Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-11 / 182. szám

WW­—• • ESTI LAP. II. évfolyam, 182. (31.) szám 1911, péntek, augusztus II érté* Rö ponti szerKesztlsíg és ktaiéhiratal Szeget, =J Rorona-itci 15. szita C=J Budapesti szerkowtfség és kirtéhivatal IV., <=» Várwhte-itca 3. szám c=j REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA SZEGEDEN egész évre . R 24— lélévre . . . R 12 — negyedévre. R 61— egy hónapra R V— Reggeli lap ára 4 fillér REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA VIDÉREN egész évre . R 28— félévre . . . R 14'— negyedévre. R 7— egy hónapra R 2-40 Esti lap ára 2 fillér TELEFON-SZAM: Szerkesztőség 305. && Kiadóhivatal 830. Interurbán 305. Budapesti szerkesztőség telefon -száma 128—12. 1911 augusztus II AKASZTÁS UTÁN. Csak néhány napja, hogy meg­indult a hazafias törvényhatósá­gok mozgalma és máris egy tu­cat az ország városai és megyéi közül megismételte Árpád község szives ajánlkozását. Justh Gyula és társai meg is pukkadnak miatta de aztán elmennek valamelyik koalíciós kukoricán kihizlalt la­pocskához és nagyképűen kijelen­tik,hogy a törvényhatóságok nem számítanak. Bezzeg hoznának csak ugyanezek a közgyűlések határozatokat ő mellettük, — ho­gyan számitanának! A nemzet élő lelkiismeretéről szavalna egyik­másik naplopó! Hát hiszen, csak mondják rá, hogy a törvényhatóságok Ítélete nem számit; csak tegyék tul ma­gukat az őket lehengerelő, meg­tizedelő, kipofozó nemzet Ítéletén is, áltassák magukat azzal, hogy elég ugy mímelni, mintha nem hallanának: — ha nem hallanak, rövidesen érezni fogják a nemzet véleményét, ott ahol az árpádiak szerint az obstrukciós bölcsesség­székei . . . A parlamenti padverők megint kaptak tisztes kezektől két csat­tanós nyaklevest. Tegnap délután meg volt az aradi közgyűlés <:s ámbátor nagyon fenyegetőztek a Pappendekli kurucok, a vértanuk városa mégis háromnegyed szó­többséggel mondta ki, hogy undo­rodik a zsebrákok obstrukciójától. Barabás Béla ott se volt. Alig mer Aradon mutatkozni. Annyira el­vesztette talpa alól — a fát . . . A másik pofont Szeged, a ma­gyar Alföld szép metropolisa, applikálta az obstruktorok pofát­lan ábrázatára. A verseci tiltako­zás megérkezett Szegedre is. Szeptemberben fogják tárgyalni, még pedig azzal a tanácsi javas­lattal, hogy Szeged is irjon rá az országgyűlésre és szólítsa mun­kára. Ez a cselekedet igazán méltó lesz Szegedhez! Pokoli hőség. (Berlinből jelentik.) A forróság ós szárazság miatt nincs takarmány. A tej aránytalanul meg­drágult. A folytonos szárazság miatt a kapásnövények elpusztultak. Ál­talános drágaság fog beállani. Szalma István holttestét levették a bitóról. Halott már, bitófa hivatalos és törvényes halottja Szalma István. Hét óra után megszűnt élni, a hó­hér jelentette, hogy teljesítette kötelességét, az orvosok konsta­tálták hogy a sziv nem dobog többé, a hullát levették, gyorsan eltemetik az árokba. Eltűnt a szenzáció! Csak a cikkek jöhetnek még, melyek vitatkoznak az ilyen törvényes gyilkosság helyességé­ről vagy helytelenségéről, min­denkiben kialakul valamilyen né­zet. Még a halálraítéltnek is meg­volt erről a véleménye, ö helyes­nek találta, mert a király döntését megköszönte. Rendben van, az ő ügyében legalább elvégeztetett! Az utolsó éjszaka. Szalma István az utolsó éjszakát feltűnően nyugodtan töltötte. Este megvacsorázott, rántott csirkét és sajtot kért. Vacsora után rágyúj­tott egy pántlikás szivarra. Meg­kérte a börtönőrt, hogy küldjék be hozzá Bali Mihályt, mert na­gyon szeretne tőle kérdezni vala­mit. Bali be is ment hozzá. — Csak arra kérem, — mondta Szalma Istváft a hóhérnak — hogy gyorsan végezzen. Nagyon félek, hogy sokáig tart. — Ne féljen fiam. Gyorsan vég­zek, csak maga is jól viselje ma­gát. Legyen egészen nyugodt. Szalma Istvánt nagyon meg­nyugtatták a hóhér szavai, mert nemsokára el is aludt. Az álom csak rövid időre látogatta meg az elitéltet, mert nemsokára fölébredt és az egész éjszakát álmatlanul