Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-06 / 152. szám

—» 1911 julius 6. ESTI LAP. II. évfolyam, 152. szám (2) 1911, csütörtök, julius 6 -j -i b* iái ni 8í ii) .H ,/t)J Efejwnti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, á Korona-utca 15. szám c=i Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., c=a Városház-utca 3. szám <=> RB6GELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA SZEGEDEN egész évre . R 24'— félévre . . . K 12'— negyedévre. R 6 — egy hónapra K V— Reggeli lap ára 4 fillér REGGEL! ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA VIDÉKEN í egész évre . R 28-— félévre . . . R 14— ( negyedévre . H V— egy hónapra R 2-40 Esti lap ára 2 fillér TELEFON-SZÁM; Szerkesztőség 305 cns Riadóhivatal 83fr Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 '39 • a! • istí j J j 4 1911. julius a. A Szalma István ügye kezd erősen komplikálódni. Szegény, még föl sem akasztották és már -is osztozkodni akarnak azon a kötélen, amelyre fölakasztanák, •ha egyáltalán fölakasztanák. Mi könyörületesebbek leszünk és -nem háborgatjuk meg az ifjú Szalmának azokat az álmait, amelyekbe ő mint utolsó szalmaszálba kapaszkodik és amelyeket ideiglenes börtöne magányában a •legfőbb kegyelmezési jog gyakorlásáról szőtt. Megtehetjük ezt annyival inkább, mert le merjük tenni az esküt arra, ' hogy egy nagy nö vagy zö betű sem jut el Szalmához abból a tojástáncból, amelyet halálraitélése vagy inkább kivégzése körül két helyi lap és egy törvényszéki biró jár,nak. • - • i '1 Az esethez a maga konkrét mivoltában semmi közünk. Ha egy lapot felültet egy ur, végezze el az a lap a dolgát azzal az úrral. Ha az az ur véletlenül egy másik lap munkatársa, kapjanak hajba azok a lapok, amelyeket a dolog ilyen közelről érint. És ha az az ur tényleg törvényszéki biró is, szóljon bele ebbe az ügybe a törvényszék elnöke, még pedig — most már követeljük — teljes szigorral, a birói talárhoz illő méltósággal és féltéssel és azzal az érett megfontoltsággal, amely talán nem a közéletben szerepelni vágyó egyes embernek, hanem a közéletben kockán forgó nagy értékeknek és érdekeknek kijár. Elvileg szólunk a kérdéshez. Nem tudjuk, igaz-e, hogy Nagy Zoltán ur, királyi törvényszéki biró, volt az, aki főiültette az egyik szegedi lapot azzal a hir• adással, hogy Szalma István halálos Ítéletét a király jóváhagyta. De azt tudjuk, hogy ilyet egy törvényszéki biró nem tehet, hogy laptársunk fölsülésének egyáltalán nem tudunk örvendeni, mert ugy látjuk, hogy itt egy közéleti analfabétának a részéről a leg. súlyosabb merénylet intéződött minden szabadságok és jogok leghatalmasabb védőbástyája, a hiagyar sajtó ellem Ha az embereket Ítéleteikben a legkevesebb etik.a vezérli még, most nem kárörvendeznek és ezt a botlást nem az illető újság teherlapjára Írják, hanem minden zsurnalisztikái baklövés vádja alól fölmentik azt az újságírót, akinek terhes és idegölő munkájában gáncsot merészkedett vetni egy emberke. A dolognak tehát ugy, ahogy ma van beállítva, két nézőpontból is nagy jelentősége van. Tisztázni kell először azt, hogy jogosan illeti-e Nagy Zoltán urat az a vád, amelyet ellene emeltek. Sajtóbotrányok nem támadhatnak cs kavaroghatnak folyton egy törvényszéki biró körül. De minden esetre ki kell cibálni a pódiumra azt az urat, akinek ilyen Ínyencségei vannak. A többi azután a szegedi sajtó dolga, amely ennek az esetnek a megítélésénél semmi esetre sem tagolódhatik szét partikuláris érdekek szerint. A helyes magyarosítás. — Saját tudósítónktól. — Megírtuk, hogy tizennégy német ajkú fiút helyeztetett el Szegeden az idei szünidőn ismét a „Torontálmegyei Magyar Közművelődési Egyesület" abból a célból, hogy a fiuk itt a legjobb nyelvmester, a gyakorlat alapján elsajátítsák a magyar nyelvet. Az idea kitűnőségéhez szó sem férhet. Minden esetre érdekesnek találtuk, hogy és miként élnek Szegeden a kis sváb nebulók, épen azért munkatársunk fölkereste a mórai iskolában Raffner Dezső igazgató urat, aki készséggel mondta el a következőket a csendes, de minden bizonnyal pagy eredményeket fölmutató magyarositási akcióról: — Tizennégy fiúcskát hozott Blesz Miklós tanitó Rezsőházáról, Torontál megyéből. A tanitó, aki a fiukat kalauzolta, maga is aligalig tud magyarul, épugy a fiúcskák is csak egy pár szót beszél nek egy-kettő kivételével, akik már másodízben vannak Szegeden magyar szón, — Élénk, pajkos fiúcskák, akik eleinte ugyan elszontyorodtak és haza-haza sirtak a szülők után, de mikor a jó családok szeretetteljes gondozását tapasztalták, hát csak megvigasztalódtak valahogy. Tudnivaló ugyanis, hogy a fiuk nem az iskolában laknak, hanem beosztották őket tisztes családokhoz. Kettő-három került egy-egy családhoz. Szükséges volt ez az intézkedés már azért is, inert ha mindannyian együtt vannak, akkor csak rájár a nyelvük a nőmet szóra, mig igy