Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-06 / 152. szám

DÉLMAGYARÖRS2ÁG 1811 julius 6. Akaratlanul is eszünkbe jut az elposhadt, vánnyadt kishivatalnokosztály, a szegény, megszámlált fillérből éldegélő alkalmazót tak, általában a szegények, a leigázottak, akik annyian vannak. S akik nem örülhet­nek az aranykalásszal ékes rónaságnak sem, mert nagyon nyomorultak, mert soha nem aratnak. Felekezeti visszaélések Szent Gellért nevében. — Az iskolaigazgatók ngilatkozata. — (Saját tudósítÓnklől.) Amit ezen a cimen keddi lapszámunkban irtunk, az Szeged egész szabadelvű polgársága körében méltó visszhangot keltett. S ha megirtuk véle­ményünket e kérdésben már kedden, kell, hogy hozzászóljunk az ügyhöz ma, amikor kétségtelen bizonyítékaink vannak arra nézve, hogy a Szent Gellért nevében egyes érdekeltek a kongregációkat, a feleke­zeti türelmetlenség melegágyait akarják alattomosan becsempészni. Alattomosan, orozva, görbe utakon akar­ják becsempészni a fekélyt a ma még egész­séges, liberális szellemit állami és városi iskoláink kebelébe, mire kiállté példát .szol­gáltatnak városunk középiskolai igazgatói­nak ez irányban tett nyilatkozatai. Az állami főgimnáziumban Kdrpúfhy Ká­roly dr igazgató, akit munkatársunk ez ügyben fölkeresett, a következő kijelen­tést tette : — Én nem engedtem meg, hogy a Szent Gellért konviktus prospektusa az iskola érte­sítőjében akár mint szöveg, akár mint mellék­let helyet foglaljon. Nem engedtem meg pedig elsősorban annál a sarkalatos ténynél fogva, mert ennek az internátusnak az alapszabályai dacára, hogy a benlakó gyerekek szeilemi és testi nevelését igéri, miniszterileg jóváhagyva nincsenek s igy eltekintve minden mástél, nem láttam garanciát arra, hogy a prospektusban han­goztatott hangzatos ígéreteknek meg is felel s igy minden mástól eltekintve már csak azért sem engedhettem meg a vezetése alatt álló •intézet értesítőjét ez intézmény reklámjául fölhasználni. , — Igaz ugyan, tudomásom van róla — jelen­tette ki továbbá az igazgató ur, -7 hogy a „tanár ur" röpiratokat osztatott ki a szolgá­-hől műgyűjtő s nem hiúságból gyűjti a mű­kincseket, az bizonyára érti is azokat s nem tanúsíthat ily vaskos Ízléstelenséget. Sehol sem látni e téren ilyen határtalan önzést, mint nálunk. Az amerikai pénzkirá­lyok, akiknél nem ősi tradició a műemlékek szeretete, sokkal önzetlenebbek, mert ugy Morgan, mint Wanderbilt s Howe a legszen­vedélyesebb műgyűjtők gyűjteményeik ngy­t szólván állandóan vándorúton vannak s min­den nagy város nyilvános képtáraiban szem­léibetők. Newyork nagyhírű szépművészeti múzeumában, a „Metropplitain Art Museum"­ban a képtár báromnegyed része magánosok tulajdonát képezi, akik a nagyközönség ré­szére kölcsönzik oda műveiket a múzeumnak. Amit a „rideg" s „számító" yankee pénz­mágnások meg tudnak cselekedni, meg tehet­nék a mi „önzetlen és nemes" nagyuraink is "s okosabban tennék, ha a tulajdonukban levő remekműveket nem zárnák el „cseklészi kas­télyaikba", melyek leégnek, baneni a tulaj­donjoguk feltüntetésével kifüggesztenék a nyilvános muzeumokban. A .muzeumok is nyernének vele, a nagykö­zönség különösen nyerne s a tulajdonosok szintén nem veszítenének semmit. val, melyek a Szent Gellért konviktust ismer­tették, azonban azt nem tilthattam meg. Hi­szen van rá példa, hogy könyvkereskedők s más árusok hasonló módon reklámozzák a portékájukat. Egyébként mondhatom, hogy iskoláimban egyforma szeretettel ' bánunk min­denkivel és . senkivel kivételt nem teszünk. Nálunk a felekezeti türelmetlenség ismeretlen len volt mindig s a jövőben is féltő gonddal