Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-02 / 174. szám

gusztus 2 g figyelésére 3n a Neue t, amelyről ijlalkozik a2 :sztói jogra íssel. Ha ez !é jut, mert tartózkodó , emlókeze­r az ö pro• a választói erváry gróf is van olyan gnak, mint ez a tudó­kezdődött. hitelesítése ktor 14 napi képviselő a iti szavazást halasztását :ció ellen.) rye törvény­)z, melyben (Nagy él­negye kérel­lak. Tolnamegye égett a köz­névszerinti in a szava­(Gunyos él­pellációk.) zése szerint ellációk so­: egyik leg­y. Az az el­•pellációkkal jog kilát­ói : Hát » ; elnök azér* nyvot, hogy a kormáuy dalon.) Azt ilni a „mun; tik ez iránti niniszterek ? 1 156, uni­zonyára sok színésznőkre i, hogy 66 enben 20-o» legnagyobb hogy 776 320 még há' lem maradt vált. Telje0 a szinósZ' ,'at föl sinc0 izok a sta* földbirtoké0 50-en fölü'­446, görŐf? ngélikus n unitár'®8 számosz!0' Imények a0' bevallásé" nás arányé" dnák ma unk. Sirv^ akármely*" 1911 augusztus 2 DÉLMAGYARORSZÁG Az interpellációk logtöbbje már idejét multa. Van képviselő, aki már azóta meg is balt. Nem kéri, de követeli, hogy a miniszterek ad­ják meg az interpellációra a választ. Polónyi Géza ! Hó . . . Hó ! . . . (Nagy zaj a jobboldalon. (Lelkes éljenzés és taps a bal­oldalon.) Farkas Pál : Isten hozta ! (Nagy derültség.) Polónyi Géza : Nekem is több interpellációm ni .radt válasz nélkül. (Nagy zugás.) Én na­gyon szeretem ezt a zenét ! Jó jel ! Ez már a türelmetlenség szimptómája ! Nagy Sándor : Ah, Róza ! Ab, Róza ! (De­rültség.) Polónyi Géza: Melyik Róza, a Rozika? (Zaj.) Fölkiáltások : Az igazi ! (Zaj.) Polónyi, Géza : Régi vicc, ujat kérek ! Elnök iigyeiiriezteti a szónokot, hogy az in­terpellációkat most nem mondhatja el újra. Polónyi Géza: Hangsúlyozza, hogy az iuter­pellációs jog a képviselőnek olyan individuális joga, amely alkotmányunk legbecsesebb kincse. Ezt nem lehet sem elnöki enunciáeióvfil, sem többségi határozattal korlátozni. Az elnöknek kötelessége a kormányt figyelmeztetni, hogy az interpellációkra harminc nap alatt felelni tartozik. Elnök: Azt hiszi, hogy a házszabályoknak megfelel, ha a hónap első napján fölolvastatja a választ váró interpellációk jegyzékét figyel­meztetés végett. Ezenkívül a jegyzék ki is van nyomtatva. A maga részéről nem hoz javas­latba semmi mást. Polónyi Géza indítványát fölteszi szavazásra. Húsznál több képviselő (Nagy derültség.) névszerinti szavazást kért és busznál több képviselő annak holnapra való elhalasztását kérte. (Fölkiáltások a jobboldalon: Ez komoly munka!) (A katonai pörrendtartás.) Darvay Fülöp beterjeszti az igazságügyi bi­zottság jelentésót a katonai pörrondtartásról. Kéri annak kinyomatását és annak idején napirendre tüzesét. Km« Béla: Mikor lesz az unnak idején? (Nagy derültség.) A Ház az előadó javaslatát elfogadja. Németh Károly a véderő bizottság előadója, beterjeszti a véderő bizottság jelentésót a ka­tonai pörrendtartásról. A Ház a jelentés kinyomatását határozza el. (Még egyszer a rabulisztika.) Elnök: Mielőtt a napirendre rátérnék, nyi­'atkozni kívánok. A tegnapi ülésen távollétem­ben szóvá tették a pénteki ülésen a rabulisz­tika szó miatt tett rendreutasitúsomat. E tekin­tetben elnöktársam már tegnap nyilatkozott. Ehez nekem nincs semmi hozzáadni valóm. Névszerinti szavazások következtek ezután. Az egyes képviselők szabadságkérelme fölött szavaztak és természetesen egyiknek se adtak szabadságot. (Tallián Béla beszéde.) Tallián Béla: Jól tudja, hogy lö szólalásával n«m fogja visszatéríteni az ellenzéket arról az "tról, amely a parlamentarizmust veszélyez­teti; mégis mogokolja, miért fogadja el a javas­latot. Az erős hadsereg alapföltétele a nagyhatalmi "ásnak, ez pedig az ország érdeke. A mohácsi Té»z óta Magyarország sose volt oly hatalmas virágzó, mint most, mióta egy nagyhatalmi a''ás hasznát élvezi Ausztriával közösségben. Ni>n áll a2 hogy a korona annak idején a Ue>*zettel kötött volna paktumot a választójog lne9valósitására. A paktum csak a koaliciós *°rmányt kötelezte, amely