Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-04 / 150. szám

iöii julius 4. DÉLMAGYARORSZÁÜ hészeti felügyelő személyében. Ugy ezeknek, mint Lázár György dr polgármesternek és a vidéki méhészegyesületeknek köszönetet mondott megjelenésükért. A vándorgyűlés ezután megalakította a magyarországi méhészegyesiiletek országos szövetségét és Kovács Antal indítványára megválasztották egyhangú lelkesedéssel a német, osztrák és magyar vándorgyűlések elnökévé Szilassy Zoltánt, az országos egyesület ügyvezető alelnökét. Szilassy megköszönte, a bizalmat s kijelentette, hogy minden erejével azon lesz, hogy a magyar méhészetet a fölvirágzás és fejlőtlés útjára terelje s azon meg is tartsa. Ezután Erdős Lajos budapesti tanár: a magyar méhfaj tulajdonságairól és jótulajdonságai föntartásáról és kifejlesztéséről tartott előadást. Majd Rihon Jakab, kultuszminiszteri főtiszt: a méhészek által elkövetett hibákról és azok kiküszöböléséről értekezett. Az előadásokat a közönség osztatlan érdeklődéssel kisérte s az előadásokat éljenzéssel és tapssal honorálta. Ezután elnök a gyűlést bezárta. Délben egy órakor kétszáz terítékű bankettet rendeztek a Próféta-vendéglőben. Négy órakor a vidékről jött méhészek a kiállítás helyiségében gyülekeztek és Vékes íme elnök vezetésével megtekintették Szeged város nevezetességeit, fölmentek a víztorony tetejére, ahonnan az egész várost, annak fekvését és környékét megfigyelhették. Délután 6 órakor Resch Ignác dr plébános a méhek bonctanáról tartott érdekes előadást a városháza közgyűlési termében. ( Kitüntetések.) A zsűri a következő dijakat osztotta ki: /. csoport. Első dij állami ezüst-érem és díszoklevél: Menkó Mihály és Hartvéger Ágoston. Egyesületi ezüst-érmet ifjabb Rácz Kálmán, ifjabb Páder Ferenc. Ezüst-érmet szegedvidéki méhészeti egyesület, Szatmári Szabó István. Második dij állami bronzérem és oklevél: Kerekes Gábor, Kormányos Sándor, Magyar János, Bite Antal, Bárkányi Pál, Huszti József, Karacsay Sándor, Mészáros Bertalan, Szűcs Benjámin, Kisváradi Liszbó Gizella, Apatini Méhészegyesület. Harmadik dj: Édl Mihály Kis János, Sári Mihály, Kálmán Vince, Dóczy Ferenc, Hodolla János. Negyedik dijul több oklevelet adtak ki. II. csoport. Első dij: Szűcs Benjámin állami ezüstérem, Mészáros Bertalan az OME ezüstérmét kapta. Második dij bronzérem: Junegi Tóth János, Mészáros Bertalan, Menkó Mihály. Harmadik dij: Édl Mihály, Menkó Mihály. Többen oklevelet kaptak. III. csoport. Első dij állami ezüstérem és díszoklevél: Magyar Fémlemezgyár Részvénytársaság és Tóth Miklós. Második dij állami bronzérem: Dundler Károly és Jelincsek Imre. Harmadik dij: Tóth Miklós, Menkó Mihály és Tellner Gyula. Versenyen kivül kiállítottak közül díszoklevelet kaptak: Szántó Imre, Blau Károly, Kájerléber János és Vékes Imre. A kiállitás rendezői közül a sikeres munkálkodásért elismerő oklevélben részesültek: Nagy Teréz, Menkó Ilona, Török Mariska, Kalmár Mariska, ifjabb Bereczk Sándor, Szűcs Gyula, Blau Károly, Kopasz Lajos és Bernácsky János. _________ Német csapatok Marokkóban. Párisból jelentik: A Paniher hadihajó körül, amelyet NémétorszAg váratlan elhatározással Marokkóba, Agadirba küldött a német alattvalók és kereskedelem védelmére, meglehetősen nagy izgalom hullámai csapnak föl, bár az első órákban igen súlyosan vették az ellentéteket és háborús riadalom csapott szét az országokban a gyors jelentések nyomán. Le Salves francia külügyminiszter sok tapintattal vette tudomásul