Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-05 / 151. szám

REGGELI LAP. II. évfolyam^ 151. szám 1911, szerda, julius 5 Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, ? a Korona-utca 15. szám i—i Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., t=> Városház-utca 3. szám t=i £ REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA SZEGEBEN egész évre . R 24'— félévre . . . K 12'— negyedévre. K 6'— egy hónapra R 2'— Reggeli lap ára 4 fillér 11 REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA VIDÉKEN egész évre . K 28'— félévre . . , I 14'— negyedévre . K V— egy hónapra K 2-40 . Esti lap ára 2 fillér 11 TELEFON-SZAM: Szerkesztőség 305 c=> Kiadóhivatal 831 Interurbán 835 n Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 Res clericales. Tehát Szeged is belekapcsolódott immár abba a klerikális mozgalomba, amely vógigszáguld az országon, amely mind vehemensebbül támad mindarra, ami az uj Magyarország pilléreinek készült, ami a szabadgondolkozás s az igaz haladás és a teljes emberiesség szolgálatába szegődött. A Délmagyarorszdg leplezte le mára megjelent számában azokat a visszaéléseket, amelyeket Szent Gellért nevében követtek el, vakmerően, fölháboritó kijátszással. Amennyiben a szegedi állami középiskolák értesítőit, hivatalos formában szennyezték be az ő sötét politikájukkal. Állami iskoláinkat, hogy miképen használhatták föl e merész kijátszásra, arról még konkrét nyilatkozatokat nem kaphattunk, az iskolák érdekelt igazgatói s tanári karai nem nyilatkoztak. Beszámítjuk ezt annak, hogy sokan már fürdőre utaztak, többen pedig, különösen az igazgatók, a vasárnap tartott fővárosi nagygyűlésről nem érkeztek meg. Bár a legfontosabb az egészben, hogy a merénylet megtörtént, annak minémüségét nyilatkozatok teljesen tisztázni soha nem fogják. A felütődött országos veszedelembe tehát belekapcsolódtunk. Szegeden is elvetették a kockát, Szegeden is nyilt vakmerőséggel megkezdették politikájuk, tervük győzelemre vivését. A helyzet immár annyira elvakult — mint a szegedi állami iskolák értesitŐi is bizonyítják a meglepő melléklettel, — hogy a liberalizmus minden éleslátására, nyilt, pillanatig sem habozó föllépésére és minden erejére is van szükség. A merényletet elkövették, azt folytatni fogják ösztönszerűleg ós öntudatosan, — ha engedjük. Bizunk azonban föltétlenül, hogy az évszázadokon át mindig liberális, mindig szabadelvű Szeged elfojtja a gazt, ami termékeny televényébe került. Még egy jelenségre terjeszkedünk ki most, ha egyszer az áramlatba ily közelről keveredtünk. Vasárnap Budapesten a klerikálizmusnak legerősebb, talán legjobban megszervezett hadserege, a kongregációk jelentkeztek a nyilvánosság elölt országos értekeeletükön. Részint, mert ez az értekezlet nyilvános volt, részint pedig, mert a kongregációkat soha annyi támadás nem érte, mint mostanság, ez az értekezlet csupán színtelen, érdektelen kegyes frázisok han" goztatásából állott. Ebből az értekezletből senki meg nem ismerheti a kongregációk igazi lényegót, annyira óvatos volt ott minden elhangzott szó. Egész nap a hitélet erősítéséről, a más vélemónyüek iránti türelmessógről volt szó, sőt Maildth püspök akit pedig senki nem nevezhetett még jog. gal türelmesnek, kijelentette, hogy a kongregációk csakis akkor működhetnek áldásosán, ha azokba az idegenek, a kívülállók sem köthetnek bele. A kívülállók azonban nagyon jól tudják, mik a kongregációk. Nagyon jól tudják, hogy azok nem a hitélet, a krisztusi keresztyénség ápolására alakult kegyes intézmények, hanem a klerikálizmus janicsár" képző iskolái. A közvélemény látta, mi folyik azokban s látta, hogyan terjesztik a kongregációk már a gyermekek között is a klerikális mételyt. Köztudomásu felőlük az is, hogy a vallásbóke megrontása legfőbb törekvésük. Azért tehát rendezhetnek a világ félrevezetésére ilyen jámbor értekezleteket, ezekből senki sem fog arról meggyőződni, hogy eddig rosszul ismerte a kongregációkat. Nem. Hanem arról, hogy még mindig nem ismeri elég jól ezeket. Mert hiszen milyenek lehetnek azok a maguk titkos valóságukban, ha még ők is szégyenlik álarc nélkül mutatkozni! Ahogy a kongregációk ujabb időben bemutatkoznak, szintén gyanús. Hiszen mindönki