Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-30 / 172. szám

11 julius 30 tt ós élénkebb :i, annál is in­t csonka rnü­!a- és távbo­énzesleveleket i csomagokat föl egy cég" tk részben bo­ősével a ke. az amúgy ig i városrészben aü postai for* tesitése. Ez a indegyik pos* i számn posta­már a Rókus a főposta en­T a kerület i igen kényei­mely a Feltá­'an, a hetes ugy, hogy thivatal látja c gyűjtő sságán kivü'i áncég ós kőz­5 postai for lelyezés még hármas számú izüntetnók. > Római-körut :ent György­elhelyezendő, esnék. Itt a len tekintet­t bonyolítana •ielégitené. tahivatal ki­tartózkodása t praktikus ét más iile­a méltóságos részéről is a 1911 julius 30 DÉLMAGYARORSZÁG Azt mondta, két párhuza­iz egyik, hol isem fognak­k a nemzeti­ddani. Most etni, mert a® sával nag}" örül ennek­lalát látja. 'n igaza. R0 mert mindig ! — a szociá' g a szociálk rt küzdenek igy mi örül' ilunk sokk11' zetiségi kéf inkregyöng1' hires német iettette k. Az ő er"' rszági nem­kellemetl®": r a bérli"! ikednek inzetiségei" tffó Andor­Oroszország leverője nyilatkozik Európáröl, — Interuju Tíoghi tábcrnckJa!. — Konstantinápoly, julius £5. 'Kiküldött munkatársunktól.) Julius 22-én ékezett ide Konsíantinápolyba a fölkelő "ap országának gyözhetetlénje. A bécsi eks.zpresszen érkezett Küsztendse felől Noghi Kiten gróf tábornok, a világnak és Japánnak rna legnagyobb sikerű hadvezére. S az ő európai tanulmányútjáról, sajnos, senkinek sem sikerült intervjut: — őszintét Európát találóan jellemzőt, megnyerni. Noghi Kiten gróf japáni tábornoki egyen­ruhájában fogadott, — csak a japánarc elina­radhatatlan mosolya változott nála megdöb­bentően komollyá. Valami belső izgalom le­gyűrte hirtelen kiilső udvariasságát. Meg­tudtam ennek az okát: Látta, mint ásták tüz- és hamusirba mohamedánok büszke bi­zánci fővárosát, mint akadtak most keleti Európa aranykapus csücskén uj, stílustalan Nérók. A győzelmes, európai kulturánál is többet jelentő japán iarcon fölháborodást gyönyörködtem s a fölháborodásnak köszön­hettem, hogy angol nyelven őszintén, ke­gyetlenül találó szavakkal nyilatkozott Európáról. Íme Noghi Kiten gróf európai érdeklődést érdemlő nyilatkozata: — Európában, általánosságban véve: Megdöbbentően csalódtam. Mintha az ő öreg kultúrájával több ezer évvel lettem volna öregebb — visszafelé. S amig részle­tekben találtam olyan produktumokra, (Például Berlinben, technikai és mechani­kai téren,) melyek az ember örök diadalá­nak jelei, — addig az általános benyomás hihetetlenül leverő. — Kezdem innen Konstantinápolyiéi viszafelé — Nyugatra. íme, ezt a fővárost, melynek arcára, testére ezer év minden biine, minden embererényé irva volt, ke­gyetlen ostobasággal fölgyújtották. És itt most mindenki fejetlen, mintha az ember­észt, az emberi képességet selyemzsinór­ral fojtották volna meg. Csak össze­hasonlítom a tűztől megpusztított főváros tehetetlenségét azzal az örökké visszatérő csapással, ha Japánban a tájfun rohan ránk nagyobb borzalmakkal. Mint viselke­dik a mi: ázsiai népünk s mint az önök Európája! — Nyugat felé pedig mindenütt, minden nemzet arcán talán egy kisértet ül. A szo­morú elkeseredettség, a lázas levertség kísértete. Találtam városokat, falvakat, melyek, mintha nem élnének, — mintha mozgó hullákkal teltek volna meg. Rohant velem az önök ekszpressze, mintha Európa szelleme üldözöti \ volna és láttam, mint következnek órák számra sivatagnak be­'"ő pusztaságok, apró, egyes házakkal, a'nint óvakodva vigyáznak, — járóföldek Pedig nincsenek megtermékenyítve ku'.tu­ptval; hiányzik belőlük az a kultura, mely­be! nemcsak Ázsiában, Amerikában, de Európában is dicsekszenek az európaiak. Nem használnak ki semmit, ahogy keltene, ahogy lehetne. Hiányzik az