Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-10 / 181. szám

_ Isitusi ÍÜ n alapján ilban. bevélbeH válaszolunk, l» Ive van. ánynyal Is lel"' í könnyen elfér i kiadóhivatal 3A 16. SZÁM. liúk . lapos téivel együtt nexiii-nel eszA Cimexinaz élőpoloseték is nyom" ilnak. A Cipiszkit, foltot, hagy. Moly LII bi/.tos szer. ; v indenfltt raktí;: Meá* isváry József, •ak és Vajda riájábaii Szoor gyógyszee»tl 111 f nd®" és disztárgíj ntos időhöz ser- és órásiárolunk. M" ;yen és bér loinor ;ed. Kárászók ós nséa HjlS e'' edeckerek ' len részérő' így választó^ smányokbaii' pszállitott Árvay kereskedésé' (1, Kárász-"itvére erakata CA i' iába L1Ó-, lontíaíazai <at legbot, livat illett il-tér ESTI LAP. II. évfolyam, 181. (31.) szám 1911, csütörtök, augusztus 10 Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, c=3 Korona-utca 15. szám ca Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., cza Városház-utca 3. szám a REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA SZEGEDEN egész évre . R 24-— félévre ... R 12 — negyedévre. H 6-— egy hónapra R 2-— Reggeli lap ára 4 fillér REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA VIDÉKEN egész évre . R 28-— félévre , . . R 14 — negyedévre. R 7-— egy hónapra R 2-40 Esti lap ára 2 fillér TELEFON-SZAM: Szerkts tőség 305. Kiadóhivatal 836. Interurbán 305. Dudapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12. 1911 augusztus 10 Az uj koalíciót már lelepleztük néhányszor. Az uj koalicióba tartozik Andrássy Gyula gróf. Róla még nem irtuk meg, hogy eddigi politikai élete a mostaninak egyenes ellentéte, hogy egy időben, nem is régen, élesen elitélte az obstrukciót és Justhot híveivel együtt hazaárulónak címezte a „fekete, Duci gróf". Mindezt nem irtuk meg eddig. De most megirjuk. Azaz leközöljük Andrássy Gyula grófnak írását. 1910. május havában a kassej választópolgároknak ezt irta Andrássy, mikor biztos bukás helyett lemondott a jelöltségről: — Tisztelt választó közönség! A haza érdekében kérem önöket, ne adják Kassa város mandátumát azon pártnak, amely a koalició bukásáért első sorban felelős, amely a bankagitáció által lehetetlenné tette legfőbb feladatának teljesítését, a választói jognak reformját. Ne erősítsük azt a pártot, amelynek tagjai a katonai követelések felállítását legjobban erőszakolták, s midőn még remélni lehetett, hogy némi kitartással, kopromisszum elérhető, akkor azt a kérdést, amelyért annyi áldozatot hozott már a nemzet, egyszerűen levette a napirendről és azt követelte a nemzettől, hogy uj célért lelkesüljön. Ne juttassák győzelemre azt a pártot, mely, miután egy célért kockára tette a nemzet legbecsesebb kincsét, e célt lekicsinyelte, elérését a döntő percben nem kívánta biztosítani, hanem uj célt tűzött ki a nemzet küzdelmei tárgyává és azt követelte, hogy most ez uj célért áldozzunk mindent fel és kezdjünk második ellenállást is, ha kell. Ne fokozzák annak a pártnak hatalmát tekintélyes szavukkal, amely kijelentette, hogy obstrukcióval, a politikai forradalom eszközeivel fogja egy esetleges többség ellenében is a saját akaratát keresztül erőszakolni, mely igy a parlamcntárizmiis létgyökerét veszélyeztető akcióra készül s a békés haladásnak főakadályát képezi Ne szaporítsák olyan pártnak a számát, amely a nemzetiségi kérdést a magyar nemzeti politika állandó nagy kárára a választás jelszavául használja, mely igazat ad a nemzetiségieknek a magyarok ellen, mely szövetkezik olyan párttal, amely programszerűiig támadja a politikai nemzet egységét, ezeréves történelmünk e legdicsőbb eredményét és jövője legbiztosabb garanciáját. Gróf Andrássy Gyula. Eddig van. Ezeket nem mi irtuk Justh Gyuláról, az uj koalició vezéréről. Ezeket Andrássy Cyula gróf irta Justh Gyuláról és pártjáról. Az az Andrássy Gyula gróf, aki most együtt obstruál Justh Gyulával, vele együtt teszi lehetetlenné a parlamenti munkát s „obstrukcióval, a politikai forradalom eszközével akarja a többség ellenében saját akaratát keresztül erőszakolni". Ezt pedig Andrássy Gyula gróf ezelőtt egy évvel hazaárulásnak tartotta és most mégis ő cselekszi — Justhal együtt. Hát ez Andrássy Gyula gróf! A BITÓFA ALATT! Pénteken hét órakor akasztanak Szegeden. Szalma István a siralomházban. — Kész az akasztófa, Tizenöt év multán, uj bitófát ácsolnak a szegedi Csillag-börtön udvarán. Tizenöt évvel ezelőtt akasztották föl Gyömbér Pált. Most Szalma István, a többszörös rablógyilkos következik. A király nem kegyelmezett, mint legfőbb földi itélő biró ebben az ügyben. Szalma István életét kioltják, mindenkinek lesz saját meggyőtok, a véleménynyilvánítások, mindenkinek 1 esz saját meggyőződése az ilyen halálos kivégzésről. Annyi tény, hogy Magyarországon az utóbbi időben fölháborítóan sok a rablógyilkosság és más kegyetlenség, hogy aránytalanul sok gyilkos kapott enyhe büntetést, ugy, hogy a köztudatba már átment az a meggyőződés, hogy nem szigorú bűnhődések, enyhe Ítéletek jutnak a gonosztevőkre. Bizonyos, hogy az edelényi rablógyilkosság hire adta meg a végső döntésre a lökést a Szalma-iigyben. Szalma István csak ma délelőtt tudta meg, hogy holnap Bali Mihály fojtja meg. A törvényszéken kihirdették előtte a halált. Állatias megdöbbenéssel, lázasan vette tudomásul. Megragadták, vitték vissza a siralomházba. Már fölállították az uj bitófát. Holnap reggel — vége! A gyilkos máig remélt. Az elitélt Szalma István ínég ma hajnalban mit sem tudott az ítéletről. Egész reggel kilenc óráig talán ő volt az egyetlen ember Szegeden, akinek fogalma sem volt arról a királyi döntésről, mely az ő halálos ítéletét tartalmazza. De mintha ösztönszerűleg érezte volna végzetét, az utóbbi napokban különös nyugtalanság fogta el. Általán elég nyugodtan, mondhatni megadással, sőt bizalommal viselte sorsát; az utóbbi napokban mégis elfogta a halálfélelem. Átszállítás a törvényszékre. Ma délelőtt kilenc óra volt, amikor Szalma Istvánt átszállították a szegedi királyi törvényszék Széchenyi-téri épületébe, hogy kihirdessék előtte a király ítéletét, mely visszautasítja az elitélt kegyelmi kérvényét. Mikor megmondták neki, hogy készüljön föl, mert kocsiban viszik, — a mit sem sejtő fogoly halálsápadtan, remegve kérdezte, hogy: a törvényszék elé visznek? Azzal nyugtatták meg, hogy az ügyészségre viszik. Ebben némileg megnyugodott, de meglátszott rajta a lelki depreszszió, az az érzés, mely szerint tndja, hogy most dől el a sorsa élete és halála fölött. Csak azt nem tudja, hogy széna-e vagy szalma? —• halál — vagy kegyelem? Az itéletkihirdetés. Minden perc egy óra az elitéltnek, de azért még mindig elég korán tudta meg, hogy nincs kegyelem a számára. Reggel kilenc órakor szállították át biztos fedezet mellett, zárt kocsiban Szalma Istvánt, hogy meghallgassa a királyi Ítéletet. Az utca népe, a járókelők alig sejtették, hogy ki ül a sötétzöld, fedett zárt kocsiban. Pontosan kilenc órakor jelent meg az esküdtszéki teremben Hevessy Kálmán, a törvényszék elnöke, Márton József és Gerhuus^r József szavazóbirák, valamint Zombory Jenő királyi ügyész kíséretében, hogy kihirdesse előtte a király döntését. Bevezették az elitéltet, aki elég nyugodtan hallgatta meg az elnök kijelentéseit. Fölolvasták a törvényszék végzését és annak rendelkező részét, valamint a tábla és a Kúria jóváhagyó határozatait, azok indokaival és végül a király döntését, mely szó szerint a következő: Ö császári és királyi apostoli felsége 1911 julius 30-án kelt legfelsőbb elhatározásával elrendelni méltóztatott, hogy a törvény rendelkezéseinek szabad folyást enged. A királyi döntés kihirdetése után elnök kérdésére, hogy: megértette-e a királyi végzés tartalmát, hallható igennel felelt, sőt hozzátette, hogy: köszönöm. Az elnök ezután,1 imivei a földi igazságszolgáltatás nem kegyelmezett, intette a halálraítéltet, hogy