töltötte. Reggel felé enni kért, Három deci vörös bort, szalámit és fehér kenyeret kapott reggelire. Jóizüen elfogyasztotta. — Ugy-e, rá érek még elszívni egy szivartf — kérdezte a börtön­őrtől. Rágyújtott egy szivarra és bo­dor füstöt eregetve várta a hóhért. Az utolsó aktus. Hét óra előtt öt perccel jöttek be az udvarba azok, akiknek az ité­let végrehajtásánál jelen kell len­niük. Az ügyészség részéről Hubay László dr, a törvényszék részéről Gerhauser József dr biró és Huba­csek Béla jegyző, a közigazgatási hatóság részéről Szalay József dr főkapitáy-helyettes, Müller Mór börtönigazgató, Bezdán János ka­tolikus lelkész, továbbá Berger Mór dr és Gyuritza Sándor dr vol­tak jelen. Ott volt még Lázár György dr polgármester is aki azonban nem hivatalos minőségé­ben jött el. Valamennyien elhe­lyezkedtek az ndvaron fölállított asztal mellett. Középen Hnbay ügyész állt, aki a következőket mondotta: — Az eljárás tárgya Szalma István halálbüntetésének végre­hajtása. Megállapítom, hogy mind­azok jelen vannak, akiknek jelen­létét a törvény előírja. Fölolvasta ezután az ügyész a hivatalosan megjelentek névsorát, majd igy folytatta: — Az eljárás tehát kezdetét veszi. Elrendelem, hogy az elitélt Szalma Istvánt vezessék elő! Halotti csönd következett. Min­denki lélegzetét elfojtva nézett a jobboldali oldalajtóra, ahonnan Szalmát várták. Hozzák a delikvenst! Pár percnyi várakozás után a nyitott ajtón előtűnt két fegyveres börtönőr alakja. Föltiizött szu­ronnyal jöttek és utánuk jött a ha­lálraítélt. Vadonatúj rabruha volt rajta, a két kezét összekulcsolva tartotta, az egyikben, az ujjai kö­zött ot szorongatta a sapkáját. Rövid haja fésületlenül lógott a homlokára és meglehetett látni, hogy egész éjjel nem aludt. Meg­bánást egyáltalában nem mutatott. Mellette balról lépdelt Bezdán Já­nos lelkész, akin fehér egyházi stolla és a 'nyakában lila öv volt. Balkezében a feszületet szorította, jobb kezét pedig oda tartotta a szivéhez. A lelkész az egész uton imádkozott. Két oldalt egy-egy fegyőr ment és a menetet két fegyőr zárta be. Oldalt, a fegyőrö­kön kivíil ment egy idősebb bör­töntiszt. Az ítélethirdetés. A szomorú menet megállott az asztal előtt. Hét' óra hat perckor fogott hozzá Gerhauser József biró az itélet fölolvasásához. Amikor azt mondta: — Őfelsége a király nevében. . . elült minden aaj és mindenki fe­szült figyelemmel hallgatott oda. Csak az ítélet rendelkező részét olvasta föl a biró. Először az es­küdbiróság Ítéletét, azután a Kú­ria határozatát, mely a semmiségi panaszokat elutasította és végül a Kúria értesítését, amely jelenti, hogy: ... őfelsége legfelsőbb elhat ár o­j zásáral szabad folyást enged a j törvénynek és az igazságnak Ilv- ikor rendesen a biró azt : szokta mondani, liogy az elitéltet átadja az ügyésznek, ez a kijelen­tés ' inban ez alkalommal elma­radt, mert Szalmát már tegnap, a zárt itélet kihirdetés után átvette az ügyész. A hóhérnak átadom. Pontban hét óra tiz perc volt ekkor, Az egész itéletkihirdetés csak négy percig tartott, mert na­gyon helyesen, a hosszú indoko­lást nem olvasták föl. Hubay ügyész szólalt meg ezután. Ezt mondta: — Ezek után Szalma István el­itéltet a halálbüntetés végrehaj­tása céljából a hóhérnak átadom. Szalma István egy szót sem szólt. Csak biccentett a fejével. A börtönőrök megfordultak, Szalma is megfordult és valamennyien mentek a bitófa felé. A kivégzés. Pontban hét órakor vezet­ték ki Szalma Istvánt. A főépület jobb szárnyából, a siralomházból jött. Előtte két börtönőr, utánuk középett a halálraítélt, uj rabruhában, hajadonfővel látszott, hogy egész éjjel semmit se aludt. Tőle balra, mellette jött Bezdán János lelkész, jobb oldalán a halálraítéltnek jött egyik börtöntiszt, utánuk két fegyveres börtönőr. Megállot­tak a bosszú asztal előtt, hol a bíróság tagjai, a törvény­széki orvosok és a bizalmi férfiak ültek. Szalma István feltűnően nyugodtan vi­selkedett, egy arcizma se

Next

/
Thumbnails
Contents