azon kívánsággal adok át, hogy még hosszú éveken át örülhessen egy mozgalmas, eredményes és tiszteletreméltó katonai élet emlékének. Ischl, 1911 augusztus hó 14-én. Ferenc József s. k. — A pápa nagybeteg. A hetek óta bf'e geskedő X Pí'ms pápa állapota súlyosa' változott. Orvosai rendkívül aggódnak ir niert szívműködése rencletlen. Pár nap é csak tejjel táplálják ft "agybeteg pá'