Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-29 / 171. szám

76 DELMAGYARORSZÁG 1911 julius 30 Jássi Oszkár, Bokányi Dezső és Kun fi Zsig­mond dr. Sőt várják Várady Zsigmond dr megérkezését is. Az osztrák képviselőházból. Bécsből je­lenti tudósítónk: A Reichsrath mai ülésén harmadszori olvasásban elfogadtak a bank­javaslatot. Első turnus után, Budapestről jelentik: Ma járt le a munkapárt turnusbeosztásában az első határidő. S az első turnusba beosz­tottak legnagyobb része kijelentette, hogy nem szükséges őket fölváltani, mert ők to­vábbra is Budapesten maradnak és részt­wesznek az üléseken. A többiek pedig oda­nyilatkoztak, hogy mihelyt elvégzik sürgős munkáikat, azonnal visszautaznak Buda­pestre. Ez a határozat nagy örömet keltett a munkapárt tagjai között. Román izgalmak Biharban. — Harc az iskolák miatt. — ?Saját tudósítónktól.) A román izgatók alattomos munkája miatt Bihar vármegye egyik községe: Cigányesd ellenszegült a tör­vényhatóság rendeletének ós nem teljesítette a vármegye határozatát. Nyílt harccá fej­lődött ki a fékteleu izgatás, amely már hó­napok óta lappang Cigányesd községben. Most odáig fajult a helyzet, hogy föloszlat­ják a község képviselőtestületét. A községet már hónapokkal ezelőtt köte­lezte a közigazgatási bízottság, hogy községi iskolát állítson föl. Mikor a község értesült a rendeletről, értekezletet hivott egybe, me­lyen elfogadták a rendeletet ós elhatározták, hogy azt végre is hajtják. Amikor azonban az iskola fölépitési költségeiről volt szó, azt mondta az elöljáróság, hogy felekezeti iskolát akar építeni. Ezt a határozatot közölte is az alispánnal. Erre ismét fölszólították a közsé­get, szavazza meg a községi iskola költség­vetését. Cigányesd község képviselőtestülete azonban fütyült a rendeletre és ezt a határo­zatot hozta: — Ragaszkodunk az előbbeni határoza­tunkhoz és nem teljesítsük a közigazgatási bizottság rendelkezését, mert nekünk nem kell a községi iskola, mi felekezeti iskolát akarunk. A drágán falvai körjegyző: Juhász Elemér figyelmeztette a képviselőtestületet, hogy ez a határozat maga után vonja a föloszlatást. Az elöljáróság azonbn nem törődött a jegyző figyelmeztetésével. Most aztán a belényesi járás foszolgabirája: Wertheimstein Henrik is beleszólt a község dolgaiba. A főszolga­bíró beterjesztette az alispánhoz Cigányesd képviselőtestületének határozatát s jelenté­sében a következőket mondja: A nemzetiségi agitátorok részéről fölizgatott, félrevezetett képviselőtestületi tagok az iskola fölépítésére szükséges költségek megtagadása révén a felsőbb hatóságokkal szembe helyezkedtek, a törvényes intézkedések végrehajtását meg­hiúsították, miért is javaslom a képviselőtes­tület föloszlatását. Tudom jól, hogy a sérel­mes határozatot a nemzetiségi izgatók provo­kálták, akik a községi iskolában a magyar állameszme erősbbitését és az általuk hirde­ett államellenes tanok érvényesítésére aka­dályokat látván, a leglellaismeretlenebb ter­rortól sem riadtak vissza. A tudatlan közön­ségei vallásuk és nyelvük elkobzásával ré­mítve igyekeznek a községi iskola fölállításá­tól eltántorítani. Magatartásuknak, melynek káros hatása járásom többi községeiben is érezhető, a községi iskolának hatóságilag leendő fölépítésével vélem útját szegni. A község képviselőtestülete annyira az iz­gatók hatalma alatt áll, hogy elhatározta a legmesszebbmenő harcot. Titokban megálla­podtak a képviselőtestület tagjai, hogy min­den eszközt megragadnak a községi iskola Fölépítése ellen. Ha csak tehetik, megcsinál­ják a felekezeti iskolát, melynek nyelve ro­mán lesz. Aki súlyosbításért apellál. — Rendkívüli törvényszéki eset. