Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-01 / 173. szám

REGGELI LAP. II. évfolyam, 173. szé 1911, kedd, augusztus 1 RSzponti szerkesztőséi: és kiadóhivatal Szeged, Korona-utca 15. szám • Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal !V„ REGGEL! ÉS EST LAP ELŐFIZETÉSI ARA SZEGEDEN f REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA VIDÉKEN Városház-utca 3. szám egész évre . ' 24'— félévre , . . R 12 — negyedévre. K 6-— egy hónapra R V— Reggeli lap ára 4 fillér egész évre . K 28-— félévre . . . R 14-— negyedévre. R V— W hónapra R 2-40 Esti lap ára 2 fillér TELEFON-SZÁM: Szerkesztőség 305. Kiadóhivatal 386. interurbán 835. Budapesti szerkesztőség teleíor.-száma 128—12 A fö!c!bér!ő szöysíkezelek. Irta Meskó Pál, a Magyar Gazdaszövetség titkára Ez az ország erős és hatalmas mindaddig nem lehet, mig nem mozgósítjuk azt a Parlagon heverő termőerőt, amelylyel az Eristen a magyar földet megáldotta. A szán­tóföld göröngyei között vannak elrejtve azok a fegyverek, amelyekkel az ország jövőjét és szabadságát örök időkre biz­tosithatjuk. Minél többen mivelik ezt a földet, minél többen áldozzák tudásukat, tehetségüket földünk termőerejének célszerű kiaknázá­sára, annál előbb tudjuk megszerezni gaz­dasági függetlenségünk biztosítékait. Minél több jólétben élő, gazdasági függetlenségnek örvendő földmivesgazdája lesz ennek az országnak, annál többet lehet a reménysé­günk arra is, hogy függetlenségünket a Politikai téren is megszerezhetjük. Ezért szükségesek a földbérlő szövetkezetek. A földbérlő szövetségek szervezése által n<*gyobb birtoktestek bérlói lehetnek olyan földmivelők, akik földet szerezni egyéb­ként nem tudnának sohasem. Földhöz jut­hatnak a földbérlőszövetségek segítségével olyan kisbirtokosok fiai, akik számára a családi birtok nem nyújt már elég munka­alkalmat és megélhetési alapot. Ha Magyarország bérbeadott és nem há­zilag kezelt birtokainak csak a felét kap­hatják meg a földbérlő-szövetségek révén földmivelőmunkások ós kisbirtokosok, ak­kor megszűnik a földéhesség, amelyet né­Fekete haj öszülése. Nyarai Antalnak: szomorú szívvel. Irta Szalay János. A világa hirtelen olyanná tompult, mint mi­kor a város fölött uszó hold fogja körül s ah<>z beszélne: Mert az életemben nem voltak fölvoná­S°k, nem voltak szünetek, csak jól és rosszul e|8ondolt epizódok, csak jól ós rosszul megját­sz°tt epizódok ­He a suttogása megszakadt, mert mintha ter°tvával vágtak volna az agyába, ugy, hogy °osan érezte testének gépszerű lüktetését, szer­été zakatolását. Lusta volt, gyönge is volt a rar°banó gondolatokat szóval kifejezni, csak fc0zlelte tehát, hogy: forró, izzadságos az öltő­éi6, — hogy fáradtságot és unott izgalmat ^z. — hogy künn már zug a kabaré közön­H' a)a.ateIen csöndbe burkolózott a világ . . . tQj-.. az öltözö villanyfénye nagyot tüzelt. A ürl)e emelte arcának árnyékát, tél visszafelé kezdek élni! Hova lét­rái drága, fekete hajam, ón nagyon dus ^ Már igen őszülök, hiába tagadják a sze­s2in 6 be 8e tudnak csapni. Igaz, hogy a padon gyerek vagyok félig, az asszonysze­melyek jóhiszemüleg és hazafias aggódás­ból, de még többen rosszhiszemüleg és spe­kulációból annyit emlegetnek. Erőszakkal rákényszeríteni a birtokosokat arra, hogy földjeiket bérbeadják, vagy hogy kinek ad­ják bérbe, nem lehet. De igenis lehet léte­síteni olyan szervezeteket, amelyek minden tekintetben tudnak az egyes úgynevezett nagybérlővel versenyezni, mikor egy birtok bérbeadása van napirenden. Nagyon kevés az olyan, birtokát bérbe adni akaró földbir­tokos, aki vállalkozik arra, hogy néhány száz bérlővel külön-külön szerződjék s hogy birtokát parcellákra darabolva adja áren­dába. Hogy milyen kellemetlenségek szár­mazhatnak az ilyen bérbeadásból, arról be­szólni felesleges. De ha 100—200 földmivelőmunkás ós kis­birtokos bórletszövetsóggó szervezkedik s ha ez a szövetség vagy társaság az évi bérösszeg felét, mint a biztosítékot depo­nálja, egy negyedévi, vagy félévi bér­összeget előre lefizet s ha a szerve­zet tagjai egyetemleges kötelezettsé­get vállalnak a bérleti szerződós pon­tos és lelkiismeretes betartására, akkor a bérbeadó birtokosnak nem lehet