a szellem, a"ii Japánországot, keresztül-kasul min­den részében átitatja, amely nem hagy •^mmit parlagon, amely minden vívmányt atvált az emberiség boldogitására. — Európában nem találtam meg (pedig \eStobban ezt kutattam) az egységes, va­ami kitűzött célra való törekvést. Semmi mnatizmus: sem államélet, sem vallas, se kultúra, se művészet, se boldogulás terén, mintha az arcokat: országra és millió­számra megpofozta volna az élet. Ha ketten összejönnek vagy ezren, már ve­szekszenek, már diihöngenek és hazudnak. De sohasem mosolyognak. A nevetésben is elkeseredés lappang, az öröm megett is szomorúság lakozik. Filozófusok, művé­szek, tudósok fölfedezők vívmányaihoz, föltárásához semmi közük, a népeknek, — mintha a zseniket büntetésül külön kasztba üldözték volna át. — A társadalmak élete olyan labirint, melyből nincsen sehova vezető ut. Olyan káosz, melyben a tülekedés megmérgezett mindent, — a művészetet, a fölfedezéseket karikatúrává, groteszkül kicsinyessé vál­toztatta. Csak egy példát erre, hisz önök mindegyiket ismerik és mind félre is ösme­rik: — igy nyáron ezerszámra, minden or­szágban otthagyják a tehetősek, amik az övéké és hét meg hónapszámra bitang­ságra marad minden; a városokban, fal­vakban ezek jmiatt a nem tehetősek annál inkább elhanyagolva, tűrhetetlen életre kárhoztatva maradnak; hónapszámra pang minden. Az élet emberi átélése — minden részletben: — ez a legismeretle­nebb fogalom Európában, általánosságban természetesen. — Mivel Európában a fegyverek, kato­nák ereje borit át jminden országtalajt, ter­mészetesen (de mint katona is) érdeklőd­tem ez iránt. Láttam, hogy aránytalanul meriti ki ez az áldozat egész Európát. Bal­kántól kezdve Franciaországig. Arányta­talamd, — tehát nem ugy, mint Japánban. És a veszedmet nem veszik észre, azaz félnek észrevenni, de ösztönszerűleg mégis mindenütt ott az árnya ennek a ret­tegésnek, ezért titkos vágy mindenütt: hódítással harácsolni. Ez a vágy megmér­gezte a társadalmat is. Mondhatom, az or­szágok népei között nyilt háború esetén se képzeltem akkora gyűlöletet, mint amekkorát Európában tapasztaltam. A gyűlölet köt össze itt mindent! — Visszatérve az európai államok tulaj­donképeni államaira,a hadseregre, láttam, hogy ott a szelleim kulturátlanabb mint a társadalomban. Óriási dcmoralizálása min­den emberi törekvésnek, mi a haladásért való: — ez az európai országok had­serege. És kapkodás, örökös ujitás, semlmi őszinte, öntudatos erő vagy fanatizmus jele nincs. Valahol ha valamit változtat nak: Rá rögtön egész Európa megmozdul, minden ország hadseregében állandóan újí­tanak s az örökös reformok miatt nem jut hatnak el az igazi, forradalmi reformig. Polgári és katonai társadalom gyűlöli egy­mást — ugyanegy országban is. Egyik érzi, hogy a másik föl akarja falni s elveszi erejét. Egyik a másiktól semmi nagysze­rűt nem vár. A képzés, a harcszerű ké­pesség pedig tévutakon halad, egy-egy kaptafára való (mindenütt és nagyon elbi­zakodott. De — ez szerintem a legfonto­sabb — mindent demoralizál a szeretetnek s a fanatizmusnak hiánya. És hogy ez a kettő nincs meg, /már el is dőlt Európá­nak, mint kizárólagosan hadseregekre épí­tőnek a jövője. — Ennyi elég is. Még csak egyet szives engedelmével, '— mondotta visszatért, szinte minden japán arcon, mindig is föl­lelhető mosolygással Noghi, — Európában egyet megtanultam s azt a tókyói nemesi főiskolán, (hol történelmet tanítok a ne­mesi ifjaknak Mutsuhito császár paran­csára,) — hangsúlyozni fogom. És ez az, hogy: Európában azt kell megtanulni, mit nem szabad tennie Japánnak. Íme, Noghi Kiten grófnak, Európa medve­állama leverőjének nyilatkozata — mind­arról, amire mi európaiak büszkék vagyunk, amit csak kiváltképen kulturgyőzelemnek