ügyelek arra, hogy a vallási türelmetlenség az intézetben meg ne honosodjék. — Éppen ma olvastam egyik helyi lapban — jegyezte mog — liogy kibuktam a tanár-egye­sület választmányából s hogy ennek az lett volna az oka, mintha nem lettem volna min­denkor erélyes védelmezője a liberalizmusnak. Ezzel szemben a valóság az, liogy a Tanár­ogvesület gyűlésén, mikor egy tanár társam mint előadó kijelentette, hogy a tanár nem taníthat szabadabb szellemben igazságos és tudományos meggyőződése szerint, mert az igazgatók azt nem engedik meg, közbeszó tam hogy az nem igaz s hogy ilyen állítást általá­nosságban elfogadni nem szabad. Ez lehot az oka annak, hogy nem választottak he újra a válaszmánybn, aminek egyébként örülök, mert ugy is sok ügygyel-bajjal jár. Eddig szól Kárpátiig Károlynak, az ál­lami főgimnázium igazgatójának nyilatko­zata. A szegedi állami főreáliskola, igaz­gatóját, Homot Istvánt is fölkereste munka­társunk. Homor a Bélmagyar orsiágban meg­jelent riportra vonatkozólag csak annyit jegyzett meg, hogy nyilatkozni nem kivan, — mert sem az intézet, sem a személye el­len nem észlelt semmi olyat, ami támadás volna ellene. Arról azonban, hogy a főreál­i»kola értesítőjébe, hogy kerültek bele a Szent Gellért-konviktus reklámcédulái, bő­vebb fölvilágosítást adott: — Én minden konviktus hirdetésének helyt adtam a főreáliskola értesítőjében, sőt helyet is jelöltem ki *z utolsó oldalon számukra, ne­hogy egyik vagy másik előnyben részesüljön. A Szent Gellért konviktus igazgatósága azon­ban oly későn hozta be az értesítését, hogy a kijelölt oldalon már hely nem jutott. Sőt, mi­után az értesítő már nyomás alatt volt, az értositő egyéb 'helyét sem engedhettem át. Ki­vételt nem akartam tenni, megengedtem, hogy reklámcéduláját különállóan az értesitó'l, el­helyezze. Egyéb cél vagy elv nem vezetett. A vidéki tanulók elhelyezése igen fontos kérdés és azt hiszem, az igazgatók részéről csak hu­mánus cselekedetről lehet szó, ha portálják az egyes konviktusokat. Azt is tudom, hogy min­den internátus üzleti elveken épül föl és épen ezért külön egyiket sem portálom, hanem mint egyenratigut kezelem az összest. Az állami felsőkereskedelmi, iskola igaz­gatója, Tóth József a következőkben adott fölvilágosítást munkatársunknak : Egyáltalán nem engedtem meg senkinek, hogy ennek a Szent Gellért konviktus intézményé­nek az iskolában bármily uton-módon reklámot csináljon, s nincs tudomásom arról, hogy az értesítőkkel röpivek is mellékeltettek volna. Határozottan elitélem azt a szellemet, mely az ifjúságot a felekezeti különbözőségek kiélesitésére akarja nevelni, s ón a magam részéről mindenkor résen leszek, hogy intézetemben kongregáció vagy más vallási testület ne alakulhasson. Nem tulajdonítok nagy fontosságot az egész ügynek s azt hiszem, hogy az egész dolog egy­két nem is annyira hit buzgó, mint stréber fiatal ember müve, akik ilymódon kívánnak maguk­nak fölsőbb helyen érdemeket szerezni. Igy mondták ezt az iskolaigazgató urak s mi teljes megnyugvással vesszük tudo­másul, hogy a Szent Gellért lovagok je­zsuita törekvései nem a középiskolák falain belül fogantak. A „tanár ur", a Mayer Márton tanár lu­pédig, ha üzletet akar csinálni, akkor pzt ne csinálja az iskolában. Vagy menjen kon­viktus-igazgatónak, de akkor ne legyen tanár ur az állami főgimnáziumban, vagy ha tanár ur akar maradni, akkor ne foglal­kozzék ily kisded kongregációs üzletekkel. Jézus Krisztus is kiűzte a templomból a kufárokat s az iskola, az szentebb hely még a templomnál is, mindaddig, mig bu­sinesst nem csinálnak belőle. (Saját (udósitónkiől.) A