Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-09 / 155. szám

&ÉGCELI LAP. II. évfolyam, 155. szám 1911, vasárnap, julius 9 1911 julius 6. Sitiid szerkesztőség és kiaSt'hivatal Szeged, ° RBGGELI SS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA SZE6EDEN Ü iKnnívM..uio- f i; .-.'rim — — _ . .... • .k. Kerima-ufcca 15. szím Ispesti sz.crke«tösé.j és kiadóhivatal IV., Városház-utca 3. szára c=a egész évre . R 24-— félévre . . . R 12'— negyedévre. R 6'— egy hónapra H 2'— Reggeli lap ára 4 fillér RE6GELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA VIDÉKEN 11 egész évre . R 28'— félévre . . . R 14'— negyedévre , R 7'— egy hónapra R 2-40 Esti lap ára 2 Bllér TELEFOL'-SZAH: Szerkesztóség 303 cna Riadóhivatal 834 Interurtán 835 Budapesti szerkesztóség telefon-száma 128—12 Magyar magvetők. Fölemelő látványban nem igen van Vüze annak, aki akár a krónikás irkésző szemével, akár a szemlélő vös nyugalmává! nézi a mai magyar Szélet tarkán váltakozó, de mélyéén egyhangú ős egyszinü mozgó épéit. Fölemelő látványról nem is ;en érdemes álmodni ott, ahol szükeblii érdekek az eszmék bőráncu tóáját magukra öltve korteskednek fejkeze ti előnyökért vagy koncokért, hol még mindig olyan puszta és !aQS, a közélet mezeje, akár ez a mi íjjel-mézzel folyó Alföldünk volt a s'etőfi előtti időkben. A mélyben peIT| || a nép ős a lélek mélyén,' fojtott IHI W bergiák, elzárt keserűségek, egy táoli földrengés tompa ős zavaros moUÉ

ija. A mai magyar közélet csöndesége és zajossága elől — igazán nem adni melyik elszomorítóbb, melyik vezedelmesebb és kilátástalanabb, az I jszmék halálos csöndje vagy a jelI II K ravak lelketlen zaja-e? — mondom, I II magyar közélet e csöndje és lármája lől kénytelen az ember menekülni te