négy esztendő alatt Sea> váltotta be Ígéretét. ,yLovászy Márton: De a létszámot V2,aJ, Derültség a jobboldalon.) (A kormány föladatai.) fallián Béla: A mostani kormány semmiféle vili niot nem vállalt, saját programja alapján /"aikozutt az ország vezetésére. Ebben a benne vun, sem emelte! pro/, "°zott az ország vezetésére. Ebben a de ratnban a választói reform is t c8ia*tán a kormány belátásától függ, mikor töb^Z ,neí?' sorrend erre nincs előírva. A ián s * a nemzettől kapott fölhatalmazás alap­lyen' 2Uverén módon állapítja meg, mit és mi­Srúf Sorrendben akar dolgozni. Apponyi Aíbert 826ríi11 beismerte, hogy a hadsereg szám­stajj,' - feÍlődóso az utolsó busz esztendő óta oü Ez a stagnálás veszedelem és szégyen A üznS2 g Presztizse ós érdeke szempontjából. s,regi'Ü,:iÓdos allamok mind fejlesztik had­tJfjfbet. Wtan "ű'n'sofc balról: Azok nemzeti hadsereget Tallián Béla: Mi is saját hadseregünket fej­lesztjük. Egyetlen állani sem állhat meg ma­napság izoláltan, szövetségesekre van szüksége. A gyönge állammal azonban senki sem szövet­kezik. A gyönge nem járhat a maga lábán, az erősebb szekerét kell tolnia. Polónyi Dezső: Hát a Balkán-államok? Tallián Be'.a: Csak nem kívánja képviselő­társam, hogy a Balkán-államok példáját köves­sük. Adatokat sorol föl annak igazolására, hogy a mozgósítás vagy a háború vagy pláne a ve­reség mindig többo kerül, mint egy erős had­sereg föntartása. Nem áll az, hogy a katonai terhek megbénít­ják az ország gazdasági ós kulturális fejlődé­sét. Ha ez igy lenne. Lukács pénzügyminiszter bizonyosan nem járult volna hozzá a javasla­tokhoz. Hivatkozik Deák Ferenc és Andrássy Gyula gróf nyilatkozataira annak igazolásául, hogy a kiegyezésben nem gondoltak külön ma­gyar hadseregre. (Az ellenzék bírálata.) Azok a koncessziók, melyeket az ellenzék a koalició idején és most követe), egyrészt nem viszik előbbre a magyarság érdekét, nagyrészt pedig már megvalósultak. Kifejti, hogy a két éves katonai szolgálatot nem lehet a lovas­ságra ós tüzérségre is kiterjeszteni. A többség koncessziók nélkül is megszavazza a hadsereg fejlesztéséhez szükséges reformokat. A maga részéről csak azt az óhajtást han­goztatja, hogy e roformok nyomán a kormány belátása szerinti időben hajtsa végre a kilen­ces bizottság programját, amely különben jó­részt már megvalósult, csak a cimer- ós jel­vónykórdést kell rendezni. Kérdi az ellenzéket, vállalja-e a felelősséget egy olyan helyzetért, melyet viselkedésével fölidézhet s amely vereséggel, a jogok kiter­jesztése helyett esetleg azok csorbításával jár­hat. A többség méltányos a kisebbség parla­menti jogai iránt, de nem engedheti a kisebb­séget maga fölé kerekedni. Ha szükségét látja, a többség nem fogja elmulasztani, hogy a ki­sebbség jogait a rendes keretek közé szorítja. (Zajos éljenzés és taps a jobboldalon.) A javas­latot elfogadja. (Élénk éljenzés és helyeslés jobbról. Á szónokot sokan üdvözölik.) Az elnök az ülést két óra után berekeszti. A néppárt nem obstrnál. Budapestről telefonálja tudósítónk : A magyar politikai életben ma különféle kommentárokkal tár­gyalták a néppárt határozatát. Ugyanis a néppárt elhatározta, hogy az ellenzék ob­strukciójában nem vesz részt, azt elitéli, az ország érdekében károsnak itéli. Minden­esetre jellemző ez az elités a néppárt ré­széről. Mert tudvalevőleg a néppárt sok szél­sőségre volt kapható mindig, de olyan szél­sőségre, olyan veszedelmes és kicsinyes já­tékra, mint amilyen most az ellenzék tech­nikai obstrukciója, még a néppárt sem kap­ható. Az ellenzéki uj koalíciót tehát a nép­párt nélkül lármázzák majd össze — Po­lónyi Géza bábáskodásával. Mert a nép­párti határozaton kivül is történt ma egy kis politikai esemény. Polónyi Géza ugyanis megjelent a pártonkívüli 48-asok értekezle­tén ós elhatározták, hogy ők a Justh-párt­tal ós Kossuth-párttal tartanak, annál in­kább, mert hisz ez a két párt — a jelek szerint — elég túlságosan pártonkívüli. Po­lónyi Géza is ott volt a határozathozatal­nál. A legtöbb