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi törvény­szék bírái most egy rendkívüli eseten mu­latnak. Ugyanis súlyos testisértés bűntet­téért elitélték egyik vádlottat, aki cinikusan jelentette be, hogy fölebbez, de súlyosbí­tásért. A bíróság ámult, gondolta, kánikulai vicc, vagy félrebeszél az elitélt. De az ismé­telte, hogy súlyosbítást akar. Meg is magya­rázta. Ezzel időt nyer, már pedig nem akar a kánikulában ülni. Ha a fölebbezést a tör­vényszók elfogadja, abban az esetben nem csukják be néhány hónapig, tehát őszig. Az őszszel és a téli napokon magyar ki­rályi börtönben ülni: az egészen más, — magyarázta az elitólt. Télen lehetőleg men­nél tovább akarok ülni — fűzte hozzá nem annyira furfangosan, mint okosan, meggyő­ződéssel. S ez a börtöntapasztalat okozza, hogy olyan elszánt ez az ember, amint a legtöbb börtönlátott is ilyen, mindenre ké­pes, hogy a társadalmi szabad életből, hol a nyomor a legnagyobb szabadság, mene­küljön a börtönbe, nyugodt életbe, teljes el­látásraj melegre . . . A rendkívüli fölebbezési esetről ez a tu­dósításunk : Szűcs Ferencnek hívják a vádlottat, aki elég modern ós kedélyes bűnös ahoz, hogy az ítélet kihirdetése után maga járjon el a szerkesztő­ségbe, hogy a tárgyalásról % lapot s a lappal az olvasó közönséget hűségesen imformálja. Ugy történt a do'og — mondja Szűcs Ferenc az eset hőse, — hogy mikor a mult év de­cemberében beléptem Fischof Lajos szegedi cukrászdájába, a tulajdonos torkon ragadott és megpofozott. Erre én sem voltam rest, elő­rántottam a zsebkésemet ós a karján és hátán összeszurkáltam. Mint látják tehát, jogos ön­védelemből szurkáltam meg Fischofot s ezért vontak ma felelőssógro a törvényszókon. — Talán ezt nem maga ós nem mi ítéljük meg, hogy jogos önvédelemből szurkálta-e meg, hanem a törvényszék. Azután az a Fischof, mint cukrászda-tulajdonos nem olyan foglal­kozású ember, hogy az csak ugy ingyen meg­pofozzon valakit. Bizonyára voltak az ügynek olyan előzményei is, hogy maga nagyon rá­szolgált azokra a pofonokra — kérdeztük. — Nem én kérem, tessék elhinni, hogy rem! — Hát a törvényszéken mit mondtak? — Elitéltek hat hónapra. — Na látja, liogy nem lehetett nagyon jogos az a maga önvédelme, ha fél évet kapott érte. Aztán hogy van, hogy mégis szabadon jár? — Hát ugy, hogy fölebbeztem — súlyos­bításért. — Miért? — kérdezzük meglepetve. — Súlyosbításért, — volt az egyszerű és rö­vid felelet. — Aztán o'yan sokra becsüli a jogos ön­védelemből elkövetett súlyos testisértést, hogy kevesli érte a félévet? — Nem keveslem, mert elég az, bár ezt is azért kaptam, mert visszaeső bűnös vagyok — jegyezte meg derűsen a nem nagy bűnbánatot mutató elitéit, — hanem nem akarom most kánikulában megkezdeni a büntetés leülését. Amíg a .fölebbezés tárgyalására kerül a sor, addig lesz legalább október s akkor nem bá­nom, ha mindjárt nyolc-kilenc hónapra kell is bevonulnom, de most kellemetlen lenne. Az­után ne tessék azt hinni, hogy mert én súlyos­bítást kértem, azért majd súlyosbítja a tábla az ítéletet. Ismerem én a királyi táblát, azok „csak azért" sem teszik meg, merthogy én kértem. Nem nagyon szokták azok a vádlot­tak kívánságait teljesíteni. Beláttuk, liogy igaza lehet az élelmes vád­lottnak, aki búcsúzóban megkérdezte, hogy: rendben van-e kérem? Rendben van, rendben. Hisz elfogadt 'k a megbízási fölebbezést, eset­leg teljesitik is a kérését. Fölemelik a bünte­tését, hogy az ötletét — honorálják. Elkobozták a „ZeW-ot. Azok, akik szorgalmas olvasói a bécsi estilapoknak, tegnap kénytelenek voltak lemondani arról, hogy a Zeit esti kiadását is végigböngész­hessék. A lapot tudniillik a bécsi állam­ügyészség elkobozta, mert a lap egy lon­doni táviratában