minoriták szegedi nagygyűlésének legjelentősebb eseménye, az országos érdeklődéssel várt rendfőnök vá­lasztás ma lezajlott a minoriták felsővárosi rendházában. A minoriták ezidei nagygyű­lése túlnőtt a megszokott kereteken. A mi­noriták megrendszabályozásáról és a szent­szék bű emberének jelöléséről kolportáJ birok országos érdeklődést keltetlek és a legteljesebb mértékben felcsigázták a köz-f vélemény érdeklődését. A szegedi nagy­gyűlést az elnyomásra törekvő szontszék ésl a kiváltságait féltő minoriták döntő hareá-1 nak tekintették. A koldusbotra juttatod. Franciskánusok sorsára jutnak-e a minori­ták, vagy megtartják-e továbbra is önálló­ságukat, ez volt a közvélemény kaieidosz- ' kopjanak beállítása. És a nagygyűlés alapo­san rácáfolt a híradásokra. A gyű és min­den tárgya a legnyugodtabb megbeszéléssel intéződött el, semmi incidens nem történt.! Megejtették a.rendfőnök választást és ezzel lezárultak a mesterségesen országos jelen­tőségűvé duzzasztott nagygyűlés aktái. Részletes tudósításunk a rendfőnökválasz­tásról a következő: Reggel félkilenc órakor a delegátusok misére gyűltek össze, amelyen Mileta. Jeromos szücins celebrált fényes segédlettel. A választás csak tizenegy órakor kezdődött, mert előzőleg a rend tagjai hosszura nyúlt tanácskozást folytattak.], A tanácskozás ép ugy, mint a válasz'ás, a leg­nagyobb titokban, zárt ajtók mögött történt, j; Sikerült azonban megtudnunk, hogy a tanács­kozáson a sajtó híradósairól volt szó. Nagy megütközéssel tárgyalták a színtszék beavat­kozásiról ós a rend forrongásáról közölt liírekotj Mivel az elterjedt híresztelések épen a rendet érintették a legkellemetlenebbül, hasonló eset. elkerülése céljából fogadalmat tettek, hogy a gyűlésen történtekről nem szolgálnak fölvilágosi" lássál. Tizenegy órakor Mileta Jeromos elnökletével megkezdődött a rendfőnök választás. A folyo-| •óra gyakran hallatszodak ki — Éljen Lakatos Ottó dr. — Éljen Czaich Gilbert kiáltások. A válaszfást titkos szavazással ej­tették meg. Harminckilenc delegátus szavazott le. Tizenkét érakor megkondult a felsővárosi templom nagyharangja: befejeződött a rondfőnök­választás. A folyosón hamar Szétfutott a válasz­tás eredménye: Lakatos Ottó doktort, az eddig' rendfőnököt választották meg további négy évre, amint azt. már a Délmagyarország esti lapja K közölte. A harangszóra seregestül tódult a nép a templomba; ahol az uj rendfőnök Miletá Jeromos kezébo letette az esküt. Azután a delegátusok Lakatos Ottó dr olé járultak éá sorra letették a fogadalmát: A választás, eredményének híre hamar szék' futott a városban. Osztatlan örömmel vettékf tudomásul Lakatos Ottó dr megválasztását. Föl'í világosodott szellemű, szimpatikus egyházférfi díj akinek eddigi működése is a legteljesebb meg­elégedéssel találkozott. Lázár György dr polgármester a délutánil órákban a következő táviratot intézte az uj: rendfőnökhöz: Főtisztelendő Lakatos Oltó dr rendfőnök urnáin Szeged. Megválasztásához fogadja meleg üdvözlő'I temet. Lázár György. Az uj rendfönökhöz sorra érkeznek az üdvöz'11 táviratok. Aradon óriási érdeklődéssel kísérté" a választást. A déli órákban rendkívüli kiadásé" adták hirül Lakatos Ottó dr megválasztását. Munkatársunk beszólt Lakatos Ottó doktorra') aki a következő nyilatkozatot adta: — Ujat nem mondhatok. Pmgranimom eddigi négy éri működésemben van letéve. Semmi okon1 sincs, hogy az eddig követett iránytól eltérje"­A minorita rendnek Magyarországon nagy liivá' tása van. Tanítunk, lelkipásztorkodunk és 9 réven szoros kapcsolatban állunk a társad*'

Next

/
Thumbnails
Contents