aIahová, tisztább magaslatok, magasabb szempontok felé: ki a művészet •^iitékos és fényes világába, ki a tudonány komoly erői közé, ki a levegőég uj csodáinak, a repülő emberekek tágas és szabad területére. 1 Száműzetés ez mind, de legalább oldog és törhető száműzetés. A mai tiagyar életnek egyre több és több lesz a Robinsona, aki magánya, splendid isolationja szigetére megy, mig uj szelek, uj idők lobogóit fogják lengetni majdan. Aki jó, nemes és tiszta szellem mai napság él itt, többékevésbé ellenségesnek érzi magával szemben a mostani magyar élet és sors pálfordulásait. Ilyen időkben kétszeres gyönyörűség és hála érzésével nézünk föl az igazán nagy, az igazán kiváló egyéniségre. Akár a jellem, akár a zseni, akár az akarat vagy tett dolgában hivja föl a lankadt és csüggedt közfigyelmet magára, kétszeres örömmel és elismeréssel hódolunk és tapsolunk neki. Fölemelő látványt ne keressetek a mai politika agyontaposott porondján, mely az arénákat juttatja eszünkbe. De nézzünk vissza erre az elmúlt hétre és fáradt és reménytelen tekintetünk kénytelen megnyugvással elpihenni egy gyűlés és e gyűlés vezérének vigasztaló, nemes és tanulságos látványán. A magyar tanárok ezidei nagygyűléséről van szó és annak elnökéről, Nőgyessy Lászlóról. Ahol a tisztult és termékeny elveknek olyan nyugodt, komoly, öntudatos és önérzetes magasságába tudnak emelkedni, ahol egy ekszponált és ezer relációval számoló férfi az igazi, nemesen egyszerű férfias energiának, jelent és jövőt belátó és mérlegelő akaratnak olyan gyönyörű megnyilatkozását adja, ott még nincs elveszítve minden, ott még a lappangó energiákból a fejlődések nagyszerű lendülete támadhat, csak a viszonyok kedvezőbben alakuljanak, csak a nemzeti munka valahára az egészséges és zavartalan haladás irányába térjen. A magyar tanárság egyeteme az iskolát nemzeti kulturánk igazi kőforrásának, nemzeti fejlődésünk valódi kohójának tekinti és ezt az iskolát igazi rendeltetése, valódi hivatása független, szabad és biztos magaslatán kivánja föntartani és fejleszteni. Ha a rendszernek vannak is hibái, ha a módszer dolgában akadnak egyéni eltérések, egy bizonyos és nagyon örvendetes: a magyar tanárságban bizalma lehet a nemzetnek, a magyar tanárság a mai szomorú közélet vigasztalan jelenségei között végre fölemelő látványnyal szolgált minden komoly szemlélőnek és örvendetes tényekkel a mai krónikásnak. Igaz, hogy gazdasági helyzete, sanyarú és szégyenletesen rendezetlen pragmatikája még mindig nagyon sok megalázást és mélyennyugvó keserűséget szerez a magyar tanárságnak, de legújabban önérzetes vétók és férfias akaratok szép, követendő példát adtak, amelynek hatását a közeli jövendő egész struktúrája éreztetni fogja az uj nemzedékkel, melyre egy meglehetősen meddő és céltalan korszak annyi megoldandó problémát hagyott. Irta Anatole Francé, Május elérkezett. A kis Fölette kutya gaz'ája elhagyta a régi házat, hogy uj, előkelő tkásba költözködjék. Igy határozták a Pénz >s a sors. A költözködés hosszú órai alatt 'ölette szomorúan lézengett a kifosztott szopákhan. A legszebb szokásait lehetetlenné ették. Ismeretlen, rosszul öltözött emberek jangosan és durván zavarták a nyugalmát f r egészen a konyháig hatoltak és a lábukkal IgigJlJelDOfitották az ő tányérját. A székeket mind » ^'hurcolták, senki nem törődött vele,'hogy :pen benne ül: a szőnyegeket kihúzták szcaló! és ö a saját lakásában nem tudja, 31. Ppbva helyezkediék. Dicséretére leoven mondva, mindent negkisérlett, hogy ellentálljou. Mikor a ío8BÍ*„ akartak elragadni, rettenetesen ugatta az fa^íllcn$égeit, De hivására senki sem hederiett. Lz nem kedvetlenítette el őt és — ne ké« pcelkedjek benne — még védelmezte is az ő ^Vriygi baratjat, de gazdája szigorúan rászólt: „rolette, ne ölj!" És asszonya lenézően ^íjtnondta: „Fölette, nevetséges vagy." ll Ezekutan lemondott arról, hogy' haszontalanul adjon vész jelt és'hogy egyedül küzdlC*«íön a közös vagyonért. Hallgatagon nézte a ikfilf lamely sarokban nyugalomra leljen. De minden hiába volt: a hordozkodók mindenhová behatoltak ahova menekült. Szerényen letelepedett egy asztal uiá. mely még a helyen volt. De ez a menedék többet ártott, niint használt neki, mert az asztal nemsokára ráborult, felemelkedett, visszaesett recsegve és eltemetéssel fenyegette. Felborzolt szőrrel, rettegve menekült más fedél alá, de ez sem volt biztosabb az előbbinél. De ez a kényelmetlenség és ezek a veszedelmek semmik sem voltak ahhoz a fájdalmakhoz, melyet a szive érzett, ö erkölcsileg tönkreteltnek érezte magát. A lakás bútorait ö lelkes lénynek tartotta, jó szellemnek, akiknek távozása szerencsétlenséget jelent. Tálak, cukortartók, lábasok és serpenyők, mind a konyhai istenségek, mind elmentek. Nem tudta elhinni, hogy ilyen nagy sorscsapást valaha helyre lehessen hozni. És emiatt oly rettenetes dolgokat érzett, minőket kicsi szive épen csak elbirt viselni. Különösen keservesnek látszott előtte, hogy a fehérnemüeket sötét ládákba csomagolták. Az asszonya ideges siettséggel rakta be ruháit egy kofferbe. Fölette elfordult tőle. mint hogyha úrnője gonosztettet követne el s a falnak fordulva sóhajtott: „És a jegroszszabb most vége van mindennek". És vagy azért, mert azt gondolta, hogy a dolgok !- I "? 1 ! T csak azért, mert egy rettenetes látványt akart elkerülni, nem nézett oda többé. Az asszonya hiába hivta, ő nem mozdult a sarokból és nem mozdította meg a fejét. Nem ment hízelegni az asszonyához és valami titkos ösztönnél fogva, fél közeledni a kofferhez. Miután többszöri hívásra nem felelt, az asszonya felfogta őt s mert hiába iparkodott megvigasztalni, a kofferba dobta s rázárta a tetejét. Nagy nyugtalanságot érzett; belátta, hogy helyzete súlyos s nem akarta az oktalansággal elmérgesiteni. Pár percig mozdulatlanul maradt, még lélegzeni sem mert. De azután elhatározta, hogy innét ki kell kerülnie. A lábaival az alsószoknyák és ingek között kapargált, amelyek közt igen nyomorúságosan érezte magát. Ez vagy tiz percig tartott. Ekkor lépett gazdája a szobába és hivta asszonyát, menjenek megnézni az uj lakást. Hangjától Fölette szive megnyugodott. Nagy önérzettel kaparta lábaival a koffer oldalát A gazda sietett kiszabadítani barátját. Fölette farkát csóválva, követte öt az előszobába, de ekkor egy gondolat villámlott agyán keresztül. Visszarohanj,' a szobába asszonyához s !miután annak lábaihoz dörgölődött, csatlakozott csak újra gazdájához. Azt hitte, hogy vétene a bölcseség és a vallás ellen, ha nem nyiivánitaná szeretetét egy olyan személy iránt, akinek hahun őt tgv V " k.'.c : ':' ' \/