a nagykövet bejelentését, de nem titkolta, hogy a közvélemény kínosan lesz meglepetve. A tegnapi nap folyamán a külügyminiszter az átutazóban itt időző Cambon nagykövetet fogadta, ki szintén meg volt lepve a német kormánynak előre nem látható elhatározásától. Csaknem egyidöben azokkal a berlini jelentésekkel, hogy a német kormány lépése csak óvatossági és nem megszállás, sem birtokbavétel, madridi közlés szerint Agadirban, a marokkói parton, német csapatok szállottak partra. A belügyminiszter kijelentése szerint a partraszállott csapatok száma ötszáz főnyi. A francia sajtó részint hidegvért ajánl, "részint rámutat arra a veszedelemre, amely előáll, ha más hatalomnak, például Angliának is eszébe jut hadihajó kiküldése. Akkor Marokkó, amelynek az integritását az algezirászi akták őrzik, a földarabolás veszedelme elé kerülne. Nincs kizárva, hogy az 1909-iki szerződésnek megfelelően francia cirkálót küldenek Agadirba. Mindenesetre Franciaország hamarosan reklamációt nyújt át Berlinben. Madridban az a vélemény, hogy ebben a kérdésben Angliának kell az utolsó szót kimondania. A képviselőház ülése. — Csöndes és unalmas vita. — (Saját tudósítónktól.) A Ház ülésén hétfőn érdekes mozzanat akadt. Még pedig, hogy öt-hat ellenzéki ós Százhat . munkapárti jelent meg. És ilyen sokan unatkoztak . . . S a Ház tovább tárgyalta az appropriációs törvényjavaslatot. A Justh-párt részéről Lovászy Márton ós Ábrahám Dezső, a Kossuth-pártból pedig Ivánka Imre beszélt a javaslat ellen. Lukács László pénzügyminiszter az ülés elején beterjesztette a Montenegróval kötött kereskedelmi szerződésről szóló törvényjavaslatot. A mai ülésről ez a tudósítás szól. A hétfői ülés fél tizenegy órakor kezdődött. Kabos Ferenc elnökölt. Lukács László pénzügyminiszter előterjesztette a Montenegróval kötött kereskedelmi •zerződés becikkelyezáséről szóló törvényjavaslatot, amelyet a Ház előzetes tárgyalás végett a pénzügyi és közgazdasági bizottsághoz utasit. Következett a napirend, az appropiriáció általános vitájának folytatása. (Lovászy és Ivánka.) Lovászy Márton (Justh-párti) a vóderőreform kérdésével foglalkozva, azt akarja bizonyítani, hogy a többi nagyhatalmakkal szemben is milyen óriási áldozatokat vállalunk magunkra, amidőn a haderőt a tervezett arányban fogjuk kifejleszteni. Vitatkozik a honvédelmi miniszternek a pénzügyi bizottságban mondott beszédével. A nemzet a társadalom megujhédását és ennek eszközét, a választási reformot akarja és mivel a kormány ezt nem hozza, a javaslatot nem fogadja el. (Helyeslés a baloldalon.) Ivánka Imre (Kossuth-párti) azt panaszolja, hogy a kormányhivatalokban politikai szempontból léptetik elő a tisztviselőket és aki á kormány ellen van, azt elnyomják. Minden megdrágul, az életviszonyok elviselhetetlenek lesznek és ez mind csak azért van, hogy a hadseregre még több milliót keltsünk. Ez tarthatatlan és az ország pusztulását fogja maga után vonni. A költségvetést nem fogadja el. (Ábrahám, beszéde.) Ábrahám Dezső : Részletesen bírálja a költségvetést, amelyben a kulturális kiadásokat ugy szólván a minimumra redukálták a katonai terhek rovására. Nincs megelégedve a pénzügyminiszter politikájával sem, aki most érzékenyen sújtotta épen a legszegényebb népet, fölemelte a dohány árát. Tiltakozik a katonai terhek emelése ellen. Hosszasan bírálja az osztrák hadsereg működését. Beszédét azzal fejezi be, hogy bizalmatlan a kormány s a többség iránt, amely semmi uj eszmét nem hozott s nem fogadja el a javaslatot. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Az ülés ezzel két órakor véget, ért. Khuen a királynál. — Véderőjavaslatok után választói törvényjavaslat — (Bécsi munkatársunktól.) Héderváry gróf, kit a király vasárnap másfél óránál tovább tartó kihallgatáson fogadott, a kihallgatás után környezetének azt mondta, hogy rendkívül meg van elégedve a király egészségével. Héderváry gróf a parlamenti helyzetet nyugodt biztossággal nézi. Kedvező jelenségnek veszi, hogy a képviselőház a költségvetési provizóriumról szóló javaslatot alig néhány óra alatt intézte el, ugy, hogy a főrendiház is azonnal elintézhette. Héderváry gróf el van tökélve, hogy a véderőjavaslatok elintézéséig együtt tartja a képviselőházat. Az appropriációs vita még ezen a héten véget ér és addig a bizottságok is elintézik a véderőjavaslatok tárgyalását. Ezután azonnal megkezdi a képviselőház a javaslatok tárgyalását és pedig elsősorban a véderőtörvényét, azután a honvédségről szóló törvényt és végül a katonai büntetőperrendtartást. Arra nem is gondol Héderváry gróf, hogy a véderőjavaslatok és a választóreform junktimjára vonatkozóan az ellenzékkel paktumot kössön, de nem lehetetlen, hogy az appropriációs vita folyamán, amely a kormány egész politikájára ki fog terjeszkedni, a miniszterelnök nyilatkozni fog a választói reformjavaslat munkájának állásáról. A miniszterelnök kilátásba fogja helyezni, hogy közvetetlenül a véderőjavaslatok elintézése után a választói törvényjavaslatra fog kerülni a sor. Ennek azonban nem lesz az az értelme, hogy a kormány erre vonatkozóan az ellenzékkel paktumra akar lépni. A kormány hozzá fog járulni kisebb indítványokhoz, amelyeknek célja az összes javaslatok javitása lesz. A kormánynak az ellenzékkel való viszonya normális: a kormány és az ellenzék közt nincsen sem elkeseredés, sem idegesség és a kormány az ellenzéknek a javaslatok javítását célzó indítványait nem fogja visszautasítani csak azért, mert az ellenzéktől származnak. A kormány ennek ellenére el van rá készülve, hogy a tárgyalás nagyon hosszadalmas lesz. A munkapárti körök sokkal optimisztikusabbak, azt hiszik, hogy a képviselőház a véderőjavaslatokat augusztus közepéig el fogja intézni. Szegedi riport a dohányról. — A közönség a trafikban s a kávéházban. — (Saját tudósítónktól.) Forradalmi hangulat terjed szerte az országban. Ahány dohányos ember vai^, pedig van jó néhány százezer; az most mind összeesküszik, hogy többé nem vesz a szájába füstölgő „büzrudat". Most minden ember tudatára ébred, hogy drága a dohány, rémdrága, ugy, hogy nem is telik a mindig szerény jövedelemből. Ahány ellenzéki lap van széles e hazában, az mind a pénzügyminiszter felett sajnálkozik, amiért a dohányt élvezeti cikknek tartja, még a nem dohányzó is tudja, hogy a dohány az nélkülözhetetlen első rendű életszükséglet. M >st igazán ideális állapo ot akarnak, leakarják szoktatni az emberiséget a dohányzásról. Hanem a szivart sem szijják az égő végéről s a gesztenyét sem eszik oly forrón, mint ahogy a parázsból kikaparják, s az emberek sem maradnak ilyen forradalmi hangu'atban. Ha elmulnak a nagy melegek, akkor majd a „társadalmi forradalom" is elmúlik, s mi szépen továbbra is vesszük, s füstöljük az „egészségtelen, komisz, s bűzös szivarokat". Ha a dohányforradalmároknak igazuk van abban, hogy a dohány nem luxus, de életszükség, akkor hogy akarnak leszokni róla? Mért nem szoknak le az evésről, az is drága, sőt még drágább.