tudja, látja vad gyűlöletüket, fanatizmusukat, ahogy a más vallásuakat háttérbe, a pokolba vagy hová vetik s az egyedül üdvözítő vallást nem ugy állítják előtérbe, hogy az az állam, a haladás, a boldogulás és az igazi emberiesség szellemének megfeleljen. Mégis ájtatosan tagadnak le, hallgatnak el a nyilvánosság előtt mindent. De akkor hogy merészelik - mint Szegeden is — az állami iskoláinkat nyilvánosan átszőni, kúszó pókhoz hasonlatosan 1 Hogy merészelik az állami középiskolákat megmételyezni most, amikor a vallásos nevelés egyedárusága kellemetlen és fölösleges utópia volt csak!? Mint lopózhatnak be a szegedi állami középiskolákba, mikor már büszkén hivatkoztunk arra, hogy a liberá A nyertes. Irta Iióna Lajos. — Mesét akarnak hallani, hölgyeim? Nos, ha megígérik, hogy közbeszólás nélkül fognak végighallgatni, akkor szolgálok egygyel. Mulathatnak is rajta, szomorkodhatnak is. Sőt még tanulságot is vonhatnak belőle. Bocsá nat! Ezt önök, asszonyok, nem szeretik. Nem szeretnek konzekvenciát és morált. — Nem mondaná meg, miért gondolja ezt? — kérdezte egy asszony. — Nem, mert megharagudnának érte. — Dehogy! Csak ki vele bátran. Magára nem lehet haragudni. — Ha most huszonöt évvel fiatalabb lennék, bóknak venném, de igy csak szomorúan veszem tudomásul. — Ugyan kérem, ne kerülgessen annyit, hanem mondja meg gyorsan, miért nem szeretik az asszonyok a konzekvenciákat, azután gyorsan halljuk azt a mesét — szólt a háziaszony. — Szép asszonyom, egyezzünk ki. Előbb mondom el a történetet, azután a másikat. Nem bánom. Igy is jó lesz. — Hol volt, hol nem volt, talán itt Budapesten, élt egy dúsgazdag kereskedő. Akár csak a mesékben szokás, mindene meg volt, amit csak kívánhatott. Vagyon, egészség, fiatalság és eunek tetejébe egy szép, fiatal feleség. A kereskedő a gyenge lelkli emberek naiv rajongásával imádta az asszonyt. Csakhogy ami ilyen esetekben rendszerint bekövetkezik: a feleség a túlságos jóléttől megcsömörlött és a világ legboldogtalanabb aszszonyának érezte magát. Minden neuraszténiás asszony azt képzeli, hogy ő a világ legboldogtalanabb teremtése. És kezdte unni a férjét, a környezetét és változatosságra, sőt, amit jóformán maga előtt sem mert bevallani, szabadságra vágyott. Mert fogolynak, rabnak érezte magát az ura mellett, És titkos örömet lelt abban, ha a férjével megutáltathatta magát. Ez részben sikerült is neki, mert a férje, megunva az örökös boszantásokat és az unalmas feleséget, egy napon igy szólt az asszonyhoz: — Kedvesem, be fogja látni, hogy mi nem igen élhetjük le egymás mellett igy az életet, azt hiszem, egy titkos vágyát teljesítem, ha visszaadom a szabadságát és én kérem-, megelőzve önt, hogy csendben, feltűnés nélkül váljunk. — Válni? — nevetett az asszony. — Jó barátom, maga a világ legnaivabb embere, ha azt hiszi, hogy én ily könnyen lemondok a kényelmes életemről. — Apanázst adok. Az asszonyból most már kitört a dac: — De én nem akarok válni! Ettől az időtől fogva a férfi ugynever.ctt lump életet élt. Éjjeleket dorbézolt át, kártyázott és szeretőket tartott. Egy éjjel a kaszinóban, amikor többet ivott a kelleténél, mint a részeg embereknél szokás, panaszkodva és sirva egy báró barátja vállára borult és nagy bőbeszédiiséggel mesélte neki, hogy mennyire szeretne válni, de a felesége nem hajlandó. A báró természetesen zagyvaságuak tartotta, amit a kereskedő beszélt és erővel elcipelte, mert már sokan kezdtek figyelmesek lenni a hangos beszédre. Másnap azután meglátogatta és komolyan kérdőre vonta, hogy miért viszi az izetlenségeit a feleségéről a nyilvánosság elé. A kereskedő nem emlékezett, hogy miről beszélt Ő voltaképen és mikor megtudta, szomorúan vallotta be, hogy amit boros fővel mondott, az szórói-szóra igaz. — Ha csak ez a bajod, ezen könnyen segítünk! — szólt a báró — én úgyis régóta szeretném birni a feleségedet, akit te érthetetlen mód el akarsz magadtól taszítani és fogadást merek néked ajánlani, hogy néhány hét múlva beadhatod a válópört. A fogadást megkötötték. — És most, szép hölgyeim, megmagyarázhatom önöknek e kis történet kapcsán, hogy miért gyűlölik a nők a konzekvenciákat. Á férfi, ha egy más férfiről Ítélnie kell, elismeri, hogy az vétkes, ha tényleg vétkezett.