Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-05 / 151. szám

HMM ESTI LAP. II. évfolyam, 151. szám (1) 1911, szerda, julius 5 LESESS®®!s^^sranrac^ Wzponti szerkmtSség és Kiadóhivatal Szíűed, •? RBGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA SZEGEDEN ? REGGEL! ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA VIDÉKEN =J Korona-utca 15. szám ea | eg6sz tne _ R 24-_ félévre . . . R 12 — | egész évre . K 28-- félévre . . . K 14 negyedévre. R 6— egy hónapra K V— negyedévre . R V— egy hónapra K 2-40 Reggeli lap ára 4 fillér J, Esti lap ára 2 fillér Dudapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., => Városház-utca 3. szám c=i TELEFON-SZAN: Szerkesztőség 305 a Kiadóhivatal 83& inlerurhán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—17 1911. julius 5. A lap belső részében riportban ís beszámolunk azokról a nagy visszásságokról, amelyek előállottak és egyre jobban torlódnak annak következtében, hogy az országnak az egyetemért nagy apparátussal versenyező második városában ma sincs olyan kórház, amely a minimálisig lefokozott igényeket is kielégíteni tudná. Igaz, hogy az aj kórház ügyét nálunk szoros kapcsolatba hozták a harmadik egyetem kérdésével, de azt hiszseük, nem ugy, hogy a harmadik egyetem nélkül nem épülhet az aj kórház, hanem ugy, hogy ez a monumentálisnak készülő uj és nagyszabású közintézmény egyik legelső legyen azok között az érvek között, amelyek a harmadik egyetemet Szegednek reklamálják. Nem akarjuk bántani senkinek se a vallásos meggyőződését. Fölöslegesnek és veszedelmesnek tartanék, ha bárki is erőszakosan cipelne bele egy diszkusszióba olyan kérdéseket, amelyek ma elsősorban perzselők és fertőzik meg egyre jobban a közélet levegőjét De a kórház ügyével párhuzamosan annyira előtérbe tolakszik egy naásik ügy, hogy nem lehet kitérni az elől, hogy az ember nevén ne nevezze a gyermeket. Lehet, hogy a fogadalmi templom épitésóre régibb idő óta kénéül a város, mint az uj kórház épitésóre. Ezzel szemben bizonyos, hogy az uj kórház épitésóre régibb idő óta van szükség, mint az uj templom épitésóre. Egyszerűen abból az okból, mert a nagy, a szép, -a fényesen berendezett, a nagy költségen épített templom — ne vegye senki kegyeletlenségnek — még sem elsőrendű szükségleti cikk, mig a nagy néptömegek, az ijesztő tömegnyomor, a kezdetleges közegészségügyi viszonyok elsőrendű szükségletté avanzsáitatták legalább az olyan kórházat, amelyben a beteg meggyógyul, nemhogy az egészséges is beteggé lesz. Szegeden mit látunk? A fogadalmi templom építésének dolga, az uj kórház építéséhez képest mértföldes lépésekben halad előre. BE legalább is helytelen, mert ájtatosan imádkozni lehet az olyan templomban, amelynek falairól a vakolat lemállott, amelyben több, i mint száz óv történelme néz le a | buzgó utódra, de a legprimitívebb közegészségügyet sem lehet megcsinálni az olyan kórházzal, amelynek falai vészesen nedvesek, berendezése közegészségellenesen ósdi és amely pótolhatatlanul és veszedelmesen szük. Nem akarunk annak a minden bizonnyal bölcs ós okos döntésnek elébe vágni, amelyet a kormány a harmadik egyetem dolgában hozni fog. De ugy hisszük, hogy az uj kórház épitését függetleníteni kell ennek a különben szerintünk is nagyjelentőségű kulturális ügynek a megoldásától. Méltatlan, lealázó, egyenesen törvény és jog ellen való, hogy Szeged közhórháza gyanánt még ma is egy kopottas, ósdi, hasznavehetetlen és lakhatatlan épülettömb disztelenkedik a Kossuth Lajossugáruton. A reális munka, a helyes ós okos városkormányzás legelső elemei, a lakosság legprimitívebb érdekei sürgetik, követelik, hogy minden, akármenynyire fontos kérdéstől függetlenül ezt a kérdést mielőbb révbe vigyék. Haladéktalanul és szorgosan, minden mást megelőzően és okosan hozzá kell fogni az uj hórház építéséhez. héderváry és Gautsch. - Saját tudósítónktól. A magyar miniszterelnök tegnap visszaérkezett Bécsből, ahol sikerült mindent elintéznie, ami elintézni valója volt. Azon kivül, hogy a királynál tisztelgett és hosszabb kihallgatáson beszámolt a magyarországi helyzetről, Héderváry Károly gróf részletesen megtárgyalta Gautsch báró osztrák miniszterelnökkel is az összes aktuális közös ügyeket. Természetes, hogy e tárgyalások során főleg a bankkérdés és a véderőreform került az előtérbe. Az is természetes, hogy Gautsch báró ezekben a kérdésekben változatlanul átvállalta elődje hagyatékát, mert hiszen másképpen őt az uralkodó ki sem novezte volna. Viszont épp oly természetes, hogy Gautsch báró meggyőződése szerint az osztrák parlamentben is siksrülni fog az örökölt közös érdekű javaslatokat elfogadtatni, mert hiszen, ha az osztrák miniszterelnök erről nem lett volna meggyőződve, akkor nem vállalkozott volna egy e nélkül lehetetlen föladatra. A két kérdés aktualitásában csupán időbeli küiömbség van, amennyiben a bankjavaslat már szégyenletesen sürgős és igy azonnal elintézendő, mig a