Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)
1911-08-01 / 173. szám
REGGELI LAP. II. évfolyam, 173. szé 1911, kedd, augusztus 1 RSzponti szerkesztőséi: és kiadóhivatal Szeged, Korona-utca 15. szám • Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal !V„ REGGEL! ÉS EST LAP ELŐFIZETÉSI ARA SZEGEDEN f REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA VIDÉKEN Városház-utca 3. szám egész évre . ' 24'— félévre , . . R 12 — negyedévre. K 6-— egy hónapra R V— Reggeli lap ára 4 fillér egész évre . K 28-— félévre . . . R 14-— negyedévre. R V— W hónapra R 2-40 Esti lap ára 2 fillér TELEFON-SZÁM: Szerkesztőség 305. Kiadóhivatal 386. interurbán 835. Budapesti szerkesztőség teleíor.-száma 128—12 A fö!c!bér!ő szöysíkezelek. Irta Meskó Pál, a Magyar Gazdaszövetség titkára Ez az ország erős és hatalmas mindaddig nem lehet, mig nem mozgósítjuk azt a Parlagon heverő termőerőt, amelylyel az Eristen a magyar földet megáldotta. A szántóföld göröngyei között vannak elrejtve azok a fegyverek, amelyekkel az ország jövőjét és szabadságát örök időkre biztosithatjuk. Minél többen mivelik ezt a földet, minél többen áldozzák tudásukat, tehetségüket földünk termőerejének célszerű kiaknázására, annál előbb tudjuk megszerezni gazdasági függetlenségünk biztosítékait. Minél több jólétben élő, gazdasági függetlenségnek örvendő földmivesgazdája lesz ennek az országnak, annál többet lehet a reménységünk arra is, hogy függetlenségünket a Politikai téren is megszerezhetjük. Ezért szükségesek a földbérlő szövetkezetek. A földbérlő szövetségek szervezése által n<*gyobb birtoktestek bérlói lehetnek olyan földmivelők, akik földet szerezni egyébként nem tudnának sohasem. Földhöz juthatnak a földbérlőszövetségek segítségével olyan kisbirtokosok fiai, akik számára a családi birtok nem nyújt már elég munkaalkalmat és megélhetési alapot. Ha Magyarország bérbeadott és nem házilag kezelt birtokainak csak a felét kaphatják meg a földbérlő-szövetségek révén földmivelőmunkások ós kisbirtokosok, akkor megszűnik a földéhesség, amelyet néFekete haj öszülése. Nyarai Antalnak: szomorú szívvel. Irta Szalay János. A világa hirtelen olyanná tompult, mint mikor a város fölött uszó hold fogja körül s ah<>z beszélne: Mert az életemben nem voltak fölvonáS°k, nem voltak szünetek, csak jól és rosszul e|8ondolt epizódok, csak jól ós rosszul megjátsz°tt epizódok He a suttogása megszakadt, mert mintha ter°tvával vágtak volna az agyába, ugy, hogy °osan érezte testének gépszerű lüktetését, szerété zakatolását. Lusta volt, gyönge is volt a rar°banó gondolatokat szóval kifejezni, csak fc0zlelte tehát, hogy: forró, izzadságos az öltőéi6, — hogy fáradtságot és unott izgalmat ^z. — hogy künn már zug a kabaré közönH' a)a.ateIen csöndbe burkolózott a világ . . . tQj-.. az öltözö villanyfénye nagyot tüzelt. A ürl)e emelte arcának árnyékát, tél visszafelé kezdek élni! Hova létrái drága, fekete hajam, ón nagyon dus ^ Már igen őszülök, hiába tagadják a szes2in 6 be 8e tudnak csapni. Igaz, hogy a padon gyerek vagyok félig, az asszonyszemelyek jóhiszemüleg és hazafias aggódásból, de még többen rosszhiszemüleg és spekulációból annyit emlegetnek. Erőszakkal rákényszeríteni a birtokosokat arra, hogy földjeiket bérbeadják, vagy hogy kinek adják bérbe, nem lehet. De igenis lehet létesíteni olyan szervezeteket, amelyek minden tekintetben tudnak az egyes úgynevezett nagybérlővel versenyezni, mikor egy birtok bérbeadása van napirenden. Nagyon kevés az olyan, birtokát bérbe adni akaró földbirtokos, aki vállalkozik arra, hogy néhány száz bérlővel külön-külön szerződjék s hogy birtokát parcellákra darabolva adja árendába. Hogy milyen kellemetlenségek származhatnak az ilyen bérbeadásból, arról beszólni felesleges. De ha 100—200 földmivelőmunkás ós kisbirtokos bórletszövetsóggó szervezkedik s ha ez a szövetség vagy társaság az évi bérösszeg felét, mint a biztosítékot deponálja, egy negyedévi, vagy félévi bérösszeget előre lefizet s ha a szervezet tagjai egyetemleges kötelezettséget vállalnak a bérleti szerződós pontos és lelkiismeretes betartására, akkor a bérbeadó birtokosnak