a lakásadó családdal való érintkezésben rá vannak utalva a magyar beszédre. — Hetenkint egyszer-kétszer összejönnek az iskolában is, ahol Raffner igazgató oktatja őket ugy a magyar nyelv, mint más praktikus tudnivalókra. Sőt az oktatás iránt helyes gyakorlati érzékkel biró iskola-igazgató fürdőbe is viszi őket, hogy elejét vegye a fiuk esetleges szabad fürdőzésének. — A Torontálmegyei Magyar Közművelődési Egyesületet dicséret illeti ezért az áldozatkész és igazán kulturális munkájáért. Kívánatos tenne, hogy ezt a példát más közművelődési testületek is kövessék, mert jól tudjuk, hogy főleg nagyobbszabásu akcióra kellő anyagi erejük nincs, kívánatos tehát, hogy a közönség körében mozgalmat indítsanak ez ideának. A közönség, a nagy magyar közönség érdeke, hogy minél több német, román vagy szerb fiu legyen nyelvben és őrzésben magyarrá. Elgy fiu ellátásának két havi költsége hatvannégy korona. Az újjáépüli Tömörkény. - Saját tudósítónktól. A Délmagyarországban annak idején beszámoltunk Tömörkény község pusztulásáról. Már majd egy éve annak, liogy a kis község fölött hatalmas vihar zúgott keresztül, nem kiméivé semmit, mit emberi kéz alkotott. Rövid félóra alatt a virágos ós jólétnek örvendő kis falucskából szivet facsaró rom lett. A vetések siralmasan letiporva, a gabonák üresen, mag nélkül lengették aszott kalászaikat. Az épületek megrongálva, a templom torony és kereszt nélkül jelezte az óriási vihart, ami a kis falucskából hamarosan koldusfészket varázsolt. Mint egy varázsszóra történt az egész katasztrófa. Egy rövid félóra és a jólétből nyomorúság, a vigságból siralom, a kultúrából kicsinyesség, néma szótlanság lett. Késik az államsegély. Tömörkény lakossága kétségbeesve fordult a könyörületes szivek felé. Lassan, nagyon lassan gyűltek a könyörület fillérei, Legnagyobb baj azonban az volt, hogy az állam által a nagy szükséghez képest elég gyorsan megszavazott 30,000 korona késett. És mikor nagysokára megérkezett a várva-várt segély, Tömörkény lerongyolódott, kiéhezett lakói arra a csalódásra ébredtek, hogy 30,000 korona bizony nem sok pénz, mert a középületek kijavitása után, személyenkint csak egy forint és kilencven krajcár jutott a nyomorgóknak. Jött a többi segély is, Pállavicini őrgróf, Szeged város, Csongrád, Buaapest, tudomást vettek a pusztulásról és segítettek a szenvedőkön. Ez azonban mind kevés volt. Dologhoz kellett látni a falu minden eleven, munkabíró tagjának. Tömörkény dolgozni kezdett. Nagyot, hatalmasat és szépet alkotott összerejéből — eltekintve a kis se gitségtől — helyrehozta a vihar által rommá tett falucskát. Munkában a tömörkényiek. Tömörkény dolgos lakéi látták hogy a könyörület fillérei csak az éhhaláltól mentik meg a falut. Nekik ez kevés volt, a régi viruló gabonatáblákat, gyümölcstől nehéz fákat akarták visszaszerezni. Jogot formáltak nemcsak az élethez, hanem az élet szépségeihez is. Dolgoztak, Beálltak napszámosoknak a közel eső falvakba és vitték haza a nehéz munkával, véres verejtékkel szorzett garasokat. Gyűltek a garasok, épültek a viskók. A nehéz munkának meg lett az eredménye, ma már jókedvűen néznek a tömörkényiek az aratás elé. Telt kalászokat lenget a szellő a tömörkényi határon. A napsugár megtörve botlik be, az uj templom fényes keresztjébe. Uj falu Szeged határában. A régi Tömörkény elpusztult, de fölépült helyette az uj. A rombadőlt iskolák helyett uj, nagyobb iskolákban tanulnak a tömörkényi gyerekek. A templom, mely a vihar által kicsinyes rom lett, most fényes disz-szel szolgál hivatást. A templomot Pallavicini György őrgróf saját költségén rendezte be. Vetőmagot is Pallaviciniék adtak a tömörkényieknek. Ma már nincs panaszra ok. van kenyér és hajlók. A dolgoe kezek néhány év alatt újra virágzó falut teremtenek. Megint a vig élet zaja hallik vasárnaponkint a tömörkényi utcákon, legények, leányok vigan ünneplik a pihenés napját,, nem kell rettegniük, hogy nem lesz betévő falatjuk. A szorgalmas munka meghozta gyümölcsét. Elpusztult a község, de hamvaiból is föltámadt. A képviselőház ülépe. Budapestről telefonálja tudósítónk: Kabos Ferenc elnök tiz órakor nyitotta meg az országgyüléit. A mult ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után az appropriációs javaslatot harmadszori olvasásban is elfogadta a Ház. Khuen-Hedérváry Károly gróf miniszterelnök beterjesztette a felségjogoknak Bosznia és Hercegovinára vaJé-kiterjesztéséről szóló javaslatot. Lukács László pénzügyminiszter a Magyar Földhitelintézetekre vonatkozó törvény módosítására"* nyújt be javaslatot. Kelemen Samunak aggályai vannak a módosításokkal szemben. Lukács László reflektál Kelemen Samu beszédőre, amely után a módosításokat a Ház elfogadja. Ezután áttért a Ház Zágráb, Fiume és Pozsony városok kölcsöneinek tárgyalására. Bakonyi Samu kéri a Hasat , hogy Debrecent is hasonló kölcsönhöz juttassák.