katonai reformjavaslatok dolgában még van idő bizonyos pártközi tárgyalások lefolytatására. Minthogy a bécsi megbeszélésekről nagyon sok alaptalan hirt olvastunk a lapokban, fővárosi munkatársunk megkérte a miniszterelnök urat, legyen szivesavaié tényállást megállapítani és őekszcellenci&j.i a következőket kegyeskedett nekünk mondani: — Alaposan megtárgyaltam minden közös dolgunkat az osztrák miniszterelnök úrral, aki volt szives velem minden föntartás nélkül közölni, hogy mind a bankszabadalom megújítására vonatkozó, nálunk már elintézett javaslatnak, mind pedig a nálunk legközelebb tárgyalás alá kerülő véderőjavaslatok egész komplexumának alkotmányos képviseletére teljes terjedelemben vállalkozott. Ezzel a nyilatkozattal teljesen tisztázódott a helyzet képe. Nyilvánvaló, amit úgyis tudtunk, liogy nem vádolható a miniszterelnök a politikai előrelátás hiányával. A bankkérdés ós a véderőjavaslatok oly nagyfontosságú kérdések, hogy azok miként való elintézésén egy-egy osztrák kormányválság mit sem változtathat. Megfeledkeztek a düledező kórházról... - Saját tudósítónktól. A szegedi közkórházról van szó. Igen, amelyikről az ország sajtójában — szégyenszemre — annyiszor van szó. De amely „közhasznú" intézményről az utóbbi hónapokban teljesen megfeledkeztek, az egyetem miatt, az aszfaltháború miatt, a választási hadjárat okából. Pedig ezzel a kórházzal kénytelenek vagyunk foglalkozni, fokozott elkeseredéssel. Mert a viszonyok immár annyira elfajultak, hogy európai botrány támadna az esetben, ha valamelyik olvasott budapesti lap Szegedre küldene lelkiismeretes riportert s ha igy az országon át olvashatnák a lefestett viszonyokat. A szegedi közkórház félszáz év óta nem felel már meg rendeltetésének. Mert évtizedek óta penészesek a falak. Egészségtelenek a szobák. Egyik beavatott orvos szerint a tüdővészt legtöbb esetben megkaphatják a súlyosabb betegek, akik bár fölismerik a kórházlevegő veszedelmét, nincs erejük megszökni az elátkozott bagolyvárból. Mi lesz a szegedi kórházzal ? Minden szegedi ember tudja, hogy Szeged egyetlen közkórháza tűrhetetlen állapotban van. Évtizedek éta panaszok és botrányok zudultak szét a városban s az országban arról, ugy, hogy az utóbbi években befejezetté vált, hogy ötszáz vagy hatszáz ágyas kórházat, ujat, más területén a városnak: emelnek. S meg is nyugodtak, majd abban, hogy a szegedi egyetemmel együtt építjük azt, illetve ugyy hogy rendelkezésre álljon minél előbb az egyetemi kórház. Hogy mint áll ma a szegedi egyetem ügye: ezt mindenki sejti, vagyis, hogy azt néhány év múlva építhetjük csak föl. És e küzdelemben észre átvettük, hogy Szeged a mai viszonyokmellett évekig megfelelő közkórháznélkül marad. Senki egy igét se szól az építést sürgetve, sehonnan nem hangzik szót a portenger or~ szágábau egy-egy biztató, kielégítő szó. Sehonnan semmi hír. És ninca kórházunk! Nincs, hol sok száz betegeinket gyógyíthassuk, ápolhassuk. Százhúszezer embernek, de egész Csongrádmegyének sincs olyan közkórháza, amely a kívánalmaknak megfelelne. A legóriásabb szatíra kísért abban a jelenségben, hogy & szegedi katonaságnak, tehát alig néhány ezer edzett, jobbára egészséges embernek közel féltucat modem, kitűnő kórház áll rendelkezésre, a százhúszezer polgárságnak, a tanyavilágnak, a környék helységeinek pedig egy, rozoga, düledező, vesztdelmes levegőjű kórházépület áll rendelkezésre . . . Séta a kórház körül.. Rókuson, a Kossuth Lajos-sugárul' közepe táján, a rókusi templommal szemben áll a szegedi közkórháí épülete. A környék teleépitve, villamos, élénk kocsiközlekedés, templomi harangszó, az év nagy részében iskolás gyermekek zsivaja, katonák masirozása, vezényszavak, koldusénekek, szóval állandó nagy zaj riasztja a betegeket. A környék pedig alacsony fekvésű. A legtöbb mellékutca kövezetlen, egészségtelen,, falusias, ugy, hogy sehonnan nem. jöhet egészséges levegő, csak por és por mindörökké. A kórház fekvése is rossz tehát. De ez csak mellékes, amikor a halálos nyavalya, a bacillustelep magában a kórházban kisért. Ugyanis az építkezés szerencsétlen, az épület száz éves s a nagy árviz óta állandóan penészes. A falakról télen csorog a viz. A zöld penész: ellep minden oldalterületet. Döglesztő' a levegő, hisz kevés a terem, kicsi, kezdetleges, a betegek száma pedig aránytalanul több, mint amennyi lelkiismereti és egészségi szempontból eltűrhető volna. A fölszerelés, a berendezés is primitív, ócska. Mintha az egész durva, szentségtelen karrikaturája volna egy igazi, a szó kitűnő értelmében vett kórháznak. Megfelelő szakosztályok nincsenek,. Siralmas például az a rész, ahol a. tüdőbetegeket „ápolják". Hogy milyen kezdetleges ez a düledező, veszedelmes kórosház, annak jellemzésére szolgáljon az is, hogv az elmebetegeknek való, megfelelő ter mek sincsenek. Hanem olyan ólfélékbe zárják őket, amilyeneket úgynevezett magyar mintagazdaságokbaat; még a sertések számára se mernek.