tartunk. De mert az itélet olyan kegyetlen és olyan igaz, hogy e miatt Noghinak, — k? megígérte, hogy visszatér még Európába — Európában árthat, kénytelenek vagyunk az egész intervju hivatalos hitelességét meg­cáfolni. Illetve odamódositani, hogy épen ezeket a tanulságokat hallgatta el az euró­paiak előtt Noghi, -7- esak azért, mert igy igazak azok. Szalag János. A képviselőház ülése. - Leáldozott az obstrukciónak. — hulósitótiktól,) Minden nap ujabb bizonyságát hozza annak, hogy elérkeztünk az obstrukció alkonyához. Tegnap Apponyi lobogtatta meg egész váratlanul a fehér zászlót, nyári szabadságot kérve a kormány­tól, rna pedig a kormánypárt ejtette ámu­latba az obstruálókat egy sikerült hadi csellel, amikor a technikázást egyelőre a mai napra tette lehetetlenné azáltal, hogy a szépen előkészített névszerinti szavazásokra maga kértp azoknak másnapra való halasz­tását. Igy történt, hogy szombaton két szó­nok beszéde töltötte ki az ülést. Meg kell állapitani, hogy a Házban egyáltalán nem volt idegesség észlelhető és ugy Márkus László okos és tartalmas beszédét, mint Batthyány gróf fejtegetéseit kölcsönös figye­lemmel hallgatták végig. A békés hangulatot, még a Justh-Percei­affér se zavarte meg. A Rerczel-féle nyug­díjazásra vonatkozólag különben ma este egy félhivatalos közlemény jelent meg, amely megállapítja, hogy Perczel nem huz kegydijat, hanem nyugdijat, mely az általa tényleg eltöltött szolgálati idő ós az általa legutóbb élvezett beszámítható javadalmazás után lett megszabva olyképen, hogy ez csakis az összolgálati ideje folyamán meg­szakítás engedtetett el neki, ami a fönnálló törvény értelmében a minisztertanács hoz­zájárulásával és őfelsége legfelsőbb elhatá­rozása alapján történhetik, ha a szolgálati megszakítás képviselői mandátum vállalása folytán történt szolgálati megszakítás. Ez a megszakítás szinte mindenkor el szokott engedtetni, miután ily esetekben az illető mint országgyűlési képviselő is az ország és a közügyek szolgálatában állott. A köz­lemény fölsorolja a koalíció alatt történt hasonló nyugdíjazások némelyikét s ezek közt föl van említve Szterényi József nyu­galmazott államtitkáé ilyen úgynevezett kegydija is, akinek hatezer korona évi mű­ködési pótléka a minisztertanács javaslatára őfelsége kegyelemből személyi pótlékká változtatott át s ennek folytán mint nyug­díjas évi kilencezerhatszáz korona helyett tizenháremezerkótszáz -koronát élvez. A szombati ülés negyed tizenegykor kezdő­dött. Elnök: Náváy Lajos. Jelenti, hogy Kobek Kornél és Preszly Elemér, akiknek szabadság­kérése a mai ülés napirendjére van kitűzve,. visszavonták kérelmükét és igy a kitűzött sza­vazás elmarad. -•> • Elnök jelenti 'továbbá,. * hogy. Hock János. Faragó Antal, Esterházy Mihály és Holló La­jos hosszabb szabadságot .kért. Jelenti, liogy külön-külön teszi föl a kérdést minden kép­viselőre. Elsősorban fíock Jánosra nézve. Husz képviselő névszerinti1 szavazást kér. (Néni volt névszerinti szavazás.) . Ekkor váratlan fordulat történt, A jobholdal­ról busz képviselő a szavazás elhalasztását kéri. Az általános meglepetés után elnök sza­vazásra teszi föl a következő képviselő sza­badságkérését. Husz képviselő bairóí ( rre nézve is névszerinti szavazást kér. Ekkor azonban jobbról husz képvi elő megint a szavazás elhalasztását kéri. Ez megismétlő­dik minden alkalommal, úgy hogy a mai ülésen nem volt névszerinti szavazás é az elnöki je­lentés előterjesztése után meglepetésszerűen, sor került a véderipav,. lat tárgyalására. Napirend szerint erre a véderójavaslat tár­gyalás következet1. (Márkus László beszéde J Márkus László (munkapárti): A munkapárt eszével és szivével egyaránt meg van győződve.

Next

/
Thumbnails
Contents