nem lehet semmiféle aggodalma, mert magát minden baj ós kellemetlenség ellen biztosithatja. Meg lehet találni természetesen azokat a formákat és módokat, amelyek alkalmazásával a földmivelők és kisbirtokosok földet szerezhetnek anélkül, hogy a parcellákat vásárolnának adósságra és méregdrágán. A fölírnék megnőnek, ha rám ragyognak, de . . . már botrány ez az undorvonás a pofámon, a szájam körül. Már — de gondolatvilága nagyot zökkent, mert mintha illúzióit valami óriási, isteni kéz kimarkolta volna s mint ezüstös rómkévéket hajította volna ki a világából. Meg azt is érezte nagyon fájóan, hogy minden elcsöndesedik körülötte és ... ós hold úszik a város fölött, majd elhalványodik a kidobott illúziók kévéje. Fölijesztették: — Nem hallja drága Mester ! Ön következik. És kilejtett a színpadra. • Első impressziója az volt, hogy igy még soha nem undorodott a közönségtől. Szinte fizikai undor járta át az egész testét. Ugy ültek előtte az emberek, mint békák a vizben. Feléje pislogtak, bambán röhögtek, izzadtak — a férfiak fáradtan, az asszonyok kövéresen, fiatal urak hódító butasággal, szolgák, pincérek állatias alázatossággal. Mert a Mester mindent észrevett ós csikorgatta a fogát és szeretett volna leköpni mindenkit meg önmagát. — És ez a közönség kiáltott ki engem Mesternek I Ez a közönség ünnepelt évtizedekig, ez a kedves magyar közönség, a vidéki városok krémje. Ez e közönség — szaladt át az agyán, az idegein, de megzavabérlő szövetkezeteket természetesen nem elegendő földdel biró, tehát vagyonos gazdák érdekében szerveznünk, akik talán a meglévő földjeiket nem bírják, vagy tudják művelni ugy, ahogy kellene, hanem elsősorban azok számára valók, akiknek nincs földjük, vagy a meglévő nem elegendő ahoz, hogy azon megélhessenek és boldogulhassanak. Hogy az anyagiakon felül mennyi erkölcsi biztositék rejlik azokban a bérlőszövetkezeti tagokban, akik éveken át dolgoznak megfeszített erővel, akik takarékoskodnak, nélkülöznek csak azért, hogy a megélhetési minimumot alig meghaladó keresetükből elő tudják teremteni azt az öszszeget, amelylyel a földbérlő társaságba beléphetnek, azt külön kiemelni fölösleges, mert az ilyen emberek a megbízhatósági szigorlaton is elnyerik a kitűnő osztályzatot. Sokan a szövetkezeti formát tartják megfelelőnek a földbérlőtársaságok szervezésénél, mert a szövetkezetből, az idetartozó törvények értelmében, a fölmondási határidő betartása mellett, a szövetkezeti tag bármikor kiléphet s igy fönnforog az a veszély, hogy a bérelt földeknek egyes í-észei gazdátlanok maradnak. De szerencsére semmiféle törvény sem tiltja meg az uj tagok fölvételét és határozottan merem állitani. hogy egy kilépő tag helyéi-e tizen jelentkeznek, ha pedig még sem jelentkeznék senki, — amit képtelenségnek tartok, — a bérbeadó akkor sem károsodik, mert a félrodott, de megdühösödött, mert a közönség ordított és tombolt: — Éljen ! Éljen ! Halljuk ! Na ós játszott, lenevetett az emberekre. A saját erejét, intellektuális győzelmét soha nem érezte ennyi jelentőséggel. Minden gesztusán, minden hangszinén tudta, hogy az igazi, hogy olyanok azok, amilyenekért művészeti oltára felé fordulva annyit imádkozott. Mintha átlátszó, gyémántszikrás üveggé változott volna át a teste s mintha igy mindent megfigyelt volna önmagán. Ujjongott, kiáltozott, átkozódott hódított. És fölsírt, — mint havas hajnal előtt a lompos, kivert kutya, mikor a nyomorúság viharszele rásikit ós feje fölött vékonyodnak a csillagok. Fölzokogott. A vén bohém: — ez volt a dal refrénje. Sirva mosolygott, nagyon meghajlott, és majd előre bukott, mikor leindult a szinpadról. Mintha a fölébe, fejébe osont volna a verő szive, hogy bolondítóan kattogjon ott s kalapálja vórütemmel. A refrént: a vén bohém cimet ismételte és lezuhant az öltözőjében. Mintha egy emberéletnél tovább ült volna ott : majd megenyhült, láz gyöngyei gyötörték a a testét. Monológizáit s életében először adott elő mint nem színész: gesztus, arckifejezés, hangszínezés, póz nélkül, — mintha koporsóból rázták volna föl, mintha az élethez kevesebb köze lett volna, amennyi van a halottnak.