hirt adott arról a világ­pörről, melyet egy állitólag Vecsera Alma nevü hölgy inditott Hayne nevű férje ellen. A hölgy a tárgyaláson azt állította, hogy 6 Rudotf trónörökös leánya s a trónörökös halála után anyja, Vecsera bárónő, egy pap oltalma alatt Kanadába küldte. A pap azon­ban elsikkasztotta az osztrák kormány ál­tal a kis Alma eltartására rendelkezésére bocsátott összeget ós megszökött. Később mr. Hayne felesége lett, aki nagyon rosszul bánt vele s e miatt egy kanadai fiatalem­berben keresett vigasztalást, A férj most azzal vádolja, hogy ezzel az emberrel házas­ságtörést követett el ós ebben az ügyben folyik a válópör Londonban. álhirlapirólc garázdálkodnak. — Merénylet egy könyvkereskedő ellen. — (Saját tudósít ónktól) Budapest egyik leg­élénkebb forgalmú utcáján, az Erzsébet-kör­uton veszedelmes és körülményeiben eddig példátlan merénylet történt tegnap este. Schimkó Gyula, Erzsébet-köruti könyvkeres­kedőnek boltjába egynegyed nyolc óra köriil egy fiatalember jelent meg és kis fekete fedelű könyvet tett Schimkó elé. „Lacrimae", drámai misztérium. Irta Pál Gábor. Ez állott a könyvecske fedelén. A fia­talember szapora beszéddel ajánlotta a mii­vet megvételre. — Háromszáz példány áll rendelkezésemre ebből a könyvből. Vegye meg Schimkó ur, jutányos áron adom el önnek és Ön a széles­körű összeköttetései révén túladhat rajtuk. Schimkó végiglapozta a drámai misztériu­mot, aztán visszaadta az eladónak. — Sajnálom, — szólott— erre a könyvre nincs szükségem. Nem csinálhatok vele üzle­tet, mert nem irodalmi értékű. A fiatalember tudomásul vette a választ és eltávozott. Tiz perc telhetett el, midőn egy idegen ur állott meg az üzlete előtt, végig­mérte a pult előtt ülő könyvkereskedőt és kihivó hangon kiáltott felé: — Szép alak maga! lyen alakok bírálgat­nak könyveket! Schimkó felált, az ajtóhoz ment és meg­kérte az idegent, hogy ne csináljon botrányt, hanem jöjjön be az üzletbe és ott mondja el a kifogásait. Az idegen ur egy lépést tett a kereskedő felé és még mielőtt Schimkó vé­dekezni tudott volna, fejérc sújtott botjával. Schimkó hátrafordult, hogy valami védő­eszköz után nézzen, de ekkor már az üzlet előtt termett az a fiatalember, aki a könyvei kínálta és a tőrös botjával a kereskedő felé szúrt. Schimkó egyedül volt ellenfeleivel szem­ben, üzletének csak az az egy kijárása van, amelyet a két támadója elállott, ilyenfor­mán kiáltozni kezdett, a lárma összecsődi­tette a járókelőket, akik hamarosan lefogták a merénylőket. Az előhívott rendőr nagy­nehezen bekísérte a tiltakozó alakot, aki Roboz Imre szombathelyi ujságirónak ha­zudta magát. Társáról előbb sikerült kiderí­teni, hogy Roboz Bélának hívják, hivatalnok a munkásbetegsegélyző pénztárnál és a ke­rületi kapitányságra vitte őket. Schimkó Gyula, akinek a jobb vállán Roboz Imre tőre mintegy négy centiméternyi vágást ejtett, látleletet vétetett föl a sérüléséről, amelynek alapján külön eljárást indit a merénylők ellen­Roboz Imre, a tegnapi Schimkó-affér hőse régen /ismert alakja a fővárosi álhirlapiroda­lomnak. Huszonnégy óráig volt a klerikális Alkotmány munkatársa és ezen az alapon állandó segélytkérő a budapesti lapok szer­kesztőségeiben és a fővárosi sajtóegyesiilet­ben. Néhány hete átvette a Szemle cimü idő­szaki vidéki lap szerkesztését, hogy annál ál­landóbban érvényesülhessen Budapesten, ha kell emberek testén át is. a berlini fogtechnikán lNl CÍJiadiy IIIC és fogklinikán képesítve Fog műterme Kossuth L.-sugárut Készít mindenféle fogtechnikai munkát kaucsukban és aranyban. Állami és közigazgatási hivatalnokok­nak részletfizetésre is. Bármiféle javítás 6 ára alatt eJKészflt

Next

/
Thumbnails
Contents