Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-31 / 172. szám

102 DELMAGYARORSZÁG 1911 julius 30 sem hiányoznak. Mulat a nép, a vásár elég jó szórakozást nyújt. Amint visszaindulunk a térről, • nótáskönyvárusok rekedt torokkal kuplékat énekelnek. Köréjük csoportosultak és hallgatták ezt a nagymultu kupiét: Ujjé, a ligetben nagyszerű ... Ujjé .. . És mulat a nép. Vásárban minden szabad. Nincs etiket. Leányok legények együtt szórkoznak, röpköd az ütő-labda, csattan a főzőkanál, az ismerkedés legprimitívebb, de legbájosabb előfutárja. Egy bájos kékruhás médi, még a forgó hintára is fölül, sőt még planétát is huzat magának, gyerekes szórakozás, de ritka alkalma van ilyesmire, hát aktuális a dolog. A sok színes ruhás haba szórakozik, játszik, de büszkék egy kicsit, még nem szokták meg a vásári zűrzavart. Lassan elül a lárma, besötétedik és csak a vásárosok halk hortyogása zavarja meg a csendet. Ez lenne a vásár külső vásári képe. Van azonban a vásárnak tartalma is, gazdasági képe, mondhatni jelentősége. Általánosságban jelentéktelen ez a jelentőség, de a helyzethez mérten mégis nagyfontosságú. Kisiparosok, kisárusok egy-egy ilyen vásáron keresik meg hónapokra való megélhetésüket s a tanyai, falusi lakosság itt szerzi be egész esztendőre való szükségleti cikkeit. Épen ez a kicsinyes kereskedelmi jellege az, ami az általános gazdasági megítélés szempontjából oly kicsinyessé, mondhatni középkoriassá teszi nem a vásárt, hanem a várost, amelyben van. A vásár középkori emlék, maradvány, melynek kisvárosokban még lehet létjogosultsága. Nyolcszáz év előtt is volt már vásár s azóta alig vátozott valamit. A középkorban és igy gyűltek össze a kézművesek és igy adtak el, vagy csérélték be az áruikat. Akkor azonban még nem volt ipar, nem volt gyáritechnika s a közvetítő kereskedelem se volt a mai modern formájában. Ma már Szegedhez nem igen illik a vásár, mert egy darab középkort jelent, százezernyi lakoshoz az áruforgalomnak közvetítése lenne megfelelő. Na, de épül a vásárcsarnok s hihető, hogy ez az állandó vásár meg fogja szüntetni a szegedi országos vásárokat. Addig pedig csak hadd szóljon a csin-bum, legyen vásár, legyen komédia. fii építhet ? Riport a méregkeverőnő falujából. Saját tudósítónktól. Már be is hantolták azokat a sírokat, melyeknek lakói tanúságot tognak tenni Gerzsány Mária nagy apparátussal működő rézgáiicos patikájáról. Ha Felletár Emil dr, az országos vegyész kimondja, hogy a tudomány fegyverével a nélma halottakat megszólaltatta és azok Mari néni ellen vallottak, akkor... akkor kicsi gyermekkoporsók kerülnek elő a kisteleki temetőből, akkor keresztiilássák az egész temetőt, koporsók, elporladt csontok tömegét emelik ki, — mert Mari néni nemcsak az asszonyokon tudott segíteni, kik megunták az urukat, hanem a kétségbeesett leányokon is. Sorra vonulnak majd fel a zörgő csont tanuk és Mari néni lelkére taposnak fájdalmas boszuállássaf. A kiásott sirok imár újra be vannak hantolva, de a község még forrong. Csoportokba verődnek az emberek és izgatottan tárgyalják: Mi lesz Mari nénivel? Vasárnap a templom előtt ezer meg ezer ember jött össze. Asszonyok, leányok, legények. A közvélemény két részre oszlik. Az asszonyok rngy része Mari néni mellett van. Nem ritka ez a megjegyzés sejti: „Nem is volt rossz asszony Mari néni". Az egész falu apraja-nagyja tudott már Mari néni üzelmeiről. De csak nagyon keveset tudtak. Egy szemernyit abból, amit Gerzsány Mária szívtelen energiával végigcsinált. Mindenki a saját esetével kapcsolta egybe Mari néni esetét. Most, hogy a kistelekiek látköre kibővült és többet, sokkal többet látnak, mit láttak, Mari nénit boszorkánynak tartják. Mi is szinte lehetetlennek tartjuk azt, amit Mari néni üzletszerűen megcsinált. Szinte vérőrültségnek tartjuk, tulajdonítjuk. A kistelekiek érthető izgatottsággal várják Felletár Emil dr szakvéleményét. A vegyész szakvéleménye varázsszó lesz. Egy egész község hangulata fordul meg ezen az égyetlen szón. Kistelek izgatott, de még nem jegecesedett ki a hangulat sem Mari néni ellen, sem Mari néni itnellett. Bár bizonyosra veszik, hogy méreg ölte meg az ekszhumáltakat, bizonyosra veszik, hogy olyan országos biiniigy lesz ez, mint a hódmezővásárhelyi Jáger Mari-féle. Vasárnap délelőtt a kisteleki csendörök áthozták Szegedre Gerzsány Mária állítólagos bűntársait: Lévay Józseínét, annak leányát, Puskás Máriát és vejét, Pignitzky Józsefet. Magay Lajos vizsgálóbíró mindahármat kihallgatta, de csak Lévay Józsefné maradt vizsgálati fogságban, mert a imásik kettő ellen a vizsgálat során nem merült fel olyan pozitiv adat, aminek alapján