képviselő kánikulába nem illő hüvössóggel fogadta, aki csak tehette, keztyüs kézzel fogott vele kezet, de mert mindenki sejthette jövetelét, igy nem min­denki keztyüs kézzel fogott vele kezet, mit Polónyi szives marasztalásnak vett és meg­éljenezte az obstrukciós határozatot. A pár­tonkívüli 48-asok nevében különben Károltji József gróf fog csütörtökön a Házban be­szélni. — Tengerészeti gyakorlatok. Pólában ma kezdődött meg a tengerészeti gyakor­lat, mely napokig eltart. A harci játékot Montecuccoli tengernagy vezeti. Tisztcserélés a francia hadseregben, — Kényszerngugdijazásck tömege. — (Saját tudósítónktól.) Messimy francia had­ügyminiszter elhatárolta, hogy a megörege­dett vagy testileg törődött ós szolgálatra alkalmatlan tizztekel végleg eltávolítja, o­hadseregből. Ezek iránt a tisztek" iránt ugyanis eddig túlságos elnézést tannsitott a hadvezetőség és bár többször törtónt intéz­kedés, hogy ezeket a szolgálatra nem egé­szen alkalmas tiszteket nyugalomba küld­hessék, a bajtársias elnézés mindannyisszor meghiusitotta az- - intézkedés végrehajtását. A miniszter most köriratot küldött a pa­rancsnokló tábornokoknak és ebben a kör­iratban rámutat arra, hogy egyáltalán nem törődnek azzal az ismételt fölszólitással,, amelynek értelmében be kell jelenteni a miniszternek mindazokat a tiszteket, akik egészségi állapotuk következtében nem ve­hetnek részt a hadgyakorlatokon és hogy nagyon kevés olyan tiszt ment nyugalomba* akiről a hadgyakorlaton kiderült, hogy kép­telen hadi szolgálatra. A miniszter körirata ezt mondja: „Fölszólítom önt, hogy a legközelebbi őszi? gyakorlatra hivja be mindazokat a tiszteket., akik alkalmatlanoknak látszanak a Iiadí szol­gálatra, vagy ki vannak merülve. Még az eset­ben is, ha ezeknek a tiszteknek csapattestei nincsenek kijelölve a hadgyakorlaton való részvételre, a tiszteknek rangjuknak megfe­lelő beosztással más csapatokkal kelf a gya­korlaton részt venniök és a gyakorlatot vé­gig is kell csinálniok épen ugy, mint a többi tisztnek. AU ez valamennyi tisztre, még azokra is, akik nem a csapatnál szolgálnak, tehát a különleges törzsek tagjaira, a műszaki iskolák tanáraira stb. Kivétetnek fizetőmesfe­rek, továbbá azok a tisztek, akik ujabb időben megsebesültek a /gyarmatokon vagy akik on­nan betegen tértek haza, valamint azok, akik épen a hadgyakorlat idején betegek. Figyelmét különösen a tábornokokra hívom föl. Ezek­nek háború esetén másoknál sokkal több olyan hivatásbeli kötelességük van, amely a test, a lélek és az erkölcs egy­forma épségét kívánja toeg. Ezért minden tá­bornoknak, akár van parancsnoksága, akár nincsen, ha fizikai ereje és hivatásbeli képes­sége tekintetében kétség merül föl, ebben a* évben részt kell vennie a hadgyakorlaton és ezeket harci alkalmazhatóságuk szempontjából különösen figyelemmel kell kísérni. Az anrw bizott hivatal kötelezettségének egyik legfouv tosabbja az, hogy bejelentse nekem azokat & tiszteket, akik hadi alkalmaztatásra képteleneké Nincs kétségem az iránt, hogy teljes mórték­ben átérzi e rendszabály fontosságát. Nem sza­bad tekintette! lennie semmiféle bajtársi vi­szonyra, le kell mondania minden túlzott jó­akaratról és csakis a haza védelmének érdekéi kell szolgálnia. Egy pillanatig sem fogok ha­bozni, hogy önt személyesen vonjam felelős­ségre abban az esetben, ha nem jelentr be ne­kem azokat a tiszteket, akik képtelenek arra., f hogy kötelességüket békében csakúgy, mint há­borúban teljesítsék." A francia tisztikarban kétségtelenül nagy örömet kelt a hadügyminiszter intézkedése, hiszen az előrejutást nemcsak Franciaország­ban, de mindenütt az nehezíti meg, hogy se­hogysem akarnak nyugdíjba menni azok* akik erre régen érettek. Ez mindig így volt ós ha a francia hadügyminiszter intéz­kedése pillanatnyilag változtat is a dol­gon, azért a jövőben is mindig igy lesz: aki megöregszik, nem tudja elhinni képte­lenségét ós nem szívesen, csak kénysze­rítve engedi át helyét az előre vágyakozó* fiataloknak.

Next

/
Thumbnails
Contents