semmi­féle aggodalma, mert magát minden baj ós kellemetlenség ellen biztosithatja. Meg lehet találni természetesen azokat a formá­kat és módokat, amelyek alkalmazásával a földmivelők és kisbirtokosok földet szerez­hetnek anélkül, hogy a parcellákat vásárol­nának adósságra és méregdrágán. A fölí­rnék megnőnek, ha rám ragyognak, de . . . már botrány ez az undorvonás a pofámon, a szájam körül. Már — de gondolatvilága nagyot zökkent, mert mintha illúzióit valami óriási, isteni kéz ki­markolta volna s mint ezüstös rómkévéket ha­jította volna ki a világából. Meg azt is érezte nagyon fájóan, hogy minden elcsöndesedik kö­rülötte és ... ós hold úszik a város fölött, majd elhalványodik a kidobott illúziók kévéje. Fölijesztették: — Nem hallja drága Mester ! Ön következik. És kilejtett a színpadra. • Első impressziója az volt, hogy igy még soha nem undorodott a közönségtől. Szinte fizikai undor járta át az egész testét. Ugy ültek előtte az emberek, mint békák a vizben. Fe­léje pislogtak, bambán röhögtek, izzadtak — a férfiak fáradtan, az asszonyok kövéresen, fiatal urak hódító butasággal, szolgák, pincérek álla­tias alázatossággal. Mert a Mester mindent észrevett ós csikorgatta a fogát és szeretett volna leköpni mindenkit meg önmagát. — És ez a közönség kiáltott ki engem Mes­ternek I Ez a közönség ünnepelt évtizedekig, ez a kedves magyar közönség, a vidéki váro­sok krémje. Ez e közönség — szaladt át az agyán, az idegein, de megzava­bérlő szövetkezeteket természetesen nem elegendő földdel biró, tehát vagyonos gaz­dák érdekében szerveznünk, akik talán a meglévő földjeiket nem bírják, vagy tudják művelni ugy, ahogy kellene, hanem elsősor­ban azok számára valók, akiknek nincs földjük, vagy a meglévő nem elegendő ahoz, hogy azon megélhessenek és boldogulhas­sanak. Hogy az anyagiakon felül mennyi er­kölcsi biztositék rejlik azokban a bérlő­szövetkezeti tagokban, akik éveken át dol­goznak megfeszített erővel, akik takarékos­kodnak, nélkülöznek csak azért, hogy a megélhetési minimumot alig meghaladó ke­resetükből elő tudják teremteni azt az ösz­szeget, amelylyel a földbérlő társaságba be­léphetnek, azt külön kiemelni fölösleges, mert az ilyen emberek a megbízhatósági szigorlaton is elnyerik a kitűnő osztályza­tot. Sokan a szövetkezeti formát tartják meg­felelőnek a földbérlőtársaságok szervezésé­nél, mert a szövetkezetből, az idetartozó törvények értelmében, a fölmondási határ­idő betartása mellett, a szövetkezeti tag bármikor kiléphet s igy fönnforog az a ve­szély, hogy a bérelt földeknek egyes í-észei gazdátlanok maradnak. De szerencsére sem­miféle törvény sem tiltja meg az uj tagok fölvételét és határozottan merem állitani. hogy egy kilépő tag helyéi-e tizen jelent­keznek, ha pedig még sem jelentkeznék senki, — amit képtelenségnek tartok, — a bérbeadó akkor sem károsodik, mert a fél­rodott, de megdühösödött, mert a közönség ordított és tombolt: — Éljen ! Éljen ! Halljuk ! Na ós játszott, lenevetett az emberekre. A saját erejét, intellektuális győzelmét soha nem érezte ennyi jelentőséggel. Minden gesztusán, minden hangszinén tudta, hogy az igazi, hogy olyanok azok, amilyenekért művészeti oltára felé fordulva annyit imádkozott. Mintha átlát­szó, gyémántszikrás üveggé változott volna át a teste s mintha igy mindent megfigyelt volna önmagán. Ujjongott, kiáltozott, átkozódott hó­dított. És fölsírt, — mint havas hajnal előtt a lompos, kivert kutya, mikor a nyomorúság vi­harszele rásikit ós feje fölött vékonyodnak a csillagok. Fölzokogott. A vén bohém: — ez volt a dal refrénje. Sirva mosolygott, nagyon meg­hajlott, és majd előre bukott, mikor leindult a szinpadról. Mintha a fölébe, fejébe osont volna a verő szive, hogy bolondítóan kattogjon ott s kalapálja vórütemmel. A refrént: a vén bohém cimet ismételte és lezuhant az öltözőjében. Mintha egy emberéletnél tovább ült volna ott : majd megenyhült, láz gyöngyei gyötörték a a testét. Monológizáit s életében először adott elő mint nem színész: gesztus, arckifejezés, hangszínezés, póz nélkül, — mintha koporsóból rázták volna föl, mintha az élethez kevesebb köze lett volna, amennyi van a halottnak.

Next

/
Thumbnails
Contents