Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-30 / 172. szám

Azt mondják, hogy korunk nem kedvez a romantikának és nagyon is józan, A romantika csupán ott hajt szelid kék virágokat, ahol sejtenek, álmodoznak és kutatnak, de ahol már mindent tudnak, ott nem tenyészik. Ezért voltak a fiatal leányok mindenkor őrzői a romantikának, de mert mostanában az élet nem zár el titkokat előlük, a romantika szent tüzét sem élesztgetik. — Az asszonyokról manapság kevés Poétikusat mondanak, de aki a vasúti kocsikban megfigyeli őket, amint ábrándozva tekintenek a kéklő messzeségbe, azt tudja, hogy nem semmiségeken, öltözéken és udvarlókon jár az eszük, hanem ezek a szépen fésült csinos fejek mélyebb gondolatokat zárnak magukba. A nők mindig valami rendkívülire, előre lem képzelhető eseményre várakoznak és az ismeretlennek, az elkövetkezendőnek ez a várása a nők romantikája. Ez a romantika azonban nem fejlődik az élet nemismecéséből, hanem egészségesebb és az ismereteken tul leljed. A hajdani asszony bevárta az eseményeket, mig a modern nő megfőzi és félúton eléjük megy, mert a rendkívülit minden lépten-nyomon megtalálhatja. A nőnek nagyobb hajlandósága van az utazásra, mint a férfinak és mig a régi romantika kisvárosi volt, a mainak éppen a nagyvárosiasság a fő jellemvonása. Hamis jelszava a mai társadalomnak, hogy a nőből kiveszett a romantika iránt való hajlam. Nem halljuk-e csaknem naponta, hogy egy fiatal leány csökönyösen ellene szegül egy úgynevezett kedvező házasságnak, mert a boldogságról más álmokat táplál. Ezt természetesen a józan és felvilágosodott, éppen nem romantikára hajlandó szülők ostobaságnak minősitik. Hogy ha ezek az ábrándos ifjú hölgyek józanabbul néznék az életet, sokkal megelégedettebbek lennének; de valami üzi, hajtja őket, hogy eltávolodjanak az élet hétköznapiasságátólVan egy szó, amit a nők mostanság sürün használnak : — Nem érdekes ember! Akit igy jellemeznek, az körülbelül megszűnt létezni a részükre. Érdektelennek tartanak a nők minden egészséges, megelégedett, egyszerű embert, aki olyannak látszik, mint amilyen, nem szövevényes, kiismerhetetlen lélek. A félig kész, kapkodó, nyugtalan emberek még nyújthatnak meglepetéseket, az ilyen nyílt és becsületes fickókat az első negyedórában tökéletesen ki lehet ismerni, tehát unalmasak, hétköznapiak, szóval: nem érdekesek és egyáltalán nem csiklandozzák e romantikus nőcskék fantáziáját. Meg kell csak kérdezni az apákat, akik leányaikat jól akarják férjhez adni és melyik szülő ne óhajtaná ezt, hogy mennyit kell szenvedniök leányaik romantikus hajlamai által. Még a legmagasabb körök női sem mentek a romantikától. Egy vérbeli hercegnő* aki cigánynyal szökik meg, királyi korona várományosa, aki egyszerű nyelvmester oldala mellett kereste és meg nem találta a boldogságot, vagy egy másik főhercegnő, aki egy fiatal tisztért hagyta el családját, ezek a modern romantika Nórái. Még a józan Amerika női sem mentesek a romantikától. Harrimann vasutkirály leánya fiatal festőhöz ment feleségül és a példáját nem. egy dollárkirálynő követte. A romantika nem mindig azokat a nőket ejti hálójába, akik sok idővel rendelkeznek, mert a kenyérkereső és tevékeny nők körében még többször találkozunk ilyen romantikus tettekkel, talán az ellentétek keresésének elvénél fogva. Kinövései a mai romantikának is vannak, de nagy általánosságban egészségesebb és szivósabb alapokon áll, mint kissé vizenyős előde, a régi szentimentális romantika. Doflárksrálynök és egyébb misszeL — A női erkölcsök Amerikában. — Amerikai misszek dollárprincesseinek azok akik talán legjobban foglalkoztatják hozományszükében levő leányaik, asszonyaik fantáziáját. Érdemesnek tartottuk azért közölni az alábbi cikket, amelyben egy olasz lapnak newyorki levelezője érdekes dolgokat mond el az amerikai nő flörtöléséröl, szerelméről, különcködéséről és energiájáról. A flörtben, igy kezdi leírását, az amerikai leány Tlyári magánydan. i. Jjíw'ós, fjofbss . . . Hűvös, holdas, csöndes éjjel — Valahol egy sellő dalol — A Tiszán ring elpihenve Öreg szivem régi kéjjel. Boldog, békés csillagok — Valahol egy sellő dalol — Aranyozzák e szivet be. Tört szivem, ragyogj, ragyogj! Messze, messze tűsek égnek, — Valahol egy sellő dalol — 0, viharok szép szünetje, Mikor hull le árva fényed! II. Utánam . . . • De okkor minden késő mór Jöhetnek Megértői az elfáradt ütemnek Mely végtelenbe s éjbe lehanyatlott, Jávendő arcok Mit bámultok már? Kései kudarcot! Ö, akkor minden késő már. Hiába A szerelem rózsája, liög porába Mérveid csupán és sirnak éjjelébe, Ó, szépek szépe, Siess rózsákkal uj élők elébe ! Akkor már minden késő. Bus dicsőség, Zászló, mely beteríti béna hősét, Ki elesett az áldatlan kudarcban Miért rohantam? Egg hulló csillagért borús magasban! Juhász Gyula. Jréri. Az iskolában verset írtak róla Romantika ült száján és szivén, Ábrándos álmok színes színpadának Selymes hősnője volt a szép Irén. Szőke haja dus hullámokba omlott, Húszan szerettük három éven át, S forró éjjelek öblös lágy ölében Hozzá dalolt az első szerenád. Tündér testén lenge ivben hajolt dt A bájos boszton búgó dallama Az elsőé, amin már átsötétlett Az élet: e mély és bus ballada. S ugy járt köztünk mint egy komoly királyné Ki fürkészve szemléli ezredél, S mi néztünk rá, mint egy arany szoborra S nem mertük megcsókolni a kezét. A múltkor Pesten átjártam egy éjet És reggel felé félig részegen Festetten és lefeslett sárga hajjal A szép Irén találkozott velem, Bementem. S még csattos cipőjét húzta Üvegszeme nevetve rámmeredt, S gondolkoztam, hogy e furcsa mesében, Amely igaz, hol van átmenet, Jób János Tíz ócska konflis. Valahonnan elindul vélünk És megy-megy lassü döcögéssel. Lova : a sors: útja : a végzet; Ugy hívják: éld — Es visz, jaj, drága fizetéssel. Remények és vágyaknak árán Sokan hízzák magukat rája. Mindeniknek van mit elérni S. egy kis tenyérnyi Vágya s jövő-óhajtása. És meg-megáll s megint megindul. Egy-egy álom lemarad róla. A bánat minden fordulónál Könnyezve ott áll S ráborul egy-egy koporsóra. Napos mezők sóhajos búja Kesereg és száll a nyomába, — Am küllője tovább csikordul fi egyszer befordul Örökre a nagy éjszakába. Györék József.