Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-11 / 182. szám

WW—• • ESTI LAP. II. évfolyam, 182. (31.) szám 1911, péntek, augusztus II érté* Rö ponti szerKesztlsíg és ktaiéhiratal Szeget, =J Rorona-itci 15. szita C=J Budapesti szerkowtfség és kirtéhivatal IV., <=» Várwhte-itca 3. szám c=j REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA SZEGEDEN egész évre . R 24— lélévre . . . R 12 — negyedévre. R 61— egy hónapra R V— Reggeli lap ára 4 fillér REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA VIDÉREN egész évre . R 28— félévre . . . R 14'— negyedévre. R 7— egy hónapra R 2-40 Esti lap ára 2 fillér TELEFON-SZAM: Szerkesztőség 305. && Kiadóhivatal 830. Interurbán 305. Budapesti szerkesztőség telefon -száma 128—12. 1911 augusztus II AKASZTÁS UTÁN. Csak néhány napja, hogy megindult a hazafias törvényhatóságok mozgalma és máris egy tucat az ország városai és megyéi közül megismételte Árpád község szives ajánlkozását. Justh Gyula és társai meg is pukkadnak miatta de aztán elmennek valamelyik koalíciós kukoricán kihizlalt lapocskához és nagyképűen kijelentik,hogy a törvényhatóságok nem számítanak. Bezzeg hoznának csak ugyanezek a közgyűlések határozatokat ő mellettük, — hogyan számitanának! A nemzet élő lelkiismeretéről szavalna egyikmásik naplopó! Hát hiszen, csak mondják rá, hogy a törvényhatóságok Ítélete nem számit; csak tegyék tul magukat az őket lehengerelő, megtizedelő, kipofozó nemzet Ítéletén is, áltassák magukat azzal, hogy elég ugy mímelni, mintha nem hallanának: — ha nem hallanak, rövidesen érezni fogják a nemzet véleményét, ott ahol az árpádiak szerint az obstrukciós bölcsességszékei . . . A parlamenti padverők megint kaptak tisztes kezektől két csattanós nyaklevest. Tegnap délután meg volt az aradi közgyűlés <:s ámbátor nagyon fenyegetőztek a Pappendekli kurucok, a vértanuk városa mégis háromnegyed szótöbbséggel mondta ki, hogy undorodik a zsebrákok obstrukciójától. Barabás Béla ott se volt. Alig mer Aradon mutatkozni. Annyira elvesztette talpa alól — a fát . . . A másik pofont Szeged, a magyar Alföld szép metropolisa, applikálta az obstruktorok pofátlan ábrázatára. A verseci tiltakozás megérkezett Szegedre is. Szeptemberben fogják tárgyalni, még pedig azzal a tanácsi javaslattal, hogy Szeged is irjon rá az országgyűlésre és szólítsa munkára. Ez a cselekedet igazán méltó lesz Szegedhez! Pokoli hőség. (Berlinből jelentik.) A forróság ós szárazság miatt nincs takarmány. A tej aránytalanul megdrágult. A folytonos szárazság miatt a kapásnövények elpusztultak. Általános drágaság fog beállani. Szalma István holttestét levették a bitóról. Halott már, bitófa hivatalos és törvényes halottja Szalma István. Hét óra után megszűnt élni, a hóhér jelentette, hogy teljesítette kötelességét, az orvosok konstatálták hogy a sziv nem dobog többé, a hullát levették, gyorsan eltemetik az árokba. Eltűnt a szenzáció! Csak a cikkek jöhetnek még, melyek vitatkoznak az ilyen törvényes gyilkosság helyességéről vagy helytelenségéről, mindenkiben kialakul valamilyen nézet. Még a halálraítéltnek is megvolt erről a véleménye, ö helyesnek találta, mert a király döntését megköszönte. Rendben van, az ő ügyében legalább elvégeztetett! Az utolsó éjszaka. Szalma István az utolsó éjszakát feltűnően nyugodtan töltötte. Este megvacsorázott, rántott csirkét és sajtot kért. Vacsora után rágyújtott egy pántlikás szivarra. Megkérte a börtönőrt, hogy küldjék be hozzá Bali Mihályt, mert nagyon szeretne tőle kérdezni valamit. Bali be is ment hozzá. — Csak arra kérem, — mondta Szalma Istváft a hóhérnak — hogy gyorsan végezzen. Nagyon félek, hogy sokáig tart. — Ne féljen fiam. Gyorsan végzek, csak maga is jól viselje magát. Legyen egészen nyugodt. Szalma Istvánt nagyon megnyugtatták a hóhér szavai, mert nemsokára el is aludt. Az álom csak rövid időre látogatta meg az elitéltet, mert nemsokára fölébredt és az egész