elrendelhették volna a vizsgálati fogságot. A boncoló orvos véleménye szerint több, mint valószínű, hogy Laczkó Ferencet méreggel ölték ímeg. Erről különben Felletár Etnil dr országos vegyész számol be. A vegyész szakvéleménye 3—4 hét múlva érkezik Szegedre. — Sűját tudósítónktól, — A szegedi kihágási bíróság nemrég kétszáz-kétszáz korona pénzbirsággal sújtott több szegedi kőművesmestert és építőmestert. Ennek az Ítéletnek érdekes előzményei vannak. A törvény értelmében emeletes házat csak műegyetemet végzett, vagy oklevéllel biró cpitész és építőmester, vagy pedig olyan építőmester építhet, aki a törvény életbelépte előtt erre az engedélyt megszerezte. A kőművesmesterek csak földszintes házat építhetnek, azonban építenek emeletes házat is és ugy játszák ki a törvényt, hogy a terveket a régi iparengedély alapján dolgozó, azonban oklevéllel neun rendelkező épitőmesterrtel Íratják alá. Eze kaz építőmesterek valóságban nem egyebek strohmanoknál, az épitésnél nem ügyelnek föl és sejnmi más funkciójuk nincs, mint a terveket aláírják. A kihágási bíróság is igy fogta föl a kérdést, amikor Frank József, Doktor János, Erdélyi András, Kocsis Sándor, Szűcs Menyhért kőművesmestereket, Stunipf János, Rózsa Fái, Kiss György és Móra János építőmestereket, akik a terveket aláírták, kétszázkétszáz korona pénzbüntetésre ítélte. Fölebbezés folytán az ügy a tanács elé került, apiely ma foglalkozott a kérdéssel. A tanács csak a Frank Ferenc, Doktor János és Stumpf Jánosra vonatkozó Ítéletet hagyta jóvá, mert itt kiderült, hogy Stumpf maga bevallotta, hogy csak szívességből irta alá a terveket, ellenben a többi terheltet fölmentette azzal az indokolással, hogy a hatóság csak azt tartozik elbirálni, vájjon az előírásnak megfelelően történt-e minden. Minthogy az építőmestereknek, akik a terveket aláírták, arra joguk volt, a hatóság nem büntetheti őket. Öngyilkosság a Stefánia-sétányon. — Saját tudósítónktól. — Vasárnap éjjel, mikor már a Stefánia-sétányon csak néhány szerelmes pár járta a kavicsos utakat, hatalmas durranás riasztotta meg a turbékoló párokat. Az a kevés ember is, aki a sétány körül tartózkodott, ijedten rohant be a kertbe. — Ki az? mi az? Szerencsétlenség? — kérdezték egymástól. Persze senki sem tudott bizonyosat mondani. Végre hosszas keresgélés után ráakadtak a lövés gazdájára. A Stefánia-sétány • északi részén egy sürü bokorban vérében fetrengve hevert egy jól öltözött fiatalember. Nemsokára megérkeztek a mentők is, de már csak a beállott halált konstatálhatták. Az orvosok szakvéleménye szerint a fiatalember szivenlőtte magát és azonnal (meghalt. A rendőrség megállapította, hogy a Stefánia-sétány öngyilkosa Németi Gusztáv 19 éves asztalossegéd (Rubinnál.) Németi két levelet hagyott hátra, egyiket egy jó barátjának, a másikat pedig szüleinek. 4 Tettének oka, mint a levelekből [megállapítható, szerelmi bánat volt. Hulláját a közkórházba szállították, miután az öngyilkosság kétségtelenül megállapítható. A hullát nem boncolják föl. NAPI mm. Az antiszemita kántor. - Saját tudósítónktól. Moholy községben nagy néptömeg, niadjnem a falu szemeláttára borzalmas és gyalázatos tragédia játszódott le. Ha a tömegben csak egyetlenegy józan ember lett volna, kinek helyén van a szive, egymagában megállíthatta volna a végzetet. Ilyen ember azonban nem akadt. Moholyon, a perzselő kánikulában majdnem az egész köszég népe a Tisza partján tanyázott, hol fürdésben keresett menekülést a bőség ellen. Többek közt ott lubickolt pár lépérnyire a parttól Vén Mihály gazdálkodó Mátyás nevű 13 éves fia. Fürdés közben a viz egyszerre csak magával ragadta a fiút és a foyó közepére vitte. Vén Mátyás erőlködött, csapdosta a vizet, segítségért kiáltozott, de a hullámok mindinkább ragadták befelé A viz partján összetett kezekkel ott állt Simon Lőrinc kántor, a község leghíresebb úszója. A kántor kacagott és nevetve kiáltott a fürdőző emberekre: — Nézzétek a Számi fiát, hogy fuldoklik. Szaladjatok utána és búzzátok ki. Közben a fiu ötször merült el a vízben és ötször került felszínre. És mert a parton és a vízben levők mind azt hitték hogy a fuldokló Weisz Számi fia, senki sem sietett a segítségére. Megtörént az, hogy Vén Mátyás 13 éves gimnazista fiu az egész közönség előtt megfulladt. Pedig, ahol fuldoklott, felnőtt embernek nyakáig sem ért volna a viz. Később aztán, mikor a megtalálták, csak akkor hogy nem is a Szárai fia bele a Tiszába, hanem egy hullát látták, fulladt keresztény fiu. — Szép ez a klerikálizmus . . . - Megtartják a havi bucsi«L A tikkasztó hőség, minden járványos betegség melegágya, arra kényszeritette a hatóságot, hogí