éjszakát álmatlanul töltötte. Reggel felé enni kért, Három deci vörös bort, szalámit és fehér kenyeret kapott reggelire. Jóizüen elfogyasztotta. — Ugy-e, rá érek még elszívni egy szivartf — kérdezte a börtönőrtől. Rágyújtott egy szivarra és bodor füstöt eregetve várta a hóhért. Az utolsó aktus. Hét óra előtt öt perccel jöttek be az udvarba azok, akiknek az itélet végrehajtásánál jelen kell lenniük. Az ügyészség részéről Hubay László dr, a törvényszék részéről Gerhauser József dr biró és Hubacsek Béla jegyző, a közigazgatási hatóság részéről Szalay József dr főkapitáy-helyettes, Müller Mór börtönigazgató, Bezdán János katolikus lelkész, továbbá Berger Mór dr és Gyuritza Sándor dr voltak jelen. Ott volt még Lázár György dr polgármester is aki azonban nem hivatalos minőségében jött el. Valamennyien elhelyezkedtek az ndvaron fölállított asztal mellett. Középen Hnbay ügyész állt, aki a következőket mondotta: — Az eljárás tárgya Szalma István halálbüntetésének végrehajtása. Megállapítom, hogy mindazok jelen vannak, akiknek jelenlétét a törvény előírja. Fölolvasta ezután az ügyész a hivatalosan megjelentek névsorát, majd igy folytatta: — Az eljárás tehát kezdetét veszi. Elrendelem, hogy az elitélt Szalma Istvánt vezessék elő! Halotti csönd következett. Mindenki lélegzetét elfojtva nézett a jobboldali oldalajtóra, ahonnan Szalmát várták. Hozzák a delikvenst! Pár percnyi várakozás után a nyitott ajtón előtűnt két fegyveres börtönőr alakja. Föltiizött szuronnyal jöttek és utánuk jött a halálraítélt. Vadonatúj rabruha volt rajta, a két kezét összekulcsolva tartotta, az egyikben, az ujjai között ot szorongatta a sapkáját. Rövid haja fésületlenül lógott a homlokára és meglehetett látni, hogy egész éjjel nem aludt. Megbánást egyáltalában nem mutatott. Mellette balról lépdelt Bezdán János lelkész, akin fehér egyházi stolla és a 'nyakában lila öv volt. Balkezében a feszületet szorította, jobb kezét pedig oda tartotta a szivéhez. A lelkész az egész uton imádkozott. Két oldalt egy-egy fegyőr ment és a menetet két fegyőr zárta be. Oldalt, a fegyőrökön kivíil ment egy idősebb börtöntiszt. Az ítélethirdetés. A szomorú menet megállott az asztal előtt. Hét' óra hat perckor fogott hozzá Gerhauser József biró az itélet fölolvasásához. Amikor azt mondta: — Őfelsége a király nevében. . . elült minden aaj és mindenki feszült figyelemmel hallgatott oda. Csak az ítélet rendelkező részét olvasta föl a biró. Először az esküdbiróság Ítéletét, azután a Kúria határozatát, mely a semmiségi panaszokat elutasította és végül a Kúria értesítését, amely jelenti, hogy: ... őfelsége legfelsőbb elhat ár oj zásáral szabad folyást enged a j törvénynek és az igazságnak Ilv- ikor rendesen a biró azt : szokta mondani, liogy az elitéltet átadja az ügyésznek, ez a kijelentés ' inban ez alkalommal elmaradt, mert Szalmát már tegnap, a zárt itélet kihirdetés után átvette az ügyész. A hóhérnak átadom. Pontban hét óra tiz perc volt ekkor, Az egész itéletkihirdetés csak négy percig tartott, mert nagyon helyesen, a hosszú indokolást nem olvasták föl. Hubay ügyész szólalt meg ezután. Ezt mondta: — Ezek után Szalma István elitéltet a halálbüntetés végrehajtása céljából a hóhérnak átadom. Szalma István egy szót sem szólt. Csak biccentett a fejével. A börtönőrök megfordultak, Szalma is megfordult és valamennyien mentek a bitófa felé. A kivégzés. Pontban hét órakor vezették ki Szalma Istvánt. A főépület jobb szárnyából, a siralomházból jött. Előtte két börtönőr, utánuk középett a halálraítélt, uj rabruhában, hajadonfővel látszott, hogy egész éjjel semmit se aludt. Tőle balra, mellette jött Bezdán János lelkész, jobb oldalán a halálraítéltnek jött egyik börtöntiszt, utánuk két fegyveres börtönőr. Megállottak a bosszú asztal előtt, hol a bíróság tagjai, a törvényszéki orvosok és a bizalmi férfiak ültek. Szalma István feltűnően nyugodtan viselkedett, egy arcizma se